Ma reggel felhasználtam egy csomó hozott avart és
fűnyesedéket. Nem azokat a helyeket takartam vele, ahol még várom a ma éjszakai
esőt, hanem ott, ahol gyomokat szeretnék visszaszorítani és talajéletet
élénkíteni. A közmunkások által ideszállított zsákos avart először szétszedtem két részre. A könnyebb zsákokból kiszedtem a viszonylag száraz avart, és áttöltöttem szövött zsákokba, amiben tud szellőzni. Ebből az anyagból fűrészporral vagy forgáccsal keverve alom lesz az alomszékhez, amit most már az egész család használ. A nedvesebb levelekből csináltam a takarást. A zsákok alján persze elég sok levél összeállt, levegőtlen módon összetömörödött, volt, amelyik kicsit büdös is volt. Ezeket a részeket szétszedtem kézzel maroknyi csomókra, így már levegővel érintkezve szépen le fog bomlani úgy, ahogy az nekem is megfelel.
 |
Cserjesziget, itt épp jezsámen, boglárkacserje, nyári orgona, mogyoró. Nem épp átgondolt tervezés eredménye, de alakulni fog még. |
Biztos van valami permakultúrás vagy kertészeti neve a dolognak,
amit csinálok, de amíg nem jövök rá, mi az, úgy tudnám leírni, hogy szigeteket,
ligeteket igyekszem kialakítani a kertben. Amikor lett saját kertünk, valahogy
úgy terveztem a fákkal, ahogy sok könyvben látható: van a fű, megrajzolja
az ember a megfelelő sugarú kört, ami a kifejlett fa méretét jelöli és ez
alapján eldönti, hova kerüljön, minden mást a körön kívül helyez el. Persze a fa teljes kifejlődéséig rengeteg idő
eltelik, és az sem mellékes, hogy nem az a legelőnyösebb számára, ha a gyep
közepén áll. Sokat tanultam azóta (a legújabb kedvencem
ez a csatorna, ahol ez a téma
is sokat előkerül), és most jelenleg úgy képzelem, hogy egyrészt fenntartási,
gondozási szempontból is sokkal jobb, ha a fásszárúak és a hozzájuk kapcsolódó
növénytársítások nagyobb összefüggő foltokat foglalnak el. Az ilyen szigetek
határát a mulcs jelöli ki, jelen esetben vastag avar és fűnyesedék takaró. Ez
alatt menedéket lel egy csomó olyan élőlény, ami erdei körülményekhez szokott,
ez pedig a fásszárúaknak is jó. Egy ilyen sziget pedig nem egy szál fát
tartalmaz, hanem több magasabb fát, kisebb fákat, sok bokros növekedésű
növényt, évelő virágokat és gyógynövényeket. A talajregeneráló
egynyári gyomok szépen lassan kipusztulnak
ezekről a telepekről, ahogy a szerepük feleslegessé válik, de nem kell ezen erőlködnöm, nem az a cél, hogy ez egyik
pillanatról a másikra megtörténjen, amíg rendelkezésre áll takaróanyag időről
időre, addig nem kell tartani a visszatérésüktől, később pedig már a
meghonosodott évelők fogják elfoglalni az életteret. Igazából már most is így
van. Amikor ide költöztünk, körülbelül talán 30 évelő növény volt a kertben.
Most csak bokorból és fából van több mint 120. Ezek persze többnyire még
kicsik, ezért is fontos számukra a takarás. Ahogy nőnek, egyrészt megerősödnek,
megteremtik saját árnyékukat, életterüket, másrészt óhatatlanul elkezdik
akadályozni egymást, mivel ugye nem tartottam be a szépen kimért köröket. És
itt van a legszebb része az egésznek, hogy ez nem baj. Ki lehet találni, hogy
mi az, aminek a legjobb feltételeket szeretném megteremteni, a többieket ennek
megfelelően vissza lehet vágni, így ráadásul drasztikusan lecsökken a külső
takaróanyag szükséglet és így is kialakul egy egyensúly, ha közreműködünk,
akkor ennek irányát befolyásolhatjuk is. Egy ideje már a hátsó és az egyik
oldali kerítés mellett, illetve a nagy fosóka bokor körül kezdtem ilyen
társulást kialakítani, de persze még nagyon fiatalok és rengeteg kiaknázható lehetőség van bennük.
 |
Itt a takarásban akác és zelnice meggy fás dugványok és orgona gyökérsarj bújik meg, az előtérben három sombokor. |
 |
A kerítés mellett különösen kényelmetlen a fűnyírás, pláne, ha még kerülgetni is kell a növényeket, ezt eléggé megoldja a takarás. Itt sok picike bokor van, amiknek egy része jó pár méteresre meg fog nőni. |
 |
A veteményes is terjeszkedik. |
 |
Tiszta kiskirálynak érzem magam ennyi ajándék szervesanyagtól. |
A kertben most indult be talán igazán a tavasz, most virágzik egyszerre a legtöbb gyümölcstermő fa és bokor. A szerda hajnali hideg, amit mondanak, döntő jelentőségű lesz, úgyhogy egy kicsit emiatt most lehet izgulni. A teljesség igénye nélkül, mik kezdtek most virágozni: tulipánok nagy számban, boglárkacserje, alma, cseresznye, fekete és fehér ribizlik, egres, toszkán fekete tépőkel. Teljes virulásban vannak a meggyek, szilvák, mézbogyó, földieper, rukkola. A korai bangita is majdnem kibontotta már szirmait. A mézbogyóból még kell szereznem több fajtát, mert a Jugana és Honeybee, amik vannak nekünk pontra elkerülik egymás virágzását. A Jugana már teljesen elvirágzott, a Honeybee pedig most kezdte. Tavaly volt közös idejük, de idén nem is látok gyümölcsöt a Juganán.
 |
Tulipánok - idén felszedjük őket, hogy ne gyengüljenek le nagyon. |
 |
Sajnos nem volt jobb szög a teljes virágban pompázó zelnice meggy lefotózásához. A kis szütyő babahajt tartalmaz, amit a madarak előszeretettel használnak fészeképítéshez. |
 |
Sziklakert |
 |
Pázsitszegfű (Armeria maritima) |
 |
Pázsitszegfű |
 |
Meggy |
 |
Ez egy körülbelül 4-5 éves szilvafácska volt, amikor ideköltöztünk. Eddig összesen két virág volt rajta tavaly. Most végre elkezdett virágokat hozni! |
 |
Valószínűleg magról kelt meggyfák. |
 |
Kezdenek az almák. |
 |
Érdi bőtermő meggy, úgy tűnik, hű a nevéhez. |
 |
Cseresznye bimbók. |
 |
Fekete ribizli - Fertődi 1 |
 |
Fehér ribizli, friss szerzemény, de úgy tűnik, lesz kóstoló |
 |
Egres |
 |
Ezt a képet csak érdekességképpen mutatom: előző nap nyírták itt a füvet egészen alacsonyra, fűkaszával, ami a földet sem kíméli. Ennyi idő kellett a pitypangnak, hogy új virágokat nyisson. Hihetetlenül szapora. Estére már tömegével voltak magot érlelt fejek is (persze nem ugyanazok). |
 |
Mindjárt robban a korai bangita (Viburnum farreri) |
 |
Földieper |
 |
Gyökérsarj kökény is úgy néz ki, megszereti a helyet. |
 |
Honeybee mézbogyó - sajnos lekéste a Juganát. |
 |
Toszkán fekete tépőkel, erről magot fogok fogni. |
 |
Rukkola - idén ettünk is belőle |
 |
A legbőtermőbb piros ribizlink, bizton állíthatom, hogy több fürt van rajta, mint levél. |
 |
Az előbb mutatott ribizli fás dugványa, amit 2018 év végén szedtem meg. Nem kell szégyenkeznie termésmennyiségben. Úgy látszik, bevált a mentás társítás is, mert egy fia pirosító tetű nincs rajta. |
 |
Boglárkacserje (Kerria japonica) |
Végezetül még néhány kép a palántákról.
 |
Paprikák és padlizsánok, ők még bent laknak, csak levegőznek. |
 |
A túl korán hajtatott édeskrumplik. Úgy tűnik, kiheverték, hogy a gumókat áttettem vízből földbe. |
 |
Paradicsomcsapat, édeskrumpli, virágok |
 |
Igencsak hiányos kelésű virágok és fűszerek, paradicsom, tomatillo. |
[másnap] Végül megjött az eső is éjszaka, nem épp annyi, amennyit jeleztek, de így is kincset ér. Úgyhogy leterítettem a maradék avart a málnák alá, illetve, mivel elfeledkeztem róluk, a szedrek kaptak fűnyesedéket. Úgy elfogyott a két platónyi avar, mintha nem is lett volna, pedig egy egész iskolaudvar termése volt. Nagyjából 60 négyzetméteren terítettem szét kb. 10-40 cm vastagságban. Őszre már nyoma sem lesz. Ha nem zsákba gyűjtenék, a keletkezési helyén is eltűnne. Persze, nekem jó, de azért ez némileg árnyalja a kérdést, hogy mégis mekkora "probléma" a zöldhulladék kezelése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése