Tegnap írtam a legközelebbi kertészetnek, hogy még vannak-e
szabadgyökeres növényeik. Már meglehetősen kicsúsztam a szezonból, de annyira
fellelkesített egy videós, hogy úgy gondoltam, muszáj szereznem valamilyen
nemes feketeribizlit, amit aztán ősszel már tovább szaporíthatok. Ami miatt így
fellelkesedtem, az elsősorban az, hogy a feketeribizli állítólag hasonlóan a
hagymásokhoz és más erős illatú fűszer- és gyógynövényekhez, hatásosan védi a
fiatal fák gyökereit a pockok és más rágcsálók károsításától. És mivel fás
dugványról igen egyszerűen szaporítható, könnyen tudok nagyobb mennyiséget „másolni”
belőle, így használhatom dajkanövénynek az újabban telepített gyümölcsfák mellé.
A kertészetben csak egy fajta nemesített feketeribizli volt (Fertődi 1) és
fontos kiemelni, hogy ez ugyan nemes fajta, de nem oltvány, ezért is működik a
fás dugvány róla. De ha már a kertészetben voltam, vetettem még egy pillantást
a többi szabad gyökeres bokorfélére is, kifejezetten olyat keresve, ami nem
oltvány. Így hoztam még egy fehér ribizlit, mert olyanunk sincs még, illetve az
egyik sajnálatosan kiszáradt szederhajtás helyére egy újabb fajtát, amilyenünk
még szintén nem volt (Dirksen). A szederre is igaz, hogy nincs oltva,
igaz, őt inkább bujtással, semmint dugvánnyal érdemes szaporítani.
