2023-ban újból komolyan vettem a veteményezést (is), és láss csodát, még a hosszú távú projektekre is jutott némi idő, na nem sok, de nem is kevesebb, mint 2022-ben (tavalyi beszámoló itt). A furcsa időanomáliát továbbra sem értem teljesen, de nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy valamit, ami inspirál és amiben örömömet lelem, a háttérbe szorítok azért, hogy valami másnak helyet szorítsak az életemben. Ha elég fontos és erős az a plusz dolog, akkor meg fogja találni a helyét. Érdekes, hogy a kertben is nagyjából pont ez zajlik. Idén számoltam ki pontosan műholdas felvétel segítségével, hogy a telkünk összesen 935 m2, nem pedig 1100, mint a földhivatali lapon szerepel. Ez persze nem változtat semmin, inkább csak azért hozom fel, mert a kert évek óta tele van, és nincs több helyem. És itt jön a képbe egy folyamatosan erősödő tendencia és kihívás, ami számomra rendkívül izgalmas. A kert hosszú távú dinamikája. Növények csíráznak, felnőnek, teremnek, majd egy ponton óhatatlanul öregedni kezdenek, megbetegszenek, kisebb lesz a terméshozamuk. Az én feladatom az ezen a zsebkendőnyi területen, hogy a már emberi használatra kisajátított telken a lehető legmagasabbra fokozzam a biológiai aktivitást. Ez a mérsékelt égövön különösen is komoly kihívás, hiszen nem a fény az egyetlen határoló tényező, mint az esőerdőkben, itt a víz, a hőmérséklet, vagy akár a szélsőséges időjárási elemek (szélvihar, jégeső, stb.) ugyanúgy komoly szerepet játszanak (az embert, mint legkomolyabb határoló tényezőt itt most kihagyom a felsorolásból, mert mi sajnos mindenhol jelen vagyunk). Többszintes rendszer kialakítása és a megfelelő növényfajok-fajták megtalálása folyamatos és izgalmas kihívás. Itt szeretném újból szóvá tenni, hogy a permakultúra hosszú távú megfigyelésen és a világszerte kialakult és megőrződött emberi termesztési lelemények ismeretén alapuló tervezési rendszere az egyik leginspirálóbb számomra, de egy nagyon fontos kitételnek tartom, hogy a tervezés nem ér véget! A tervezésnek csak a folyamatos megfigyeléssel és a kertben/gazdaságban való jelenléttel együtt látom értelmét, és a külső terveknél mindig magasabb szintűnek tartom azokat, amiket a kert gazdája maga alakít ki a megfigyelései alapján, magáévá teszi őket, a kertben járva-dolgozva folyamatosan görgeti magában ezeket az elképzeléseket, amik kopnak, felszednek itt-ott elemeket, így alakul a kert elemeivel együtt az elképzelés is. A permakultúrával párhuzamosan kialakult szintropikus agrárerdészeti irányzat ezt elég jól a központba állítja a biológiai aktivitás csúcsrajáratása mellett, ezért innen is tudok ötleteket meríteni, nagyon érdekes olyan módszereken gondolkodni, amik egy ilyen magyar kertben kis területen képesek fokozni a biológiai élő anyag mennyiségét és sokféleségét. És a gyarapodás folyamatos, idén is találkoztam olyan új csodákkal, amik nem feltétlenül a saját törekvéseim eredményeként jöttek létre, de legalábbis nem tettem olyat, amivel akadályoztam volna, hogy a természet hozzátegyen ezt-azt a munkámhoz.
 |
| Idei kedvenc paradicsomunk, a somoskői tájfajta |
 |
| Fagyok előtti tökféle betakarítás |
2023 egy fantasztikus év volt. Nem vagyok épp egy öreg motoros a kertészkedésben, de 2016 óta ez az év adta a kezünkbe a legtöbb lehetőséget, és ennek elsődleges eleme a csapadék mennyisége. Mégsem ezzel akarom kezdeni. Ugyanis volt nálunk egy még ennél is fontosabb segítő tényező kedves feleségem, Rita személyében, aki idén rengeteget tett annak érdekében, hogy minél több ételt tudjunk a saját kertünkből az asztalra tenni. Ahogy nőnek a gyerekek, egy nagyon picit kevésbé fáradnak le az idegek a nap folyamán, így Ritának szabadult fel egy kis ideje, amivel nekem-nekünk tudott segíteni. Május végén kialakítottunk egy három napos locsolási forgó rendszert, ami egyszerűen annyit tesz, hogy minden olyan növény, ami plusz öntözést igényel (egynyáriak, és főleg a fák közelében lévő vetemények), három naponta megkapja a növekedéséhez szükséges vízmennyiséget, ha épp nincsen csapadék. Ez egy nagyon komoly munka, minden nap időt és energiát vesz igénybe, én pedig sajnos általában nem tudom elvégezni, mert ezen kívül folyamatosan ott van a műhelymunka, amiből eltartjuk a családot, illetve a változó ház körüli és kerti munkák, amiket muszáj elvégezni. Továbbra sincs csepegtető öntözés, ami egyébként tervben van és egyszer el fogunk jutni odáig, de már ez is egy nagy előrelépés. Megoldottam, hogy mindegyik csapadékvízgyűjtő IBC tartályunkból a veteményeshez elég közel elhelyezett bontott kádba lehessen vezetni a vizet egy slagon keresztül, a gravitáció erejét használva, így le tudtuk csökkenteni a locsoláshoz szükséges gyaloglás mennyiségét. Így eljutunk a 2023-as év másik nagy csodájához, nevezetesen, hogy elégnek bizonyult a nagyjából 5 m3-nyi esővíz kapacitásunk, egyszer sem fogytunk ki a csapadékvízből teljesen. Sőt, egy meglehetősen érzékeny egyensúlyi pontra kerültünk a tél folyamán, amikor is 2023 év elején is, és decemberben is annyira megemelkedett a talajvíz szintje, hogy jelen pillanatban például a vízaknában a földfelszíntől 30-40 cm-re áll a víz. Na most ez olyan dolog, amivel már nem nagyon tudunk mit kezdeni, értelmes emberi hozzáállás alapján a mi lakóhelyünknek nem családi házas övezetnek kéne lennie, hanem mondjuk mocsaras legelőnek, és csak a településnek azokon a részein kéne házaknak állniuk, amik jó pár méterrel magasabban helyezkednek el. A helyzeten változtatni nem tudunk, ha hosszú távon így maradnak a dolgok, akkor az utcai vízelvezető árkokban mindenképp érdemes lesz vízinövények termesztésével próbálkozni, a kertben az esetlegesen elpusztuló fák helyén tavakat létesíteni. Ez még egy folyamatban lévő dolog, ki tudja 2024 nem hoz-e újból komoly aszályokat. Próbálunk készen állni a kihívásokra.
Összesen 765 mm csapadék hullott idén a kertünkben, amiből 339 mm január-november-december hónapokban. Ez megmagyarázza a talajvíz helyzetet, és mutatja, hogy azért eloszlás tekintetében lenne még mit kívánni, de mi már így is módfelett hálásak vagyunk. Ezt se gondoltam, hogy leírom az utóbbi évek után, de 2023-ban nálunk nem volt komolyabb, hosszantartó aszály, talán a szeptember első fele volt nagyjából csapadékmentes és elég meleg, de ez pl. nagyon kedvezett a paradicsomoknak, így ennek is inkább előnyét láttuk, mint hátrányát. Volt ebben az évben is márciusi hó, szinte már megszokott ismerősként üdvözöltük, nem úgy a jégesőt, ami március elején érkezett, de szerencsére nem okozott komoly kárt. A széllel már jobban meggyűlt a bajunk, de egy új koncepciót fogalmazott meg a fejemben, amire majd lejjebb még vissza fogok térni. Hőmérséklet tekintetében nem volt kirívó 2023. Az utolsó komolyabb fagyok március közepén jelentkeztek, az utolsó talajmenti fagy május elején, így aki hamarabb ültetett ki melegkedvelő növényeket, az jól járhatott (már ha a csigák nem ették meg a palántákat, mint nálunk). Az őszi első talajmenti fagy, ami nálunk a tárolásra szánt termények betakarítását jelzi papírforma szerint október 17.-én jelentkezett, -2 fokkal, majd november elején jöttek meg az első komolyabb fagyok, ami a maradék életben maradt leveleket is letakarította az egynyári fagyérzékeny növényekről. A meleg ősz viszont eléggé megzavarta a fásszárúak többségét, így sok növénynél nem ment végbe a levelek színesedése, elöregedése, helyenként még mindig az ágakon lógnak a megfagyott levelek maradványai, remélem talajépítéssel elő tudom segíteni ezeknek a növényeknek az elvesztett tápanyagok pótlását.