2020.04.20. Ma észrevettem, hogy elkezdtek csírázni a
vadszőlő magok, így őket is beiskoláztam, a kökényekkel ellentétben cserepekbe,
mert elég sokat fel tervezek használni közülük, amint ültethető állapotba
kerülnek.
 |
Egy kilyuggatott fedelű és aljú műanyag dobozban, szitált homokban pihentek és teleltek a magok. |
 |
Amikor láttam, hogy mozgolódás van, lemostam róluk a homokot. |
 |
Még nem mind indult meg, de a felsőnél szépen látszik a kibújt gyököcske |
 |
Vadszőlő csapat |
A padlizsánokat, ahol duplán keltek, szétszedtem két cserépbe és
átültettem őket nagyobb edényekbe, hamarosan ugyanez aktuális lesz a
paprikáknál és paradicsomoknál is. (egészen meglepő módon, idén a kb. 90 paradicsompalántából egyetlen egy nem kelt ki, ennyire jó arányról nem is álmodtam.)
2020.04.21. Ma végre kiültettem pár palántát, amiket már ki
kellett volna, eléggé kinőtték a cellájukat, lehet, hogy lesz is egy kis
megtorpanás a fejlődésben, amíg rájönnek, hogy mégis van hely növekedni. Piros
(rhubarb chard) és lucullus mángold került a „mogyorós” ágyásba (egy mogyoróbokor
van a közepén), a gyerekek ágyásai melletti ágyásba tél királya kelkáposzta és
gigant karalábé. A fő veteményesbe a II/2. ágyásba egy-két szabad helyre még
betettem pár gigant karalábét. Volt pár korábbi palánta, ami nem nagyon akar
megindulni, főleg azok mellé, hogy elfoglalják a felszabaduló helyet. A III/2.
ágyásba az olyan helyekre, amiket még nem nőtt be az eper, került tél királya
kelkáposzta és brunswick fejes káposzta. Így ez az ágyás már tiszta
vegyesfelvágott, hiszen alapvetően eprek, spárgák és évelő hagymák vannak
benne, de még elfért pár növény.
Egyébként a spárgáknál még úgy tűnik, nincs
minden veszve, bár ezt mindig lekopogom, de néhány egész nagyra meg tudott már
nőni, remélhetőleg idősebb korban már a gyökere sem túl finom falat. Szedni még
nem szabad belőle, pláne így, hogy alulról károsodik, de talán jövőre már lesz
pár síp a tányérra is.
 |
Szívem csücske ez a gyönyörű spárgasíp itt az epererdőben. |
Az új pocokcsapdákat egyébként eddig messziről elkerülik
a rágcsálók, lassan kezd olyan érzésem lenni, hogy túlélésből diplomázott az
összes.
A korábbi sikertelenségem a virágmagokkal a saját hülyeségem
volt. Nem tudom miért lett az az ötletem, hogy szórjak az apró magokra homokot
a föld felszínére, mert az majd jobban nedvesen tartja őket. Egyrészt a homokon
elég nehéz észrevenni, hogy kiszáradt-e ténylegesen, másrészt nekem viszonylag
hamar összeállt egy kemény réteggé, szóval ez is közrejátszhatott, hogy nem
sikerült felkeltenem a magok érdeklődését. Arról nem beszélve, hogy nem
takartam le a cserepeket, hogy bent tartsam a párát, ne kérdezzétek, miért.
Újrapróbálkoztam, a magokat simán a nedves föld felszínére szórtam, a
cserepeket ablaküveggel illetve plexilappal letakartam és láss csodát, majdnem
mind kikelt, bámulatosan hamar. Nem tudom, mi volt ez a pillanatnyi elmezavar,
mert tavaly fóliával terítettem le a cserepeket, és az is teljesen jól
működött, de lényeg, hogy még időben rájöttem a problémára.
 |
Így kellett volna kezdeni: azonos magasságú cserepek, rajta plexilap, amit naponta párszor szellőztetek, és amint a magoncok megközelítik az alsó lapját, már nincs szükségük páranövelésre. |
 |
Így már mindjárt jobban csírázott a bazsalikom... |
Végezetül már nyílik az orgona és a medvehagyma is kivirágzott, a két almafánk és a cseresznye is tele van virággal.
 |
Medvehagyma (Allium ursinum) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése