Ma kettesben tartottunk kertinapot drága Feleségemmel, mert
a gyerkőcök a nagyszülőknél mulatnak. Nagyon mozgalmas nap volt, amit egy
csodás ebéd szakított meg (névnapomra ajándékba kapott lazacfilé tepsiben
sütve, szintén tepsis krumpli (Sarpo Mira!) rozmaringgal, mangalicazsírral és
kukoricasaláta rengeteg friss snidlinggel.).
Először is felhasználtuk az
apukámtól tavaly kapott szalmabálákat egy magaságyás elkészítéséhez. Itt több
olyan módszert próbáltunk ki, ami eddig nem érdekelt különösebben, vagy nem
láttam annyi előnyét, hogy foglalkozzak vele. Egyrészt magaságyás lett, mert a
szalmabálák szolgáltatták a keretet. Mivel prímán megvagyunk a veteményessel a
földszinten is, nem foglalkoztat a magasság kérdése. Ugyanakkor tavaly a
meztelencsigák az epertermés nagy részét elfogyasztották, úgyhogy azt
gondoltam, megér egy próbát, egy kockabála már csak elég nehézséget gördít a
haslábúak elé. Úgyhogy ez az egyik. A másik a hugelkultur néven futó módszer,
miszerint a magas- vagy dombágyás alapjának részeként nagyobb farönköket,
hulladék faanyagot használnak fel, mondván, ezek lassú bomlása tápanyagot
szolgáltat, az átázó farost pedig segít nedvesen tartani az ágyást. Az
utóbbival egyet tudok érteni, de az előzővel kapcsolatban vannak kétségeim,
mivel a magas széntartalmú faanyag csak a környezet nitrogénjének kivonásával
tud feldolgozódni a paránylények által. Ettől függetlenül nincs túl sok
felesleges földem a kertben, ráadásul ilyen-olyan munkák miatt volt jó pár
göcsörtös tuskó és kiszáradt bodzagyökérzet, úgyhogy ezeket behelyeztem a bálák
közé és rá került a föld. Az ágyás felszíne kapott fél talicska komposztot is,
majd beköltöztek az eprek és jobb híján fakéreg mulcsot terített szét rajta
feleségem, mert a fűnyesedék most elfogyott egy időre, amíg nem lesz friss.
A
következő feladat a csicsókaágyás felkészítése volt az idei szezonra. Még
mindig elég komoly tartalék volt gumókból a földben, ezeket most felszedtük, a
legszebbekből egy adagot visszaültettünk némi komposzt kíséretében, a többinek
egy részét bevittük fogyasztásra, a maradékot pedig széttapostam, majd egy kis
szárítás után megy a komposztba. Ez utóbbi módszer talán pazarlásnak tűnik, de
ha valaki ismeri a csicsóka természetét, tudhatja, hogy mindig több marad
belőle, mint amire szükség van. A komposztban való felhasználás pedig az én
szemléletem szerint nem sokban marad el bármilyen más felhasználástól. Ezzel
együtt is bármikor tudok adni ismerősöknek csicsókagumót, ha szeretne valaki,
de úgy látom, sokaknál inkább nyűg, mint erőforrás, pedig, ha fontos lenne
olyan élelmiszert találni, ami bőséges és nem kérdéses a hozama, akkor az a
csicsóka.

