Kertinapló 2019.11.02. - Ágyások felöltöznek téli ruhába

Némileg sikerült kerti napot tartani. Megint hoztunk egy nagy zsák avart az ovitól a gyerekekkel, illetve négy kisebb zsákot egy háztól, ahol úgymond megkértek, vigyem el. Többször rákérdeztem, hogy csak avar van-e benne, mire a válasz igenlő volt. Így elhoztam. Sajnos kb. fél vödör szemetet szedtem ki a négy zsákból, így onnan többet nem hozunk avart. Jó lenne, ha mindenki értené, hogy miért nagyon fontos, hogy a hulladékunkat a megfelelő módon szétválogassuk. Ez az élhető jövő egyik legalapvetőbb lépcsőfoka, mégis olyan sokaknak esik nehezére. Általában egyébként hordok magamnál egy kisebb vödröt, amikor a kertben vagyok, mert annak ellenére, hogy semmilyen nem lebomló anyagot nem használok, mindig találok valamit. Akár a szél fújta ide, de lehet, hogy még a korábbi lakók hagytak valamit a földben. Nagy dilemmát jelent az is, hogy sokan műanyag zsákokba gyűjtik a leveleket. Ezeket a zsákokat kiöntés után próbálom többcélúan hasznosítani, takarásra, tárolásra, de annyira hitvány anyagból vannak legtöbbször, hogy hamar szemétbe kerülnek. Ilyenkor igyekszem annyira megtisztítani őket, hogy legalább a szelektívbe mehessenek. Na de visszatérve a mai napra. Mivel múltkor elfelejtettem felkészíteni a télre a drága kajszibarack fánkat, most ezzel kezdtem. Összeszedtem azt a pár felmagzott gyomot a korona alól, amiket nyáron nem volt alkalmam. Először egy pár marék alginitet szórtam szét a földön, majd arra egy jó fél talicska komposztot lapátoltam. Ezt takartam diólevéllel, majd ágaprítékot szórtam rá, hogy ne hordja el a szél a leveleket. A komposzt és az alginit nem igényel magyarázatot, az előbbi talajéletserkentő és tápanyag, az utóbbi pedig ásványi tápanyag a fának. Az avar takarás a nedvesség megtartását erősíti, azért dió, mert úgy olvastam, a szaga eltántoríthatja a pockokat a gyökérzet, kéreg rágásától. Az ágapríték pedig megintcsak keverék volt, főleg mályva, boróka és olasznád volt benne. Mivel ezek az ágak legfeljebb pár évesek, és nem olyan régi metszésből származnak, nem túl magas a szén-nitrogén arányuk, így nem tart egy örökkévalóságig a bomlásuk sem, így szintén tápanyagot biztosítanak a fa számára, ráadásul a gyökerekkel együttműködő gombák számára ideálisabb életkörülményeket teremtenek.

így néz ki nálam az évelők alja a tél előtt

Kertinapló 2019.10.26. - készülődés a télre

Úgy tervezem, néha írok majd tematikus bejegyzéseket is a kertről, de egyelőre csapjunk bele, lássuk mi folyik itt. Ha valami nem is lesz most tiszta, remélhetőleg a későbbiekből kiderül, illetve körvonalazódik az a módszer, ahogy mi igyekszünk kertészkedni.

Ha nem is szezonkezdet van, de mondhatni a következő szezonra dolgozom most már. A mai nap ennek a jegyében telt. Kitisztítottam a fásszárú növényeim tányérját, a dísznövények nem sok törődést kaptak idén, így most gaztalanítottam őket. Azok az évelők, ahol hiánytüneteket tapasztaltam évközben (őszibarack, málna, boglárkacserje, nyári orgona) kaptak alginitet, illetve tettem belőle több gyümölcsfa alá egyébként is, mert ültetéskor még nem volt ilyenem, és úgy tűnik, lehet néhány elem, amiből hiány van a talajban, a talajélet pedig még épülő fázisban van igencsak. Úgyhogy ez egy kísérlet, vajon sikerül-e csökkenteni a hiánytüneteket jövőre. A málna esetében a jó komposzt és takarás irdatlan erőteljes növekedést és jó termést adott, de így is megjelent néhány tövön a levélsárgulás, és szeretném kizárni az okok közül a mikroelem hiányt. Az őszibarack még nagyon fiatal (tavaly ősszel ültettem), így hosszú távú megfigyelésről nem beszélhetek, reméljük jövőre jobb éve lesz. A következő lépés volt a komposzt fák alá terítése, azoknál, ahol még nem szórtam szét. Ez a saját termokomposztom, illetve egyes helyeken tisztán fás hideg komposzt (szintén saját). A komposztot diólevéllel takartam le a kiszáradás ellen, mivel egyrészt az mindig kéznél van, másrészt most olvastam, hogy hasznos lehet a szaga miatt pockok ellen. Mivel tavaly az avarmulccsal rendesen póruljártam (a szél mindent elhordott), ezért a most ősszel helyiektől begyűjtögetett gallyak darálékával takartam a leveleket, ez elég súlyos, így a szél nem tudja elhordani. Az apríték elég vegyes összetételű lett, főleg boróka van benne, de ezen kívül orgona, fosóka, más csonthéjasok, padlizsán, paprika és paradicsomszárak, kimustrált olasznád karók. Az aprító (nagyon hasznos és strapabíró jószág) időnként pihenést igényel, úgyhogy amíg hűlt, kitakarítottam pár ágyást, szétszedtem az utolsó paradicsomlugasokat is, amiket még tavasszal építettem a szintén helybéliektől begyűjtött olasznádból. Az egyik ágyásra terítettem komposztot is, mert ez pihen télen, vetettem bele a szokásos mustár-zab-takarmányborsó és kis olajretek keverékemből, majd letakartam száraz fűnyesedékkel (érdekes módon, ezt még soha nem vitte el a szél). Még sikerült lefúrnom a szőlők támrendszerének egyik oszlopát, ami már nagyon régóta a teendőim listáján szerepelt, remélem előbb-utóbb a másik kettőt is meg tudom csinálni. Az aktuális komposztom ma 64 fokos volt, úgy döntöttem két nap múlva forgatom, mert tegnap 66 fokos volt, így a veszett melegedés úgy tűnik lassan leáll.

tíz napja így festett a veteményes - a jobb oldali paradicsomlugas már összedőlőben