Mezőföldön: Kertinapló 2020.04.03-04. - érdekes cserjék és facsemeték, ültetések

2020. április 4., szombat

Kertinapló 2020.04.03-04. - érdekes cserjék és facsemeték, ültetések

Tegnap megérkeztek a növények a faiskolától. Már régóta szerettem volna kipróbálni néhány egzotikusabbnak számító növényt, ami egyébként gond nélkül megterem nálunk a megfelelő helyen. Rögtön írom is, mi hova került.

Tone Wase datolyaszilva (Diospyros kaki), északról védve, egy éve vastagon mulcsolt talajba ültetve, előnyös szomszédsággal (levendula, facélia, olajretek, goumi ezüstcseresznye)

Miniatűr indián banán (Asimina triloba) - szerintem egyéves magonc.

A régi fügebokor helyére ültettem a Tone Wase datolyaszilvát, közvetlenül mellé pedig a goumi ezüstcseresznyét (Eleagnus multiflora). Ez utóbbi egy nitrogénmegkötő cserje, aminek a termése ehető. A törpe meggy (Prunus tomentosa) a nagy fosóka alá került, mert szereti az árnyékot. Az Amoroso ezüstcseresznye (Eleagnus umbellata) a mézbogyók déli oldalára került, hogy árnyékolást nyújtson nekik (elég gyors növekedésű), a Sweet & sour ezüstcseresznye pedig a japánbirs mellé, ahova ősszel újra fogok próbálkozni mandulával, most már nem ugyanott, ahol régebben. Az ezüstcseresznye ideális dajkanövény, mert gyökérzetével javítja a talajt, és valamelyest védelmet nyújt a pocok ellen is, amennyiben az ezüstcseresznye gyökereit fogják rágcsálni és nem a manduláét. Az üzbég fajtájú gránátalmát a ház déli csücskéhez, az Acco fajtájút kicsit tőle keletre, szintén a fal mellé helyeztem, két oldalról veszik körül a két Jenny kivit. Ez úgymond a mediterrán sarok a kertben, ez a legszélvédettebb, egyben legmelegebb és elég sok napot kapó hely. Három indián banán magoncot ültettem el, egyet a diófa alatti málnatövek közé, egyet a betonplacc melletti meggyfa alá, egyet pedig a tókert ágyás közepébe, ahol szintén kap árnyékot elég sokáig. Sajnos ezek a magoncok nagyon kicsi cserépben voltak, így mindegyiknek meghajlott a karógyökere, az egyiknek olyan szerencsétlen módon torzulva megtekeredett, hogy muszáj volt visszametszenem. Nem biztos, hogy túléli, de enélkül is elég életképtelen lett volna. Később mindenképp szeretnék inkább saját magoncot nevelni indián banánhoz, hogy azért egy vállalható méretű főgyökeret növeszthessen. Végezetül lett kilenc apró kivi magoncom, ezeknek az érdekessége, hogy nem lehet tudni, termősek vagy porzósak-e, illetve azt sem, mennyire lesznek értékes fajták. Egy belga növénygyűjtemény kivi fajtáinak szép gyümölcseiből vannak a magok. A kertészet egy cikket is közzétett, amiben leírják, hogy nemesítési munkára hívják a kertészkedőket, európai viszonyokhoz jobban szokott változatok szelektálásához. A kiviket később is át lehet oltani, ha nem válnak be, de hátha izgalmas eredményt hoznak. Persze ezek a zsákbamacska magoncok cserébe elég olcsók voltak. Nem gondoltam, hogy így lesz, de a növények elültetésével el is ment az egész napom. Reggel még bányásztunk kisfiammal jó pár zsák szemetes komposztot a zöldhulladék lerakatból. Ezt átrostálva, a szemetet kiszedve került az új szerzemények köré, a nagyobb növényeknél a talajfelszínre, kis magoncoknál tisztán ebbe ültettem őket. Egy pici cukrot is kaptak a növények a gyökerükre, hátha sikerül elősegíteni a mikorrhiza kapcsolatokat. A komposztot avarral takartam. A legtöbb helyre került egy-két gerezd fokhagyma vagy dughagyma, pocok elleni elterelésnek. Egy kedves helyitől kaptam jó adag gyümölcsfa gallyat, ágat, amit le tudok darálni, ez lesz a nehezék az avaron, hogy ne fújja el. A kis magoncok körül akácfa jelölőkarókat szúrtam ki kis kalodaként, nehogy rátapossunk a fejlődő növénykékre.

Másnap ledaráltam a kapott ágakat, gallyakat. Lett egy csomó karónak és jelölőnek való is, némi vastagabb tűzifával együtt. A maradék az új cserjék és fák tövébe került, hogy lefogja az avart.

Az átteleltetett fűszernövényekből a levendulát, a rozmaringokat, a szalmagyopárt és az istenfát kiültettem a fűszerkertbe, így egyre több négyzet települ be a sakktáblában. A mediterrán sarkot is bővítettem kicsit, most már a kivik és gránátalmák mellett rozmaring, levendula, majoranna színesíti a helyet.

A pockok áldozata - pedig már olyan nagy volt!

A rebarbara gyönyörűen érzi magát.

Méhlegelő, amivel semmi dolgom nem volt - piros árvacsalán (Lamium purpureum)

Ez egy elég fiatal őszibarackfa, annyira, hogy még nem akartam hagyni idén, hogy teremjen. Szerencse, mert a fagy átvállalta a ritkítást.

Kijelölt friss ágyások és részleges takarás - a kéreganyag akácoszlopok hántolásából származik.

Ezután még vetettem egynyári virág keveréket (büdöske, körömvirág, kapor, koriander, édeskömény, mustár, facélia, hajdina, kokárdavirág, egynyári mályva, egy-két helyre pedig klárcsi, egynyári szarkaláb, pézsmabúzavirág és kakukkmák) a veteményes több pontjára (I/3 hátsó végébe, ahol már eleve virágok voltak tavaly is, az eperfa alá, a III/2. évelő ágyásba a szabad területekre, és a veteményes mellett letakart két ágyás kis részére, ahol felhajtottam a kartont). A felszínre vetett magokat 2-3 cm komposzttal fedtem, amit a zöldhulladék lerakatból hoztam és gondosan átrostáltam. Kicsit meg vagyok most lőve egyébként, mert a saját készítésű kész komposztom kifogyott. Van két halom, de még pihenniük kell, ezt a kommunális komposztot viszont nem akarom olyan növények alá rakni, amiből kevesebb mint egy éven belül fogyasztunk.

A nap végén még arra volt időm, hogy permeteztem egy újabb kört. A mostani koktélba került egy liter nyers tej, esővízben kinyomkodott marék komposzt, egy hete ázó csalán-cickafark-nadálytő, és egy öt percig forralt csalán-torma-fokhagyma-hagyma tea. Az egészet átszűrtem dupla textilpelenka anyagon, és kifújtam a fákra, bokrokra, adtam a kinti palántáknak is.

A kertben egyébként még mindig leng a finom jácintillat, nyílnak az első tulipánok, pompáznak a nárciszok, és megjelentek a kis fürtös gyöngyikék is, a sziklakertben pedig kivirult az árlevelű lángvirág (Phlox subulata) és már egy tengerparti pázsitszegfű is kukucskál (Armeria maritima).