Veteményesünk története

Mostanában nagyon sok motiváló bejegyzést/cikket olvastam az interneten kertészkedés témában. A jelen helyzet (koronavírus járványügyi intézkedések) lehetőséget ad életkörülményeink át- és újragondolására. Ha lesznek emberek, akik mások biztatására közelebb tudnak kerülni az őket éltető étel előállításának saját kézbe vételéhez, akkor ez egy nagyon pozitív következmény lehet. Ilyen, önellátásra, kertészkedésre biztató szóból nem lehet elég, ezért én is ehhez a kórushoz szeretnék csatlakozni a veteményesünk történetével.

A körülményektől teljesen függetlenül már a blog indításakor meg akartam írni ezt, pusztán azért is, hogy megmutassam a hátterünket (vagy annak hiányát) és az okokat, amik a mostani életformánkhoz vezettek. Nem azt akarom most kidomborítani, hogy mennyi mindent kapunk a befektetett munkáért, hanem inkább arra szeretnék koncentrálni, mennyire független a sikerélmény bármilyen előképzettségtől. Hogy bárki képes erre, vagy még ennél jobbra.

Korábbi életem kertészkedéssel, növénytermesztéssel kapcsolatos ismeretei kimerülnek abban a pár emlékben, amiket szüleimnek köszönhetek. Amikor kis koromban falura költöztünk, ők is csináltak kisebb veteményest a kertben, sőt külön bérelt területen krumplit is termesztettünk egy rövid ideig. Volt pár szép gyümölcsfa, különösen egy nagy, kései cseresznyére és a meggyfánkra emlékszem. Aztán szüleim építkeztek, és a szántó helyén kialakított új parcellán már nem nagyon volt energia a haszonnövényekre, az elültetett facsemeték pedig még sokáig nem hoztak termést. Azóta szüleim, főleg Édesapám visszatalált a kertészkedés öröméhez, és nagy örömöt okoz nekem, amikor kicserélhetjük vele a tapasztalatokat. A középiskolai évek után Budapesten tanultam tovább és végül ott találtam rá választott szakmámra, a hangszerészetre is. Ezt a zenéhez kapcsolódó kézműves munkát azóta is hivatásom részének tekintem, nem mellesleg megélhetésünknek ez a fő forrása.

Amikor családot alapítottunk Ritával, ezt egy kilencedik emeleti bérelt panellakásban tettük, Budaörsön. A nagy szobában laktunk kisfiunkkal együtt, a félszoba pedig műhely volt. Hamar láttuk, hogy ez így nem fog sokáig működni, így fáradságos úton, de sikerült megtalálnunk az új otthonunkat Pusztaszabolcson. Ugyan a ház még nem a miénk, de egyszer az lesz.

A kert milyensége egyáltalán nem volt szempont új otthonunk kiválasztásánál. Annyit tudtunk, hogy szeretnénk ha lenne, lehetőleg azért nem csak egy kennel méretű, de a különböző határidők miatt örültünk, ha egyáltalán bárhogyan sikerül lebonyolítani a költözést, nemhogy nagyon válogassunk. 2016 őszén költöztünk, és nagyon örültünk, hogy túl vagyunk az összes ezzel járó hercehurcán.

Fellélegeztünk, elkezdtük belakni nem csak a házat, hanem a kertet is. Észrevettem a gyümölcsfákat, és a területet, ami költözésünk után füves-gazos parlagnak volt nevezhető leginkább (a hátsó kert körülbelül 500 négyzetméter, ebből a veteményes jelenleg maximum 80, és volt elég sok a problémás gazokból is: tarackbúza, szulák, mezei aszat...). Éreztem, hogy ez feladatot ad, de ekkor még nem tudtam körvonalazni, milyet. Nagyjából annyit tudtam, hogy metszeni kell meg fűnyírózni.

Az első tavasz az új helyen, életem első metszése után.

Következő tavasszal metszettem. Persze nem úgy, ahogy kellett volna, túl sok volt az önbizalom. Mondjuk azt: mindig lesz, ami emlékeztessen arra, honnan indultam. Aztán egy ponton felfedeztem, micsoda termékeny talaj van felénk. Illetve igazából csak annyit láttam, hogy milyen sötétbarna színe van, ahogy valahol kifordítottam belőle, és valahogy ez hívni kezdett engem, hogy kezdjek vele valamit.

Az első veteményes próbálkozásom nagyon pontosan megmutatja, milyen szinten voltak a kertészeti ismereteim. Szépen felástam pár négyzetméteren a földet, kiszedegettem a gyomokat, megkapáltam, és ültettem bele dughagymát. Lett is belőle pár dughagymánk, amit komoly munkával kellett kirángatnom a kőkeménnyé tömörödött talajból.

Az első saját ágyásom.

Fedetlen, a késő tavaszi nap által cserepesre száradt földfelszín, a be nem szívódott locsolóvíz pocsolyáinak nyomaival. Valahol el kell kezdeni...

Sikernek ugyan senki nem nevezne egy ilyen próbálkozást, de engem boldoggá tett és innen aztán már nem volt megállás. Mivel a műhelyben a fülem legtöbbször szabad és hangszerjavítás közben zenehallgatás helyett akár előadásokat is betehetek, elég hamar sikerült felhalmoznom komoly mennyiségű elméleti ismeretet (íme egy lejátszási lista olyan videókkal, amik számomra nagyon inspirálóak voltak).

Nem akarok kitérni a részletes módszerekre, csak azokat a címszavakat írom le, amik mentén igyekszem kertészkedni: forgatás nélküli talajéltetés; talajtakarás; élő növényi gyökérzet fenntartása a talajban; sokféleség növényekben és állatokban egyaránt; vegyszermentesség; a kártevőket fogyasztó vagy parazitáló élőlények életfeltételeinek elősegítése; komposztkészítés és felhasználás; mások zöldhulladékának hasznosítása; az olyan külső anyagi bevitelek minimálisra csökkentése, amelyek nem helyben keletkeznek és/vagy nem termelődnek újra; saját hulladékok hasznosítása.

Amire szeretném még felhívni a figyelmet:

• Teljesen nulláról kezdtem a kertészkedést, a szomszédaim sem kertészkednek, rokonaim sem nagyon (már igen!).
• Nagy átlagban heti hat napon napi 8 órát töltök a műhelyben hangszerjavítással.
• A kertet nagyrészt egyedül művelem, alkalmanként besegít Rita, de neki enélkül is van elég dolga a háztartás vezetésével. 
• A képsorozat gyakorlatilag két év munkáját mutatja.

Három szezon alatt sikerült eljutni oda, hogy a kertészeti szezonban nagyon kevés zöldségre van szükségünk külső forrásból (pl. most éppen a pockok miatt a sárgarépa idő előtt elfogyott). Gyümölcsre is csak akkor, ha olyasmit szeretnénk eltenni, ami nem terem nálunk még kellő mennyiségben a fák korából adódóan (pl. szilva). Egész télen folyamatosan van elálló zöldség-gyümölcs és a kertben is terem friss zöld megfelelő védelem alatt. Ezeket pedig még kiegészítik a hőkezeléssel tartósított termények, amik éveken keresztül eltarthatóak, vagy a fagyasztóban tárolt friss termények, amik szintén nagyon sokáig felhasználhatóak.

2018 tavasz - Ekkorra már ismertem a letakarásos-kitakarásos gyomfojtás Gyulai Iván féle módszerét.

Itt ugyan még volt ágyás, amit felástam, de már könnyebb dolgom volt, mintha a kezeletlen parlagnak estem volna neki. A fák csurgóját is elkezdtem mulcsozni.

Szaporodnak az ágyások. A kartont olyanoktól kértem el, akik szemétre dobták volna.

2018 május - a takarásos gyomfojtás lassú, de környezetkímélő és hatásos megoldás

2018 nyara - újabb ágyásokat takartam le, illetve négyhetenként egy hétre kitakartam azokat, ahol folyamatban volt a gyomfojtás. Itt már volt egy kis paradicsom is.

A megművelt ágyásokon is alkalmazok takarást, főleg kiszárított fűnyesedéket, mert az bírja a nagyobb szelet is.

2018 nyár - kezdenek érni az első paradicsomaink. Itt kell megjegyeznem, hogy bár azóta sokkal izgalmasabb fajtákat termesztünk, valamikor ekkortájt döntöttem el, hogy nem akarok többé bolti paradicsomot enni. (és azóta már nem is szorulunk rá)

Elkezdtem kísérletezni a takarónövényekkel is, a magokat én innen szerzem. Jobb szélen például szudáni füvet zúztam le, mert elkezdett magot érlelni, korai volt a vetés. A veteményesbe az ágyásutakról bekúszó gazok miatt úgy döntöttem, az ágyásutakat is takarni fogom.

2018 ősz - nagyjából kialakult a veteményes formája

2018, készülődés a télre. Az ágyások többségén takarás és/vagy takarónövény.

2018 tél, itt helyeztem el először itatót a madaraknak, aminek utántöltése, jégtelenítése azóta is mindennapos program.

Avarmulcs az ágyásokon: ez végül nem bizonyult jó megoldásnak, mert a szél könnyen lesodorta a földről.

A hótakaró is védi a talajt a szétfagyástól. Ha van.

2019 év eleje - az első kísérletek korai vetésekkel, szezon meghosszabbítással. Már kisebbik segítőm is részt vesz a kerti munkában.

2019 év eleje - elkezdtem tartósabb ágyásút takarást alkalmazni, itt épp fakéreg aprítékot, ami a tűzifa után maradt.

2019 tavasz - a fakérget hamar ki tudtam egészíteni boróka-darálékkal. Kiderült, egészen sokan örülnek neki, ha a zöldhulladékot elviszem a ház elől.

A 2019-es év nagy felfedezettje az olasznád. Sok helyen termesztik dísznövényként, majd ősszel visszavágják, és a szárakat kiteszik az utcára. Nekem ebből készülnek a lugasaim. A nejlonnal takart ágyásokhoz az óvodától elhozott bezsákolt avar zacskóit használtam. Alatta a növényi maradványokat komposzt-kivonattal locsoltam be a gyorsabb lebomlás érdekében. Ez amúgy nem vált be különösebben, azóta nem csinálom, de egyre kevesebb a gyom és jobban tudom alkalmazni a takarónövényeket, így ilyenre már amúgy sincs szükség.

2019 május eleje - az összes ágyásban nő valami ehető

2019 június, tombol a zöld

2019 július - a paradicsom elfoglalja a hátsó lugasokat, jobb elől a fokhagymákat uborka váltja fel.

2019 augusztus - a sütőtökök elszabadultak

2019 szeptember

2019 október - készülődés a télre. A lugasok már megroggyannak a paradicsomszárak súlya alatt. Az üvegdoboz itt még fátyolfóliával fedve a kártevők ellen.

2019 október - az első fagyközeli éjszaka, a hidegérzékeny növények búcsúznak.

2019 október

2019 november - téli vetemények és takarónövények nőnek azokon a helyeken, ahol a vetemény után még volt idő elvetni.

2019 november vége - a balról második és jobb szélső ágyásban látható, hogy szépen megnőtt a mustár-zab-takarmányborsó takarónövény még a komolyabb fagyok előtt.

2019 december - a fagy gondoskodik a takarónövények tápanyagainak talajba való visszajuttatásáról. Közben az üvegdobozban virulnak a téli levél- és gyökérzöldségek.

Az elfagyott takarónövények lebomlása megindul, a takarónövény nélküli ágyásokban áttelelő vetemények vannak, pl. őszi fokhagyma.

2019 karácsony előnapja - ami még zöld, az jórészt ehető is

2020 január - az üvegdobozban kitart az élet

2020 február vége - indulnak a kerti munkák. Kaptam egy szép nagy levendulabokrot. Ez eszembe juttatja, hogy az évelőkről nem is nagyon ejtettem szót, pedig érdemes lenne, mert talán ők a legfontosabb szereplői a kertnek, és sok energiát fordítok a társítások megtervezésére, beszerzésükre, szaporításukra. Amit itt bemutattam, az pusztán a veteményes, rengeteg zöldségféléből van évelő változat is, érdemes velük kísérletezni, a bogyós gyümölcsbokrok pedig igazi főnyeremények: kis helyen elférnek, igénytelenek, és nagyon értékes ételt teremtenek.

2020 március eleje - az üvegdoboz már a palántáknak kell. Kibújtak az áttelelt téli vetemények, újabb szezon indul.

Amit szeretnék ezzel az írással elvitelre nyújtani: a saját élelmiszer felelősségteljes megtermelése könnyedén magával ragadhat bárkit. Elég hozzá megízlelni az első saját termesztésű újhagymát. És bár lehet, hogy soha semmi köze nem volt valakinek kertészethez, az önellátás felé vezető úton nagyon sok segítséget kapunk másoktól (csak néhány példa: itt, itt, itt, itt, itt, itt), akik hasonló folyamaton mentek keresztül valamikor régebben. Ültessetek, tapasztaljátok meg az élet körforgását, a mag csodáját!