Kertinapló 2020.05.01. - a szívesen végzett munka ünnepe

Ma a veteményes bővítésén dolgoztam, mert vetni kell dolgokat, és vannak olyan növények, amik a régi veteményesbe már sehogyan sem fognak elférni. Úgyhogy véglegesítettem a leghátsó kulcslyukágyást. Ha jól emlékszem, tavaly ősszel szórtam itt a gazos gyepre kb. 10-15 cm vastagon avart, majd letakartam kartonnal és lesúlyoztam téglákkal.

2020.04.08. és 10. - vetés, komposzt, avar

Nemrég megismerkedtem a helyi közterület felügyelőnkkel, mert engedélyt kértem a zöldhulladék lerakatból komposzt elhozására. Ezt meg is kaptam, és jeleztem a hivatal felé, hogy ha úgy alakulna, bármennyi avart, nem berohadt fűnyesedéket, ágdarálékot szívesen fogadok. És a mai napon a kedves közmunkások ideszállítottak hozzám az iskolától két kisteherautóplatónyi állott avart. Ugyan ez soknak tűnhet, de nálam pillanatok alatt el fog fogyni. Először is több helyen kellene vastagítanom a takarásokat, akarok építeni legalább két Johnson-Su komposztot belőle, illetve tovább folytatom a veteményes helyfoglalását a hátsó kertben olyan módon, hogy ásóvillával felforgatom a fű/gazcsomókat, kirakom a csírás krumplikat, mindegyikre szórok pár marék saját komposztot (nem túl érett, de krumplinak szerintem jó lesz), jól meglocsolom, majd az egészet kb. 30-40 cm vastagon betakarom avarral, úgy, hogy a külső réteg legyen jó szottyos, állott, ne vigye el a szél. Most egyelőre várok egy kicsit a takarások vastagításával, mert jövő hét elejére mondanak egy kis esőt, szeretném úgy kitenni az avart, hogy ezt a nedvességet már segítsen megtartani.

A szállítmány egy része. Sajnos a zacskókat nem lehetett megspórolni, mert már tavaly így gyűjtötték össze.

Kertinapló 2020.03.17. - Első permetezés

Ma tudtam elvégezni az első permetezést. Úgy is mondhatnánk, hogy lemosóztam, de se rezet, se ként nem használtam. A permetlevem alkotói a következők: 1 l nyers tej, kb. 1 l főzött csalán-cickafark-fokhagyma-lilahagyma tea, kb. 8 l esővíz. Ezeket összekevertem, majd egy vödörbe kiöntöttem belőle, és egy-két marék komposztot textilpelenkába csomózva a folyadékban egy percen keresztül jól kinyomkodtam. A maradék szárazanyag ment valamelyik bokor alá, a lébe jutott anyagokat pedig átszűrtem finom hálón, hogy ne dugítsa el a permetezőfejet. Ezután közvetlenül jött a permetezés.


Igyekeztem bőségesen juttatni a gyümölcsfákra, de éppen emiatt kellett rájönnöm, hogy következő adagnak nagyobb mennyiséggel kell számolnom, ha minden fának és a bokroknak is szeretnék adni. Az összetevők mögött egyébként nincs különösebb elgondolás, egyszerűen megpróbáltam a jelenleg elérhető alapanyagokból a növények számára leghasznosabb receptet összeállítani a legjobb tudásom szerint. A tej, illetve a benne élő és felszaporodó baktériumtenyészet képes kóros paránylényeket kiszorítani a növény felületéről, vagy akár el is fogyasztani őket, a csalán és a cickafark szöveteikben értékes tápanyagokat tárolnak, amiket a fejlődő rügyeken, hajtásokon keresztül könnyen elérhet a növény. A komposztban jó esetben szintén nekünk hasznos paránylények vannak jelen, amik a tejből megmaradó cukron akár fel is szaporodhatnak, így szintén a kórokozók kiszorításában, és a növénnyel való pozitív kapcsolatok létrehozásában játszhatnak szerepet. Paránylények mennyiségének tekintetében valószínűleg jobb lenne az aktívan levegőztetett komposzt-tea, de ennek előállítására jelen pillanatban nincs lehetőségem. A permetezés közben nem csak a hajtásokat, hanem az ágakat, a törzset, és a csurgót is lepermeteztem, majd a csurgót a lé legvégének felhígított verziójával be is locsoltam a legfiatalabb fáknál.


Az előző napokhoz adalék, hogy megjött megint három évi tüzelő, és sikerült egymagamban behordanom hat erdei köbméter akácrönköt, amiért azért büszke vagyok magamra, ráadásul egy elég masszív fatárolót is létrehoztam a tűzifával együtt hozatott oszlopokból. A munka közben Rita ledarálta a maradék metszési gallyat, ezek meg is találták a helyüket a fák alatt. Közben sikerült majdnem megfagyasztanom az édeskrumpli palántákat, kint felejtettem őket éjszakára. Szerencsére a ház mellett voltak és ott nem fagyott…


Ja és virágzik a fosóka (és még nem fagytak el a virágok)

fosóka virágzás

Kertinapló 2019.11.17. - Fokhagyma duggatás

Egyáltalán nem jutottam ki a kertbe a héten, de az idei ősz elég kegyes, ad időt a felkészülésre. Tegnap itt volt nagyobbik öcsém, és segített a drótháló kerítés magasításában a telek egyik oldalán. Azért van erre szükség, mert az ottani szomszéd kutyái nagyon szeretnek átugrálni, amivel nem is lenne semmi baj (jó barátságban vagyunk), csak néha lánccal együtt sikerül, és olyankor a növények megszenvedik az akciót. Így már ettől remélhetőleg nem kell tartani. Öcsém segített még egy régóta alakuló kapubejáró kialakításában is, ami persze még nem lett kész, de ezzel a kettővel már szépen el is ment a szombat. Viszont legalább kint lehettünk. Ma viszont igazi kerti napot tartottam. Először gyorsan összeszedtem az utcafronton a szomszédok elé hullott avart. A saját házunk előtt majd csak akkor szedem össze, ha az összes lehullott, és akkor is csak a közterületről és az árokból, a kertben, úgy döntöttem, idéntől nem szedem össze a leveleket. Annyi helyről tudok már hozni avart, hogy nyugodtan maradhat a helyén a fáinkról hullott levél. Persze fel lehetne vetni ellenérvként a fertőzési kockázatot a gombás betegségeknél, de én amúgy sem a sterilitás útját járom a növények nevelése tekintetében, hanem az immunerősítését. Az avar mellett egy fazék diót is összeszedtem, majd nekiláttam a fokhagyma duggatásnak.

a kiválogatott méretesebb gerezdek

Kertinapló 2019.11.03. - pocokvadászatra fel

A komposzt 43 fokos volt. Kitettem egy lefordított műanyagládát, alá pedig négy egérfogót egyelőre élesítés nélkül, dió csalétekkel. Ha érdekli a pockokat, élesítem is őket, és remélhetőleg sikerül megtizedelni az állományt a tél folyamán. Mérget nem akarok használni a kertben termelt élelmiszer és más állatok miatt, kutya még nem várható a közeljövőben, a ragadozó madaraknak pedig szerintem túl sok a tereptárgy és kicsi a kert, hogy itt vadászni tudjanak. Még az elűzésük lehetne egy megoldás, de őszintén szólva ezt nem tartom valami jó ötletnek, lévén minden oldalról szomszédok vesznek körbe, nincs hova menniük, ahol nem zavarnának valakit.

Egy példa a pocok kártételre, ez édeskrumpli. És a veteményesben termő dolgok zavarnak a legkevésbé, hiszen mindenből van elég. A nagyobb gond, hogy megrágják az évelők gyökereit, így nagyon nehézkes a gyümölcsfák telepítése.

Kertinapló 2019.11.02. - Ágyások felöltöznek téli ruhába

Némileg sikerült kerti napot tartani. Megint hoztunk egy nagy zsák avart az ovitól a gyerekekkel, illetve négy kisebb zsákot egy háztól, ahol úgymond megkértek, vigyem el. Többször rákérdeztem, hogy csak avar van-e benne, mire a válasz igenlő volt. Így elhoztam. Sajnos kb. fél vödör szemetet szedtem ki a négy zsákból, így onnan többet nem hozunk avart. Jó lenne, ha mindenki értené, hogy miért nagyon fontos, hogy a hulladékunkat a megfelelő módon szétválogassuk. Ez az élhető jövő egyik legalapvetőbb lépcsőfoka, mégis olyan sokaknak esik nehezére. Általában egyébként hordok magamnál egy kisebb vödröt, amikor a kertben vagyok, mert annak ellenére, hogy semmilyen nem lebomló anyagot nem használok, mindig találok valamit. Akár a szél fújta ide, de lehet, hogy még a korábbi lakók hagytak valamit a földben. Nagy dilemmát jelent az is, hogy sokan műanyag zsákokba gyűjtik a leveleket. Ezeket a zsákokat kiöntés után próbálom többcélúan hasznosítani, takarásra, tárolásra, de annyira hitvány anyagból vannak legtöbbször, hogy hamar szemétbe kerülnek. Ilyenkor igyekszem annyira megtisztítani őket, hogy legalább a szelektívbe mehessenek. Na de visszatérve a mai napra. Mivel múltkor elfelejtettem felkészíteni a télre a drága kajszibarack fánkat, most ezzel kezdtem. Összeszedtem azt a pár felmagzott gyomot a korona alól, amiket nyáron nem volt alkalmam. Először egy pár marék alginitet szórtam szét a földön, majd arra egy jó fél talicska komposztot lapátoltam. Ezt takartam diólevéllel, majd ágaprítékot szórtam rá, hogy ne hordja el a szél a leveleket. A komposzt és az alginit nem igényel magyarázatot, az előbbi talajéletserkentő és tápanyag, az utóbbi pedig ásványi tápanyag a fának. Az avar takarás a nedvesség megtartását erősíti, azért dió, mert úgy olvastam, a szaga eltántoríthatja a pockokat a gyökérzet, kéreg rágásától. Az ágapríték pedig megintcsak keverék volt, főleg mályva, boróka és olasznád volt benne. Mivel ezek az ágak legfeljebb pár évesek, és nem olyan régi metszésből származnak, nem túl magas a szén-nitrogén arányuk, így nem tart egy örökkévalóságig a bomlásuk sem, így szintén tápanyagot biztosítanak a fa számára, ráadásul a gyökerekkel együttműködő gombák számára ideálisabb életkörülményeket teremtenek.

így néz ki nálam az évelők alja a tél előtt

Kertinapló 2019.11.01.

Ma hoztunk a gyerekekkel még két nagy zsák avart, be is locsoltam, ment a tárolóba. Délelőtt a komposzt 36 fokos volt. Lemetszettem egy-két ágat olyan bokrokról, amik akadályozták a közlekedést.

Kertinapló 2019.10.31. - komposzt átforgatás

Ma újabb nagy zsák avart tudtunk hozni a gyerekekkel az ovitól, ami az előző réteg nedvesítése után az avartárolóba került. Emellett átforgattam a komposztot is, ami hűlt kicsit, de még így is 54-56 fok között volt az utóbbi napokban. Ha innentől már nem melegedik újra, csak maximum 40-50 fok körülre, akkor hamarosan a végleges helyére fog kerülni, mert egyelőre komposztkasban van. Ez a kas egy drótháló henger, de sajnos nem elég erős, így idővel eldeformálódik. Így a hűlő komposztokat már mindig a raklapokból épített fix tárolókba szoktam átforgatni.

Egy régebbi kép a kasról, ami épp frissen volt megrakva. A külsejét körbetekerem kartonnal, hogy védjen valamennyire a kiszáradástól, de még tudjon szellőzni, felül pedig használt avargyűjtő zsákokkal van letakarva, ami megakadályozza, hogy az eső túlságosan benedvesítse az anyagot.

Kertinapló 2019.10.28. - Az avartároló

Megint hoztam egy nagy zsák avart az óvodától. Ehhez annyi magyarázat tartozik, hogy tavaly építettem egy kettő raklap alapterületű, két oldalára állított raklap magasságú tárolót az avarnak, amit a kertből összegyűjtök, illetve a szomszédaimtól megkapok. Mivel kiderült, hogy a tároló ennél sokkal nagyobb kapacitású, elkezdtem elhozogatni az ovi kerítésén kívülre lerakott bezsákolt avart is. Végül nagyjából megtelt télire a tároló. Évközben nem sok mindent csináltam vele, időnként az alomszék tartalmának takarására használtam, de a nagy része a tárolóban maradt. Most ősszel forgattam ki belőle, és meglepetésemre egyes részeken nagyon szépen komposztálódott. Azért volt ez meglepő, mert semmilyen plusz nedvességet nem adtam neki. Tisztán látható volt, hogy az avar azokból a zsákokból, amiknek a tartalma nedves volt, szépen elkorhadt, míg a többi ugyanolyan maradt. Mulcsanyagnak szántam eredetileg a begyűjtött leveleket, de ez a nálunk előforduló nagy szelek miatt nem nagyon működik önmagában. Viszont még több komposzt sosem rossz, úgyhogy idén már figyelek rá, hogy a rétegezés során kellően nedvesítsem is az avart. Két 14 literes kanna eső- vagy fürdővíz kerül minden réteg (talán 300 literes a zsák?) közé. További örömforrás, hogy idén már nem eldobható zsákokba gyűjtik az avart az ovinál, csak kiteszik a kerítésen kívülre. A szomszédomtól korábban olyan erős nejlon zsákban kaptam az avart, ami akár évekig is egyben marad, ráadásul hatalmas, így abban hordom haza a leveleket. Ezen kívül az összegyűjtött olasznád karók szárítását kellett átgondolnom, mert a szél megintcsak közbeszólt. Egy gúlába raktam őket eredetileg, a kétharmadánál összekötve, és kipányvázva, de a szél már másodszor feldöntötte, így inkább felfektettem a szárakat a melléképület pala tetejére, így sem fog vízben állni. 

a tároló idén tavasszal