Ma végre ledaráltam a maradék fűzfagallyat, úgyhogy
felhasználtam a kapott anyagot, szét is terítettem.
Cserepekbe szétültettem az
édeskrumpli hajtásokat, amiket a gumók hoztak, hogy gyökeret fejlesszenek mire
kiültetem őket. A gumókat sem akarom elpazarolni, úgyhogy azokat is
véletlenszerűen elültetem kint, nem mintha termést várnék róluk, de még több
növény nem árthat.
A paradicsomokat is elkezdtem átültetni nagyobb cserepekbe
(fél pet palackok), pár hét, és mehetnek ki az ágyásokba.
A veteményesben nem
kis rémületemre felfedeztem valamit: egy-két palántát kitúrva találtam,
fonnyadó levelekkel. Pár nappal korábban pedig két elhullott vakondot leltem.
A kettőből elsőre azt kombináltam ki, hogy valami miatt pusztulnak a vakondok a
környéken, és ezért teret nyert a lótetű. A vakond ugyanis elég jól kordában
tudja tartani a nagyobb föld alatti kártevőket (kivéve persze más emlősöket,
khm pocok). Ez a következtetés nem tett túl jót a közérzetemnek, de a következő
napokban újabb érthetetlen jelenségeket figyeltem meg: az ágyások közötti utak
össze-vissza fel voltak túrva, de a járatok egészen a felszín közelében
maradtak. Erre is először azt gondoltam, hogy lótetű, de aztán az egyik korhadó
karton alatt megtaláltam az egyik tettest, egy újabb vakondot. Ő szerencsére
tökéletesen jó állapotban volt, így békén is hagytam, kicsit jobban letakartam,
nehogy valami macska megtalálja. Aztán elkezdtem kicsit utána olvasni a vakondok
életmódjának, és egy csapásra helyükre kerültek a kirakós darabjai: tavasz
végén-nyár elején önállósodnak a fiatal vakondok. Mivel ez az állatfaj nagyon
territoriális, egy vadászterületen-járatrendszerben csak egy maradhat. Vagyis a
szaporulat (vagy adott esetben a gyengébb egyedek) távozásra kényszerülnek. A
szerencsétlenebbekkel végezhet macska vagy kutya, a mázlistábbak némi
keresgélés után találnak maguknak szabad életteret. A kitúrt néhány palánta és
az ösvények szanaszét furkálása valószínűleg ilyen útkeresés lehet, mivel a
meglévő járatrendszerbe nem térhet vissza az új/gyengébb egyed. Azt még hozzá
kell tenni, hogy tavaly jó szaporulat lehetett vakondéknál, hiszen a kertben a
sok takarás miatt robbanásszerűen nőhetett a giliszták és más talajlakó
élőlények száma. Összességében ettől a megoldástól nagyon megkönnyebbültem, a
palánták is túlélték, a gyökerük ugyanis sértetlen volt. Ha lesz is még kitúrt
palánta, legalább tudom, hogy a talajlakó kártevő-eltakarító brigád
figyelmetlenségének köszönhető és nem károsításnak.