Kertinapló 2020.04.26. - Nézelődés

A mai kerti séta képeit szeretném megosztani. Rögtön az egyik kedvenc képemmel szeretném kezdeni: a tetűirtó hadseregünk kiképző támaszpontja: a fiatal bodzabokrok. A bodzákat és a jezsámeneket ellepték a tetvek, mint minden évben. Ilyenkor még máshol nagyon nincsenek, de nálunk nem is kell miattuk aggódni, ahogy látható, a felmentősereg már gyakorlatozik. A tetvek, majd pár héten belül a katicák és más ragadozók emésztőrendszerében végzik az őket pesztráló hangyák legnagyobb erőfeszítése ellenére is. A bodzákat nem hatja meg egy kis szívogatás, úgyhogy nem kell félteni őket, a nagy fákra pedig, amikről a virágokat szedjük, sokkal nagyobb meló felcipelni a tetveket, a hangyák pedig szeretik a kevésbé munkaigényes megoldásokat. A napokban láttam egy kommentben, hogy tetvek ellen javasolta valaki bodzák telepítését. Csak csatlakozni tudok hozzá, azzal megtoldva, hogy minél több korán virágzó növényt is ültessünk/vessünk a kertbe, az áttelelt katicák és más ragadozók a prédájuk megjelenéséig nektárt fogyasztanak, ha van.

Hadgyakorlat élénk színű bevándorló páncélosokkal a helyi inváziós hadtest ellen.

Gyönyörűen megindult az idén ültetett gránátalma bokor a ház déli falánál.

A kivi (Jenny öntermő) első rügyei elfagytak, de azóta kiheverte, és már a fagykáros vesszőn is jönnek az új rügyek.

Egy újabb szépség nyílt ki, feketéslila tulipán.

A gyöngyvirág is kezdi megmutatni magát.

Elindult az orgonavirágzás is.

Nagyon izgalmas, ahogy a különböző érettségű virágok más-más árnyalatokban játszanak.

Beköszönő kökénymagoncok.

Kezdenek kihajtani a szőlőmetszésből eltett vesszők. Persze kérdés, hogy milyen fejlett a gyökerük és hogy mivel nem direkttermő fajtákról van szó (Pölöskei muskotály és Moldova), mennyire lesznek életképesek saját gyökéren. Ez mondhatni egy kísérlet.

Az egyik legkülönlegesebb formájú virág is kivirult: szívvirág (Lamprocapnos spectabilis)

A gyerekeknek komoly kísértést jelent, hogy ne szakítsák le őket.

A képen hangyákat szerettem volna megörökíteni. Nemrég írtam, hogy kaptam egy feldarabolt fűzfát, mivel senki másnak nem kellett. Voltak nagy rönkök is benne, amiket már megkezdett a taplógomba, ezeket menedékül helyeztem el a kertben élő lényeknek. A képen látható rönköt egyetlen éjszaka alatt foglalta el egy hangyacsalád, és azonnal neki is láttak a korhadt belső kifaragásának.

Azért örülök ennek különösen, mert korábban a hangyák mindig a fosókabokor tövére építették fészküket, amin a hajtásválogatás így elég nehéz volt. Így viszont a hangyák kaptak egy tökéletes élőhelyet, és nekem is könnyebb a dolgom.

Az egészséges, vastagabb rönköket szeretném beoltani valamilyen gombával, a képen látható, hogy nem kis mennyiségről van szó.

Az igazán méretes rönkök között is volt, amelyiket még nem szőtte át a tapló, így érdemes megpróbálkozni a beoltásával. A képen balra falubeliektől összegyűjtött avar, jobbra pedig erős, többször is használható szövött zsákokban a helyi zöldhulladéklerakat aljából kiásott érett komposzt látható, mindkettőnek bőven akad hely a kertben.

Akad bőven tüzelőnek való is. 2-3 év múlva ez elsőrangú begyújtást segítő anyag lesz feldarabolva, száraz helyen tárolva.

És persze van egy csomó gally is, amit ledarálok, ennél jobb mulcsot nem is kívánnak a fásszárú növényeink.

Nagy öröm számomra, hogy úgy látszik, jó pár oltásom megindult, kezdenek kihajtani.

Dagadnak a rügyek a beoltott Pannónia kajszi vesszőkön is. Nem tudom, mekkora egészséges hajtástól számít sikeresnek az oltás, mindenesetre ezt már biztató jelnek látom.

Szüleim kertjéből metszett, nálunk fás dugvánnyal szaporított elvadult feketeribizli alany.

Vadalany létére egész sok szép virág van rajta, az ízét nagyon szerettük.

A legnagyobb szőlőtőkénk (idén kötöztem le), amiről talán már kóstolót is kapunk.

Honeybee fajta mézbogyó terméskezdemény. Az egyik legkorábban érő gyümölcsünk az epren kívül.

Bár a madársalátára egyáltalán nem dísznövényként gondolunk, nagyon szép is virágzáskor.

Gyönyörű és egyben az egyik kedvenc salátafélénk.

Sajnos a tafrinával idén is nehéz évünk lesz, a növényi leves (csalán, torma, fokhagyma, stb.) permetezés a rügyfakadás idején kevés volt, fejleszteni kell az őszibarackfa (Redhaven) körüli élőhelyet.

A labdarózsa (Viburnum opulus) hamarosan virágzik.

Kökényt próbáltam szaporítani fás dugvánnyal is, de végül a mag és a gyökérsarj vált be. A képen láthatónak ez az első tavasza nálunk.

Kb. egy hónapja ültetett fanyarka virága (Amelanchier).

Szinte hihetetlen számomra, de a három éves Érdi bőtermő meggyünk tömve van terméskezdeményekkel. A vele egyidős szilváinkon (Elena, Olasz kék) is volt virág, de szinte mind eldobták. Méltó a nevére.

Nem akarom túlterhelni, de utána kell néznem, hogy a meggyet szokták-e ritkítani egyáltalán?

Kivi magonc első levelei.

Annyira aprók voltak ezek a növények, hogy nehéz volt elképzelni, hogy fognak megindulni, a képen nem is lehet kivenni. De van bennük élet. A mulcs felülete alatti szárrészből hajtanak ki mind, mert az védelmet nyújtott nekik a nemrégiben jött fagyok ellen.

Sokat tűrt almafánk megint szépen hozott virágokat. Idén már lefotózom a termést és megpróbáljuk beazonosítani. Sajnos nagyon beteges szegény, pocok is bánthatja, farontót is szedtem már ki a törzséből, mégis küzd, amit nagyra becsülök.

Veteményes látkép.

És a tőle jobbra található gyeprészlet átalakítási munkálatai. Évelő szigetek, három kulcslyukágyás, idén ide tervezem a tökféléket.

A retekfélék fő ellensége a kép közepén is látható földibolha. Körülötte az okozott kártípus látható, a kilyuggatott levelek.

Keleget a sárgarépa. Sajnos a borsóval idén sem nagyon van szerencsém, hiányos a kelés.

Tavaly szabadföldbe vetettem labodát, de egy sem kelt ki. Idén megpróbáltam palántáról, és láthatóan ez eléggé bejött neki, itt már egy hete szabad levegőn.

A kiültetett káposztafélék közül van aki jobban,

van, aki kevésbé jól viselte a kiültetést és a kártevőkkel való első találkozásokat. Az elpusztuló példányok helyére kerül majd valami pótlás, de az arányok elég jók, 30-40 tőből 4-5 néz ki így.

A spárgát még nem kell teljesen búcsúztatni a pocok miatt, itt egy csodás életerős síp, amit nem szüreteltünk le, hagyjuk még erősödni a bokrokat.

Tavaly magról vetett spárga.

Ilyet sem láttam még: bimbódzó rebarbara.

A legnagyobb rebarbaratő virága, ő is tavalyi vetés, a kajszi fánk alatt él.

Rebarbara ültetvény, idén még nem szüreteltünk róla.

Málnabimbók.

Datolyaszilvát is ültettem idén, a melléképület déli sarkához. Lefagyott pár rügy rajta, de most már nagyon szépen hajt. Tone wase fajta.

A gyerekek virágágyása, itt főként búzavirág keleget, egy ideig ablaküveggel védtem őket a hideg ellen.

Sziklakerti színek.

Hajt a vadszőlő. Érdekes volt megfigyelni, hogy a rétegezett magok is akkor kezdtek mozgolódni, amikor az anyanövényen elkezdtek kibomlani a levelek.

Idén ültetett indián banán magonc. Sajnos nagyon pici edényben érkezett eléggé megnyomorított főgyökérrel, így nem tudom, mennyire életképes, mindenesetre a kihajtás bíztató jel.

Tavaly a málnafeleslegből adtam a szomszédnak, de még úgy is maradt, úgyhogy kísérletképpen ültettem a diófa és az akácok alá is. Eddig jól érzik magukat.

Málnák akácárnyékban, mély avarmulcsban.

Ezt pedig csak azért mutatom, mert ez a módszer vált be nekem nagyon nehezebben csírázó, apró virágmagoknál: egyforma magas cserepekbe vetettem őket a nedves föld felszínére és ablaküveggel takartam.

Mindig akad rengeteg látnivaló a kertben, de ritkán van idő őket lencsevégre kapni. Időnként szeretek ilyet csinálni, mert a képeket majd télen visszanézve nagyon érdekes tanulságokat lehet levonni.