Némileg sikerült kerti napot tartani. Megint hoztunk egy
nagy zsák avart az ovitól a gyerekekkel, illetve négy kisebb zsákot egy háztól,
ahol úgymond megkértek, vigyem el. Többször rákérdeztem, hogy csak avar van-e
benne, mire a válasz igenlő volt. Így elhoztam. Sajnos kb. fél vödör szemetet
szedtem ki a négy zsákból, így onnan többet nem hozunk avart. Jó lenne, ha
mindenki értené, hogy miért nagyon fontos, hogy a hulladékunkat a megfelelő
módon szétválogassuk. Ez az élhető jövő egyik legalapvetőbb lépcsőfoka, mégis
olyan sokaknak esik nehezére. Általában egyébként hordok magamnál egy kisebb
vödröt, amikor a kertben vagyok, mert annak ellenére, hogy semmilyen nem
lebomló anyagot nem használok, mindig találok valamit. Akár a szél fújta ide,
de lehet, hogy még a korábbi lakók hagytak valamit a földben. Nagy dilemmát
jelent az is, hogy sokan műanyag zsákokba gyűjtik a leveleket. Ezeket a
zsákokat kiöntés után próbálom többcélúan hasznosítani, takarásra, tárolásra,
de annyira hitvány anyagból vannak legtöbbször, hogy hamar szemétbe kerülnek.
Ilyenkor igyekszem annyira megtisztítani őket, hogy legalább a szelektívbe
mehessenek. Na de visszatérve a mai napra. Mivel múltkor elfelejtettem
felkészíteni a télre a drága kajszibarack fánkat, most ezzel kezdtem.
Összeszedtem azt a pár felmagzott gyomot a korona alól, amiket nyáron nem volt
alkalmam. Először egy pár marék alginitet szórtam szét a földön, majd arra egy
jó fél talicska komposztot lapátoltam. Ezt takartam diólevéllel, majd
ágaprítékot szórtam rá, hogy ne hordja el a szél a leveleket. A komposzt és az
alginit nem igényel magyarázatot, az előbbi talajéletserkentő és tápanyag, az utóbbi
pedig ásványi tápanyag a fának. Az avar takarás a nedvesség megtartását
erősíti, azért dió, mert úgy olvastam, a szaga eltántoríthatja a pockokat a
gyökérzet, kéreg rágásától. Az ágapríték pedig megintcsak keverék volt, főleg
mályva, boróka és olasznád volt benne. Mivel ezek az ágak legfeljebb pár
évesek, és nem olyan régi metszésből származnak, nem túl magas a szén-nitrogén
arányuk, így nem tart egy örökkévalóságig a bomlásuk sem, így szintén
tápanyagot biztosítanak a fa számára, ráadásul a gyökerekkel együttműködő
gombák számára ideálisabb életkörülményeket teremtenek.
 |
| így néz ki nálam az évelők alja a tél előtt |