Kertinapló 2020.06.16-19. - sok-sok gyümölcs

2020.06.16. Ma kiültettem az utolsó várakozó palántákat is, nevezetesen néhány vertus késői kelkáposztát és a mexikói egérdinnyéket. Már eléggé kinőtték a palántázó tálcát, de sajnos ez van, előbb nem jutottam hozzájuk. Az egérdinnyékből 11 tő lett, az I/1. ágyás bal szélére kerültek a nem túl fényesen teljesítő lencse mellé. Itt van az az almafa is, amelyiknek valószínűleg ez az utolsó éve, mivel már csak körömnyi leveleket tudott hozni. Kivágni még nem akarom, mert egyelőre nincs a helyére más, most azt találtam ki, hogy felfuttatom rá az egérdinnyéket, így kordonként még jó hasznát vehetjük. Leszúrtam cövekeket a palánták mellé és egy spárgát rákötöttem az almafa ágaira, ezeken fogom felvezetni az egérdinnyét. A maradék négy, ami nem fért oda, olasznád karókra lesz futtatva.

Elől a bambuszos tám, hátrébb az almafa ágaira hurkolt spárgák lesznek az egérdinnyék mászókái.

Kertinapló 2020.06.13-14. - lugas

2020.06.13. Ma nekiálltam a gazolásnak, szedegetem fel az aszatot meg a szulákot. A gyökerével nem szórakozok, csak letépem a föld fölötti részt, meg ha kijön valamennyi a földből, akkor azzal együtt. Ez igazából nem öli meg, csak gyengítésre jó, a veteményesben már nem nagyon maradt szulák ezen módszer és a folyamatos takarás miatt, most a sok frissen takart részen nyilván szépen el tudott terjeszkedni a szulák, mint kb. az egyetlen növény, ami szinte bármilyen vastag takaráson át tud törni (ami valahol egy fantasztikus képesség).

Egy kis vacsora hozzávaló

Kertinapló 2020.05.02-05. - vakondok és hullámok

Ma végre ledaráltam a maradék fűzfagallyat, úgyhogy felhasználtam a kapott anyagot, szét is terítettem.

Cserepekbe szétültettem az édeskrumpli hajtásokat, amiket a gumók hoztak, hogy gyökeret fejlesszenek mire kiültetem őket. A gumókat sem akarom elpazarolni, úgyhogy azokat is véletlenszerűen elültetem kint, nem mintha termést várnék róluk, de még több növény nem árthat.

A paradicsomokat is elkezdtem átültetni nagyobb cserepekbe (fél pet palackok), pár hét, és mehetnek ki az ágyásokba.

A veteményesben nem kis rémületemre felfedeztem valamit: egy-két palántát kitúrva találtam, fonnyadó levelekkel. Pár nappal korábban pedig két elhullott vakondot leltem. A kettőből elsőre azt kombináltam ki, hogy valami miatt pusztulnak a vakondok a környéken, és ezért teret nyert a lótetű. A vakond ugyanis elég jól kordában tudja tartani a nagyobb föld alatti kártevőket (kivéve persze más emlősöket, khm pocok). Ez a következtetés nem tett túl jót a közérzetemnek, de a következő napokban újabb érthetetlen jelenségeket figyeltem meg: az ágyások közötti utak össze-vissza fel voltak túrva, de a járatok egészen a felszín közelében maradtak. Erre is először azt gondoltam, hogy lótetű, de aztán az egyik korhadó karton alatt megtaláltam az egyik tettest, egy újabb vakondot. Ő szerencsére tökéletesen jó állapotban volt, így békén is hagytam, kicsit jobban letakartam, nehogy valami macska megtalálja. Aztán elkezdtem kicsit utána olvasni a vakondok életmódjának, és egy csapásra helyükre kerültek a kirakós darabjai: tavasz végén-nyár elején önállósodnak a fiatal vakondok. Mivel ez az állatfaj nagyon territoriális, egy vadászterületen-járatrendszerben csak egy maradhat. Vagyis a szaporulat (vagy adott esetben a gyengébb egyedek) távozásra kényszerülnek. A szerencsétlenebbekkel végezhet macska vagy kutya, a mázlistábbak némi keresgélés után találnak maguknak szabad életteret. A kitúrt néhány palánta és az ösvények szanaszét furkálása valószínűleg ilyen útkeresés lehet, mivel a meglévő járatrendszerbe nem térhet vissza az új/gyengébb egyed. Azt még hozzá kell tenni, hogy tavaly jó szaporulat lehetett vakondéknál, hiszen a kertben a sok takarás miatt robbanásszerűen nőhetett a giliszták és más talajlakó élőlények száma. Összességében ettől a megoldástól nagyon megkönnyebbültem, a palánták is túlélték, a gyökerük ugyanis sértetlen volt. Ha lesz is még kitúrt palánta, legalább tudom, hogy a talajlakó kártevő-eltakarító brigád figyelmetlenségének köszönhető és nem károsításnak.