Kerti számadás 2023-ról

2023-ban újból komolyan vettem a veteményezést (is), és láss csodát, még a hosszú távú projektekre is jutott némi idő, na nem sok, de nem is kevesebb, mint 2022-ben (tavalyi beszámoló itt). A furcsa időanomáliát továbbra sem értem teljesen, de nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy valamit, ami inspirál és amiben örömömet lelem, a háttérbe szorítok azért, hogy valami másnak helyet szorítsak az életemben. Ha elég fontos és erős az a plusz dolog, akkor meg fogja találni a helyét. Érdekes, hogy a kertben is nagyjából pont ez zajlik. Idén számoltam ki pontosan műholdas felvétel segítségével, hogy a telkünk összesen 935 m2, nem pedig 1100, mint a földhivatali lapon szerepel. Ez persze nem változtat semmin, inkább csak azért hozom fel, mert a kert évek óta tele van, és nincs több helyem. És itt jön a képbe egy folyamatosan erősödő tendencia és kihívás, ami számomra rendkívül izgalmas. A kert hosszú távú dinamikája. Növények csíráznak, felnőnek, teremnek, majd egy ponton óhatatlanul öregedni kezdenek, megbetegszenek, kisebb lesz a terméshozamuk. Az én feladatom az ezen a zsebkendőnyi területen, hogy a már emberi használatra kisajátított telken a lehető legmagasabbra fokozzam a biológiai aktivitást. Ez a mérsékelt égövön különösen is komoly kihívás, hiszen nem a fény az egyetlen határoló tényező, mint az esőerdőkben, itt a víz, a hőmérséklet, vagy akár a szélsőséges időjárási elemek (szélvihar, jégeső, stb.) ugyanúgy komoly szerepet játszanak (az embert, mint legkomolyabb határoló tényezőt itt most kihagyom a felsorolásból, mert mi sajnos mindenhol jelen vagyunk). Többszintes rendszer kialakítása és a megfelelő növényfajok-fajták megtalálása folyamatos és izgalmas kihívás. Itt szeretném újból szóvá tenni, hogy a permakultúra hosszú távú megfigyelésen és a világszerte kialakult és megőrződött emberi termesztési lelemények ismeretén alapuló tervezési rendszere az egyik leginspirálóbb számomra, de egy nagyon fontos kitételnek tartom, hogy a tervezés nem ér véget! A tervezésnek csak a folyamatos megfigyeléssel és a kertben/gazdaságban való jelenléttel együtt látom értelmét, és a külső terveknél mindig magasabb szintűnek tartom azokat, amiket a kert gazdája maga alakít ki a megfigyelései alapján, magáévá teszi őket, a kertben járva-dolgozva folyamatosan görgeti magában ezeket az elképzeléseket, amik kopnak, felszednek itt-ott elemeket, így alakul a kert elemeivel együtt az elképzelés is. A permakultúrával párhuzamosan kialakult szintropikus agrárerdészeti irányzat ezt elég jól a központba állítja a biológiai aktivitás csúcsrajáratása mellett, ezért innen is tudok ötleteket meríteni, nagyon érdekes olyan módszereken gondolkodni, amik egy ilyen magyar kertben kis területen képesek fokozni a biológiai élő anyag mennyiségét és sokféleségét. És a gyarapodás folyamatos, idén is találkoztam olyan új csodákkal, amik nem feltétlenül a saját törekvéseim eredményeként jöttek létre, de legalábbis nem tettem olyat, amivel akadályoztam volna, hogy a természet hozzátegyen ezt-azt a munkámhoz.

Idei kedvenc paradicsomunk, a somoskői tájfajta

Fagyok előtti tökféle betakarítás

2023 egy fantasztikus év volt. Nem vagyok épp egy öreg motoros a kertészkedésben, de 2016 óta ez az év adta a kezünkbe a legtöbb lehetőséget, és ennek elsődleges eleme a csapadék mennyisége. Mégsem ezzel akarom kezdeni. Ugyanis volt nálunk egy még ennél is fontosabb segítő tényező kedves feleségem, Rita személyében, aki idén rengeteget tett annak érdekében, hogy minél több ételt tudjunk a saját kertünkből az asztalra tenni. Ahogy nőnek a gyerekek, egy nagyon picit kevésbé fáradnak le az idegek a nap folyamán, így Ritának szabadult fel egy kis ideje, amivel nekem-nekünk tudott segíteni. Május végén kialakítottunk egy három napos locsolási forgó rendszert, ami egyszerűen annyit tesz, hogy minden olyan növény, ami plusz öntözést igényel (egynyáriak, és főleg a fák közelében lévő vetemények), három naponta megkapja a növekedéséhez szükséges vízmennyiséget, ha épp nincsen csapadék. Ez egy nagyon komoly munka, minden nap időt és energiát vesz igénybe, én pedig sajnos általában nem tudom elvégezni, mert ezen kívül folyamatosan ott van a műhelymunka, amiből eltartjuk a családot, illetve a változó ház körüli és kerti munkák, amiket muszáj elvégezni. Továbbra sincs csepegtető öntözés, ami egyébként tervben van és egyszer el fogunk jutni odáig, de már ez is egy nagy előrelépés. Megoldottam, hogy mindegyik csapadékvízgyűjtő IBC tartályunkból a veteményeshez elég közel elhelyezett bontott kádba lehessen vezetni a vizet egy slagon keresztül, a gravitáció erejét használva, így le tudtuk csökkenteni a locsoláshoz szükséges gyaloglás mennyiségét. Így eljutunk a 2023-as év másik nagy csodájához, nevezetesen, hogy elégnek bizonyult a nagyjából 5 m3-nyi esővíz kapacitásunk, egyszer sem fogytunk ki a csapadékvízből teljesen. Sőt, egy meglehetősen érzékeny egyensúlyi pontra kerültünk a tél folyamán, amikor is 2023 év elején is, és decemberben is annyira megemelkedett a talajvíz szintje, hogy jelen pillanatban például a vízaknában a földfelszíntől 30-40 cm-re áll a víz. Na most ez olyan dolog, amivel már nem nagyon tudunk mit kezdeni, értelmes emberi hozzáállás alapján a mi lakóhelyünknek nem családi házas övezetnek kéne lennie, hanem mondjuk mocsaras legelőnek, és csak a településnek azokon a részein kéne házaknak állniuk, amik jó pár méterrel magasabban helyezkednek el. A helyzeten változtatni nem tudunk, ha hosszú távon így maradnak a dolgok, akkor az utcai vízelvezető árkokban mindenképp érdemes lesz vízinövények termesztésével próbálkozni, a kertben az esetlegesen elpusztuló fák helyén tavakat létesíteni. Ez még egy folyamatban lévő dolog, ki tudja 2024 nem hoz-e újból komoly aszályokat. Próbálunk készen állni a kihívásokra. 

Összesen 765 mm csapadék hullott idén a kertünkben, amiből 339 mm január-november-december hónapokban. Ez megmagyarázza a talajvíz helyzetet, és mutatja, hogy azért eloszlás tekintetében lenne még mit kívánni, de mi már így is módfelett hálásak vagyunk. Ezt se gondoltam, hogy leírom az utóbbi évek után, de 2023-ban nálunk nem volt komolyabb, hosszantartó aszály, talán a szeptember első fele volt nagyjából csapadékmentes és elég meleg, de ez pl. nagyon kedvezett a paradicsomoknak, így ennek is inkább előnyét láttuk, mint hátrányát. Volt ebben az évben is márciusi hó, szinte már megszokott ismerősként üdvözöltük, nem úgy a jégesőt, ami március elején érkezett, de szerencsére nem okozott komoly kárt. A széllel már jobban meggyűlt a bajunk, de egy új koncepciót fogalmazott meg a fejemben, amire majd lejjebb még vissza fogok térni. Hőmérséklet tekintetében nem volt kirívó 2023. Az utolsó komolyabb fagyok március közepén jelentkeztek, az utolsó talajmenti fagy május elején, így aki hamarabb ültetett ki melegkedvelő növényeket, az jól járhatott (már ha a csigák nem ették meg a palántákat, mint nálunk). Az őszi első talajmenti fagy, ami nálunk a tárolásra szánt termények betakarítását jelzi papírforma szerint október 17.-én jelentkezett, -2 fokkal, majd november elején jöttek meg az első komolyabb fagyok, ami a maradék életben maradt leveleket is letakarította az egynyári fagyérzékeny növényekről. A meleg ősz viszont eléggé megzavarta a fásszárúak többségét, így sok növénynél nem ment végbe a levelek színesedése, elöregedése, helyenként még mindig az ágakon lógnak a megfagyott levelek maradványai, remélem talajépítéssel elő tudom segíteni ezeknek a növényeknek az elvesztett tápanyagok pótlását.

Szépségek Pusztaszabolcs kertjeiben

Idén megkértek, hogy vegyek részt a legszebb konyhakertek verseny helyi fordulójának zsűrizésében. Megtisztelő feladat, és bevallom, sem a felkéréskor, sem most nem érzem alkalmasnak vagy képesnek magam arra, hogy településünk lakóinak kertben tett erőfeszítéseit értékeljem, rangsoroljam. Sokkal inkább azért fogadtam el a feladatot, mert így lehetőségem volt megismerkedni olyanokkal, akik igyekeznek családjuk asztalára saját terményt tenni és ehhez nem sajnálják a befektetett munkát.

Úgy gondolom, bárhogy is sikerül a vetemény, a belefektetett energia már önmagában is értékteremtés és emellett komoly hagyományőrzés is. Ha pedig nyitott szemmel járunk, minden kertben megláthatjuk a csodát. Lehet, hogy nem sikerül a káposzta, vagy hamar lebetegszik az uborka, a kertész ember meglátja a lehetőséget a helyzet orvoslására vagy az újrapróbálkozásra, emellett pedig tiszta szívből tud örülni annak, ami jól sikerül és a szépségnek, ami a keze munkájának eredménye. Ebből a szépségből szeretnék most egy kis ízelítőt adni településünk lakóinak, akik nem tudtak velünk ellátogatni ezekbe a csodálatos kertekbe.

A képek 06.14.-07.17. között készültek.

A málna elő fog még kerülni. Sokan szeretik és termesztik ezt a hasznos gyümölcsöt, és idén a nyáron (is) termő fajták elég csapadékot is kaptak a szép terméshez.

Hagymalégy és meztelencsiga ide vagy oda, ezek a saláták és hagymák gyönyörűek!

Szép körtetermés várható.

Láthatólag jól érzi magát a komposztban.

Méretes uborkalevelek.

Kerti számadás 2022-ről

2022 a gyümölcstermők éve volt. Emellett a jól időzített másodvetések éve, de erről sajnos lemaradtunk, aminek az volt az alapvető oka, hogy előzőleg elhatároztam, ebben az évben nem fogok veteményezni, hanem minden szabad energiámat a kert művelési körülményeinek fejlesztésére fogom fordítani. Egyáltalán nem palántáztam (na jó, egy icipicit) és amit nem bírtam megállni és vetettem, azt csak szabadföldbe. A meglepő dolog (bár a vége felé már egyáltalán nem éreztem meglepőnek), hogy töredékét sem sikerült elvégeznem a megtervezett teendőknek. Ennek elsődleges oka volt, hogy nagyon sok időmet vitte el a pénzkereső tevékenység, a hangszerek javítása. Ezzel nincs mit tenni, a meglepő inkább az volt, hogy nem szabadult fel plusz idő azáltal, hogy elhagytam a palántázást. Egy picit jobban figyeltem a fásszárúakra és évelőkre, ez igaz, de nem olyan mértékben, ami indokolná, hogy nem spóroltam szinte semmi időt. A kertet így is úgy is be kellett ültetni valamivel, hogy ne pionír gazok vegyék át az uralmat, erre szolgált a szabadföldbe vetés, ami egyébként hozott némi eredményt is annak ellenére, hogy nem törekedtem semminek az életben-tartására. Ha úgy alakult, hogy épp tudtam szánni rá időt, locsoltam néhányszor, de nem próbáltam rendszert csinálni belőle, inkább csak lefölöztem a tartályokat, hogy ne menjen veszendőbe a túlcsorduló esővíz. Egy szó mint száz, a kerti fejlesztésekből nem nagyon lett semmi, de elment az év. Többször nem próbálkozom ilyen jellegű átszervezéssel, hanem inkább csak próbálok minél több mindent bepréselni egy napba, ahogy amúgy lenni szokott.

Késői laska (Pleurotus ostreatus)

2022-ben saját mérésem szerint 498 mm csapadék hullott, ami több, mint az előző évben, de így is iszonyatosan kevés. Az ország legszárazabb részein (Alföld egyes területei) írják átlagnak az 5-600 mm csapadékot. Mi még szerencsések vagyunk, mert az Alföldön tényleg sokkal rosszabb a helyzet, de 500 mm nagyon kevés. Mi négy, talán öt köbméter vizet tudunk jelenleg raktározni, ebből körülbelül 5-600 l az, amit télen is benne merek hagyni a hordóban, mert olyan típusú az edény, az IBC-k épségét nem merem kockáztatni. Továbbra sincs föld alatti épített ciszternánk, ahol nagyobb mennyiségű csapadékot tudnék télen tározni, nem találok rá szakembert, de amint találok, mindenképpen csináltatok. Házunk 110 négyzetméternyi tetőfelületéről még az ez évi 500 mm is 55 köbméter vizet jelent. Épp most számoltam ki, hogy 2022 december közepétől nagyjából január végéig (szóval masszívan fagyveszélyes időszakban) lehullott 165 mm eső, a tavalyi teljes éves mennyiség 35%-a, majdnem 20 köbméter! Ez egyszerre őrjítő és kétségbeejtő, mert ha van egy ciszternám, egész évre betárazhatok vele. Kerti tóból nincs esélyem ekkorára a telkünk mérete miatt, de mivel azt legalább én is meg tudom csinálni, ez egy fontos fókusz marad az idei évre is.

Kerti számadás 2021-ről

Tavaly elmaradt az előző év összegzése, és ez nagyon zavar, úgyhogy mielőtt 2022-t próbálnám lezárni, megpróbálkozom 2021-et átgondolni. Szerencsére az ehhez szükséges jegyzeteim elkészültek időben, csak a blogbejegyzés megírása maradt el. 2021 nagyon kettős év volt, sok jó étel termett a kertben, de folyamatosan éreztem, hogy komoly fejlesztéseket kell megvalósítanom ahhoz, hogy a kertbe fektetett energia tényleg gyarapodni tudjon a növényekben, és ne mindig azt érezzem, hogy ha ezt vagy azt még tudnám biztosítani a kert lakóinak, akkor valóban kicsattannának az egészségtől, és nem csak éppenhogy eljutnának a terméshozásig. Mondom ezt úgy, hogy a zöldség befőzéseken kívül csak nagyon kevés terményt kellett boltban vásárolnunk (főleg krumplit, hagymát és gyökérzöldséget), a friss fogyasztásunkra megvolt minden, és még télire is sikerült belőlük elrakni, viszont voltak esetek, amikor némi kreativitásra, kompromisszumra volt szükség, hogy a reteknek a levelét és becőjét együk, ne a gumóját, vagy hogy a mizunának a lepusztított levelei helyett a virágai is nagyon finomak. Egy mondat erejéig az idejutásról: 2016-ban költöztünk ide Pusztaszabolcsra, 1000 m2-es a telek, aminek durván a negyedén-harmadán termelünk valamilyen egynyári kultúrát, az évelőkkel pedig igyekszünk a maradékból minél többet lefedni. A kertet nagyon pionír állapotban kaptuk, hátul főleg a tarackbúza és pitypang dominált egy-két fűféle mellett, aszat és szulák körítéssel, néhol egy kis árvacsalánnal.

Egy kora tavaszi szüret

 

szeptemberi kép

A 2021-es év fő elhatározása az volt, hogy 2022-ben nem fogok veteményezni, és az összes energiámat a veteményes jó működéséhez szükséges fejlesztésekre fogom fordítani. Nem akarom előre lelőni a poént, de ez persze nem jött össze. A kerttel kapcsolatos problémáim nem túl meglepő módon a víz körül forogtak, és ha röviden össze kéne foglalnom, hogy mi történt 2021-ben, az úgy szólna, hogy próbálok annyi időt tölteni a kézi locsolással, hogy legalább életben maradjanak a növények. A saját (természetesen nem 100%-ig mérvadó) mérésem szerint 2021-ben nálunk 468,5 mm csapadék hullott, ami így utólag tekintve még a 2022-ben lehullottnál is kevesebb volt. Az pedig remélem már senkit nem ér meglepetésként, hogy ez a kevés csapadék is igen szélsőséges eloszlásban hullott.

az egyik kedvenc képem

Málnafajták a kertünkben

Amikor ide költöztünk, örököltünk a házzal együtt egy jó kis málnadzsumbujt amin a szomszédunkkal osztoztunk, lévén a két telek határán terpeszkedett. Az elkövetkező években a mi részünket eléggé szabályosítottam, hogy könnyebben szüretelhető és kezelhető legyen, két soros kordon formájában azóta is ontja a finom gyümölcsöt évente kétszer, mivel sarjon és vesszőn is hoz bogyókat. Jellemzően az őszi sarjon termő kör a komolyabb mennyiség, de ez az évi időjárástól is függ, idén például nyáron is nagyon szépen teremtek a tavalyi vesszők. Kíváncsiságból 2020-ban telepítettem még jó pár újabb fajtát, ezek idén fordultak termőre, úgyhogy gondoltam írok pár mondatot a tapasztalatokról. 

 

Magbörze Pusztaszabolcson 2022.02.12.

Lezajlott a magbörzénk. Érdekes tapasztalat volt, mivel szervezői oldalról eddig még nem vettem részt ilyenben. Kicsit a saját magam számára, illetve akár másoknak is szeretném összegezni. Nagy pozitívum volt, hogy a helyi művelődési háznak köszönhetően nagyon profi helyszínen bonyolíthattuk le az eseményt, volt bőven asztal, az előadók tudtak vetíteni az előadásukhoz. Én alapvetően nem terveztem előadást, mivel úgy gondoltam, nagyon első eset ez még ahhoz, de mivel a művház vállalta az előadók honoráriumát, ezért nagyon nagy örömmel kerestem meg az Áldott menedéket, ahonnan Juhász Attila jött előadni, mellette pedig még Kovács Péter szerszámkovács is tartott egy nagyon izgalmas bemutatót.

Az esemény talán legnagyobb nyeresége számomra, hogy személyesen megismerhettem őket, régóta követem az interneten a megosztott munkásságukat. Attila előadása a tájfajtákról, a hozzájuk kapcsolódó gazdálkodási módszerekről és a magfogásról szólt átfogóan, betekintés jelleggel. Felhívta a figyelmet több olyan zöldségfajtára, amik nagyon kevéssé ismertek, de a természetközeli, vegyszereket mellőző kertművelés kiváló terményei lehetnek.

Kovács Péter a saját kutatásairól beszélt, a régi idők hatékony kéziszerszám kultúrájával ismertetett meg minket, rengeteg bemutató eszközt hozott magával és sok használati és karbantartási tanácsot is adott.

Érdemes megkeresni az Áldott menedéket, aki ilyen jellegű eseményre keres előadót, sokat lehet tanulni tőlük.

A tapasztalatok negatív részét képezi, hogy helyből elenyésző volt az érdeklődés. Körülbelül egy hónappal az esemény előtt kezdtük hirdetni a magbörzét a helyi újságban, fészbúk csoportokban, természetesen készült online esemény, aminek a lapján aktívan tettünk közzé információkat. Plakátokat is tettem ki a település majdnem összes hirdetőtáblájára kb. két héttel az esemény előtt. Úgy gondolom, megtettük, ami tőlünk telt. Végül asztalokra azért nem volt szükség, mert csak mi raktunk ki magokat, amikből lehetett válogatni, egy résztvevő hozott még egy-két fajta cseremagot, illetve az Áldott menedéktől lehetett vásárolni az általuk fenntartott fajtákból. Érdekes módon, a nagyobb érdeklődés olyanokból állt, akik távolabbról érkeztek. Azt hiszem, hibáztam azzal, hogy az eseményt abszolút helyi jellegűnek képzeltem. Magyarországon nincsenek olyan hatalmas távolságok, hogy azokat valaki ne lenne hajlandó legyőzni annak érdekében, hogy érdeklődésének megfelelő programon vegyen részt. Magcsere résztvevőként mi is megfordultunk már Székesfehérváron illetve Ercsiben, többnyire persze máshol sem volt rengeteg résztvevő, de általában azért akadt 4-5 kertész, aki hozott többféle magot magával.

Igazából két fontos tanulságot látok körvonalazódni a magbörzénk kapcsán: az egyik, hogy az esemény meghirdetése során sokkal inkább a tematikus csatornákat kell megcélozni, legyen az kertészkedős fészbúk csoport vagy a Magház honlapja (a résztvevők jó részét nekik köszönhetjük), illetve a másik, hogy felesleges komolyabb intézményi hátteret igénybe venni egy ilyen eseményhez, mivel minimális érdeklődéssel is lehet nagyon családias, kiváló hangulatú magbörzét tartani. Jelenleg úgy gondolom, hogy jövőre a helyi magbörzét a kertünkben fogjuk tartani egy szép napos délutánon. Az előadás ugyan szuper dolog, de ha nem tudom biztosítani a megfelelő számú érdeklődést az előadóknak, hogy tényleg ők is hasznosnak érezhessék magukat, akkor ezt érdemes későbbre halasztani, amikorra már az esemény esetleg kinövi egy kicsit magát.

Végszóként: jövőre is szeretnék szervezni magbörzét és igyekszem tanulni az idei tapasztalatokból.

Rügy és hajtásböngésző március végéről

Ez egy hirtelen ötlettől vezérelt kis bejegyzés. Lefotózgattam a kertben lévő cserjék-fák pillanatnyi rügyeit vagy épp már hajtásait és ezt szeretném megmutatni. Nagyon különböző, hogy mi hol tart a tavaszi növekedésben, de ettől még szerintem izgalmas.

Rózsa - Rosa

Szőlő - Vitis

Csipkebogyó - Rosa canina

Kerti virág kalendárium a Mezőföldön - április

Ez az írás egy sorozat része, kertünk virágzó növényeit mutatom be benne időrendi sorrendben. Az egésznek a koncepciójáról, megközelítéséről az első bejegyzésben olvashattok, az alábbi linkeken keresztül mindegyik részhez eljuthattok:

• január-február-március
• április (ez az)
  
• május (később)
  
• június (később)
• július (később)
• augusztus-szeptember-október (később)

Ahogy azt korábban is jeleztem, előfordulhat, hogy egyes növények a korábbi vagy későbbi hónapokban is szerepelnek, ennek oka vagy az, hogy változó, elhúzódó a virágzásuk időpontja, vagy rokonsági kapcsolatok miatt szerettem volna egyben is bemutatni őket. 

-

Áprilisban beindulnak a gyümölcsfák és rengeteg virág lesz hirtelen. A méhek csak kapkodhatják a fejüket, hogy miről gyűjtsenek, az emberek meg reménykednek, hogy van még elég rovar, hogy be is porozzák a fákat. Az alábbi képek mind április elején készültek, de természetesen fajtától és időjárástól függően több hét eltérés is lehet.

Őszibarack (Redhaven) - Prunus persica - április első hete

Nemes szilva, fajtát sajnos nem tudok - Prunus domestica - április második hete

Meggy (de a cseresznye is hasonlóan) - Prunus cerasus - április második hete

Zelnice meggy - Prunus padus. Kicsit kakukktojás, mert gyümölcse emberi fogyasztásra nem vonzó, de madarak fogyasztják és mivel előbb érik, mint a meggy és cseresznye, védő szerepet tölthet be a madarakkal szemben, akik adott esetben nem a magunknak termelt gyümölcsöt fogják csipegetni. - április első hete

És persze nem csak a csonthéjasok nyílnak ilyenkor, hanem például az almafélék is (Malus domestica). Körténk, birsalmánk nincsen, így ezekről nem tudok nyilatkozni. Ahogy látható, az alma gyönyörű virágainak nehéz ellenállni. - április második hete

Kerti virág kalendárium a Mezőföldön - január, február, március

Régóta szerettem volna írni egy olyan cikket, amiben nagyjából időrendi sorrendben, hónapról hónapra be vannak mutatva kertünk lehetséges virágzó növényei. A kert benépesítése során folyamatosan kerestem ilyen irományokat és nem állítom, hogy nincs ilyen (pl. itt vannak ilyen témájú bejegyzések), de nem túl elterjedt megközelítés, pedig már többektől hallottam, hogy érdeklődtek ilyesmi után.

Az itt bemutatott lista korántsem teljes vagy tökéletes. A szereplő növények azzal szereztek helyet a bejegyzésben, hogy élnek a kertünkben és sikerült fotót is készítenem róluk. Emellett kimaradt egy csomó olyan növény is, ami akár nagy számban jelen van nálunk, de a virágzata nem annyira észrevehető, például a fűféléké, holott ezek is nagyon fontosak. Egy minden igényt kielégítő íráshoz ráadásul botanikusnak is kéne lenni, én beérem az utóbbi három év fényképeinek bemutatásával. Fontos azt is megjegyezni, hogy a virágzás időpontja több tényezőtől függ. Nyilván van egy fajta sajátosság, hogy milyen jelenség hatására kezd virágozni valami, de ez nem naptári naphoz, hanem általában időjárási jelenséghez kapcsolódik. Ez pedig, ahogy azt bizonyára mindenki megfigyelte, manapság különösen is változékony tud lenni. Sok faj pedig mesterségesen is késztethető (másod)virágzásra, így az emberi tényező sem elhanyagolható. A magvetés időpontja, elvirágzott szárak visszavágása döntően befolyásolhatja a növény életét.

Eredetileg úgy gondoltam, egy hatalmas bejegyzésbe tömörítem össze az összes virágot, de sajnos a rengeteg kép miatt ez technikailag is képtelenség. Így inkább a mások által is használt megoldást választom, vagyis néhány hónaponként részekre szedem az írást. Emiatt előfordulhat, hogy egy-egy növény ugyan előbb vagy később virágzik, mint az adott hónap, de rokonai miatt egyben mutatom be őket, arra viszont figyelek, hogy tegyek említést róluk a megfelelő helyen.

Az első virág nálunk is, mint oly sok más helyen, a hóvirág. Hogy mikor nyílik, azt az adott év időjárása jelentősen befolyásolhatja, de ez az összes többi bemutatott növényre is érvényes. A hóvirág akár már január végén előbújik, idén viszont csak február közepe táján. A kertben ebben az évben szinte mindenhol vastag avartakarás van, így ez is késlelteti a korán virítókat, más portákon már korábban láttam a kis fehér virágokat. Nálunk még csak egy-egy tő van belőle, de elég szépen el tud szaporodni, ha neki tetsző helyre talál, akár több négyzetmétert is képes elfoglalni.

Galanthus

Hóvirágot csak az utóbbi években ültettünk a kertbe, mert szeretünk minden hagymás szépséget, de a törpe nőszirom, mint az egyik legkorábbi virágzó hagymás már ideköltözésünk első tavaszán megörvendeztetett minket. Kicsivel lemarad a hóvirág mögött, de van, hogy február végétől, március elejétől virít és több színben pompázik. Nekünk lila és kék alapszínűek vannak a szirmok közepén sárga folttal, de van olyan is, ahol fehér a folt. A korán kelő rovarok örömmel látogatják, így nagy segítség lehet számukra a kezdeti szűkös időszakban. Február végétől, március elejétől virít jó pár hétig.

Iris reticulata

Fehér foltos változat.

Számomra a teljes kinyílás előtt a legszebbek.

Kerti számadás 2020-ról

Ez a második alkalom, hogy írásban évet összegzek a kertünkről. Tavaly nagyon elszaladt velem a ló terjedelem tekintetében, így most igyekszem kicsit összeszedettebb lenni, kevésbé az apró részletekről, mint inkább a tendenciákról írni. Termények szempontjából egy közepes-gyenge évet zártunk, mégis inkább pozitív irányba hajlik a mérleg a rengeteg újdonság miatt, amiket tavaly sikerült véghez vinni.

Egy jól sikerült nyáresti szüret.

Az időjárást összefoglalva felénk egy száraz, nagy hőingadozásokkal megtűzdelt, kései fagyos tavaszt egy nagyon esős nyárelő, majd száraz kánikulás nyárutó követett egy száraz ősszel, esős meleg téllel. Most épp megint meleg van, de azért volt két viszonylag hidegebb télies hetünk is, bár a hó elkerült. Ezek közül igazából csak a kései fagyok voltak újdonságok, mert még nem műveljük annyi ideje a kertet, hogy korábban belefuthattunk volna ebbe. A veteményesbe kiültetett/vetett dolgok egyébként nagyrészt túlélték a viszontagságokat, gyümölcs viszont sokkal kevesebb lett a virágzáskori fagyok miatt.

Egy 2020 januári szüret az aznapi vacsorához.

Annak ellenére, hogy az időhiány életem állandóan jelenlévő fűszere, meglepően sok mindent sikerült megvalósítani. Itt van mindjárt a kerttel kapcsolatos tevékenységünk feljegyzése, ami annak ellenére hiánytalanul sikerült, hogy nyár végére feladtam a rendszeres blogbejegyzések írását. Helyette a fészbúk oldalunkon osztottam meg képeket a közelmúlt történéseiről, a hangszerjavítással foglalkozó oldalamon már régóta így csinálom, így anélkül tudok mégis valamilyen betekintést adni másoknak, hogy órákat kéne a gép előtt ülnöm (amivel egyébként nem lenne bajom, csak nincs a napban elég óra erre).

Kertinapló 2020.08.31. - kihagyás

Mivel így a szezon második felében reménytelen, hogy élvezhető formában vezessem a kertinaplót, úgy döntöttem, inkább a hangszerjavításos oldalamhoz hasonlóan pár naponta megosztok egy-egy képet, amit a kertben készítettem, egy mondat körítéssel. Ez nem a blogos írásokat hivatott kiváltani, hanem igazából a semmi helyetti alternatíva. Időnként azért lefotózunk dolgokat a kertben, amit szívesen megosztanánk, de a kertinaplót most csak vázlatpontokban van időm vezetni, remélhetőleg az "unalmas" téli hónapokban több idő lesz írásra.

A képeket fészbúkon és instagramon lehet majd nézegetni.

Idén termesztett paradicsomfajták

Elérkezett a paradicsom magfogás ideje, mivel általában az érési szezon elején szedhetőek a legszebb, egészségesebb termések, legalábbis felénk. A tövek körüli mulcsolásnak és a (viszonylag) folyamatos kacsolásnak köszönhetően a gomba-betegségekkel elég jól birkóznak a növényeink, de a poloskák nyár végére már a kézi ritkítás ellenére is eléggé fel szoktak szaporodni, egy ponton túl már nem sok élvezhető termés marad. Úgyhogy most kell kiélvezni a legszebb paradicsomokat, és ha akarunk magot fogni, akkor azt is ezekből érdemes.

Fajták tekintetében még ismerkedési fázisban vagyunk, minden évben kipróbálunk néhány új fajtát, leselejtezzük azokat, amik nem jöttek be és továbbszaporítjuk a kedvenceket. Idén sem történt ez másként és úgy gondoltam, csinálok egy kis személyes összefoglalót azokról a fajtákról, amik idén teremnek nálunk.

Mindegyik fajta szabad elvirágzású (angolból tükörfordítva nyílt beporzású), vagyis fajtaazonosan továbbszaporítható magról.

Az első paradicsomszósz befőzéshez és persze friss fogyasztásra szedtem ezt az adagot.

Kertinapló 2020.07.27.-08.01. - Indul a paradicsomszezon

Ugyan kezd megint aszályosra fordulni a nyár, nagyon szépen elkezdtek teremni a nyári növények. Ilyenkor lehet a legfinomabb ebédeket főzni, a legjobbakat csemegézni a kertben, fantasztikus vacsorákat összehozni. És közben csak bólogatni egymásra, hogy te jó ég, ez milyen finom. Mert a saját termés mindig finom. És ebben benne van a kellő mennyiségű napfény, hogy az évszakot leginkább élvező és az időjárásból gyarapodni tudó növények teremnek, hogy élő a kert, a lehetőségek szerint teljes ökoszisztéma biztosítja a növényeknek az igazán gazdag beltartalom kiteljesítéséhez szükséges kártevő-stresszt, és nem utolsó sorban az, hogy friss az, amit eszünk. És persze, lehet friss a piacon a zöldség, ha kora reggel megyünk, de amikor érzed az érlelő nap melegét a paradicsom húsában, amibe harapsz, na azt nem lehet megvásárolni.

Veteményes

borsmenta fantázianevű rézvirág

Kertinapló 2020.07.15.-25. - szüret, magok, műanyag

Nagyjából tudom csak megírni, miket is csináltam a kertben mostanában, mert nem nagyon tudtam gép elé ülni és pár nap távlatából már nem mindig állnak össze a részletek. Az biztos, hogy folytattam az érett magok begyűjtését a kertben, többek között sóska, muskotály zsálya, gyűszűvirág, tátika, bögrevirág, metélő- és gazdahagyma valamint két fajta cékla magjait fogtam meg, a feldolgozásukkal apró lépésekben haladok.

Ilyenkor, ha nem vágtuk le a növényeket virágzás után, nagyon sokféle szaporítóanyagot tudunk gyűjteni.

Kertinapló 2020.07.?.-14 - bogyósok, sharka, magfogás

Alig tudok visszaemlékezni, pontosan mit is csináltam a kertben, mert kicsit összefolynak a napok. Pedig nekem még könnyebb, mert nem én kelek éjszaka a picihez, de azért így is meglehetősen sokrétűek a teendők.

Szerencsére volt egy kis eső, úgyhogy a növények egészen jól vannak, ha tudok, locsolgatok időnként.

Gyarapodott a létszám...

Kertinapló 2020.06.28-07.06. - sok a munka, kevés az idő

Egyre hosszabbak lesznek az időtartamok, amiket egy-egy ilyen bejegyzés felkarol, ez sajnos az időhiánynak tudható be. Ami a kertben van jelenleg, az sajnos többnyire magára is van utalva. Sajnos nagyon nehéz úgy kertészkedni, ahogy szeretnék, ha közben lelkiismeretesen próbálok egy szakmát is folytatni. Ez nem panaszkodás, csak helyzetjelentés.

A ház előtti Teréz szőlőnket nem kell félteni, ő szuperül érzi magát és komoly szándékai vannak a lugas birtokba vételére.

Kertinapló 2020.06.24-25. - Fokhagyma

2020.06.24. Ma felszedtem az őszi fokhagymát, mert péntekre esőt mondanak és a legutóbbi hosszú, csapadékos idő miatt felerősödött a rozsdásodás. Már így is száradtak le a levelek, de örülök, hogy még tudtak egy kicsit hízni így június közepén. Nagyon elégedett vagyok a terméssel, mert méretre ugyan elég vegyes lett a csapat, ránézésre bőven elég lesz a családnak. Szerencsére a tavaszi fokhagyma nem sínylette meg a sok esőt. Kicsit az a benyomásom mostanában, hogy ha egy növény befejezte életciklusát, és igazából már csak azért áll lábon, hogy a magjai megszáradjanak és szétszóródhassanak, akkor megadja magát a kártevőknek. Ez a fajta fokhagyma ugyan nem magra gyúr, de beérlelte a gerezdeket a föld alatt, és ahogy elkezdtek leszáradni a levelek, a rozsda is fellépett. Ezzel szemben a tavaszi fokhagyma, ami még javában növekszik, ellenáll a gombás megbetegedésnek az eső ellenére, mert még véghez kell vinnie a feladatát.

A kedvenc egyedeim

Mi van a veteményesben?

Újabb körkép a kertünkből.

Idén késésben vagyunk tavalyhoz képest, de a hűvös idő ellenére szépen fejlődik minden.

Kertinapló 2020.06.22. - Kézben tartani a növekedést

Nagyon szépen érnek a bogyósok a kertben, úgyhogy folyamatos a ribizli és málna szüret. A faepret is szedjük még, illetve pár napon belül le lehet szüretelni a meggy derékhadát is. A cseresznye és a földieper most búcsúzott idénre az utolsó szemekkel.

Sárga málna, nem tudom milyen fajta, de nagy kedvenc.

Kertinapló 2020.06.16-19. - sok-sok gyümölcs

2020.06.16. Ma kiültettem az utolsó várakozó palántákat is, nevezetesen néhány vertus késői kelkáposztát és a mexikói egérdinnyéket. Már eléggé kinőtték a palántázó tálcát, de sajnos ez van, előbb nem jutottam hozzájuk. Az egérdinnyékből 11 tő lett, az I/1. ágyás bal szélére kerültek a nem túl fényesen teljesítő lencse mellé. Itt van az az almafa is, amelyiknek valószínűleg ez az utolsó éve, mivel már csak körömnyi leveleket tudott hozni. Kivágni még nem akarom, mert egyelőre nincs a helyére más, most azt találtam ki, hogy felfuttatom rá az egérdinnyéket, így kordonként még jó hasznát vehetjük. Leszúrtam cövekeket a palánták mellé és egy spárgát rákötöttem az almafa ágaira, ezeken fogom felvezetni az egérdinnyét. A maradék négy, ami nem fért oda, olasznád karókra lesz futtatva.

Elől a bambuszos tám, hátrébb az almafa ágaira hurkolt spárgák lesznek az egérdinnyék mászókái.