Kertinapló 2020.05.02-05. - vakondok és hullámok

Ma végre ledaráltam a maradék fűzfagallyat, úgyhogy felhasználtam a kapott anyagot, szét is terítettem.

Cserepekbe szétültettem az édeskrumpli hajtásokat, amiket a gumók hoztak, hogy gyökeret fejlesszenek mire kiültetem őket. A gumókat sem akarom elpazarolni, úgyhogy azokat is véletlenszerűen elültetem kint, nem mintha termést várnék róluk, de még több növény nem árthat.

A paradicsomokat is elkezdtem átültetni nagyobb cserepekbe (fél pet palackok), pár hét, és mehetnek ki az ágyásokba.

A veteményesben nem kis rémületemre felfedeztem valamit: egy-két palántát kitúrva találtam, fonnyadó levelekkel. Pár nappal korábban pedig két elhullott vakondot leltem. A kettőből elsőre azt kombináltam ki, hogy valami miatt pusztulnak a vakondok a környéken, és ezért teret nyert a lótetű. A vakond ugyanis elég jól kordában tudja tartani a nagyobb föld alatti kártevőket (kivéve persze más emlősöket, khm pocok). Ez a következtetés nem tett túl jót a közérzetemnek, de a következő napokban újabb érthetetlen jelenségeket figyeltem meg: az ágyások közötti utak össze-vissza fel voltak túrva, de a járatok egészen a felszín közelében maradtak. Erre is először azt gondoltam, hogy lótetű, de aztán az egyik korhadó karton alatt megtaláltam az egyik tettest, egy újabb vakondot. Ő szerencsére tökéletesen jó állapotban volt, így békén is hagytam, kicsit jobban letakartam, nehogy valami macska megtalálja. Aztán elkezdtem kicsit utána olvasni a vakondok életmódjának, és egy csapásra helyükre kerültek a kirakós darabjai: tavasz végén-nyár elején önállósodnak a fiatal vakondok. Mivel ez az állatfaj nagyon territoriális, egy vadászterületen-járatrendszerben csak egy maradhat. Vagyis a szaporulat (vagy adott esetben a gyengébb egyedek) távozásra kényszerülnek. A szerencsétlenebbekkel végezhet macska vagy kutya, a mázlistábbak némi keresgélés után találnak maguknak szabad életteret. A kitúrt néhány palánta és az ösvények szanaszét furkálása valószínűleg ilyen útkeresés lehet, mivel a meglévő járatrendszerbe nem térhet vissza az új/gyengébb egyed. Azt még hozzá kell tenni, hogy tavaly jó szaporulat lehetett vakondéknál, hiszen a kertben a sok takarás miatt robbanásszerűen nőhetett a giliszták és más talajlakó élőlények száma. Összességében ettől a megoldástól nagyon megkönnyebbültem, a palánták is túlélték, a gyökerük ugyanis sértetlen volt. Ha lesz is még kitúrt palánta, legalább tudom, hogy a talajlakó kártevő-eltakarító brigád figyelmetlenségének köszönhető és nem károsításnak.

Kertinapló 2020.03.17. - Első permetezés

Ma tudtam elvégezni az első permetezést. Úgy is mondhatnánk, hogy lemosóztam, de se rezet, se ként nem használtam. A permetlevem alkotói a következők: 1 l nyers tej, kb. 1 l főzött csalán-cickafark-fokhagyma-lilahagyma tea, kb. 8 l esővíz. Ezeket összekevertem, majd egy vödörbe kiöntöttem belőle, és egy-két marék komposztot textilpelenkába csomózva a folyadékban egy percen keresztül jól kinyomkodtam. A maradék szárazanyag ment valamelyik bokor alá, a lébe jutott anyagokat pedig átszűrtem finom hálón, hogy ne dugítsa el a permetezőfejet. Ezután közvetlenül jött a permetezés.


Igyekeztem bőségesen juttatni a gyümölcsfákra, de éppen emiatt kellett rájönnöm, hogy következő adagnak nagyobb mennyiséggel kell számolnom, ha minden fának és a bokroknak is szeretnék adni. Az összetevők mögött egyébként nincs különösebb elgondolás, egyszerűen megpróbáltam a jelenleg elérhető alapanyagokból a növények számára leghasznosabb receptet összeállítani a legjobb tudásom szerint. A tej, illetve a benne élő és felszaporodó baktériumtenyészet képes kóros paránylényeket kiszorítani a növény felületéről, vagy akár el is fogyasztani őket, a csalán és a cickafark szöveteikben értékes tápanyagokat tárolnak, amiket a fejlődő rügyeken, hajtásokon keresztül könnyen elérhet a növény. A komposztban jó esetben szintén nekünk hasznos paránylények vannak jelen, amik a tejből megmaradó cukron akár fel is szaporodhatnak, így szintén a kórokozók kiszorításában, és a növénnyel való pozitív kapcsolatok létrehozásában játszhatnak szerepet. Paránylények mennyiségének tekintetében valószínűleg jobb lenne az aktívan levegőztetett komposzt-tea, de ennek előállítására jelen pillanatban nincs lehetőségem. A permetezés közben nem csak a hajtásokat, hanem az ágakat, a törzset, és a csurgót is lepermeteztem, majd a csurgót a lé legvégének felhígított verziójával be is locsoltam a legfiatalabb fáknál.


Az előző napokhoz adalék, hogy megjött megint három évi tüzelő, és sikerült egymagamban behordanom hat erdei köbméter akácrönköt, amiért azért büszke vagyok magamra, ráadásul egy elég masszív fatárolót is létrehoztam a tűzifával együtt hozatott oszlopokból. A munka közben Rita ledarálta a maradék metszési gallyat, ezek meg is találták a helyüket a fák alatt. Közben sikerült majdnem megfagyasztanom az édeskrumpli palántákat, kint felejtettem őket éjszakára. Szerencsére a ház mellett voltak és ott nem fagyott…


Ja és virágzik a fosóka (és még nem fagytak el a virágok)

fosóka virágzás