2020. április 2., csütörtök

Mit lehet kezdeni a zöldhulladékkal, ha tilos elégetni?

Március 23.-ától nem lehet a településen szabad téren zöldhulladékot elégetni. Ezt egy nagyon előremutató rendelkezésnek tartom, de sokak számára fejtörést okozhat, mit kezdjenek az így felhalmozódó anyaggal.


A kertben jelentkező zöldhulladék lehet:
  • fűnyesedék, kaszálék
  • hullott avar
  • kihúzott gaz, zöldségszár, -levél, -maradék
  • metszési hulladék, sövény nyiradék
  • fa és cserje kivágásából származó faanyag
  • hullott gyümölcs
Szeretnék néhány lehetőséget mutatni, amivel a fentiek könnyebben kezelhetővé válnak, vagy akár hasznot is hajthatnak számunkra. Először viszont kicsit az egyes anyagok sajátosságairól:

Fűnyesedék: ha fűnyíráskor a levágott füvet összegyűjtjük a gépre szerelhető kosárral, akkor egy nedves, nitrogénben gazdag szerves anyagot kapunk, amit, ha hasznosítani szeretnénk, vagy azonnal fel kell használnunk, vagy ki kell szárítanunk. A frissen vágott fű egy kupacba összehordva gyorsan bomlásnak indul, de a halom sűrűsége miatt hamar elfogy belőle a levegő, így bűzös rothadás lesz az eredmény. Ezt elkerülendő a frissen vágott füvet érdemes a levágás után rögtön vékonyabb rétegekben más, jobban szellőző komposztanyagokkal összerakni (pl. faapríték, száraz avar, faforgács), vagy ha erre nincs lehetőségünk, körülbelül 5-10 cm vastagon szétterítve és naponta megforgatva pár nap alatt kiszárítható, így pedig már kupacba rakva sem fog berohadni. Vékonyan az évelő növények köré terítve, virágos- vagy veteményes ágyásokban pedig nagymértékben hozzájárul a talajfelület párologtatásának csökkentéséhez, így kevesebbet kell majd locsolni.

Fűnyesedék takarás fokhagymák körül. Nagy előnye a fűnyesedéknek és a szalmának, hogy az összegabalyodó szálak miatt a szél nem hordja el.

Kaszálék: ha hagyjuk megnőni a kerti fűféléket, ritkábban vágjuk, akkor a fűnyesedékhez képest hosszabb, nagyjából egyben lévő szárakat kapunk. Persze gépi vágás esetén a damil azért összeaprítja a szárakat, de a belőle rakott halom így is sokkal levegősebb lesz, mint a fűnyesedéké. A tárolási könnyebbség ellenére viszont érdemes figyelembe venni, hogy a kifejlett méretű gyomnövények miatt a kaszálék sok gyommagot tartalmaz, amiket csak magas hőmérsékletű komposztálással lehet csíraképtelenné tenni, így a belőle készült hideg komposzt veteményesben való felhasználásra nem ajánlott.

Avar: minden ősszel hatalmas mennyiségben jelenik meg mindenkinél. Amit viszont kevesen vesznek észre, hogy ha füves területen helyben marad, az ott élő giliszták és más élőlények tavaszig gondoskodnak az eltüntetéséről, lebontásáról. Így elsősorban onnan érdemes összegyűjteni, ahol nincs lehetősége könnyedén lebomlani: pl. lebetonozott területekről, ereszből, járdáról. Az avar szénben gazdagabb alapanyag, így önmagától nem rohad be, de ha sok vizet kap, akkor szintén képes összetömörödni, az ilyen avar pedig sokkal nehezebben kezelhető és tehető újra szellőssé például komposzt felhasználáshoz. Önmagában is körülbelül egy év alatt lebomlik, térfogata pedig nagyon nagy mértékben csökken halomba rakva. Bezsákolva kezelhetetlen mennyiségnek tűnő avar egy három oldalról határolt tárolóban töredékére képes tömörödni, egy év múlva pedig a halom aljából értékes komposzt termelhető ki minden egyéb hókuszpókusz nélkül. Külön ki szeretnék térni a diólevélre, ami sokak számára tabu a komposztálásnál. Mivel a témában mellette és ellene is rengeteg érvelést lehet találni, én egyszerű tapasztalatomat osztom meg, amikor azt írom: az eddig felhasznált avarban, amiben sokszor nagy mennyiségben volt jelen diólevél (van három nagy diófánk), soha nem maradt meg külön le nem bomlott levél, és a veteményesben felhasznált komposzt vagy talajtakarás sem okozott csírázási problémákat.

Ebbe az egyszerű, összetákolt tárolóba a Manóvár óvoda udvarán keletkező avar több mint fele belefért. Valószínűleg a másik fele is belefért volna, de azt felhasználtam máshol takarásra. Raklapot településünkön több helyen is lehet vásárolni, így egy ilyen komposztáló összerakása pár ezer forintból megoldható.


Kihúzott gaz, zöldséghulladék: szintén nitrogénben dúsabb alapanyag, az előbbinél szintén érdemes megfigyelni, felmagzott-e már a gyom. Ha igen, akkor hideg komposztját ne a veteményesben használjuk.

Metszési hulladék, sövény nyiradék: általában hét centinél vékonyabb rügyes vagy akár leveles ágakról beszélhetünk. Az ilyen zöldhulladék összetétele akár el is érheti a komposztálásnál ideális szén-nitrogén arányszámot (30:1), de többnyire azért ennél magasabb. Ez az a fajta szerves anyag, amit érdemes lehet leaprítani, lehetőleg minél frissebb állapotban. Fásszárú növényeink számára fontos tápanyagokat tartalmaz és éltető közeget a gyökereknek hasznos gombáknak, parányi lényeknek. Nagyon egyszerűen a fák-bokrok köré lehet teríteni a darálékot. A metszés utáni minél hamarabb történő aprítás az aprító gép számára is kisebb terhelést jelent. A darálás persze plusz munkát jelent, nem is mindenkinek van lehetősége rá. Nekünk egy kiskerti célra alkalmas gépünk van, a márkája teljesen lényegtelen, de fontos tulajdonsága, hogy lassan forgó, masszív, áttételes fogaskerék töri benne össze az ágakat, így vastagabb anyaggal is megbírkózik, nehezen tömődik el. Ár tekintetében egy ilyen gép körülbelül 40-50ezer forint között már kapható, érdemes lehet akár több háztartásnak, vagy akár egy egész utcának beruházni rá közösen. Természetesen lehet kézi erővel is aprítani, ehhez jó tanácsokat ad az itt található 2017.06.18.-ai bejegyzés). Akinek pedig semmilyen módja nincs a darálásra, annak az idő könnyítheti meg az aprítást. Az ágakat egy halomban tárolva, napos helyen két év alatt már annyira összeszárad, meggyengül az anyag, hogy taposással összetörhető, ezután már csak vékonyan szét kell teríteni. Az ághalmokat egyébként a kiszáradásnál hosszabb ideig nem nagyon érdemes egy rakásban tárolni, mert a földfelszíntől távolabb eső ágakon kórokozó gombák telepedhetnek meg. Ha szét van terítve az ágnyesedék vagy -töredék, akkor az egészséges talajélet nem engedi túlszaporodni a káros élőlényeket.

Ágdarálék, ami a nagyobb felület miatt gyorsabban lebomlik és kiváló takaróanyag.

Vastagabb keresztmetszetű faanyag: komposztban való felhasználásra alakja miatt nem alkalmas, szén nitrogén aránya nagyon magas (500-750:1). Lebomlása elsősorban gombák által történik meg. Ugyanez az arány igaz a favágáskor keletkező faforgácsra, fűrészporra is, így ennek komposzthoz történő adagolásánál is oda kell figyelnünk az arányokra.

Hullott gyümölcs: A földre hullott, érett gyümölcsök lebontásáról a kertben mindenkinél megtalálható élőlények is viszonylag hamar gondoskodnak, ez alatt a pár hét alatt azonban elég intenzív szagokat is produkálhat a felesleg. Ennek oka a magas nedvesség és cukortartalmú gyümölcs erjedése, ami a bomlás része, irányított formában a cefrénél is ugyanez történik. A gyümölcsmaradék nitrogén aránya egyébként elég magas, így például avarhoz keverve ideális lehet forró komposzthalom összerakásához.

Most, hogy kicsit közelebbről is ismerjük, milyen anyagok keletkezhetnek a kertben, ideje kitalálni, mire lehet őket felhasználni:
  • komposztálás (több formája van)
  • talajtakarás (növények körül, ágyásokon, kerti ösvényen, teleltetett növények körül)
  • fűtéshez (ez alatt az épületben való vegyes kazánban vagy fás kályhában való felhasználást értem)
  • felhasználás karónak, kordonnak, kerti jelölőnek
  • végső esetben elajándékozás, elszállítás
Keletkező hulladékunkat a háztartási hulladék egy részéhez hasonlóan újra tudjuk használni, a szerves hulladéknak pedig megvan az a hatalmas előnye, hogy nem igényel komolyabb válogatást, a belőle készült komposzt pedig valóságos kincs, bármelyik kert bármilyen növényének hasznára válhat (még a pázsiton vékonyan szétgereblyézve is).

Komposztálás: Ahhoz, hogy a szerves anyag viszonylag gyorsan olyan formában bomoljon le, hogy az később a növények számára hasznos tápanyagokat és élőlényeket tartalmazó elegy legyen, három dologra van szükség: Elég levegőre (oxigénre), elég vízre és megfelelő szén-nitrogén arányra. Ebbe szeretnék most kicsit belemenni:
A bomlás során a komposztban felszaporodó parányi élőlények számunkra hasznos fajtái hozzánk hasonlóan oxigént lélegeznek. Ha a halom összetételéből adódóan nem tud pótlódni ez az oxigén, akkor a hasznos élőlények elpusztulhatnak és átadják helyüket azoknak a levegőtlen körülményeket kedvelő lebontóknak, amelyek a bűzös rothadásért felelősek. Így érdekünk, hogy a komposzthalmot úgy építsük fel, hogy ne válhasson levegőtlenné, vagy időnkénti átforgatásával gondoskodunk a szellőztetésről.
A komposztban lévő oxigén mennyiségéhez szorosan kapcsolódik a nedvesség kérdése is. Ha túl sok a víz a komposztban, az kiszoríthatja a levegőt, így a már fentebb leírt rothadás indulhat be, ha viszont teljesen száraz anyagokat rakunk halomba és nem locsoljuk meg, akkor akár évek is eltelhetnek anélkül, hogy elkezdene bomlani a szerves anyag. A nedvesség mennyiségét aszály idején locsolással, esős időben takarással tarthatjuk kordában. A nedvesség mennyiségét könnyedén ellenőrizhatjük, ha egy marék komposztot összenyomunk a tenyerünkben. Ha több vizet tudunk belőle kipréselni, mint 1-2 csepp, a komposzt túl vizes, ha tenyerünk szétnyitása után az anyag nem állt kissé össze, nincs nedves érzete, akkor túl száraz.
A szén:nitrogén arány a komposzt alapanyagától függő sajátosság. Az ideális szám a 30:1, de nem patikamérlegen kell kiszámolni az összetevőket. Azt érdemes tudni, hogy a nitrogénben túl gazdag anyag levegősségét nehezebb biztosítani a túl gyorsan felszaporodó lebontó baktériumok miatt. A nitrogénben szegény komposzthalom lebomlása pedig lassabb lesz, mert a nagyobb szénarányú anyagokat többnyire csak a gombák képesek lebontani és ők komótosabban dolgoznak. Ha választani kell, legyen inkább kicsit magasabb az arányszám, mint alacsony, az előbbi esetben ugyanis könnyen kicsúszhat a kezünkből az irányítás és olyan rothadási folyamat indulhat el, amit aztán csak komoly munkával tudunk levegőssé tenni. Az egyes összetevők arányáról az interneten több helyen is találhatunk táblázatokat, főleg angol nyelven, de itt van egy példa magyarul is (12. oldalon).

Veteményes ágyásra terített friss komposzt. Az ágyások közötti ösvények ágdarálékkal fedve.

Néhány példa (forrás):
  • zöldségmaradék - 11-25:1
  • fűnyesedék - 9-25:1
  • friss gyomok - 20:1
  • hullott gyümölcs - 25-40:1
  • állott avar - 47:1
  • kukoricaszár - 60-70:1
  • tűlevél - 60-100:1
  • széna, szalma - 75-100:1
  • friss fűrészpor - 500-600:1
A komposzt kezelése szerint két fő típusról szeretnék írni, ezeken kívül természetesen vannak más megoldások is.
Az első a forró vagy thermo komposztálás, aminek során aktívan szerepet játszunk. Ahhoz, hogy az intenzív felmelegedés elinduljon, szükség van a komposztálandó anyag kritikus tömegére is. Tehát, ha forró komposztot szeretnénk, egyszerre kell összeraknunk a rakást a korábban összegyűjtött anyagokból és érdemes legalább egy köbméterben gondolkodni, nálam a halom méretét a 120-as raklapok határozzák meg. Ha megfelelően nedves a rakás, akkor ebben a közegben remekül fogják érezni magukat a lebontó baktériumok és féktelen szaporodásuk fokozódó hővel jár. Nekünk kell résen lennünk, hogy ne emelkedhessen túl magasra a hőmérséklet (70 °C fölött már hasznos szervezetek is pusztulni kezdenek), illetve ne váljon levegőtlenné a halom. Ma már sok helyen lehet kapni komposzthőmérőt, ezzel figyelhetjük a hőfokot, a levegősséget pedig általában a szagok megjelenésével lehet párhuzamba hozni. Ha kellemetlen szagot kezdünk érezni, ideje megforgatni a rakást, hogy friss levegő jusson a belsejébe. Érdemes a hőmérő hegyét is megszagolni mérés után, ezzel meg tudjuk állapítani, a halom belsejében mi a helyzet. Természetesen elé is mehetünk a levegőtlen folyamatoknak, jó esetben mondjuk 65 °C-on forgatunk egyet, amitől visszaesik kicsit a hőmérséklet, és a megkeveredett anyag magjában újraindul a folyamat. A komposzt átforgatására során az anyagok rétegrendjét is megfordítjuk, ami kívül volt, az lesz az új halom belsejében. Alapanyagoktól függően 2-6 alkalommal is szükség lehet forgatásra, ez pedig nem kis munka. Cserébe a komposzt elég hamar elkészül, akár 1-3 hónap alatt már felhasználhatóvá válik. A magas hőmérséklet (60 °C felett) pedig gondoskodik a gyommagok csíraképtelenné tételéről, illetve az esetleges fertőzött, beteg növényi részek teljes lebontásáról a kórokozókkal együtt. Így az ilyen halomba nyugodtan mehet felmagzott gyom, moníliás gyümölcs, gombás, beteg hajtás vagy paradicsomszár. Annyit még hozzátennék, hogy a forró komposzt minőségére is jótékony hatással van, ha kihűlése után még állhat fél évet letakarva, hogy ne száradjon ki.

Forró komposztálásra alkalmas nedvességmegtartás miatt lefedett és kartonnal körbetekert fémháló kas (kb. 1 m átmérőjű, 1 m magas). Egy ilyen komposzton a kezdeti időszakban rajta kell tartanunk a szemünket.


A hideg komposztálás tulajdonképpen annyiban különbözik az előzőtől, hogy nem egyszerre rakjuk össze a halmot, hanem a zöldhulladékot keletkezésekor tesszük a rakásra kisebb mennyiségekben. Mivel nincs egy vastagon leszigetelt mag, ahol a gyors bomlás elindulhat, a parányi lények lassabban dolgoznak, de a munkát így is elvégzik. Ilyen hidegen lebomló halom nagyon sok háznál megtalálható. Ha nem szárad ki teljesen, 1-2 éven belül ebből is kiváló komposzt lesz, de a gyommagokat és a beteg növényi részeket érdemes máshol kezelnünk.
Csak kitekintésként szeretném megemlíteni, hogy igénybe vehetjük állatok segítségét is a folyamatban, létezik gilisztakomposzt, ha pedig tyúkjaink vannak, ők nagy örömmel vesznek részt a halom forgatásában, arról nem is beszélve, hogy trágyájukkal tovább gazdagítják azt.

A hideg komposztáláshoz bármilyen tároló megteszi, de anélkül egy halomba rakva is tökéletesen működik. Itt avar, kis mennyiségű konyhai hulladék és legfelül babszárak gyűlnek. A észszerű időn belüli lebomlás érdekében összerakás során is érdemes kissé meglocsolni, aszályos időben szintén mehet rá időnként egy kanna víz. Ha árnyékba rakjuk a halmot, sokkal jobban megtartja a nedvességet.

Talajtakarás: Ha körülnézünk a jelenlegi mezőgazdasági trendekben, akkor azt láthatjuk, hogy a talaj takarása nagyon fontos téma lett. Itt nem akarok bővebben belemenni, csak szeretném rá felhívni a figyelmet, hogy a kertünkben keletkező zöldhulladék ingyenes, vagy csak néhány munkaórába kerülő erőforrást ad számunkra, hogy a takarást megvalósítsuk.
A takarás előnye veteményes, virágoskert esetén a felszín párologtatásának lecsökkentése, így a talaj jobban képes megtartani a vizet, illetve a talaj felszínén felhalmozódó szerves anyag ideális körülményeket teremt azoknak a lebontó élőlényeknek, amelyek növényeink számára hozzáférhetővé teszik a tápanyagokat. Fák, bokrok töve körül fás aprítékokat is bátran használhatunk, ezek főleg a jótékony gombáknak jelentenek táplálékot. Emellett a gyomokkal való harcot is megkönnyítheti a takarás, a leárnyékolt talajban nehezebb a gyommagvak csírázása. Természetesen nem old meg minden gondot a takarás sem, odafigyelést igényel olyan rendszer kialakítása, amiben nem jelentenek gondot pl. a meztelencsigák vagy a pockok. További gondolatok itt és itt.
Az olyan helyeken, ahol sokat járunk, szintén hasznos lehet egy ágaprítékos vagy akár fűrészporos takarás, csapadékos időben így nem kell sárkoloncot hurcolnunk magunkkal.
Ha pedig kiszárított szalma, avar áll rendelkezésünkre, ezekkel az anyagokkal gyengéden tudjuk védeni fagy által veszélyeztetett növényeinket télen, a tövüket körbekupacolva.

Avar és rajta ágdarálék takarás sombokrok körül. A fás apríték gondoskodik róla, hogy a szél ne fújhassa el a leveleket.

Fűtésrásegítés: Ezt nem akarom bő lére ereszteni, sokan használnak vegyes kazánt, vas- vagy cserépkályhát, kandallót. A legalább egy évig fedett helyen tárolt fahulladékból remek tüzelőt kapunk pl. gyümölcsfák esetén. Az öt centinél vastagabb ágaknak már van fűtőértéke, sokat spórolhatunk, ha a kertben, vagy akár a szomszédoknál keletkező faanyagot felvágjuk, tároljuk. Gyújtósnak pedig érdemes kiszárítani valamennyi venyigét is. A fafűtés egyébként nagyságrendileg környezetszennyezőbb, ha nedves fával történik, így vásárolt tűzifánál is az a legfontosabb, hogy hagyjuk kiszáradni.

Az első sorban lévő fát itt helyben kaptam olyanoktól, akiknek útban volt, ez pedig már nem elhanyagolható fűtőanyag. Felhasználni viszont csak jövő télen kezdem, ha rendesen kiszáradt.

Felhasználás karónak, kordonnak, kerti jelölőnek: Ha kertészkedünk is az udvarban, akkor nagy hasznunkra válhatnak az egyenes, villás vagy kampós ágak. De nem is feltétlenül csak faanyag jön itt szóba, hanem a sok helyen megtalálható dísznád és bambuszfélék, amikből remek lugasokat lehet készíteni. Ha pedig mi nem kertészkedünk, lehet, hogy a szomszéd örülne neki.

Nálunk is sok kertben megtalálható olasznád lugas tűzbabnak.

Szintén olasznád paradicsomlugas.

Elajándékozás, elszállíttatás: Bár lehet, hogy naivan gondolom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki szívesen fogad másoktól zöldhulladékot, érdemes körülkérdezni. Lehet, hogy valaki épp akkor szeretne nagyobb mennyiségű komposztot gyártani, csak nincs elég anyaga hozzá, vagy épp takaróanyagot keres a fái köré.
A hulladékkezelő a megfelelő módon kihelyezett zöldhulladékot a kijelölt napokon elszállítja. Ennek az anyagnak nem tudom mi lesz a sorsa, a földjeink termékenységének alapjául szolgáló szerves anyagot szerintem minél inkább érdemes lenne helyben tartanunk.
Személyesen a Széchenyi utcában elég sok zöldhulladékot tudok hasznosítani, sajnos a szállítási lehetőségeim meglehetősen korlátozottak. Avart, faaprítékot, ágdarálékot nagy mennyiségben be tudok fogadni, egyéb ágakat, nyiradékot megbeszélés alapján. Az anyagok feldolgozása időt vesz igénybe, ami számomra is véges, és nem akarok senkit terhelni azzal, hogy hosszú távon közterületen zöldhulladékot tárolok, de ha tudok, segítek.


Még egy témára szeretnék gyorsan kitérni, mielőtt zárom soraimat: Mi a helyzet a beteg növényi részekkel? El kell-e égetni a moníliás ágakat, a szövőlepkével fertőzött lombot, a paradicsomvészes szárakat? Természetesen érdemes odafigyelnünk ezeknek az ártalmatlanítására, de nem az égetés az egyetlen megoldás: a korábban már említett forró komposzt maradéktalanul lebontja a kártevőket, ha pedig erre a megoldásra nincs időnk, a fertőzött szárakat-leveleket pár lapát földdel befedve már el is különítettük a betegséghordozó anyagokat a haszonnövényeinktől, ez pedig éppen elég. A dióburok fúró-légy pedig nem a hullott avarban telel át, hanem a talajba fúrja be magát. Ha meg szeretnénk szabadulni tőlük, hajtsunk tyúkokat a fa alá és adjunk nekik kapirgálnivalót. Ők gondoskodnak a kártevőkről.

Végezetül szeretném jelezni, fontos számomra, hogy a településen a zöldhulladék minél nagyobb mértékben visszatérjen a termékenység körforgásába. Ha kérdése van a leírtakkal kapcsolatban, esetleg segítségre van szüksége, megtalál a mezofoldon@gmail.com ímélcímen, vagy a 06202739994 telefonszámon.

Sikeres komposztálást!
Mészáros Zoltán pusztaszabolcsi lakos

A témában további hasznos források:
Humusz Szövetség
Ökológiai Intézet videócsatornája
Tóth Győző természetbarát kertész honlapja
Herman Ottó Intézet
Göcsej Természetvédelmi Alapítvány

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése