Kerti számadás 2025-ről

A kérdés, ami felmerül bennem, ha a 2025-ös évre gondolok vissza, az, hogy vajon lehet-e rosszabb? És a kérdés persze költői, mert nemhogy lehet, de hosszú távon biztosan lesz is. Nemrégiben valaki azt mondta nekem, hogy ha nézi a videóimat (erről még később), csodálkozik rajta, hogy milyen sztoikus nyugalommal veszem tudomásul a különbőző kudarcokat, félrement kísérleteket, ballépéseket. Ez elgondolkodtatott, mert elég sok időt töltök magammal, és nem vagyok épp sztoikus alkat, sőt, ha lehet, az események hevében folyamatosan forrong bennem valami, hogy ez nem sikerült, a rigók már megint, a boltban már megint, stb. De ahogy visszatekintek, valóban lenyugszanak és helyiértékükre kerülnek a dolgok, kimondom magamnak, vagy szegény feleségemnek, és sikerül megnyugodni, elfogadni, továbblépni. Úgyhogy már rég nem bosszankodok azon, hogy milyen lett az év, hanem a tanulságok levonásával próbálom tervezni a jövőt, hogy próbáljunk felkészülni a kihívásokra.

Karalábé levél a ritka harmat jelenségével.

Egy nyári szüret.

Kerti számadás 2024-ről

Idénre nincs nagyon mélyenszántó gondolatom bevezetésnek. Akit ilyesmi érdekel, az nézze meg a tavalyi összefoglalót, annak az előszavával most is elégedett vagyok. Vicces, hogy körülbelül arról is akartam most írni, amiről előző évben, nevezetesen, hogy a kert egy következő „szukcessziós” fázisba lépett. Erről még azért fogok kicsit elmélkedni. Ami most a tavalyi beszámoló visszaolvasása közben hirtelen szembetűnt, az ez a mondat volt: „ki tudja 2024 nem hoz-e újból komoly aszályokat” És hát, kedves olvasóm, hozott! Ha 2023-ra azt írtam, hogy a legjobb kerti évünk volt eddig, akkor 2024-re a feljegyzéseim olvasgatása és képek nézegetése nélkül csont nélkül vágnám rá, hogy ez volt a legborzasztóbb. Mégsem így áll a dolog, legalábbis visszanézve a hátrahagyott digitális anyagokat, úgy tűnik, közel sem volt olyan rossz, mint néha éreztem. De erről majd mindjárt.

Egy tavaszi szüret

Egy nyári szüret

Szóval „szukcesszió”. Azért így idézőjelben, mert ennek nincs sok köze a természetes átalakuláshoz, sokkal inkább ahhoz az emberi hozzáálláshoz, miszerint a kert az az élőhely, ahol az ember irányítja az eseményeket. Most erről gondoljon bárki bármit, nyilván nem arra gondolok, hogy meg tudjuk mondani, mi teremjen meg mikor, de kétség kívül hatalmunkban áll (sajnos) pl. letérkövezni az egész udvarunkat. Van néhány helyzet a kertünkben, ahol egyszerűen dűlőre jutottak a dolgok, és ha azt szeretném, hogy jobban működjön a rendszer, akkor lépnem kell. Két ilyet emelnék ki, de jóval több eset van. Az egyik a monília és főleg a meggyfák kérdése. Már tavaly írtam, hogy eljutottam odáig, lépnem kell, és 2024-ben a tervezett dolgokat meg is tettem. A menthetetlen fákat körbegyűrűztem, a kevésbé fertőzötteket (a kajszikat is) erősen visszacsonkoltam az egészséges részig, és oltottam monília rezisztens (vagy csak toleráns?) feketicsi meggyeket, amiből kettő meg is eredt, illetve kaptam egy kedves barátunktól egy Cseresznyemeggy névre hallgató fajtáról tősarjat, ez utóbbi esetben személyesen győződhettem meg róla, hogy a szomszédos moníliával fertőzött fák ellenére ennek a fajtának kutya baja sem volt. Emellett kivágtam az összes kis gyökérsarjat, amik a beteg fákkal álltak kapcsolatban. Így a mérleg plusz három meggyfa, mínusz kb. 10-15 meggyfa, köztük kettő nagy. Most akkor kevesebb lett a kert, vagy több? Merem remélni, hogy hosszú távon több, de ez nem fog egyhamar bebizonyosodni. A másik példa is kicsit ilyen. Amikor ide költöztünk, már volt a kertnek kb. a közepén egy fekete termésű eperfa. Szeretem ezt a fát, és sokszor hozott már szép termést. Még az elején egyszer eléggé elrontottam a metszését, túl nagy sebeket csináltam, amit a fa azóta sem tudott kiheverni. A másik probléma, hogy most már olyan hatalmas árnyékot ad a veteményesben a fa, hogy miatta nem nagyon tudnak fejlődni az egynyáriak, ráadásul a gyökérzet is hatékonyabb, mint az egyéves növényeké, a locsolóvizet az eperfa tudja jobban megszerezni. A metszési hibát főleg azzal vétettem, hogy a fa ideköltözésünkkor már túl volt a koronaalakítás korán, és későn akartam korrigálni, hogy gyakorlatilag egy pontból tört ki 6-7 nagy vázág a törzsön. Az okozott sérülések még most, több mint öt év elteltével sem tudtak körbezáródni, még mindig nedvedzik tavasszal. Szóval ezeket a tényezőket összevéve úgy döntöttem, kivágom a fát és a helyére egy nagyobb kerti tavat telepítek, amivel a nyári időszakban remélek egy kis levegő páratartalom fokozást a veteményesben. A fának egyébként már 4-5 magonca él a kertünkben, úgyhogy a „vérvonal” nem szakad meg, mégis rossz érzés ilyen döntést hozni, de itt is úgy gondolom, jobb lesz hosszú távon, több élelmet tudok termelni, és így kevesebbet kell beszerezni külső forrásból.

Kerti számadás 2023-ról

2023-ban újból komolyan vettem a veteményezést (is), és láss csodát, még a hosszú távú projektekre is jutott némi idő, na nem sok, de nem is kevesebb, mint 2022-ben (tavalyi beszámoló itt). A furcsa időanomáliát továbbra sem értem teljesen, de nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy valamit, ami inspirál és amiben örömömet lelem, a háttérbe szorítok azért, hogy valami másnak helyet szorítsak az életemben. Ha elég fontos és erős az a plusz dolog, akkor meg fogja találni a helyét. Érdekes, hogy a kertben is nagyjából pont ez zajlik. Idén számoltam ki pontosan műholdas felvétel segítségével, hogy a telkünk összesen 935 m2, nem pedig 1100, mint a földhivatali lapon szerepel. Ez persze nem változtat semmin, inkább csak azért hozom fel, mert a kert évek óta tele van, és nincs több helyem. És itt jön a képbe egy folyamatosan erősödő tendencia és kihívás, ami számomra rendkívül izgalmas. A kert hosszú távú dinamikája. Növények csíráznak, felnőnek, teremnek, majd egy ponton óhatatlanul öregedni kezdenek, megbetegszenek, kisebb lesz a terméshozamuk. Az én feladatom az ezen a zsebkendőnyi területen, hogy a már emberi használatra kisajátított telken a lehető legmagasabbra fokozzam a biológiai aktivitást. Ez a mérsékelt égövön különösen is komoly kihívás, hiszen nem a fény az egyetlen határoló tényező, mint az esőerdőkben, itt a víz, a hőmérséklet, vagy akár a szélsőséges időjárási elemek (szélvihar, jégeső, stb.) ugyanúgy komoly szerepet játszanak (az embert, mint legkomolyabb határoló tényezőt itt most kihagyom a felsorolásból, mert mi sajnos mindenhol jelen vagyunk). Többszintes rendszer kialakítása és a megfelelő növényfajok-fajták megtalálása folyamatos és izgalmas kihívás. Itt szeretném újból szóvá tenni, hogy a permakultúra hosszú távú megfigyelésen és a világszerte kialakult és megőrződött emberi termesztési lelemények ismeretén alapuló tervezési rendszere az egyik leginspirálóbb számomra, de egy nagyon fontos kitételnek tartom, hogy a tervezés nem ér véget! A tervezésnek csak a folyamatos megfigyeléssel és a kertben/gazdaságban való jelenléttel együtt látom értelmét, és a külső terveknél mindig magasabb szintűnek tartom azokat, amiket a kert gazdája maga alakít ki a megfigyelései alapján, magáévá teszi őket, a kertben járva-dolgozva folyamatosan görgeti magában ezeket az elképzeléseket, amik kopnak, felszednek itt-ott elemeket, így alakul a kert elemeivel együtt az elképzelés is. A permakultúrával párhuzamosan kialakult szintropikus agrárerdészeti irányzat ezt elég jól a központba állítja a biológiai aktivitás csúcsrajáratása mellett, ezért innen is tudok ötleteket meríteni, nagyon érdekes olyan módszereken gondolkodni, amik egy ilyen magyar kertben kis területen képesek fokozni a biológiai élő anyag mennyiségét és sokféleségét. És a gyarapodás folyamatos, idén is találkoztam olyan új csodákkal, amik nem feltétlenül a saját törekvéseim eredményeként jöttek létre, de legalábbis nem tettem olyat, amivel akadályoztam volna, hogy a természet hozzátegyen ezt-azt a munkámhoz.

Idei kedvenc paradicsomunk, a somoskői tájfajta

Fagyok előtti tökféle betakarítás

2023 egy fantasztikus év volt. Nem vagyok épp egy öreg motoros a kertészkedésben, de 2016 óta ez az év adta a kezünkbe a legtöbb lehetőséget, és ennek elsődleges eleme a csapadék mennyisége. Mégsem ezzel akarom kezdeni. Ugyanis volt nálunk egy még ennél is fontosabb segítő tényező kedves feleségem, Rita személyében, aki idén rengeteget tett annak érdekében, hogy minél több ételt tudjunk a saját kertünkből az asztalra tenni. Ahogy nőnek a gyerekek, egy nagyon picit kevésbé fáradnak le az idegek a nap folyamán, így Ritának szabadult fel egy kis ideje, amivel nekem-nekünk tudott segíteni. Május végén kialakítottunk egy három napos locsolási forgó rendszert, ami egyszerűen annyit tesz, hogy minden olyan növény, ami plusz öntözést igényel (egynyáriak, és főleg a fák közelében lévő vetemények), három naponta megkapja a növekedéséhez szükséges vízmennyiséget, ha épp nincsen csapadék. Ez egy nagyon komoly munka, minden nap időt és energiát vesz igénybe, én pedig sajnos általában nem tudom elvégezni, mert ezen kívül folyamatosan ott van a műhelymunka, amiből eltartjuk a családot, illetve a változó ház körüli és kerti munkák, amiket muszáj elvégezni. Továbbra sincs csepegtető öntözés, ami egyébként tervben van és egyszer el fogunk jutni odáig, de már ez is egy nagy előrelépés. Megoldottam, hogy mindegyik csapadékvízgyűjtő IBC tartályunkból a veteményeshez elég közel elhelyezett bontott kádba lehessen vezetni a vizet egy slagon keresztül, a gravitáció erejét használva, így le tudtuk csökkenteni a locsoláshoz szükséges gyaloglás mennyiségét. Így eljutunk a 2023-as év másik nagy csodájához, nevezetesen, hogy elégnek bizonyult a nagyjából 5 m3-nyi esővíz kapacitásunk, egyszer sem fogytunk ki a csapadékvízből teljesen. Sőt, egy meglehetősen érzékeny egyensúlyi pontra kerültünk a tél folyamán, amikor is 2023 év elején is, és decemberben is annyira megemelkedett a talajvíz szintje, hogy jelen pillanatban például a vízaknában a földfelszíntől 30-40 cm-re áll a víz. Na most ez olyan dolog, amivel már nem nagyon tudunk mit kezdeni, értelmes emberi hozzáállás alapján a mi lakóhelyünknek nem családi házas övezetnek kéne lennie, hanem mondjuk mocsaras legelőnek, és csak a településnek azokon a részein kéne házaknak állniuk, amik jó pár méterrel magasabban helyezkednek el. A helyzeten változtatni nem tudunk, ha hosszú távon így maradnak a dolgok, akkor az utcai vízelvezető árkokban mindenképp érdemes lesz vízinövények termesztésével próbálkozni, a kertben az esetlegesen elpusztuló fák helyén tavakat létesíteni. Ez még egy folyamatban lévő dolog, ki tudja 2024 nem hoz-e újból komoly aszályokat. Próbálunk készen állni a kihívásokra. 

Összesen 765 mm csapadék hullott idén a kertünkben, amiből 339 mm január-november-december hónapokban. Ez megmagyarázza a talajvíz helyzetet, és mutatja, hogy azért eloszlás tekintetében lenne még mit kívánni, de mi már így is módfelett hálásak vagyunk. Ezt se gondoltam, hogy leírom az utóbbi évek után, de 2023-ban nálunk nem volt komolyabb, hosszantartó aszály, talán a szeptember első fele volt nagyjából csapadékmentes és elég meleg, de ez pl. nagyon kedvezett a paradicsomoknak, így ennek is inkább előnyét láttuk, mint hátrányát. Volt ebben az évben is márciusi hó, szinte már megszokott ismerősként üdvözöltük, nem úgy a jégesőt, ami március elején érkezett, de szerencsére nem okozott komoly kárt. A széllel már jobban meggyűlt a bajunk, de egy új koncepciót fogalmazott meg a fejemben, amire majd lejjebb még vissza fogok térni. Hőmérséklet tekintetében nem volt kirívó 2023. Az utolsó komolyabb fagyok március közepén jelentkeztek, az utolsó talajmenti fagy május elején, így aki hamarabb ültetett ki melegkedvelő növényeket, az jól járhatott (már ha a csigák nem ették meg a palántákat, mint nálunk). Az őszi első talajmenti fagy, ami nálunk a tárolásra szánt termények betakarítását jelzi papírforma szerint október 17.-én jelentkezett, -2 fokkal, majd november elején jöttek meg az első komolyabb fagyok, ami a maradék életben maradt leveleket is letakarította az egynyári fagyérzékeny növényekről. A meleg ősz viszont eléggé megzavarta a fásszárúak többségét, így sok növénynél nem ment végbe a levelek színesedése, elöregedése, helyenként még mindig az ágakon lógnak a megfagyott levelek maradványai, remélem talajépítéssel elő tudom segíteni ezeknek a növényeknek az elvesztett tápanyagok pótlását.