Kertinapló 2020.06.28-07.06. - sok a munka, kevés az idő

Egyre hosszabbak lesznek az időtartamok, amiket egy-egy ilyen bejegyzés felkarol, ez sajnos az időhiánynak tudható be. Ami a kertben van jelenleg, az sajnos többnyire magára is van utalva. Sajnos nagyon nehéz úgy kertészkedni, ahogy szeretnék, ha közben lelkiismeretesen próbálok egy szakmát is folytatni. Ez nem panaszkodás, csak helyzetjelentés.

A ház előtti Teréz szőlőnket nem kell félteni, ő szuperül érzi magát és komoly szándékai vannak a lugas birtokba vételére.

Kertinapló 2020.05.13-14. - a palánták kiköltöztek

Ebben a két napban megállás nélkül ültettem ki a növényeket. 13.-án hajnalban fagyosszentekhez illő hőmérséklet volt. Sötétedés után jól lezártam a palántanevelő üvegdobozt és a pót-dobozt is, az eddig kiültetett bokorparadicsomokra pedig kis vödröket borítottam. Még így is megcsípett a fagy néhány levelet. A krumplival nem is tudtam volna mit csinálni, de a kivi magoncokról elfeledkeztem. Szerencsére a krumpli kiheveri az ilyesmit, tavaly ugyanígy lefagyott a takarás feletti részük. A kivikben nem vagyok ilyen biztos, kérdéses, hogy a kis magoncoknak lesz-e erejük új hajtást hozni. Az időhiány is segített átvészelni a hideget, mert még csak nagyon kevés babot tudtam elültetni, ha azok kikeltek volna, biztos elviszi őket a hideg. További hidegek az előrejelzések szerint nem várhatóak, így megkezdtem melegigényes palánták kiültetését.

A veteményes eddig üres részei végre jórészt betelepültek és már előrevetítik a nyári dzsungelt, ha minden jól alakul. Sajnos az egyik ágyásban egy kellemetlen vendéggel is találkoztam, egy lótetűvel. Nem távozott élve a találkozóról, de ez sokat persze nem segít, ahol egy akad, ott biztosan bújik több is. A korábbi gyanúm is beigazolódott mégiscsak, most már csak azt remélem, a vakondjaink kordában tudják tartani őket.

Eső továbbra sem esett, így csapvízzel kellett elültetnem a palántákat, amitől a legjobban ódzkodom, de nem tudok mit tenni.

Jókedvűbb dolgokra koncentrálva: nem számoltam pontosan, de legalább 150 palántát ültettem ki a veteményesbe, mindnek nagyon szép fejlett gyökérzete volt és annak ellenére, hogy a tűző napra kerültek ki, nem viselte meg őket az átültetés. A most kikerült növényeket már a nyári ültetés lapjára írom a vetéstáblán, mert a tavasz úgy is betelt.

13.-a reggelén a kiültetésre váró csapat nagyobbik része

Bár elsőre csak egy sima szeméthalomnak tűnik, nekem mégis kedves látvány. Két napi munkám van benne és az edényeket jövőre újra munkára fogom.

Kertinapló 2020.05.02-05. - vakondok és hullámok

Ma végre ledaráltam a maradék fűzfagallyat, úgyhogy felhasználtam a kapott anyagot, szét is terítettem.

Cserepekbe szétültettem az édeskrumpli hajtásokat, amiket a gumók hoztak, hogy gyökeret fejlesszenek mire kiültetem őket. A gumókat sem akarom elpazarolni, úgyhogy azokat is véletlenszerűen elültetem kint, nem mintha termést várnék róluk, de még több növény nem árthat.

A paradicsomokat is elkezdtem átültetni nagyobb cserepekbe (fél pet palackok), pár hét, és mehetnek ki az ágyásokba.

A veteményesben nem kis rémületemre felfedeztem valamit: egy-két palántát kitúrva találtam, fonnyadó levelekkel. Pár nappal korábban pedig két elhullott vakondot leltem. A kettőből elsőre azt kombináltam ki, hogy valami miatt pusztulnak a vakondok a környéken, és ezért teret nyert a lótetű. A vakond ugyanis elég jól kordában tudja tartani a nagyobb föld alatti kártevőket (kivéve persze más emlősöket, khm pocok). Ez a következtetés nem tett túl jót a közérzetemnek, de a következő napokban újabb érthetetlen jelenségeket figyeltem meg: az ágyások közötti utak össze-vissza fel voltak túrva, de a járatok egészen a felszín közelében maradtak. Erre is először azt gondoltam, hogy lótetű, de aztán az egyik korhadó karton alatt megtaláltam az egyik tettest, egy újabb vakondot. Ő szerencsére tökéletesen jó állapotban volt, így békén is hagytam, kicsit jobban letakartam, nehogy valami macska megtalálja. Aztán elkezdtem kicsit utána olvasni a vakondok életmódjának, és egy csapásra helyükre kerültek a kirakós darabjai: tavasz végén-nyár elején önállósodnak a fiatal vakondok. Mivel ez az állatfaj nagyon territoriális, egy vadászterületen-járatrendszerben csak egy maradhat. Vagyis a szaporulat (vagy adott esetben a gyengébb egyedek) távozásra kényszerülnek. A szerencsétlenebbekkel végezhet macska vagy kutya, a mázlistábbak némi keresgélés után találnak maguknak szabad életteret. A kitúrt néhány palánta és az ösvények szanaszét furkálása valószínűleg ilyen útkeresés lehet, mivel a meglévő járatrendszerbe nem térhet vissza az új/gyengébb egyed. Azt még hozzá kell tenni, hogy tavaly jó szaporulat lehetett vakondéknál, hiszen a kertben a sok takarás miatt robbanásszerűen nőhetett a giliszták és más talajlakó élőlények száma. Összességében ettől a megoldástól nagyon megkönnyebbültem, a palánták is túlélték, a gyökerük ugyanis sértetlen volt. Ha lesz is még kitúrt palánta, legalább tudom, hogy a talajlakó kártevő-eltakarító brigád figyelmetlenségének köszönhető és nem károsításnak.