Kertinapló 2020.04.13-14. - fásszárú szigetek

Ma reggel felhasználtam egy csomó hozott avart és fűnyesedéket. Nem azokat a helyeket takartam vele, ahol még várom a ma éjszakai esőt, hanem ott, ahol gyomokat szeretnék visszaszorítani és talajéletet élénkíteni. A közmunkások által ideszállított zsákos avart először szétszedtem két részre. A könnyebb zsákokból kiszedtem a viszonylag száraz avart, és áttöltöttem szövött zsákokba, amiben tud szellőzni. Ebből az anyagból fűrészporral vagy forgáccsal keverve alom lesz az alomszékhez, amit most már az egész család használ. A nedvesebb levelekből csináltam a takarást. A zsákok alján persze elég sok levél összeállt, levegőtlen módon összetömörödött, volt, amelyik kicsit büdös is volt. Ezeket a részeket szétszedtem kézzel maroknyi csomókra, így már levegővel érintkezve szépen le fog bomlani úgy, ahogy az nekem is megfelel.

Cserjesziget, itt épp jezsámen, boglárkacserje, nyári orgona, mogyoró. Nem épp átgondolt tervezés eredménye, de alakulni fog még.

Biztos van valami permakultúrás vagy kertészeti neve a dolognak, amit csinálok, de amíg nem jövök rá, mi az, úgy tudnám leírni, hogy szigeteket, ligeteket igyekszem kialakítani a kertben. Amikor lett saját kertünk, valahogy úgy terveztem a fákkal, ahogy sok könyvben látható: van a fű, megrajzolja az ember a megfelelő sugarú kört, ami a kifejlett fa méretét jelöli és ez alapján eldönti, hova kerüljön, minden mást a körön kívül helyez el. Persze a fa teljes kifejlődéséig rengeteg idő eltelik, és az sem mellékes, hogy nem az a legelőnyösebb számára, ha a gyep közepén áll. Sokat tanultam azóta (a legújabb kedvencem ez a csatorna, ahol ez a téma is sokat előkerül), és most jelenleg úgy képzelem, hogy egyrészt fenntartási, gondozási szempontból is sokkal jobb, ha a fásszárúak és a hozzájuk kapcsolódó növénytársítások nagyobb összefüggő foltokat foglalnak el. Az ilyen szigetek határát a mulcs jelöli ki, jelen esetben vastag avar és fűnyesedék takaró. Ez alatt menedéket lel egy csomó olyan élőlény, ami erdei körülményekhez szokott, ez pedig a fásszárúaknak is jó. Egy ilyen sziget pedig nem egy szál fát tartalmaz, hanem több magasabb fát, kisebb fákat, sok bokros növekedésű növényt, évelő virágokat és gyógynövényeket. A talajregeneráló  egynyári gyomok szépen lassan kipusztulnak ezekről a telepekről, ahogy a szerepük feleslegessé válik, de nem kell ezen erőlködnöm, nem az a cél, hogy ez egyik pillanatról a másikra megtörténjen, amíg rendelkezésre áll takaróanyag időről időre, addig nem kell tartani a visszatérésüktől, később pedig már a meghonosodott évelők fogják elfoglalni az életteret. Igazából már most is így van. Amikor ide költöztünk, körülbelül talán 30 évelő növény volt a kertben. Most csak bokorból és fából van több mint 120. Ezek persze többnyire még kicsik, ezért is fontos számukra a takarás. Ahogy nőnek, egyrészt megerősödnek, megteremtik saját árnyékukat, életterüket, másrészt óhatatlanul elkezdik akadályozni egymást, mivel ugye nem tartottam be a szépen kimért köröket. És itt van a legszebb része az egésznek, hogy ez nem baj. Ki lehet találni, hogy mi az, aminek a legjobb feltételeket szeretném megteremteni, a többieket ennek megfelelően vissza lehet vágni, így ráadásul drasztikusan lecsökken a külső takaróanyag szükséglet és így is kialakul egy egyensúly, ha közreműködünk, akkor ennek irányát befolyásolhatjuk is. Egy ideje már a hátsó és az egyik oldali kerítés mellett, illetve a nagy fosóka bokor körül kezdtem ilyen társulást kialakítani, de persze még nagyon fiatalok és rengeteg kiaknázható lehetőség van bennük.

Itt a takarásban akác és zelnice meggy fás dugványok és orgona gyökérsarj bújik meg, az előtérben három sombokor.

A kerítés mellett különösen kényelmetlen a fűnyírás, pláne, ha még kerülgetni is kell a növényeket, ezt eléggé megoldja a takarás. Itt sok picike bokor van, amiknek egy része jó pár méteresre meg fog nőni.

A veteményes is terjeszkedik.

Tiszta kiskirálynak érzem magam ennyi ajándék szervesanyagtól.

A kertben most indult be talán igazán a tavasz, most virágzik egyszerre a legtöbb gyümölcstermő fa és bokor. A szerda hajnali hideg, amit mondanak, döntő jelentőségű lesz, úgyhogy egy kicsit emiatt most lehet izgulni. A teljesség igénye nélkül, mik kezdtek most virágozni: tulipánok nagy számban, boglárkacserje, alma, cseresznye, fekete és fehér ribizlik, egres, toszkán fekete tépőkel. Teljes virulásban vannak a meggyek, szilvák, mézbogyó, földieper, rukkola. A korai bangita is majdnem kibontotta már szirmait. A mézbogyóból még kell szereznem több fajtát, mert a Jugana és Honeybee, amik vannak nekünk pontra elkerülik egymás virágzását. A Jugana már teljesen elvirágzott, a Honeybee pedig most kezdte. Tavaly volt közös idejük, de idén nem is látok gyümölcsöt a Juganán.

Tulipánok - idén felszedjük őket, hogy ne gyengüljenek le nagyon.

Sajnos nem volt jobb szög a teljes virágban pompázó zelnice meggy lefotózásához. A kis szütyő babahajt tartalmaz, amit a madarak előszeretettel használnak fészeképítéshez.

Sziklakert

Pázsitszegfű (Armeria maritima)

Pázsitszegfű

Meggy

Ez egy körülbelül 4-5 éves szilvafácska volt, amikor ideköltöztünk. Eddig összesen két virág volt rajta tavaly. Most végre elkezdett virágokat hozni!

Valószínűleg magról kelt meggyfák.

Kezdenek az almák.

Érdi bőtermő meggy, úgy tűnik, hű a nevéhez.

Cseresznye bimbók.

Fekete ribizli - Fertődi 1

Fehér ribizli, friss szerzemény, de úgy tűnik, lesz kóstoló

Egres

Ezt a képet csak érdekességképpen mutatom: előző nap nyírták itt a füvet egészen alacsonyra, fűkaszával, ami a földet sem kíméli. Ennyi idő kellett a pitypangnak, hogy új virágokat nyisson. Hihetetlenül szapora. Estére már tömegével voltak magot érlelt fejek is (persze nem ugyanazok).

Mindjárt robban a korai bangita (Viburnum farreri)

Földieper

Gyökérsarj kökény is úgy néz ki, megszereti a helyet.

Honeybee mézbogyó - sajnos lekéste a Juganát.

Toszkán fekete tépőkel, erről magot fogok fogni.

Rukkola - idén ettünk is belőle

A legbőtermőbb piros ribizlink, bizton állíthatom, hogy több fürt van rajta, mint levél.

Az előbb mutatott ribizli fás dugványa, amit 2018 év végén szedtem meg. Nem kell szégyenkeznie termésmennyiségben. Úgy látszik, bevált a mentás társítás is, mert egy fia pirosító tetű nincs rajta.

Boglárkacserje (Kerria japonica)

Végezetül még néhány kép a palántákról.

Paprikák és padlizsánok, ők még bent laknak, csak levegőznek.

A túl korán hajtatott édeskrumplik. Úgy tűnik, kiheverték, hogy a gumókat áttettem vízből földbe.

Paradicsomcsapat, édeskrumpli, virágok

Igencsak hiányos kelésű virágok és fűszerek, paradicsom, tomatillo.

[másnap] Végül megjött az eső is éjszaka, nem épp annyi, amennyit jeleztek, de így is kincset ér. Úgyhogy leterítettem a maradék avart a málnák alá, illetve, mivel elfeledkeztem róluk, a szedrek kaptak fűnyesedéket. Úgy elfogyott a két platónyi avar, mintha nem is lett volna, pedig egy egész iskolaudvar termése volt. Nagyjából 60 négyzetméteren terítettem szét kb. 10-40 cm vastagságban. Őszre már nyoma sem lesz. Ha nem zsákba gyűjtenék, a keletkezési helyén is eltűnne. Persze, nekem jó, de azért ez némileg árnyalja a kérdést, hogy mégis mekkora "probléma" a zöldhulladék kezelése.