2020. április 10., péntek

2020.04.08. és 10. - vetés, komposzt, avar


Nemrég megismerkedtem a helyi közterület felügyelőnkkel, mert engedélyt kértem a zöldhulladék lerakatból komposzt elhozására. Ezt meg is kaptam, és jeleztem a hivatal felé, hogy ha úgy alakulna, bármennyi avart, nem berohadt fűnyesedéket, ágdarálékot szívesen fogadok. És a mai napon a kedves közmunkások ideszállítottak hozzám az iskolától két kisteherautóplatónyi állott avart. Ugyan ez soknak tűnhet, de nálam pillanatok alatt el fog fogyni. Először is több helyen kellene vastagítanom a takarásokat, akarok építeni legalább két Johnson-Su komposztot belőle, illetve tovább folytatom a veteményes helyfoglalását a hátsó kertben olyan módon, hogy ásóvillával felforgatom a fű/gazcsomókat, kirakom a csírás krumplikat, mindegyikre szórok pár marék saját komposztot (nem túl érett, de krumplinak szerintem jó lesz), jól meglocsolom, majd az egészet kb. 30-40 cm vastagon betakarom avarral, úgy, hogy a külső réteg legyen jó szottyos, állott, ne vigye el a szél. Most egyelőre várok egy kicsit a takarások vastagításával, mert jövő hét elejére mondanak egy kis esőt, szeretném úgy kitenni az avart, hogy ezt a nedvességet már segítsen megtartani.

A szállítmány egy része. Sajnos a zacskókat nem lehetett megspórolni, mert már tavaly így gyűjtötték össze.


Kiváló mászóka is egyben.
Az első parlagfeltörős krumpliágyás, tavalyról maradt Desirée krumplival. Ennél sokkal jobb fajták is kerülnek a földbe, csak azok még csíráznak.
A mai nap másik fejleménye, hogy akárhány új spárgahajtást találok, pár nap múlva elszárad, mert valakik (pockok), rágják a gyökerét. Mivel település közepén vagyunk, a baglyokra, ragadozómadarakra és siklókra még várhatok egy darabig (ha jönnek egyáltalán), úgyhogy nekem is be kell szállnom a meccsbe. Eddig próbáltam már sima egércsapdát és ketreces csapdát ellenük, de egyik se vált be (nem fogtam egyet sem), most megnézem, hátha más típusok jobban működhetnek. Az egyik gyakorlatilag egy erősebb egércsapda, a másikat pedig a járatba kell helyezni, de az elv ugyanaz, mint az egércsapdánál. Számomra elég érthetetlen módon ezt sokan vakond ellen használják. Nálunk is túrnak, de ha belegondolunk, hogy ezek az állatok a kártevőket (pajorok, csigatojás, lótetű, stb., de persze földigiliszták is) kajálják meg, elég nagy segítségünkre vannak. Sajnos a szaporulat miatt a pocokhelyzet magától nem fog javulni, ha látom, hogy már nem csak én vadászom őket, örömmel át fogom adni a lehetőséget a ragadozóknak. Örömteli hír viszont, hogy első virágait bontja az olasz kék szilva és az érdi bőtermő meggy. Mindketten nagyon szépek, még az is lehet, hogy már egy pár szem termés lesz rajtuk.

Az autónk szerelőnél járt, hazafelé meg is álltam a lerakatnál, megraktam pár zsákot komposzttal. Otthon jöhetett a szemétmentesítés (felesüvegek, stb.), aztán a felhasználás. Pár hete elkezdtem gyökereztetni pár fűzfavesszőt, amit találtam, és nagyon szépen begyökeresedtek. Úgyhogy elültettem őket az „öreg” szilvafánk északi oldalára. Fajtára szomorú fűz, a tervem pedig az, hogy valami bokorszerűséget nevelek az egyikből, amelyik legjobban fejlődik, a többit viszont kivágom. Egyrészt azért van szükségem egy fűzre, mert a vesszőjét más növényekkel együtt gyökereztetve segít nekik az általa kibocsátott anyagokkal, másrészt egy korán virágzó és méhek által kedvelt növény. Persze jobb lenne valami olyan fűzfajta, ami alapvetően bokrosodó, de most ez adódott. 

Vetettem vörös perillát a fűszerkertbe egy négyzetbe, illetve mohafodrozatú levélpetrezselymet és levélzellert az I/1 ágyás jobb szélébe, mellé pedig még egy sor korai legjobb hónapos retket, hátha nekik több szerencséjük lesz, mint az első társaságnak (akiket a fagyok és a földibolhák nagyjából elintéztek).

Lassan betelepül a fűszerkert.





A veteményes látképe.
Virágba borul a sziklakert is.
Jácintból sosem elég.
Vetettem még virágmagokat is kintre, ágyások közé, hozott komposztba: tatárvirágot, dísznapraforgót, díszlent, díszmákot, őszirózsát.

A feljegyzéseim szerint mostanában lehetne már vetni a napraforgót is kintre, de sajnos későn vettem észre, hogy nem tettem félre magot. Napraforgót igazából a madáretetés miatt termesztünk, így ugyanazt a feketét szoktam elvetni, amit amúgy adok eleségként. Ősz felé általában meg is szokták dézsmálni a tányérokat a kis szárnyasok. Nyilván a termelt mennyiség messze nem teszi ki a szükségeset egész télire. Kicsit vakartam a fejem, aztán körülnéztem és örömmel láttam, hogy a madarak szorgosan palántáztak nekem egy csomó napraforgót, nekem csak át kell ültetnem őket. Az etető alatt kiszóródott magokból a legstrapabíróbbak és szerencsésebbek kikeltek, így még válogatni is tudtam a magoncok közül. Alájuk bőven használtam a hozott komposztból, mivel nem a mi tányérunkra kerül a termék.

Madarak által palántázott napraforgó.
Jó vastag komposztba kerültek a magoncok.
Kíváncsi leszek a fejlődésükre.
Ráadásként megérkeztek az új takarónövény magok is, amiket szerettem volna kipróbálni, ezeknek jó hasznát fogom venni az új ágyások munkába állításánál.


Ui.: virágzik a gumibogyó, amit most ültettem, ha még termés is lesz rajta, nagyon elégedett leszek.

Nálunk még nincs is sok, de néhány háznál a faluban valóságos mezők vannak fürtös gyöngyikéből. (Muscari neglectum)
Olasz kék fajtájú, már saját ültetésű szilvánk első virágai.
Szeretem, amikor ilyen pirosan mutatja magát az alma bimbó.
Szintén saját ültetés, szintén első virágzás - érdi bőtermő meggy.
Gumibogyó virág (Eleagnus multiflora)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése