Kertinapló 2020.04.26. - Nézelődés

A mai kerti séta képeit szeretném megosztani. Rögtön az egyik kedvenc képemmel szeretném kezdeni: a tetűirtó hadseregünk kiképző támaszpontja: a fiatal bodzabokrok. A bodzákat és a jezsámeneket ellepték a tetvek, mint minden évben. Ilyenkor még máshol nagyon nincsenek, de nálunk nem is kell miattuk aggódni, ahogy látható, a felmentősereg már gyakorlatozik. A tetvek, majd pár héten belül a katicák és más ragadozók emésztőrendszerében végzik az őket pesztráló hangyák legnagyobb erőfeszítése ellenére is. A bodzákat nem hatja meg egy kis szívogatás, úgyhogy nem kell félteni őket, a nagy fákra pedig, amikről a virágokat szedjük, sokkal nagyobb meló felcipelni a tetveket, a hangyák pedig szeretik a kevésbé munkaigényes megoldásokat. A napokban láttam egy kommentben, hogy tetvek ellen javasolta valaki bodzák telepítését. Csak csatlakozni tudok hozzá, azzal megtoldva, hogy minél több korán virágzó növényt is ültessünk/vessünk a kertbe, az áttelelt katicák és más ragadozók a prédájuk megjelenéséig nektárt fogyasztanak, ha van.

Hadgyakorlat élénk színű bevándorló páncélosokkal a helyi inváziós hadtest ellen.

Kertinapló 2020.04.13-14. - fásszárú szigetek

Ma reggel felhasználtam egy csomó hozott avart és fűnyesedéket. Nem azokat a helyeket takartam vele, ahol még várom a ma éjszakai esőt, hanem ott, ahol gyomokat szeretnék visszaszorítani és talajéletet élénkíteni. A közmunkások által ideszállított zsákos avart először szétszedtem két részre. A könnyebb zsákokból kiszedtem a viszonylag száraz avart, és áttöltöttem szövött zsákokba, amiben tud szellőzni. Ebből az anyagból fűrészporral vagy forgáccsal keverve alom lesz az alomszékhez, amit most már az egész család használ. A nedvesebb levelekből csináltam a takarást. A zsákok alján persze elég sok levél összeállt, levegőtlen módon összetömörödött, volt, amelyik kicsit büdös is volt. Ezeket a részeket szétszedtem kézzel maroknyi csomókra, így már levegővel érintkezve szépen le fog bomlani úgy, ahogy az nekem is megfelel.

Cserjesziget, itt épp jezsámen, boglárkacserje, nyári orgona, mogyoró. Nem épp átgondolt tervezés eredménye, de alakulni fog még.

2020.04.08. és 10. - vetés, komposzt, avar

Nemrég megismerkedtem a helyi közterület felügyelőnkkel, mert engedélyt kértem a zöldhulladék lerakatból komposzt elhozására. Ezt meg is kaptam, és jeleztem a hivatal felé, hogy ha úgy alakulna, bármennyi avart, nem berohadt fűnyesedéket, ágdarálékot szívesen fogadok. És a mai napon a kedves közmunkások ideszállítottak hozzám az iskolától két kisteherautóplatónyi állott avart. Ugyan ez soknak tűnhet, de nálam pillanatok alatt el fog fogyni. Először is több helyen kellene vastagítanom a takarásokat, akarok építeni legalább két Johnson-Su komposztot belőle, illetve tovább folytatom a veteményes helyfoglalását a hátsó kertben olyan módon, hogy ásóvillával felforgatom a fű/gazcsomókat, kirakom a csírás krumplikat, mindegyikre szórok pár marék saját komposztot (nem túl érett, de krumplinak szerintem jó lesz), jól meglocsolom, majd az egészet kb. 30-40 cm vastagon betakarom avarral, úgy, hogy a külső réteg legyen jó szottyos, állott, ne vigye el a szél. Most egyelőre várok egy kicsit a takarások vastagításával, mert jövő hét elejére mondanak egy kis esőt, szeretném úgy kitenni az avart, hogy ezt a nedvességet már segítsen megtartani.

A szállítmány egy része. Sajnos a zacskókat nem lehetett megspórolni, mert már tavaly így gyűjtötték össze.

Madáretetés újdonságok

A tengelicek valószínűleg olvasták a tavaly őszi írásomat madáretetés témában, mert azóta mindent kitanultak, amit eddig nem tudtak. Írtam, hogy a tengelicek nem használják a raschel-hálós etetőket. Hát most már igen. Szóval, ha itt vannak a tengelicek, akkor a többi fajnak meg kell küzdenie az etetőhöz jutásért. Szerencsére a földön mindig van annyi lepotyogott mag, hogy jusson. Az etető pedig azért válik mégis szabaddá időről időre, mert a tengelicek harcias népek, imádnak veszekedni, és nem ritka, hogy ilyenkor végül mindkét fél beijed és elrepül, ekkor pedig mondjuk egy cinke is oda tud ugrani a hálóra vagy az önetetőre.

Újdonság még, hogy a verebek is kitanulták a kisebb tálkás önetető használatát, így ők is tudják használni ezt. Ráadásul elfoglalták mindkét cinkeodút is az akácfákon. Ezt azért furcsállom, mert elvileg a nyílás mérete miatt veréb nem férne be, de persze összességében nem bánom, hogy ők lakják, lehet, hogy majd csinálok még ennél is kisebb nyílású odút.

Ilyenkor márciusban a cinegék nálunk már egyáltalán nem látogatják az etetőt. Valószínűleg a hirtelen jött melegek miatt a feléledt rovarok elég táplálékot nyújtanak számukra. De örömteli látni, hogy az etetőtől függetlenül is nagyon sok madár szeret tartózkodni a kertünkben és ahogy egyre több évelő bokor, fa lesz, ez a helyzet csak javulni fog.

A március közepén érkezett pár napos hó és fagy kicsit visszahozta a madáretető szezont. Ilyenkor még a magevőknek nagy szükségük van a segítségre, mert a hó egyrészt betakarja a földet, nehezebb keresgélni, másrészt még a pitypang is csak egy-két tövön hozott magot, kevés a kaja a természetben. Mivel a gazdaboltban kifogyott a napraforgó, ezzel együtt pedig az én készleteim is, a hirtelen jött hideget csak a saját termelésű eleségekkel tudtam ellentételezni. Igény volt rá, a fényképen is látszik, hogy vagy ötven tengelic volt egyszerre az etető környékén. Úgyhogy előszedtem a diókészleteinket, illetve a maradék kukoricát, és ezt kaptak, szerencsére nagyon elégedettek voltak vele (az önetetőben maradt még kevés napraforgó, azt csak lassan tudják fogyasztani, ezért nem fogyott még ki). A diót a korábban már említett módon, a héjat megtörve, de nem pucolva raktam ki, a kukoricaszemeket viszont teljesen széttörtem egy tégla segítségével. Az egész szemeket eddig egyáltalán nem fogyasztották a madarak, de a megtört szemeket készséggel felcsipegették. Most már melegebb idők jönnek, a hetekben abba is fogom hagyni az etetést, innentől az itatásnak lesz elsődleges szerepe a madarakkal való foglalkozásban.

Tengelictömegek