Kerti számadás 2025-ről

A kérdés, ami felmerül bennem, ha a 2025-ös évre gondolok vissza, az, hogy vajon lehet-e rosszabb? És a kérdés persze költői, mert nemhogy lehet, de hosszú távon biztosan lesz is. Nemrégiben valaki azt mondta nekem, hogy ha nézi a videóimat (erről még később), csodálkozik rajta, hogy milyen sztoikus nyugalommal veszem tudomásul a különbőző kudarcokat, félrement kísérleteket, ballépéseket. Ez elgondolkodtatott, mert elég sok időt töltök magammal, és nem vagyok épp sztoikus alkat, sőt, ha lehet, az események hevében folyamatosan forrong bennem valami, hogy ez nem sikerült, a rigók már megint, a boltban már megint, stb. De ahogy visszatekintek, valóban lenyugszanak és helyiértékükre kerülnek a dolgok, kimondom magamnak, vagy szegény feleségemnek, és sikerül megnyugodni, elfogadni, továbblépni. Úgyhogy már rég nem bosszankodok azon, hogy milyen lett az év, hanem a tanulságok levonásával próbálom tervezni a jövőt, hogy próbáljunk felkészülni a kihívásokra.

Karalábé levél a ritka harmat jelenségével.

Egy nyári szüret.

Kerti számadás 2024-ről

Idénre nincs nagyon mélyenszántó gondolatom bevezetésnek. Akit ilyesmi érdekel, az nézze meg a tavalyi összefoglalót, annak az előszavával most is elégedett vagyok. Vicces, hogy körülbelül arról is akartam most írni, amiről előző évben, nevezetesen, hogy a kert egy következő „szukcessziós” fázisba lépett. Erről még azért fogok kicsit elmélkedni. Ami most a tavalyi beszámoló visszaolvasása közben hirtelen szembetűnt, az ez a mondat volt: „ki tudja 2024 nem hoz-e újból komoly aszályokat” És hát, kedves olvasóm, hozott! Ha 2023-ra azt írtam, hogy a legjobb kerti évünk volt eddig, akkor 2024-re a feljegyzéseim olvasgatása és képek nézegetése nélkül csont nélkül vágnám rá, hogy ez volt a legborzasztóbb. Mégsem így áll a dolog, legalábbis visszanézve a hátrahagyott digitális anyagokat, úgy tűnik, közel sem volt olyan rossz, mint néha éreztem. De erről majd mindjárt.

Egy tavaszi szüret

Egy nyári szüret

Szóval „szukcesszió”. Azért így idézőjelben, mert ennek nincs sok köze a természetes átalakuláshoz, sokkal inkább ahhoz az emberi hozzáálláshoz, miszerint a kert az az élőhely, ahol az ember irányítja az eseményeket. Most erről gondoljon bárki bármit, nyilván nem arra gondolok, hogy meg tudjuk mondani, mi teremjen meg mikor, de kétség kívül hatalmunkban áll (sajnos) pl. letérkövezni az egész udvarunkat. Van néhány helyzet a kertünkben, ahol egyszerűen dűlőre jutottak a dolgok, és ha azt szeretném, hogy jobban működjön a rendszer, akkor lépnem kell. Két ilyet emelnék ki, de jóval több eset van. Az egyik a monília és főleg a meggyfák kérdése. Már tavaly írtam, hogy eljutottam odáig, lépnem kell, és 2024-ben a tervezett dolgokat meg is tettem. A menthetetlen fákat körbegyűrűztem, a kevésbé fertőzötteket (a kajszikat is) erősen visszacsonkoltam az egészséges részig, és oltottam monília rezisztens (vagy csak toleráns?) feketicsi meggyeket, amiből kettő meg is eredt, illetve kaptam egy kedves barátunktól egy Cseresznyemeggy névre hallgató fajtáról tősarjat, ez utóbbi esetben személyesen győződhettem meg róla, hogy a szomszédos moníliával fertőzött fák ellenére ennek a fajtának kutya baja sem volt. Emellett kivágtam az összes kis gyökérsarjat, amik a beteg fákkal álltak kapcsolatban. Így a mérleg plusz három meggyfa, mínusz kb. 10-15 meggyfa, köztük kettő nagy. Most akkor kevesebb lett a kert, vagy több? Merem remélni, hogy hosszú távon több, de ez nem fog egyhamar bebizonyosodni. A másik példa is kicsit ilyen. Amikor ide költöztünk, már volt a kertnek kb. a közepén egy fekete termésű eperfa. Szeretem ezt a fát, és sokszor hozott már szép termést. Még az elején egyszer eléggé elrontottam a metszését, túl nagy sebeket csináltam, amit a fa azóta sem tudott kiheverni. A másik probléma, hogy most már olyan hatalmas árnyékot ad a veteményesben a fa, hogy miatta nem nagyon tudnak fejlődni az egynyáriak, ráadásul a gyökérzet is hatékonyabb, mint az egyéves növényeké, a locsolóvizet az eperfa tudja jobban megszerezni. A metszési hibát főleg azzal vétettem, hogy a fa ideköltözésünkkor már túl volt a koronaalakítás korán, és későn akartam korrigálni, hogy gyakorlatilag egy pontból tört ki 6-7 nagy vázág a törzsön. Az okozott sérülések még most, több mint öt év elteltével sem tudtak körbezáródni, még mindig nedvedzik tavasszal. Szóval ezeket a tényezőket összevéve úgy döntöttem, kivágom a fát és a helyére egy nagyobb kerti tavat telepítek, amivel a nyári időszakban remélek egy kis levegő páratartalom fokozást a veteményesben. A fának egyébként már 4-5 magonca él a kertünkben, úgyhogy a „vérvonal” nem szakad meg, mégis rossz érzés ilyen döntést hozni, de itt is úgy gondolom, jobb lesz hosszú távon, több élelmet tudok termelni, és így kevesebbet kell beszerezni külső forrásból.

Kerti számadás 2023-ról

2023-ban újból komolyan vettem a veteményezést (is), és láss csodát, még a hosszú távú projektekre is jutott némi idő, na nem sok, de nem is kevesebb, mint 2022-ben (tavalyi beszámoló itt). A furcsa időanomáliát továbbra sem értem teljesen, de nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy valamit, ami inspirál és amiben örömömet lelem, a háttérbe szorítok azért, hogy valami másnak helyet szorítsak az életemben. Ha elég fontos és erős az a plusz dolog, akkor meg fogja találni a helyét. Érdekes, hogy a kertben is nagyjából pont ez zajlik. Idén számoltam ki pontosan műholdas felvétel segítségével, hogy a telkünk összesen 935 m2, nem pedig 1100, mint a földhivatali lapon szerepel. Ez persze nem változtat semmin, inkább csak azért hozom fel, mert a kert évek óta tele van, és nincs több helyem. És itt jön a képbe egy folyamatosan erősödő tendencia és kihívás, ami számomra rendkívül izgalmas. A kert hosszú távú dinamikája. Növények csíráznak, felnőnek, teremnek, majd egy ponton óhatatlanul öregedni kezdenek, megbetegszenek, kisebb lesz a terméshozamuk. Az én feladatom az ezen a zsebkendőnyi területen, hogy a már emberi használatra kisajátított telken a lehető legmagasabbra fokozzam a biológiai aktivitást. Ez a mérsékelt égövön különösen is komoly kihívás, hiszen nem a fény az egyetlen határoló tényező, mint az esőerdőkben, itt a víz, a hőmérséklet, vagy akár a szélsőséges időjárási elemek (szélvihar, jégeső, stb.) ugyanúgy komoly szerepet játszanak (az embert, mint legkomolyabb határoló tényezőt itt most kihagyom a felsorolásból, mert mi sajnos mindenhol jelen vagyunk). Többszintes rendszer kialakítása és a megfelelő növényfajok-fajták megtalálása folyamatos és izgalmas kihívás. Itt szeretném újból szóvá tenni, hogy a permakultúra hosszú távú megfigyelésen és a világszerte kialakult és megőrződött emberi termesztési lelemények ismeretén alapuló tervezési rendszere az egyik leginspirálóbb számomra, de egy nagyon fontos kitételnek tartom, hogy a tervezés nem ér véget! A tervezésnek csak a folyamatos megfigyeléssel és a kertben/gazdaságban való jelenléttel együtt látom értelmét, és a külső terveknél mindig magasabb szintűnek tartom azokat, amiket a kert gazdája maga alakít ki a megfigyelései alapján, magáévá teszi őket, a kertben járva-dolgozva folyamatosan görgeti magában ezeket az elképzeléseket, amik kopnak, felszednek itt-ott elemeket, így alakul a kert elemeivel együtt az elképzelés is. A permakultúrával párhuzamosan kialakult szintropikus agrárerdészeti irányzat ezt elég jól a központba állítja a biológiai aktivitás csúcsrajáratása mellett, ezért innen is tudok ötleteket meríteni, nagyon érdekes olyan módszereken gondolkodni, amik egy ilyen magyar kertben kis területen képesek fokozni a biológiai élő anyag mennyiségét és sokféleségét. És a gyarapodás folyamatos, idén is találkoztam olyan új csodákkal, amik nem feltétlenül a saját törekvéseim eredményeként jöttek létre, de legalábbis nem tettem olyat, amivel akadályoztam volna, hogy a természet hozzátegyen ezt-azt a munkámhoz.

Idei kedvenc paradicsomunk, a somoskői tájfajta

Fagyok előtti tökféle betakarítás

2023 egy fantasztikus év volt. Nem vagyok épp egy öreg motoros a kertészkedésben, de 2016 óta ez az év adta a kezünkbe a legtöbb lehetőséget, és ennek elsődleges eleme a csapadék mennyisége. Mégsem ezzel akarom kezdeni. Ugyanis volt nálunk egy még ennél is fontosabb segítő tényező kedves feleségem, Rita személyében, aki idén rengeteget tett annak érdekében, hogy minél több ételt tudjunk a saját kertünkből az asztalra tenni. Ahogy nőnek a gyerekek, egy nagyon picit kevésbé fáradnak le az idegek a nap folyamán, így Ritának szabadult fel egy kis ideje, amivel nekem-nekünk tudott segíteni. Május végén kialakítottunk egy három napos locsolási forgó rendszert, ami egyszerűen annyit tesz, hogy minden olyan növény, ami plusz öntözést igényel (egynyáriak, és főleg a fák közelében lévő vetemények), három naponta megkapja a növekedéséhez szükséges vízmennyiséget, ha épp nincsen csapadék. Ez egy nagyon komoly munka, minden nap időt és energiát vesz igénybe, én pedig sajnos általában nem tudom elvégezni, mert ezen kívül folyamatosan ott van a műhelymunka, amiből eltartjuk a családot, illetve a változó ház körüli és kerti munkák, amiket muszáj elvégezni. Továbbra sincs csepegtető öntözés, ami egyébként tervben van és egyszer el fogunk jutni odáig, de már ez is egy nagy előrelépés. Megoldottam, hogy mindegyik csapadékvízgyűjtő IBC tartályunkból a veteményeshez elég közel elhelyezett bontott kádba lehessen vezetni a vizet egy slagon keresztül, a gravitáció erejét használva, így le tudtuk csökkenteni a locsoláshoz szükséges gyaloglás mennyiségét. Így eljutunk a 2023-as év másik nagy csodájához, nevezetesen, hogy elégnek bizonyult a nagyjából 5 m3-nyi esővíz kapacitásunk, egyszer sem fogytunk ki a csapadékvízből teljesen. Sőt, egy meglehetősen érzékeny egyensúlyi pontra kerültünk a tél folyamán, amikor is 2023 év elején is, és decemberben is annyira megemelkedett a talajvíz szintje, hogy jelen pillanatban például a vízaknában a földfelszíntől 30-40 cm-re áll a víz. Na most ez olyan dolog, amivel már nem nagyon tudunk mit kezdeni, értelmes emberi hozzáállás alapján a mi lakóhelyünknek nem családi házas övezetnek kéne lennie, hanem mondjuk mocsaras legelőnek, és csak a településnek azokon a részein kéne házaknak állniuk, amik jó pár méterrel magasabban helyezkednek el. A helyzeten változtatni nem tudunk, ha hosszú távon így maradnak a dolgok, akkor az utcai vízelvezető árkokban mindenképp érdemes lesz vízinövények termesztésével próbálkozni, a kertben az esetlegesen elpusztuló fák helyén tavakat létesíteni. Ez még egy folyamatban lévő dolog, ki tudja 2024 nem hoz-e újból komoly aszályokat. Próbálunk készen állni a kihívásokra. 

Összesen 765 mm csapadék hullott idén a kertünkben, amiből 339 mm január-november-december hónapokban. Ez megmagyarázza a talajvíz helyzetet, és mutatja, hogy azért eloszlás tekintetében lenne még mit kívánni, de mi már így is módfelett hálásak vagyunk. Ezt se gondoltam, hogy leírom az utóbbi évek után, de 2023-ban nálunk nem volt komolyabb, hosszantartó aszály, talán a szeptember első fele volt nagyjából csapadékmentes és elég meleg, de ez pl. nagyon kedvezett a paradicsomoknak, így ennek is inkább előnyét láttuk, mint hátrányát. Volt ebben az évben is márciusi hó, szinte már megszokott ismerősként üdvözöltük, nem úgy a jégesőt, ami március elején érkezett, de szerencsére nem okozott komoly kárt. A széllel már jobban meggyűlt a bajunk, de egy új koncepciót fogalmazott meg a fejemben, amire majd lejjebb még vissza fogok térni. Hőmérséklet tekintetében nem volt kirívó 2023. Az utolsó komolyabb fagyok március közepén jelentkeztek, az utolsó talajmenti fagy május elején, így aki hamarabb ültetett ki melegkedvelő növényeket, az jól járhatott (már ha a csigák nem ették meg a palántákat, mint nálunk). Az őszi első talajmenti fagy, ami nálunk a tárolásra szánt termények betakarítását jelzi papírforma szerint október 17.-én jelentkezett, -2 fokkal, majd november elején jöttek meg az első komolyabb fagyok, ami a maradék életben maradt leveleket is letakarította az egynyári fagyérzékeny növényekről. A meleg ősz viszont eléggé megzavarta a fásszárúak többségét, így sok növénynél nem ment végbe a levelek színesedése, elöregedése, helyenként még mindig az ágakon lógnak a megfagyott levelek maradványai, remélem talajépítéssel elő tudom segíteni ezeknek a növényeknek az elvesztett tápanyagok pótlását.

Kerti számadás 2022-ről

2022 a gyümölcstermők éve volt. Emellett a jól időzített másodvetések éve, de erről sajnos lemaradtunk, aminek az volt az alapvető oka, hogy előzőleg elhatároztam, ebben az évben nem fogok veteményezni, hanem minden szabad energiámat a kert művelési körülményeinek fejlesztésére fogom fordítani. Egyáltalán nem palántáztam (na jó, egy icipicit) és amit nem bírtam megállni és vetettem, azt csak szabadföldbe. A meglepő dolog (bár a vége felé már egyáltalán nem éreztem meglepőnek), hogy töredékét sem sikerült elvégeznem a megtervezett teendőknek. Ennek elsődleges oka volt, hogy nagyon sok időmet vitte el a pénzkereső tevékenység, a hangszerek javítása. Ezzel nincs mit tenni, a meglepő inkább az volt, hogy nem szabadult fel plusz idő azáltal, hogy elhagytam a palántázást. Egy picit jobban figyeltem a fásszárúakra és évelőkre, ez igaz, de nem olyan mértékben, ami indokolná, hogy nem spóroltam szinte semmi időt. A kertet így is úgy is be kellett ültetni valamivel, hogy ne pionír gazok vegyék át az uralmat, erre szolgált a szabadföldbe vetés, ami egyébként hozott némi eredményt is annak ellenére, hogy nem törekedtem semminek az életben-tartására. Ha úgy alakult, hogy épp tudtam szánni rá időt, locsoltam néhányszor, de nem próbáltam rendszert csinálni belőle, inkább csak lefölöztem a tartályokat, hogy ne menjen veszendőbe a túlcsorduló esővíz. Egy szó mint száz, a kerti fejlesztésekből nem nagyon lett semmi, de elment az év. Többször nem próbálkozom ilyen jellegű átszervezéssel, hanem inkább csak próbálok minél több mindent bepréselni egy napba, ahogy amúgy lenni szokott.

Késői laska (Pleurotus ostreatus)

2022-ben saját mérésem szerint 498 mm csapadék hullott, ami több, mint az előző évben, de így is iszonyatosan kevés. Az ország legszárazabb részein (Alföld egyes területei) írják átlagnak az 5-600 mm csapadékot. Mi még szerencsések vagyunk, mert az Alföldön tényleg sokkal rosszabb a helyzet, de 500 mm nagyon kevés. Mi négy, talán öt köbméter vizet tudunk jelenleg raktározni, ebből körülbelül 5-600 l az, amit télen is benne merek hagyni a hordóban, mert olyan típusú az edény, az IBC-k épségét nem merem kockáztatni. Továbbra sincs föld alatti épített ciszternánk, ahol nagyobb mennyiségű csapadékot tudnék télen tározni, nem találok rá szakembert, de amint találok, mindenképpen csináltatok. Házunk 110 négyzetméternyi tetőfelületéről még az ez évi 500 mm is 55 köbméter vizet jelent. Épp most számoltam ki, hogy 2022 december közepétől nagyjából január végéig (szóval masszívan fagyveszélyes időszakban) lehullott 165 mm eső, a tavalyi teljes éves mennyiség 35%-a, majdnem 20 köbméter! Ez egyszerre őrjítő és kétségbeejtő, mert ha van egy ciszternám, egész évre betárazhatok vele. Kerti tóból nincs esélyem ekkorára a telkünk mérete miatt, de mivel azt legalább én is meg tudom csinálni, ez egy fontos fókusz marad az idei évre is.

Kerti számadás 2021-ről

Tavaly elmaradt az előző év összegzése, és ez nagyon zavar, úgyhogy mielőtt 2022-t próbálnám lezárni, megpróbálkozom 2021-et átgondolni. Szerencsére az ehhez szükséges jegyzeteim elkészültek időben, csak a blogbejegyzés megírása maradt el. 2021 nagyon kettős év volt, sok jó étel termett a kertben, de folyamatosan éreztem, hogy komoly fejlesztéseket kell megvalósítanom ahhoz, hogy a kertbe fektetett energia tényleg gyarapodni tudjon a növényekben, és ne mindig azt érezzem, hogy ha ezt vagy azt még tudnám biztosítani a kert lakóinak, akkor valóban kicsattannának az egészségtől, és nem csak éppenhogy eljutnának a terméshozásig. Mondom ezt úgy, hogy a zöldség befőzéseken kívül csak nagyon kevés terményt kellett boltban vásárolnunk (főleg krumplit, hagymát és gyökérzöldséget), a friss fogyasztásunkra megvolt minden, és még télire is sikerült belőlük elrakni, viszont voltak esetek, amikor némi kreativitásra, kompromisszumra volt szükség, hogy a reteknek a levelét és becőjét együk, ne a gumóját, vagy hogy a mizunának a lepusztított levelei helyett a virágai is nagyon finomak. Egy mondat erejéig az idejutásról: 2016-ban költöztünk ide Pusztaszabolcsra, 1000 m2-es a telek, aminek durván a negyedén-harmadán termelünk valamilyen egynyári kultúrát, az évelőkkel pedig igyekszünk a maradékból minél többet lefedni. A kertet nagyon pionír állapotban kaptuk, hátul főleg a tarackbúza és pitypang dominált egy-két fűféle mellett, aszat és szulák körítéssel, néhol egy kis árvacsalánnal.

Egy kora tavaszi szüret

 

szeptemberi kép

A 2021-es év fő elhatározása az volt, hogy 2022-ben nem fogok veteményezni, és az összes energiámat a veteményes jó működéséhez szükséges fejlesztésekre fogom fordítani. Nem akarom előre lelőni a poént, de ez persze nem jött össze. A kerttel kapcsolatos problémáim nem túl meglepő módon a víz körül forogtak, és ha röviden össze kéne foglalnom, hogy mi történt 2021-ben, az úgy szólna, hogy próbálok annyi időt tölteni a kézi locsolással, hogy legalább életben maradjanak a növények. A saját (természetesen nem 100%-ig mérvadó) mérésem szerint 2021-ben nálunk 468,5 mm csapadék hullott, ami így utólag tekintve még a 2022-ben lehullottnál is kevesebb volt. Az pedig remélem már senkit nem ér meglepetésként, hogy ez a kevés csapadék is igen szélsőséges eloszlásban hullott.

az egyik kedvenc képem

Kerti számadás 2020-ról

Ez a második alkalom, hogy írásban évet összegzek a kertünkről. Tavaly nagyon elszaladt velem a ló terjedelem tekintetében, így most igyekszem kicsit összeszedettebb lenni, kevésbé az apró részletekről, mint inkább a tendenciákról írni. Termények szempontjából egy közepes-gyenge évet zártunk, mégis inkább pozitív irányba hajlik a mérleg a rengeteg újdonság miatt, amiket tavaly sikerült véghez vinni.

Egy jól sikerült nyáresti szüret.

Az időjárást összefoglalva felénk egy száraz, nagy hőingadozásokkal megtűzdelt, kései fagyos tavaszt egy nagyon esős nyárelő, majd száraz kánikulás nyárutó követett egy száraz ősszel, esős meleg téllel. Most épp megint meleg van, de azért volt két viszonylag hidegebb télies hetünk is, bár a hó elkerült. Ezek közül igazából csak a kései fagyok voltak újdonságok, mert még nem műveljük annyi ideje a kertet, hogy korábban belefuthattunk volna ebbe. A veteményesbe kiültetett/vetett dolgok egyébként nagyrészt túlélték a viszontagságokat, gyümölcs viszont sokkal kevesebb lett a virágzáskori fagyok miatt.

Egy 2020 januári szüret az aznapi vacsorához.

Annak ellenére, hogy az időhiány életem állandóan jelenlévő fűszere, meglepően sok mindent sikerült megvalósítani. Itt van mindjárt a kerttel kapcsolatos tevékenységünk feljegyzése, ami annak ellenére hiánytalanul sikerült, hogy nyár végére feladtam a rendszeres blogbejegyzések írását. Helyette a fészbúk oldalunkon osztottam meg képeket a közelmúlt történéseiről, a hangszerjavítással foglalkozó oldalamon már régóta így csinálom, így anélkül tudok mégis valamilyen betekintést adni másoknak, hogy órákat kéne a gép előtt ülnöm (amivel egyébként nem lenne bajom, csak nincs a napban elég óra erre).

Veteményesünk története

Mostanában nagyon sok motiváló bejegyzést/cikket olvastam az interneten kertészkedés témában. A jelen helyzet (koronavírus járványügyi intézkedések) lehetőséget ad életkörülményeink át- és újragondolására. Ha lesznek emberek, akik mások biztatására közelebb tudnak kerülni az őket éltető étel előállításának saját kézbe vételéhez, akkor ez egy nagyon pozitív következmény lehet. Ilyen, önellátásra, kertészkedésre biztató szóból nem lehet elég, ezért én is ehhez a kórushoz szeretnék csatlakozni a veteményesünk történetével.

A körülményektől teljesen függetlenül már a blog indításakor meg akartam írni ezt, pusztán azért is, hogy megmutassam a hátterünket (vagy annak hiányát) és az okokat, amik a mostani életformánkhoz vezettek. Nem azt akarom most kidomborítani, hogy mennyi mindent kapunk a befektetett munkáért, hanem inkább arra szeretnék koncentrálni, mennyire független a sikerélmény bármilyen előképzettségtől. Hogy bárki képes erre, vagy még ennél jobbra.

Korábbi életem kertészkedéssel, növénytermesztéssel kapcsolatos ismeretei kimerülnek abban a pár emlékben, amiket szüleimnek köszönhetek. Amikor kis koromban falura költöztünk, ők is csináltak kisebb veteményest a kertben, sőt külön bérelt területen krumplit is termesztettünk egy rövid ideig. Volt pár szép gyümölcsfa, különösen egy nagy, kései cseresznyére és a meggyfánkra emlékszem. Aztán szüleim építkeztek, és a szántó helyén kialakított új parcellán már nem nagyon volt energia a haszonnövényekre, az elültetett facsemeték pedig még sokáig nem hoztak termést. Azóta szüleim, főleg Édesapám visszatalált a kertészkedés öröméhez, és nagy örömöt okoz nekem, amikor kicserélhetjük vele a tapasztalatokat. A középiskolai évek után Budapesten tanultam tovább és végül ott találtam rá választott szakmámra, a hangszerészetre is. Ezt a zenéhez kapcsolódó kézműves munkát azóta is hivatásom részének tekintem, nem mellesleg megélhetésünknek ez a fő forrása.

Amikor családot alapítottunk Ritával, ezt egy kilencedik emeleti bérelt panellakásban tettük, Budaörsön. A nagy szobában laktunk kisfiunkkal együtt, a félszoba pedig műhely volt. Hamar láttuk, hogy ez így nem fog sokáig működni, így fáradságos úton, de sikerült megtalálnunk az új otthonunkat Pusztaszabolcson. Ugyan a ház még nem a miénk, de egyszer az lesz.

A kert milyensége egyáltalán nem volt szempont új otthonunk kiválasztásánál. Annyit tudtunk, hogy szeretnénk ha lenne, lehetőleg azért nem csak egy kennel méretű, de a különböző határidők miatt örültünk, ha egyáltalán bárhogyan sikerül lebonyolítani a költözést, nemhogy nagyon válogassunk. 2016 őszén költöztünk, és nagyon örültünk, hogy túl vagyunk az összes ezzel járó hercehurcán.

Fellélegeztünk, elkezdtük belakni nem csak a házat, hanem a kertet is. Észrevettem a gyümölcsfákat, és a területet, ami költözésünk után füves-gazos parlagnak volt nevezhető leginkább (a hátsó kert körülbelül 500 négyzetméter, ebből a veteményes jelenleg maximum 80, és volt elég sok a problémás gazokból is: tarackbúza, szulák, mezei aszat...). Éreztem, hogy ez feladatot ad, de ekkor még nem tudtam körvonalazni, milyet. Nagyjából annyit tudtam, hogy metszeni kell meg fűnyírózni.

Az első tavasz az új helyen, életem első metszése után.

Kerti számadás 2019-ről

Az általam vezetett kertinaplónak köszönhetően elég jól le tudom vonni a tanulságokat arról, hogyan sikerült az elmúlt év. Mindig vannak sikerek és kudarcok, idén számba is vettem őket, és lett belőle néhány - elsősorban számomra hasznos - tanulság. Ezek a megfigyelések a mi kertünkre és az én módszeremre illenek rá, így máshol nem biztos, hogy egy itt elkövetett hiba egyáltalán annak számítana. A jó alapelveket, amilyen a talajépítés, a természet adta erőforrások helyes, nem romboló használata bárhol lehet alkalmazni, de jó eséllyel nagy különbségek lesznek a hogyanban.

az egyik kedvenc szüretfotóm tavalyról