Kertinapló 2020.06.24-25. - Fokhagyma

2020.06.24. Ma felszedtem az őszi fokhagymát, mert péntekre esőt mondanak és a legutóbbi hosszú, csapadékos idő miatt felerősödött a rozsdásodás. Már így is száradtak le a levelek, de örülök, hogy még tudtak egy kicsit hízni így június közepén. Nagyon elégedett vagyok a terméssel, mert méretre ugyan elég vegyes lett a csapat, ránézésre bőven elég lesz a családnak. Szerencsére a tavaszi fokhagyma nem sínylette meg a sok esőt. Kicsit az a benyomásom mostanában, hogy ha egy növény befejezte életciklusát, és igazából már csak azért áll lábon, hogy a magjai megszáradjanak és szétszóródhassanak, akkor megadja magát a kártevőknek. Ez a fajta fokhagyma ugyan nem magra gyúr, de beérlelte a gerezdeket a föld alatt, és ahogy elkezdtek leszáradni a levelek, a rozsda is fellépett. Ezzel szemben a tavaszi fokhagyma, ami még javában növekszik, ellenáll a gombás megbetegedésnek az eső ellenére, mert még véghez kell vinnie a feladatát.

A kedvenc egyedeim

Kertinapló 2020.06.16-19. - sok-sok gyümölcs

2020.06.16. Ma kiültettem az utolsó várakozó palántákat is, nevezetesen néhány vertus késői kelkáposztát és a mexikói egérdinnyéket. Már eléggé kinőtték a palántázó tálcát, de sajnos ez van, előbb nem jutottam hozzájuk. Az egérdinnyékből 11 tő lett, az I/1. ágyás bal szélére kerültek a nem túl fényesen teljesítő lencse mellé. Itt van az az almafa is, amelyiknek valószínűleg ez az utolsó éve, mivel már csak körömnyi leveleket tudott hozni. Kivágni még nem akarom, mert egyelőre nincs a helyére más, most azt találtam ki, hogy felfuttatom rá az egérdinnyéket, így kordonként még jó hasznát vehetjük. Leszúrtam cövekeket a palánták mellé és egy spárgát rákötöttem az almafa ágaira, ezeken fogom felvezetni az egérdinnyét. A maradék négy, ami nem fért oda, olasznád karókra lesz futtatva.

Elől a bambuszos tám, hátrébb az almafa ágaira hurkolt spárgák lesznek az egérdinnyék mászókái.