Kertinapló 2019.11.28. - tartályok

Újabb takart felületeket hoztam létre a kertben, illetve lekötöttem a két IBC tartályt az ereszlefolyóról. Jó lenne, ha lenne föld alatti tározónk, de az nem olcsó mulatság, így egyelőre marad a két köbös tartály, amikkel egyébként már majdnem ki lehet húzni a nyarat is. Idén már az is volt az alapvető tapasztalatom, hogy az elég locsolásnak időbeli akadálya van elsősorban, nem vízbeli. Ezért fontos a talaj vízmegtartó képességét fejleszteni. A tartályok egyébként idei szerzemények, betonblokkokon állnak, kívülről pedig nádfonattal vannak borítva, hogy a műanyagot ne tegye olyan gyorsan tönkre az uv sugárzás. A víz egy szúnyogháló finomságú szűrőn jut le a tartályba a tetőről, és a kimeneten is van szúnyogháló, hogy a tartály ne válhasson keltetővé.

a nyeregtető utca felőli oldalának vízgyűjtője

a hátsó tartály

Kertinapló 2019.11.27. - Mi van még a kertben?

Ma újabb területet hódítottam el a veteményes számára a pázsittól. Persze a pázsit elnevezés meglehetősen szépít, mivel tulajdonképpen egy aszatos gaztengerről beszélünk, de a lényeg, hogy eddig csak fűnyírózva volt, parlagon állt. Tavaly óta már nem ásom a parlagot sem, csak letakarom, hagyom egy szezonig gyommentesedni, majd bevetem, akár először takarónövénnyel, vagy közvetlenül haszonnövénnyel, persze úgy, hogy kap komposztot is. Most annyit változtattam a módszeren, hogy a pillanatnyilag kifogyhatatlan mennyiségben rendelkezésre álló avarból takarok vastagon a földre, majd ezt takarom kartonnal, és súlyozom le, hogy ne vigye el a szél.

Kertinapló 2019.11.24. - rendezkedés

A telkünk egyik oldalán nagyon közel a kerítéshez több fát is ültettek a korábbi tulajdonosok. Áll ott egy nagy diófa, egy zelnice meggy, két akác, egy tamariszkusz és egy orgona. Ezek a fák nyáron, mivel a déli oldalon helyezkednek el, nagyon jótékony hatással vannak az előkert klímájára. Sajnos annyira közel vannak a telekhatárhoz és ezzel együtt a szomszéd házához, hogy minden évben komoly mennyiségű levél hullik a szomszéd ereszébe. Nagy szerencsénkre a szomszédunk nagyszívű ember, így nem kellett kivágnunk ezeket a fákat, cserébe minden évben egyszer-kétszer kitisztítom az ereszt, és levágom az összes átnyúló ágat. Ez sajnos elég drasztikus beavatkozás, de szükséges, én sem akarom, hogy bármi kára legyen egy letörő ágból, plusz így kevesebb levél is hullik a tetőre. 

Ami viszont pozitív hozadéka az egésznek, hogy a levágott ágakból alakítom ki a sorjelölő karókat, támasztéknak használt botokat és különböző villás, kampós végű eszközöket. A legjobb ebből a szempontból az akác. Hevesen reagál a visszavágásra, hatalmas tüskéket növeszt, sokkal erőteljesebb lesz a növekedése, de érdekes módon a vízhajtások szövete egyáltalán nem gyenge, alig viszi el az ágvágó. Szóval a tüskék eltávolítása után ideális alapanyag a kertben. A csonkolás után osztályozom a leszedett áganyagot, nagyjából feldarabolom ágvágóval a kívánt méretre, majd vastag kesztyűket húzok, és lemorzsolom a tüskéket. A girbe-gurba vagy túl vékony gallyakat ledarálom, és a fák visszakapják mulcsként vagy komposztként.

Mivel nálunk most jönnek az első mínuszos reggelek, ideje volt behozni a pár kint lévő kaktuszt. Régen nagyon szerettem és gyűjtöttem őket, de idén felismertem, hogy nem tudok velük már foglalkozni, így nagy részüket elajándékoztam. Összesen négy cserép maradt, ezeket most beköltöztettem.

A tavasszal kiültetett aloe verából is hoztam be cserépbe egy kisebb tövet, illetve a szintén szomszédhoz átburjánzott borostyánból is. Ebből már van a házban egy tő, de mivel azt olvastam, hatékonyan tisztítja a benti levegőt, többet is szeretnék.

Korábban írtam, hogy egérfogókkal igyekszem ritkítani a pocok állományt. Úgy látszik, ezzel nem járok sikerrel. Ha fel van húzva a csapda, jórészt rá se bagóznak, eddig egy darab oldott ki, de ott sem találtam tetemet, a csalit viszont leették. Sőt, az sem ritka, hogy nem oldott ki a csapda, a csalit (diódarab) mégis megcsócsálták. Nagyon dörzsölt jószágok. Még gondolkodom a következő lépésen, de azért a csapdázást sem hagyom abba, hátha egyszer összejön.

Ja és összeszedtem az avart a közterületről (ott nem szeretik), illetve kitisztítottam az árok alját is, ezt is évente egyszer kell csak megcsinálni.

Kertinapló 2019.11.21. - ültessünk szabadgyökeres növényeket

Születésnapom alkalmából drága feleségem azzal lepett meg engem, hogy közösen elmentünk kertészetbe vásárolni néhány fásszárú évelőt. Ez az időszak mindig nagyon izgalmas nekem, mindig találok egy kis helyet, ahova még lehetne ültetni valamit. Idén a keret meglehetősen szerény volt, úgyhogy eléggé vissza kellett fognom magam, de abból a szempontból jó ez, hogy így motiválva vagyok alternatív források megtalálására (oltóvesszős csoportok, stb.), illetve arra, hogy az alanyokat magamnak kezdjem el nevelni. Ezzel kapcsolatban be is fogok számolni, ha lesz valami eredményem.

Jelen pillanatban az elérhető távolságban lévő kertészetek közül a Kelenvölgyi Díszfaiskola a kedvencem, ide is mentünk. Nevükkel ellentétben ilyenkor sokkal több a gyümölcstermő, mint a dísznövény, és szerintem elég jól sikerült eltalálniuk, mit kereshet a kertészetben egy magamfajta. Összesen nyolc növénnyel lettem gazdagabb a látogatásunk után. Vettem egy picike berkenyét, hogy a másik ne érezze magát olyan egyedül (990 Ft, kicsi konténeres), hasonló megfontolásból egy Jenny névre hallgató öntermékeny kivitövet (2490 Ft, szintén konténeres), kettő Loch ness és kettő Thornfree fajtájú tüskétlen feketeszedret (790 Ft/db, szabadgyökeres bújtások), egy Joliko nagy termésű somot (3000 Ft, szabadgyökeres oltvány) és végül egy sima húsos somot (Cornus mas 990 Ft, konténeres). Már nagyon szerettem volna ültetni ebből a szlovák nemesítésű somfajtából, ezért vettem most egyet, ha beválik, talán több is kerül majd hozzánk. Nehéz volt a választás, mert volt még sok izgalmas gyümölcstermő, a teljesség igénye nélkül, amik engem a legjobban érdekeltek: mézbogyók, homoktövisek, datolyaszilvák.

szeder bujtások elültetve

Kertinapló 2019.11.17. - Fokhagyma duggatás

Egyáltalán nem jutottam ki a kertbe a héten, de az idei ősz elég kegyes, ad időt a felkészülésre. Tegnap itt volt nagyobbik öcsém, és segített a drótháló kerítés magasításában a telek egyik oldalán. Azért van erre szükség, mert az ottani szomszéd kutyái nagyon szeretnek átugrálni, amivel nem is lenne semmi baj (jó barátságban vagyunk), csak néha lánccal együtt sikerül, és olyankor a növények megszenvedik az akciót. Így már ettől remélhetőleg nem kell tartani. Öcsém segített még egy régóta alakuló kapubejáró kialakításában is, ami persze még nem lett kész, de ezzel a kettővel már szépen el is ment a szombat. Viszont legalább kint lehettünk. Ma viszont igazi kerti napot tartottam. Először gyorsan összeszedtem az utcafronton a szomszédok elé hullott avart. A saját házunk előtt majd csak akkor szedem össze, ha az összes lehullott, és akkor is csak a közterületről és az árokból, a kertben, úgy döntöttem, idéntől nem szedem össze a leveleket. Annyi helyről tudok már hozni avart, hogy nyugodtan maradhat a helyén a fáinkról hullott levél. Persze fel lehetne vetni ellenérvként a fertőzési kockázatot a gombás betegségeknél, de én amúgy sem a sterilitás útját járom a növények nevelése tekintetében, hanem az immunerősítését. Az avar mellett egy fazék diót is összeszedtem, majd nekiláttam a fokhagyma duggatásnak.

a kiválogatott méretesebb gerezdek

Kezdődik a madáretetés

Ugyan fagyokat még mindig alig láttunk, éhes madarakat annál inkább. Van egy etető, amit még a házunk előző tulajdonosa felejtett itt, azóta is ott lóg a fán némi megerősítés után. Az utóbbi hetekben azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban jön erre valamilyen kisebb madár, elsősorban cinegék, és keresgél az etetőben, vagy a földön. Nem szeretem elsietni az etetés megkezdését, így még vártam egy-két deres reggelt, mire újból kihelyeztem a téli etetőket is. Ha valakit érdekel egy jó összefoglalás a téli madáretetésről, akkor itt keresgéljen, én is sokmindent tőlük vettem alapul. Összesen négy etetőt teszünk ki, ebből egy az első képen jobb oldalon látható fa tákolmány, egy saját készítésű önadagolós, és kettő raschel háló zsák (ismertebb nevén krumpliszsák) különböző helyeken a kertben.

Előtérben az itató, de ez még tavalyi kép.

Kertinapló 2019.11.09.

A délután elején érkezett nagyobb eső sajnos nem sokat engedett tenni a kertben. A komposzt 39 fokos, itt az ideje végső helyére átrakni, de ez sem fért bele a mai napba. A veteményesben magot fogtam néhány növényről, almamentáról, borágóról. Az utóbbi közben vettem észre, hogy a zöldbabok, bár a leveleik már többnyire lefagytak, még tartogatnak pár nagyon szép, zsenge termést, úgyhogy ezt is gyorsan begyűjtöttem. Ezenkívül némi avarrendezés, és a szomszédba vagy alacsonyan járda fölé nyúló ágak és hajtások levágása fért a napba.

  

A meglepetés zöldbabok - vacsorára nagyon jólestek, de a gyerekekkel muszáj volt már kint megkóstolnunk.

Diótörő alkalmatosság

Van három szép nagy diófánk, és bár nálunk is kevesebb és betegebb a termés mostanában, azért így is van bőven több, mint amit elhasználnánk. Ennek persze az is egy oka, hogy a diótörés nem egyszerű feladat. Egészen idáig kövekkel, kalapáccsal törtük a diót egy megfelelő alátétfán. Ez amellett, hogy nem mindenkinek kényelmes, elég felemás eredményt ad attól függően, mekkorát sikerül csapni a dióra, illetve az milyen kemény. Ráadásul zajos is. A kézi összenyomós diótörők szóba se jöttek nagyon, mert a mi diónk kemény, a kézi törő még nekem is fárasztó rövid idő után. Úgyhogy ideje volt forradalmasítani a diótörést, amihez egyik délután egy fél óra alatt csináltam egy egyszerű szerszámot, amivel nagyon elégedettek vagyunk, ezt szeretném most megmutatni.

Pizzás (vajas) kifli

Őszi délutánokon nincs is jobb dolog, mint sütni valami finomat a családnak. Az egyik kedvenc műfajom a kelt tészta. Tudom, hogy sokan félnek tőle, mert könnyen elronthatónak tűnik, és tényleg vannak szabályok, amiket érdemes betartani, de azt hiszem hogy egy jó recepttel nem nagyon lehet mellé lőni. Van egy kedvenc kifli receptem, ezt fogom most megosztani veletek, egy kis csavarral.

Ez a kifli egy vajas kifli, a tésztája nagyon könnyed, és picikét édeskés (de nem kell megijedni, egyáltalán nem zavaróan). Az elkészítése nagyon könnyű, tegnap volt is hozzá kedvem hogy megsüssem, de pizzásat kívántam. Így készült el a pizzás vajas kifli. És akkor a recept!

Kertinapló 2019.11.03. - pocokvadászatra fel

A komposzt 43 fokos volt. Kitettem egy lefordított műanyagládát, alá pedig négy egérfogót egyelőre élesítés nélkül, dió csalétekkel. Ha érdekli a pockokat, élesítem is őket, és remélhetőleg sikerül megtizedelni az állományt a tél folyamán. Mérget nem akarok használni a kertben termelt élelmiszer és más állatok miatt, kutya még nem várható a közeljövőben, a ragadozó madaraknak pedig szerintem túl sok a tereptárgy és kicsi a kert, hogy itt vadászni tudjanak. Még az elűzésük lehetne egy megoldás, de őszintén szólva ezt nem tartom valami jó ötletnek, lévén minden oldalról szomszédok vesznek körbe, nincs hova menniük, ahol nem zavarnának valakit.

Egy példa a pocok kártételre, ez édeskrumpli. És a veteményesben termő dolgok zavarnak a legkevésbé, hiszen mindenből van elég. A nagyobb gond, hogy megrágják az évelők gyökereit, így nagyon nehézkes a gyümölcsfák telepítése.

Kertinapló 2019.11.02. - Ágyások felöltöznek téli ruhába

Némileg sikerült kerti napot tartani. Megint hoztunk egy nagy zsák avart az ovitól a gyerekekkel, illetve négy kisebb zsákot egy háztól, ahol úgymond megkértek, vigyem el. Többször rákérdeztem, hogy csak avar van-e benne, mire a válasz igenlő volt. Így elhoztam. Sajnos kb. fél vödör szemetet szedtem ki a négy zsákból, így onnan többet nem hozunk avart. Jó lenne, ha mindenki értené, hogy miért nagyon fontos, hogy a hulladékunkat a megfelelő módon szétválogassuk. Ez az élhető jövő egyik legalapvetőbb lépcsőfoka, mégis olyan sokaknak esik nehezére. Általában egyébként hordok magamnál egy kisebb vödröt, amikor a kertben vagyok, mert annak ellenére, hogy semmilyen nem lebomló anyagot nem használok, mindig találok valamit. Akár a szél fújta ide, de lehet, hogy még a korábbi lakók hagytak valamit a földben. Nagy dilemmát jelent az is, hogy sokan műanyag zsákokba gyűjtik a leveleket. Ezeket a zsákokat kiöntés után próbálom többcélúan hasznosítani, takarásra, tárolásra, de annyira hitvány anyagból vannak legtöbbször, hogy hamar szemétbe kerülnek. Ilyenkor igyekszem annyira megtisztítani őket, hogy legalább a szelektívbe mehessenek. Na de visszatérve a mai napra. Mivel múltkor elfelejtettem felkészíteni a télre a drága kajszibarack fánkat, most ezzel kezdtem. Összeszedtem azt a pár felmagzott gyomot a korona alól, amiket nyáron nem volt alkalmam. Először egy pár marék alginitet szórtam szét a földön, majd arra egy jó fél talicska komposztot lapátoltam. Ezt takartam diólevéllel, majd ágaprítékot szórtam rá, hogy ne hordja el a szél a leveleket. A komposzt és az alginit nem igényel magyarázatot, az előbbi talajéletserkentő és tápanyag, az utóbbi pedig ásványi tápanyag a fának. Az avar takarás a nedvesség megtartását erősíti, azért dió, mert úgy olvastam, a szaga eltántoríthatja a pockokat a gyökérzet, kéreg rágásától. Az ágapríték pedig megintcsak keverék volt, főleg mályva, boróka és olasznád volt benne. Mivel ezek az ágak legfeljebb pár évesek, és nem olyan régi metszésből származnak, nem túl magas a szén-nitrogén arányuk, így nem tart egy örökkévalóságig a bomlásuk sem, így szintén tápanyagot biztosítanak a fa számára, ráadásul a gyökerekkel együttműködő gombák számára ideálisabb életkörülményeket teremtenek.

így néz ki nálam az évelők alja a tél előtt

Kertinapló 2019.11.01.

Ma hoztunk a gyerekekkel még két nagy zsák avart, be is locsoltam, ment a tárolóba. Délelőtt a komposzt 36 fokos volt. Lemetszettem egy-két ágat olyan bokrokról, amik akadályozták a közlekedést.