Madáretetés újdonságok

A tengelicek valószínűleg olvasták a tavaly őszi írásomat madáretetés témában, mert azóta mindent kitanultak, amit eddig nem tudtak. Írtam, hogy a tengelicek nem használják a raschel-hálós etetőket. Hát most már igen. Szóval, ha itt vannak a tengelicek, akkor a többi fajnak meg kell küzdenie az etetőhöz jutásért. Szerencsére a földön mindig van annyi lepotyogott mag, hogy jusson. Az etető pedig azért válik mégis szabaddá időről időre, mert a tengelicek harcias népek, imádnak veszekedni, és nem ritka, hogy ilyenkor végül mindkét fél beijed és elrepül, ekkor pedig mondjuk egy cinke is oda tud ugrani a hálóra vagy az önetetőre.

Újdonság még, hogy a verebek is kitanulták a kisebb tálkás önetető használatát, így ők is tudják használni ezt. Ráadásul elfoglalták mindkét cinkeodút is az akácfákon. Ezt azért furcsállom, mert elvileg a nyílás mérete miatt veréb nem férne be, de persze összességében nem bánom, hogy ők lakják, lehet, hogy majd csinálok még ennél is kisebb nyílású odút.

Ilyenkor márciusban a cinegék nálunk már egyáltalán nem látogatják az etetőt. Valószínűleg a hirtelen jött melegek miatt a feléledt rovarok elég táplálékot nyújtanak számukra. De örömteli látni, hogy az etetőtől függetlenül is nagyon sok madár szeret tartózkodni a kertünkben és ahogy egyre több évelő bokor, fa lesz, ez a helyzet csak javulni fog.

A március közepén érkezett pár napos hó és fagy kicsit visszahozta a madáretető szezont. Ilyenkor még a magevőknek nagy szükségük van a segítségre, mert a hó egyrészt betakarja a földet, nehezebb keresgélni, másrészt még a pitypang is csak egy-két tövön hozott magot, kevés a kaja a természetben. Mivel a gazdaboltban kifogyott a napraforgó, ezzel együtt pedig az én készleteim is, a hirtelen jött hideget csak a saját termelésű eleségekkel tudtam ellentételezni. Igény volt rá, a fényképen is látszik, hogy vagy ötven tengelic volt egyszerre az etető környékén. Úgyhogy előszedtem a diókészleteinket, illetve a maradék kukoricát, és ezt kaptak, szerencsére nagyon elégedettek voltak vele (az önetetőben maradt még kevés napraforgó, azt csak lassan tudják fogyasztani, ezért nem fogyott még ki). A diót a korábban már említett módon, a héjat megtörve, de nem pucolva raktam ki, a kukoricaszemeket viszont teljesen széttörtem egy tégla segítségével. Az egész szemeket eddig egyáltalán nem fogyasztották a madarak, de a megtört szemeket készséggel felcsipegették. Most már melegebb idők jönnek, a hetekben abba is fogom hagyni az etetést, innentől az itatásnak lesz elsődleges szerepe a madarakkal való foglalkozásban.

Tengelictömegek

A jobb fenti nyitott etetőt is nagyon megszokták a verebek.

Még kitérnék egy kicsit a nem hagyományos eleségekre: idén télen tettem ki főtt, sótlan mangalicaszalonnát, csirkefaggyút és almát is. A szalonnát csipegették a cinegék, a nyers csirkezsír viszont nem kellett senkinek. Almákat szúrtam fel ágakra, és dobáltam földre is, mindkettőnek sikere volt. A földön főleg a rigók fogyasztották nagy szeretettel.

Az idei tél új vendégei voltak a fenyőpintyek. Két hímet láttunk többször is, mindig együtt bandáztak a tengelicekkel. Gyönyörű madarak, sajnos saját képet nem sikerült még csinálnom róluk.

Végezetül ejtenék pár szót a feketerigókról: Mostanában két hímet és két tojót látunk gyakrabban, az egyik hím pedig egészen barátságos felénk. Volt, hogy fél méteres közelségbe merészkedett hozzám, sőt volt olyan, hogy a hangjára fordultam meg, és ott állt mögöttem. A minap pedig, amikor épp gallyakat daraboltam kinn metszőollóval, egyszercsak felbukkant a farakás tetején és szabályosan köszöntött egy kis dalolással, majd leugrált a földre és a közelemben csipegetett. Persze nem akarok semmit beleképzelni a dologba, de mégiscsak nagyra tartom a közvetlenségüket, remélem a macskák irányában azért kellően távolságtartóak. A gyerekekhez is közel szokott menni egyébként, de ők elég hatásosan elüldözik a hangos és intenzív szeretetükkel.

Feketerigó barátunk.