Ez a rendhagyó húsvét kiváló alkalom még több
kertészkedéshez, úgyhogy nem is fogtam vissza magam. Végre elkészültem a
szőlőkordonnal. Három masszív 3 méteres akác oszlopot ástam le a földbe kb. 1
méter mélységig. A földben lévő részt kívülről megégettem, hogy tartósabb
legyen a fa, de ezt már jóval korábban. Már az egyik oszlop is a helyén volt, a
maradék kettőt állítottam most be, eléggé visszahúzódott a talajvíz ahhoz, hogy
tudjak dolgozni. Az oszlopok közé két huzalt feszítettem ki, egyet 60, egyet
150 cm magasságba. Úgy tervezem, hogy a hat tő szőlőt kétszintes lugasnak
nevelem, felváltva egyet az alsó, egyet a felső szinten (azt hiszem Thomery lugas a neve ennek a kialakításnak). A drótot úgy
rögzítettem, hogy beiktattam egy menetes drótfeszítőt is, így bármikor lehet
húzni rajta, ha esetleg nagyon meglazulna. A tőkék még mindig elég fiatalok, a
felső szintre nem tudtam felvezetni őket, de az alsón már két tő vesszőjét is
ki tudtam fektetni, az egyikről már várok is némi termést. Egyúttal megejtettem
a szőlőmetszéseket is, A metszés ábécéje könyv alapján hosszúcsapos
váltómetszést szeretnék alkalmazni a termőrészeken (vagyis most négy rügyre
hagytam az egymástól kb. 20-30 cm-re kiritkított termővesszőket). A lemetszett vesszőkből miért ne alapon dugtam el gyökereztetni pölöskei muskotály és moldova fajtákból.
 |
Az elkészült szőlőlugas és kis gazdái. |
 |
A legfejlettebb tőke, remélem idén megkóstolhatjuk a termését. |
 |
Rögtönzött dugványágy két autógumiból, ablakkal fedve, hozott komposzt és föld keverékével töltve |
 |
Pölöskei muskotály és Moldova dugványok. |
Ráadásul ma
bekövetkezett az egyik nagyon örömteli esemény a tavaszban: szomszédunk nyírta
a füvet, és megkérdezte, kell-e nekem. Naná, hogy kell. A nap hátralévő részét
azzal töltöttem, hogy kicsit gazoltam a veteményesben, jól belocsoltam az
ágyásokat, és lefedtem kb. 3-5 cm vastagon fűnyesedék mulccsal. Ezzel teljesen
kifogytam az esővízből, csapvízzel és kútvízzel viszont nem szívesen locsolok, a takarással jövő hét elejéig kibírja minden, akkorra mondanak esőt, amikor a
tartályok is megtelhetnek. A fűmulcs hatalmas előnye a (nálunk) ingyenességén
kívül az, hogy nem viszi el a szél. Ez nálunk alapvető szempont, mert még egy
nedves avar sem marad a helyén, amint a szél kicsit megszárítja a külső
rétegét, már viszi is, a fű viszont marad, vizesen is, szárazon is. Nagy
hátránya, hogy nedvesen nem alkalmas vastag mulcsnak, leszárításához pedig nagy
terület kéne (az ideális az lenne, ha az ember a levágás helyén hagyná
megszáradni, és utána szedné össze, de ez legalább még egy fűnyírásnyi
munkaidő, szóval nem egyszerű vele dolgozni. Tapasztalatom szerint 3-5 cm
vastagon nagyon szép szellős takarást ad, ami viszont árnyékol annyira, hogy
nagyságrendileg csökkentse a földfelület párolgását. Amíg pedig még friss,
termel egy kis hőt is, amit a csigák nem igazán kedvelnek. Persze később már
nem nyújt védelmet ellenük és adott esetben nehezebb kiszúrni őket a takarás
miatt, de még erről nincs elég tapasztalatom, hogy nyilatkozzak, a
meztelencsigák a tavalyi szezon végétől kezdve kezdtek csak komoly problémává válni.
Felszaporodásuk összeköthető a takarásos műveléssel, számomra a megoldást
továbbra is az élőhelyi változatosság növelése jelenti, tehát kerti tó,
hüllőknek megfelelő élőhely, háziállatok, stb. Ez folyamatosan alakul, így a
kezdeti időszakban a kézi gyérítés adja meg reményeim szerint az egyensúlyt (a
kert jelenlegi formájában még csak két éves). A 10-20 cm vastagon alkalmazott
fűnyesedék takarás nagyon jó gyomfojtó, de érdemes naponta forgatni, hogy ne
kezdjen el berohadni. Valószínűleg a termelődő hő és a lebomlási folyamatok
segítenek a gyomok és fűfélék kiszorításában. Azon a területen, ahol tavaly a
fűnyesedéket szárítottam, teljesen kipusztult mindenfajta növényzet. Száradás
után már kupacba lehet rakni, természetesen nagyobb mennyiségű csapadék újból
berohaszthatja a halom egyes részeit, én ilyen esetben a befülledt részt
nagyjából szétszedem és komposztálom.
 |
Fűnyesedék borítású veteményes |
 |
Egy másik nézet |
Mivel a jelenlegi időjáráshelyzet és a
helyi kártevőink miatt el kellett fogadnom, hogy hónapos retket csak valamilyen
takarás alatt fogok tudni termeszteni, még így későn összeraktam egy kisebb
ágyásrészt, ahova csak korai legjobb és szentesi óriás vaj hónapos retket
vetettem. Először összetakarítottam a tavaly őszi takarónövények nagyobb
szármaradványait, majd átgereblyéztem a felszínt, felszedtem néhány gyomot.
Ezután húztam öt sort, abba mentek a retkek, a szentesiből csak egy sor került
a jobb oldalra. A sorokat betakartam, a földfelszínre szórtam rostált saját
komposztot, majd jól belocsoltam az ágyást. Ezután terítettem rá vékonyan, de jó
fedéssel fűnyesedéket, és letakartam fátyolfóliával úgy, hogy a fóliát betonvas szál
ívekre húztam ki, amiknek a végét a földbe nyomtam, így félig-meddig létrejött
egy zárt fóliasátor, ami kint tartja a földibolhákat. Ez a megoldás már tavaly
is nagyon jól működött, csak idén a korán jött jó idő miatt valamiért azt
gondoltam, hogy ha időben elvetem szabadföldbe a retket, akkor még lesz ideje
megerősödni a bolhák előtt. Lehet, hogy így is lett volna, de nem számítottam
arra az iszonyatos hőingadozásra, ami mostanában volt. Éjszaka kivétel nélkül
fagyok, míg nappal a napsütés miatt 20 fok feletti hőmérséklet. Nem csoda, hogy
a keresztesvirágúak vagy kipurcannak vagy magszárba mennek.
 |
Retekágyás, az elkészült állapotot a fenti teljes veteményest mutató képen lehet látni. |
Teljes lendülettel elkezdtek virágot bontani a fák, már mind a szilvák, meggyek, zelnicék virulnak, pattannak a cseresznye bimbói is.
 |
Viruló meggyfák. |
 |
A húsvéti zöldségek: új és tavalyi hagyma, spenót, sóska |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése