Ma újabb területet hódítottam el a veteményes számára a
pázsittól. Persze a pázsit elnevezés meglehetősen szépít, mivel tulajdonképpen
egy aszatos gaztengerről beszélünk, de a lényeg, hogy eddig csak fűnyírózva
volt, parlagon állt. Tavaly óta már nem ásom a parlagot sem, csak letakarom,
hagyom egy szezonig gyommentesedni, majd bevetem, akár először takarónövénnyel,
vagy közvetlenül haszonnövénnyel, persze úgy, hogy kap komposztot is. Most
annyit változtattam a módszeren, hogy a pillanatnyilag kifogyhatatlan
mennyiségben rendelkezésre álló avarból takarok vastagon a földre, majd ezt
takarom kartonnal, és súlyozom le, hogy ne vigye el a szél.
