Kertinapló 2019.11.21. - ültessünk szabadgyökeres növényeket

Születésnapom alkalmából drága feleségem azzal lepett meg engem, hogy közösen elmentünk kertészetbe vásárolni néhány fásszárú évelőt. Ez az időszak mindig nagyon izgalmas nekem, mindig találok egy kis helyet, ahova még lehetne ültetni valamit. Idén a keret meglehetősen szerény volt, úgyhogy eléggé vissza kellett fognom magam, de abból a szempontból jó ez, hogy így motiválva vagyok alternatív források megtalálására (oltóvesszős csoportok, stb.), illetve arra, hogy az alanyokat magamnak kezdjem el nevelni. Ezzel kapcsolatban be is fogok számolni, ha lesz valami eredményem.

Jelen pillanatban az elérhető távolságban lévő kertészetek közül a Kelenvölgyi Díszfaiskola a kedvencem, ide is mentünk. Nevükkel ellentétben ilyenkor sokkal több a gyümölcstermő, mint a dísznövény, és szerintem elég jól sikerült eltalálniuk, mit kereshet a kertészetben egy magamfajta. Összesen nyolc növénnyel lettem gazdagabb a látogatásunk után. Vettem egy picike berkenyét, hogy a másik ne érezze magát olyan egyedül (990 Ft, kicsi konténeres), hasonló megfontolásból egy Jenny névre hallgató öntermékeny kivitövet (2490 Ft, szintén konténeres), kettő Loch ness és kettő Thornfree fajtájú tüskétlen feketeszedret (790 Ft/db, szabadgyökeres bújtások), egy Joliko nagy termésű somot (3000 Ft, szabadgyökeres oltvány) és végül egy sima húsos somot (Cornus mas 990 Ft, konténeres). Már nagyon szerettem volna ültetni ebből a szlovák nemesítésű somfajtából, ezért vettem most egyet, ha beválik, talán több is kerül majd hozzánk. Nehéz volt a választás, mert volt még sok izgalmas gyümölcstermő, a teljesség igénye nélkül, amik engem a legjobban érdekeltek: mézbogyók, homoktövisek, datolyaszilvák.

szeder bujtások elültetve

Kertinapló 2019.10.26. - készülődés a télre

Úgy tervezem, néha írok majd tematikus bejegyzéseket is a kertről, de egyelőre csapjunk bele, lássuk mi folyik itt. Ha valami nem is lesz most tiszta, remélhetőleg a későbbiekből kiderül, illetve körvonalazódik az a módszer, ahogy mi igyekszünk kertészkedni.

Ha nem is szezonkezdet van, de mondhatni a következő szezonra dolgozom most már. A mai nap ennek a jegyében telt. Kitisztítottam a fásszárú növényeim tányérját, a dísznövények nem sok törődést kaptak idén, így most gaztalanítottam őket. Azok az évelők, ahol hiánytüneteket tapasztaltam évközben (őszibarack, málna, boglárkacserje, nyári orgona) kaptak alginitet, illetve tettem belőle több gyümölcsfa alá egyébként is, mert ültetéskor még nem volt ilyenem, és úgy tűnik, lehet néhány elem, amiből hiány van a talajban, a talajélet pedig még épülő fázisban van igencsak. Úgyhogy ez egy kísérlet, vajon sikerül-e csökkenteni a hiánytüneteket jövőre. A málna esetében a jó komposzt és takarás irdatlan erőteljes növekedést és jó termést adott, de így is megjelent néhány tövön a levélsárgulás, és szeretném kizárni az okok közül a mikroelem hiányt. Az őszibarack még nagyon fiatal (tavaly ősszel ültettem), így hosszú távú megfigyelésről nem beszélhetek, reméljük jövőre jobb éve lesz. A következő lépés volt a komposzt fák alá terítése, azoknál, ahol még nem szórtam szét. Ez a saját termokomposztom, illetve egyes helyeken tisztán fás hideg komposzt (szintén saját). A komposztot diólevéllel takartam le a kiszáradás ellen, mivel egyrészt az mindig kéznél van, másrészt most olvastam, hogy hasznos lehet a szaga miatt pockok ellen. Mivel tavaly az avarmulccsal rendesen póruljártam (a szél mindent elhordott), ezért a most ősszel helyiektől begyűjtögetett gallyak darálékával takartam a leveleket, ez elég súlyos, így a szél nem tudja elhordani. Az apríték elég vegyes összetételű lett, főleg boróka van benne, de ezen kívül orgona, fosóka, más csonthéjasok, padlizsán, paprika és paradicsomszárak, kimustrált olasznád karók. Az aprító (nagyon hasznos és strapabíró jószág) időnként pihenést igényel, úgyhogy amíg hűlt, kitakarítottam pár ágyást, szétszedtem az utolsó paradicsomlugasokat is, amiket még tavasszal építettem a szintén helybéliektől begyűjtött olasznádból. Az egyik ágyásra terítettem komposztot is, mert ez pihen télen, vetettem bele a szokásos mustár-zab-takarmányborsó és kis olajretek keverékemből, majd letakartam száraz fűnyesedékkel (érdekes módon, ezt még soha nem vitte el a szél). Még sikerült lefúrnom a szőlők támrendszerének egyik oszlopát, ami már nagyon régóta a teendőim listáján szerepelt, remélem előbb-utóbb a másik kettőt is meg tudom csinálni. Az aktuális komposztom ma 64 fokos volt, úgy döntöttem két nap múlva forgatom, mert tegnap 66 fokos volt, így a veszett melegedés úgy tűnik lassan leáll.

tíz napja így festett a veteményes - a jobb oldali paradicsomlugas már összedőlőben