Ma végre rászántam magam a palántázásra. Azért is volt ebben
egy kis halogatás, mert most minden eddiginél több paradicsomot szerettem volna
elindítani, ehhez pedig kellett a lelkierő. Nem mintha olyan csillagászati
mennyiség lenne 82 tő, de a saját körülményeimhez képest sok. Már az is sok
időt vett igénybe, hogy találjak megfelelő mennyiségű edényzetet hozzá. Van egy
150 cellás tálcám, de ahhoz nincs semmilyen alátétem és ráadásul borzasztóan
picik a lyukak. Az egybevetést, pikírozást pedig most kihagynám, így helyből a kb. 1-2 decis
pudingos pohárban indítottam őket, ezeket el tudtam helyezni szépen tálcára.
Apropó, amikor vettem a sok cellás palántázó tálcáimat, sehol sem sikerült
találnom kisebb mennyiségben alátét tálcát, amiből nem folyik ki a víz. Mivel a
magoncokat beltérben vetem, ez nélkülözhetetlen. Tavaly fa keretekbe raktam
fóliát, de mindig valahogy átázott, és a fa bepenészedett alatta. Most viszont
a lehetőségek keresése közben megtaláltam négy darab 50x50 cm-es járdalap
sablont, amit egészen más célra vettem, de palántázó alátétnek igazán ideális
(ami azért is jó, mert amúgy sem jutottam el a járdalap készítésig).
De akkor,
amiket elvetettem: paradicsomok: 8 black cherry, 4 black pear, 10 Kellog’s
breakfast, 4 mini sárga, 8 pansy ap, 8 black beauty, 8 citrom, 8 brutus, 8
manó, 8 ökörszív, 8 perun. 8 perui földicseresznye, 8 zöld és 8 lila tomatillo.
Ahol volt elég magom, ott egy edénybe 2-3 magot tettem. Vetettem még bors,
citrom és narancs mentát, 6 zergeszarvat és próbának sóvirágot, török szegfűt,
szalmarózsát, klárcsit és egynyári szarkalábat. A virágoknak főleg a csírázási
hajlandóságára vagyok kíváncsi, hogy lássam, mennyire számíthatok rájuk szabad
földi vetésnél, mennyire kell őket öntözni majd.
A kertben főleg a félbemaradt
munkákat végeztem el, akácoszlopokat kérgeztem le, összedaráltam az őszről
maradt, falubeliektől begyűjtött gallyakat. Néhány bokor alatt (Golden glory
som, Bollwillieri csoda és római mogyoró K1) felújítottam és megvastagítottam a
mulcsot. Végül a keletkezett takaróanyaggal elkezdtem kialakítani az új
veteményes ágyások ösvényeit. A már jó fél éve kartonnal takart területen nem a
szokásos téglalap alakú, 120 cm széles ágyásokat jelöltem ki, hanem ezen
méretek alapján kulcslyukágyásokat. Ezzel nyerek még pár négyzetméter
termőterületet, és mivel ez lesz a veteményes új széle, itt nem nagyon kell
majd sokat közlekednem, ezért sem kell annyi ösvény.
Ma éjszaka megint jön a
fagy (-4), úgyhogy az érzékenyebb magoncokat letakartam fátyolfóliával. Be most
már semmiképp nem hozom őket, mert nem is férnének el. Mivel most nem szeles,
hanem kisugárzásos fagy lesz (nagyon derült éjszaka, úgy tűnt, szél nélkül), alaposan belocsoltam a
kajszi, az őszi, a magnólia és a fosókák csurgóját, hátha a párolgás fog pár tized fokot a hidegen. Ilyenkor lehet jelentősége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése