Ebben a két napban megállás nélkül ültettem ki a növényeket.
13.-án hajnalban fagyosszentekhez illő hőmérséklet volt. Sötétedés után jól
lezártam a palántanevelő üvegdobozt és a pót-dobozt is, az eddig kiültetett
bokorparadicsomokra pedig kis vödröket borítottam. Még így is megcsípett a fagy
néhány levelet. A krumplival nem is tudtam volna mit csinálni, de a kivi
magoncokról elfeledkeztem. Szerencsére a krumpli kiheveri az ilyesmit, tavaly
ugyanígy lefagyott a takarás feletti részük. A kivikben nem vagyok ilyen
biztos, kérdéses, hogy a kis magoncoknak lesz-e erejük új hajtást hozni. Az
időhiány is segített átvészelni a hideget, mert még csak nagyon kevés babot
tudtam elültetni, ha azok kikeltek volna, biztos elviszi őket a hideg. További
hidegek az előrejelzések szerint nem várhatóak, így megkezdtem melegigényes
palánták kiültetését.
A veteményes eddig üres részei végre jórészt betelepültek
és már előrevetítik a nyári dzsungelt, ha minden jól alakul. Sajnos az egyik
ágyásban egy kellemetlen vendéggel is találkoztam, egy lótetűvel. Nem távozott
élve a találkozóról, de ez sokat persze nem segít, ahol egy akad, ott biztosan
bújik több is. A korábbi gyanúm is beigazolódott mégiscsak, most már csak azt
remélem, a vakondjaink kordában tudják tartani őket.
Eső továbbra sem esett,
így csapvízzel kellett elültetnem a palántákat, amitől a legjobban ódzkodom, de
nem tudok mit tenni.
Jókedvűbb dolgokra koncentrálva: nem számoltam pontosan,
de legalább 150 palántát ültettem ki a veteményesbe, mindnek nagyon szép
fejlett gyökérzete volt és annak ellenére, hogy a tűző napra kerültek ki, nem
viselte meg őket az átültetés. A most kikerült növényeket már a nyári ültetés
lapjára írom a vetéstáblán, mert a tavasz úgy is betelt.
 |
| 13.-a reggelén a kiültetésre váró csapat nagyobbik része |
 |
| Bár elsőre csak egy sima szeméthalomnak tűnik, nekem mégis kedves látvány. Két napi munkám van benne és az edényeket jövőre újra munkára fogom. |