Kertinapló 2020.04.20-21. - megindultak a vadszőlő magok

2020.04.20. Ma észrevettem, hogy elkezdtek csírázni a vadszőlő magok, így őket is beiskoláztam, a kökényekkel ellentétben cserepekbe, mert elég sokat fel tervezek használni közülük, amint ültethető állapotba kerülnek.

Egy kilyuggatott fedelű és aljú műanyag dobozban, szitált homokban pihentek és teleltek a magok.

Amikor láttam, hogy mozgolódás van, lemostam róluk a homokot.

Még nem mind indult meg, de a felsőnél szépen látszik a kibújt gyököcske

Vadszőlő csapat

A padlizsánokat, ahol duplán keltek, szétszedtem két cserépbe és átültettem őket nagyobb edényekbe, hamarosan ugyanez aktuális lesz a paprikáknál és paradicsomoknál is. (egészen meglepő módon, idén a kb. 90 paradicsompalántából egyetlen egy nem kelt ki, ennyire jó arányról nem is álmodtam.)

2020.04.21. Ma végre kiültettem pár palántát, amiket már ki kellett volna, eléggé kinőtték a cellájukat, lehet, hogy lesz is egy kis megtorpanás a fejlődésben, amíg rájönnek, hogy mégis van hely növekedni. Piros (rhubarb chard) és lucullus mángold került a „mogyorós” ágyásba (egy mogyoróbokor van a közepén), a gyerekek ágyásai melletti ágyásba tél királya kelkáposzta és gigant karalábé. A fő veteményesbe a II/2. ágyásba egy-két szabad helyre még betettem pár gigant karalábét. Volt pár korábbi palánta, ami nem nagyon akar megindulni, főleg azok mellé, hogy elfoglalják a felszabaduló helyet. A III/2. ágyásba az olyan helyekre, amiket még nem nőtt be az eper, került tél királya kelkáposzta és brunswick fejes káposzta. Így ez az ágyás már tiszta vegyesfelvágott, hiszen alapvetően eprek, spárgák és évelő hagymák vannak benne, de még elfért pár növény.

Egyébként a spárgáknál még úgy tűnik, nincs minden veszve, bár ezt mindig lekopogom, de néhány egész nagyra meg tudott már nőni, remélhetőleg idősebb korban már a gyökere sem túl finom falat. Szedni még nem szabad belőle, pláne így, hogy alulról károsodik, de talán jövőre már lesz pár síp a tányérra is.

Szívem csücske ez a gyönyörű spárgasíp itt az epererdőben.

Az új pocokcsapdákat egyébként eddig messziről elkerülik a rágcsálók, lassan kezd olyan érzésem lenni, hogy túlélésből diplomázott az összes.

 

A korábbi sikertelenségem a virágmagokkal a saját hülyeségem volt. Nem tudom miért lett az az ötletem, hogy szórjak az apró magokra homokot a föld felszínére, mert az majd jobban nedvesen tartja őket. Egyrészt a homokon elég nehéz észrevenni, hogy kiszáradt-e ténylegesen, másrészt nekem viszonylag hamar összeállt egy kemény réteggé, szóval ez is közrejátszhatott, hogy nem sikerült felkeltenem a magok érdeklődését. Arról nem beszélve, hogy nem takartam le a cserepeket, hogy bent tartsam a párát, ne kérdezzétek, miért. Újrapróbálkoztam, a magokat simán a nedves föld felszínére szórtam, a cserepeket ablaküveggel illetve plexilappal letakartam és láss csodát, majdnem mind kikelt, bámulatosan hamar. Nem tudom, mi volt ez a pillanatnyi elmezavar, mert tavaly fóliával terítettem le a cserepeket, és az is teljesen jól működött, de lényeg, hogy még időben rájöttem a problémára.

Így kellett volna kezdeni: azonos magasságú cserepek, rajta plexilap, amit naponta párszor szellőztetek, és amint a magoncok megközelítik az alsó lapját, már nincs szükségük páranövelésre.

Így már mindjárt jobban csírázott a bazsalikom...

Végezetül már nyílik az orgona és a medvehagyma is kivirágzott, a két almafánk és a cseresznye is tele van virággal.

Medvehagyma (Allium ursinum)