Tegnap írtam a legközelebbi kertészetnek, hogy még vannak-e
szabadgyökeres növényeik. Már meglehetősen kicsúsztam a szezonból, de annyira
fellelkesített egy videós, hogy úgy gondoltam, muszáj szereznem valamilyen
nemes feketeribizlit, amit aztán ősszel már tovább szaporíthatok. Ami miatt így
fellelkesedtem, az elsősorban az, hogy a feketeribizli állítólag hasonlóan a
hagymásokhoz és más erős illatú fűszer- és gyógynövényekhez, hatásosan védi a
fiatal fák gyökereit a pockok és más rágcsálók károsításától. És mivel fás
dugványról igen egyszerűen szaporítható, könnyen tudok nagyobb mennyiséget „másolni”
belőle, így használhatom dajkanövénynek az újabban telepített gyümölcsfák mellé.
A kertészetben csak egy fajta nemesített feketeribizli volt (Fertődi 1) és
fontos kiemelni, hogy ez ugyan nemes fajta, de nem oltvány, ezért is működik a
fás dugvány róla. De ha már a kertészetben voltam, vetettem még egy pillantást
a többi szabad gyökeres bokorfélére is, kifejezetten olyat keresve, ami nem
oltvány. Így hoztam még egy fehér ribizlit, mert olyanunk sincs még, illetve az
egyik sajnálatosan kiszáradt szederhajtás helyére egy újabb fajtát, amilyenünk
még szintén nem volt (Dirksen). A szederre is igaz, hogy nincs oltva,
igaz, őt inkább bujtással, semmint dugvánnyal érdemes szaporítani.
A kertészetbe
autóval kellett mennem, ami nem épp szerencsés, ráadásul úgy tűnt, csak ezért
ülök egyedül autóba, az ilyet pedig nem szeretem, energiapazarlás. Ám végül
mégsem így alakult. A kertészet felé menet vettem észre két eldobott autógumit
az út mellett, illetve egy ház előtt egy lom lerakatot. Visszafelé megálltam a
lomok mellett, és zsákmányoltam egy fém lemezkádat, több tekercs nádfonatot és
gyékény árnyékolót, néhány kaspót, virágláda alátétet, szennyvízcső darabokat,
tökéletes állapotú 20 literes vödröt. Végül a falu határában megálltam a két
autógumiért is, amiből ráadásul ki volt már vágva a belső sodronyos perem, ami
azért nagyszerű, mert a gyerekeknek szeretnék belőle mini emeltágyást csinálni.
Ha már ott voltam, összeszedtem pár marék eldobált sörös és energiaitalos
dobozt meg más szemetet is, hogy legyen valami közhasznú vonatkozása is a
dolognak. Végül úgy értem haza, hogy csurig volt az autó, vagyis sikerült
maximálisan kihasználni a kapacitását.
Kérdezhetnétek, hogy de hát minek kell
nekem ez a sok szemét? Mert számomra nem szemét, ezeket a dolgokat folyamatosan
keresem: A nádfonat jó lesz árnyékolni akár növényeket, akár olyan tárgyakat,
amiknek nem tesz jót a közvetlen napfény (pl. esővízgyűjtő IBC tartályok). A
gyékény árnyékoló, mivel teljesen lebomló anyagokból van, egyrészt használható
a talajtakaró kartonok lefogására, de végső soron gyújtósnak is tökéletes a
cserépkályhába. A vödröt és a kaspókat, alátéteket gondolom nem kell
magyaráznom, a kád a szürkevíz szűrő rendszerem része lesz vagy
gilisztakomposzt. Az autógumik sorsáról pedig már írtam. És ami a legjobb az
egészben: az ilyen találatok számomra őszinte gyermeki örömöt okoznak, mert
érzem, hogy ezzel anélkül teszem jobbá a környezetem, hogy bármilyen anyagi
vagy energia befektetésre szükség lenne (na jó, elégettem valamennyi benzint,
ez igaz).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése