Kertinapló 2020.04.11. - szőlőkordon, fűnyesedék, hónapos retek nevelés

Ez a rendhagyó húsvét kiváló alkalom még több kertészkedéshez, úgyhogy nem is fogtam vissza magam. Végre elkészültem a szőlőkordonnal. Három masszív 3 méteres akác oszlopot ástam le a földbe kb. 1 méter mélységig. A földben lévő részt kívülről megégettem, hogy tartósabb legyen a fa, de ezt már jóval korábban. Már az egyik oszlop is a helyén volt, a maradék kettőt állítottam most be, eléggé visszahúzódott a talajvíz ahhoz, hogy tudjak dolgozni. Az oszlopok közé két huzalt feszítettem ki, egyet 60, egyet 150 cm magasságba. Úgy tervezem, hogy a hat tő szőlőt kétszintes lugasnak nevelem, felváltva egyet az alsó, egyet a felső szinten (azt hiszem Thomery lugas a neve ennek a kialakításnak). A drótot úgy rögzítettem, hogy beiktattam egy menetes drótfeszítőt is, így bármikor lehet húzni rajta, ha esetleg nagyon meglazulna. A tőkék még mindig elég fiatalok, a felső szintre nem tudtam felvezetni őket, de az alsón már két tő vesszőjét is ki tudtam fektetni, az egyikről már várok is némi termést. Egyúttal megejtettem a szőlőmetszéseket is, A metszés ábécéje könyv alapján hosszúcsapos váltómetszést szeretnék alkalmazni a termőrészeken (vagyis most négy rügyre hagytam az egymástól kb. 20-30 cm-re kiritkított termővesszőket). A lemetszett vesszőkből miért ne alapon dugtam el gyökereztetni pölöskei muskotály és moldova fajtákból.

Az elkészült szőlőlugas és kis gazdái.

A legfejlettebb tőke, remélem idén megkóstolhatjuk a termését.

Rögtönzött dugványágy két autógumiból, ablakkal fedve, hozott komposzt és föld keverékével töltve

Pölöskei muskotály és Moldova dugványok.

Ráadásul ma bekövetkezett az egyik nagyon örömteli esemény a tavaszban: szomszédunk nyírta a füvet, és megkérdezte, kell-e nekem. Naná, hogy kell. A nap hátralévő részét azzal töltöttem, hogy kicsit gazoltam a veteményesben, jól belocsoltam az ágyásokat, és lefedtem kb. 3-5 cm vastagon fűnyesedék mulccsal. Ezzel teljesen kifogytam az esővízből, csapvízzel és kútvízzel viszont nem szívesen locsolok, a takarással jövő hét elejéig kibírja minden, akkorra mondanak esőt, amikor a tartályok is megtelhetnek. A fűmulcs hatalmas előnye a (nálunk) ingyenességén kívül az, hogy nem viszi el a szél. Ez nálunk alapvető szempont, mert még egy nedves avar sem marad a helyén, amint a szél kicsit megszárítja a külső rétegét, már viszi is, a fű viszont marad, vizesen is, szárazon is. Nagy hátránya, hogy nedvesen nem alkalmas vastag mulcsnak, leszárításához pedig nagy terület kéne (az ideális az lenne, ha az ember a levágás helyén hagyná megszáradni, és utána szedné össze, de ez legalább még egy fűnyírásnyi munkaidő, szóval nem egyszerű vele dolgozni. Tapasztalatom szerint 3-5 cm vastagon nagyon szép szellős takarást ad, ami viszont árnyékol annyira, hogy nagyságrendileg csökkentse a földfelület párolgását. Amíg pedig még friss, termel egy kis hőt is, amit a csigák nem igazán kedvelnek. Persze később már nem nyújt védelmet ellenük és adott esetben nehezebb kiszúrni őket a takarás miatt, de még erről nincs elég tapasztalatom, hogy nyilatkozzak, a meztelencsigák a tavalyi szezon végétől kezdve kezdtek csak komoly problémává válni. Felszaporodásuk összeköthető a takarásos műveléssel, számomra a megoldást továbbra is az élőhelyi változatosság növelése jelenti, tehát kerti tó, hüllőknek megfelelő élőhely, háziállatok, stb. Ez folyamatosan alakul, így a kezdeti időszakban a kézi gyérítés adja meg reményeim szerint az egyensúlyt (a kert jelenlegi formájában még csak két éves). A 10-20 cm vastagon alkalmazott fűnyesedék takarás nagyon jó gyomfojtó, de érdemes naponta forgatni, hogy ne kezdjen el berohadni. Valószínűleg a termelődő hő és a lebomlási folyamatok segítenek a gyomok és fűfélék kiszorításában. Azon a területen, ahol tavaly a fűnyesedéket szárítottam, teljesen kipusztult mindenfajta növényzet. Száradás után már kupacba lehet rakni, természetesen nagyobb mennyiségű csapadék újból berohaszthatja a halom egyes részeit, én ilyen esetben a befülledt részt nagyjából szétszedem és komposztálom.

Fűnyesedék borítású veteményes

Egy másik nézet

Mivel a jelenlegi időjáráshelyzet és a helyi kártevőink miatt el kellett fogadnom, hogy hónapos retket csak valamilyen takarás alatt fogok tudni termeszteni, még így későn összeraktam egy kisebb ágyásrészt, ahova csak korai legjobb és szentesi óriás vaj hónapos retket vetettem. Először összetakarítottam a tavaly őszi takarónövények nagyobb szármaradványait, majd átgereblyéztem a felszínt, felszedtem néhány gyomot. Ezután húztam öt sort, abba mentek a retkek, a szentesiből csak egy sor került a jobb oldalra. A sorokat betakartam, a földfelszínre szórtam rostált saját komposztot, majd jól belocsoltam az ágyást. Ezután terítettem rá vékonyan, de jó fedéssel fűnyesedéket, és letakartam fátyolfóliával úgy, hogy a fóliát betonvas szál ívekre húztam ki, amiknek a végét a földbe nyomtam, így félig-meddig létrejött egy zárt fóliasátor, ami kint tartja a földibolhákat. Ez a megoldás már tavaly is nagyon jól működött, csak idén a korán jött jó idő miatt valamiért azt gondoltam, hogy ha időben elvetem szabadföldbe a retket, akkor még lesz ideje megerősödni a bolhák előtt. Lehet, hogy így is lett volna, de nem számítottam arra az iszonyatos hőingadozásra, ami mostanában volt. Éjszaka kivétel nélkül fagyok, míg nappal a napsütés miatt 20 fok feletti hőmérséklet. Nem csoda, hogy a keresztesvirágúak vagy kipurcannak vagy magszárba mennek.

Retekágyás, az elkészült állapotot a fenti teljes veteményest mutató képen lehet látni.

Teljes lendülettel elkezdtek virágot bontani a fák, már mind a szilvák, meggyek, zelnicék virulnak, pattannak a cseresznye bimbói is.

Viruló meggyfák.

A húsvéti zöldségek: új és tavalyi hagyma, spenót, sóska