Kerti számadás 2019-ről

Az általam vezetett kertinaplónak köszönhetően elég jól le tudom vonni a tanulságokat arról, hogyan sikerült az elmúlt év. Mindig vannak sikerek és kudarcok, idén számba is vettem őket, és lett belőle néhány - elsősorban számomra hasznos - tanulság. Ezek a megfigyelések a mi kertünkre és az én módszeremre illenek rá, így máshol nem biztos, hogy egy itt elkövetett hiba egyáltalán annak számítana. A jó alapelveket, amilyen a talajépítés, a természet adta erőforrások helyes, nem romboló használata bárhol lehet alkalmazni, de jó eséllyel nagy különbségek lesznek a hogyanban.

az egyik kedvenc szüretfotóm tavalyról

Jöjjön most egy felsorolás arról, milyen kudarcokkal szembesültem 2019-ben a kertben, mi az, amit nem sikerült megvalósítani, tönkrement vagy egyszerűen elvesztettem az irányítást.

•  Több éve próbálok csipkebogyóbokrot telepíteni a kertbe. Valamiért az volt a rögeszmém, hogy fás dugvánnyal fogom ezt megoldani, mert szüleim kertjében van egy hatalmas csodás csipkebokor. Azonban úgy látszik, a csipkerózsa nem igazán alkalmas ilyen szaporításra, vagy csak én nem biztosítottam neki megfelelő páradús környezetet a gyökerezéshez. Viszont a történetnek itt még nincs vége, folytatás lentebb a sikereknél.
• Tavaly előtti évben két nyáriorgona bokrot is ültettem, első évben mindkettő jól érezte magát. Tavaly azonban a nagyobbik évközben nagyon sínylődött, csak őszre tudta összeszedni magát. Elképzelhető, hogy a februári erős metszés, amit alkalmaztam rajta, túlságosan sok erőforrást vett el tőle, így idén gyengédebb leszek.
• Már március közepe táján kiültettem a keresztes palántáimat, ami később nagyon korainak bizonyult. Elfagytak. Jövőre valószínűleg várok még vele kicsit.
• Ugyan nem az én kudarcom, de a tavasz, értve ezalatt március-áprilist nagyon száraz volt 2019-ben, és mivel még nem volt esővizem az öntözéshez, ez a korán elvetett növényeket valószínűleg hátravetette. Tanulság, hogy valahogyan meg kell oldani a téli esővízből is némi tartalék elraktározását.
• A kertünk egy pontján mandulafát ültettem. Kétszer. Mindkétszer elpusztult, feltehetőleg a pockok munkásságának köszönhetően. Jelenleg üres a hely, és megvárom, amíg megnyugtató megoldást tudok találni a pockokra, avagy ha lesz rá alkalmam, először valamilyen dajkanövényt fogok ültetni a kívánt helyre, és csak ha az kicsit megerősödött, akkor ültetek mellé mandulát, majd idővel a dajkanövényt kivágom.
• Tavaly használtam először több cellás palántatálcákat a neveléshez, és tanultam egy fontos leckét: egy tálcába egy csírázási időt igénylő növényeket érdemes ültetni, mert igencsak macerás úgy dolgozni aztán a tálcával, hogy a fele társaságot még óvni kéne a mozgatástól, bolygatástól, a másik meg már könyörög az átültetésért.
• Sajnos az őszibarack csemeténk nagyon beteges volt idén. Erősen kínozta a tafrina is, de általában sárgultak a levelei. Ez utóbbi sajnos több csemetefára is igaz volt. A sárgulás általában valamilyen hiánytünet, de elég sok minden okozhatja. Az egyik gyanúm szokás szerint a pockokra hárul, de persze számításba vettem azt is, hogy a talajból esetleg hiányzik valami. Az ültetőgödrökbe annak idején került érett trágya és komposzt is a hagyományos gyümölcsfa-ültetési módszernek megfelelően a mélyebb rétegekbe. Ma már nem hiszem, hogy így csinálnám, de összességében az itteni jó föld miatt akkor sem tartom valószínűnek, hogy komolyabb hiány lenne valamiből a talajban, az idősebb fákon legalábbis nem jelentkezik semmilyen efféle tünet. Lehet viszont az, hogy idén kissé túlzásba vittem a fák körüli takarónövények ültetését, ami a legtöbb fánál keresztesvirágú (retek és mustár) és főleg facélia dzsungel létrejöttét eredményezte, elképzelhető, hogy a gyengébb csemetefáktól ezek a növények nagyobb mértékben vonták el a tápanyagokat. Idén ezzel óvatosabb leszek, pillanatnyilag vastag szervesanyag takarás van a fák körül, és nem tervezek bele ültetni csak néhány virágzót, főleg évelőket. Vásároltam alginitet is, amit a csemetefáknál használtam is a takaráshoz, így ha van valamilyen tápelem probléma, ennek hosszú távon orvosolnia kell.
• Általánosságban elmondható, hogy nagy izgatottságomban túl korán kezdtem magokat vetni. Nem korábban, mint ahogy egyes források ajánlják, de a helyi sajátosságokhoz képest túl hamar. A paradicsompalántáimat pl. február 23.-án indítottam, aminek eredményeként a kiültetéskor már (amit erősen késleltetett a májusi hideg) olyan kezelhetetlenül nagyok voltak, hogy alig bírtam velük. Emellett persze fel is nyurgultak csúnyán, mert nem tudtam nekik bent elég napfényt biztosítani. Ennek ellenére paradicsomból nagyon jó évet zártunk, és öröm az ürömben, hogy a hosszú palántáknak jó részét a föld alá temettem, ami szerintem hozzájárult ahhoz, hogy nyáron nem nagyon volt problémájuk a vízmennyiséggel az aszály ellenére. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a tavalyelőtt nem tapasztalt, de tavaly elég jelentős mennyiségű csúcsrothadás miatt tönkrement gyümölcs ennek az elbaltázott palántázásnak köszönhető. (Tudom, hogy általában az elfogadott, hogy a csúcsrothadás oka a kalcium hiány a talajban, de, ahogy ez az angol cikk is alátámasztja, ez egyszerűen nem igaz)
• Év elején kaptam egy szép nagy halom almozott birkatrágyát egy helyi állattartótól. Egész évben használtam a komposztjaimhoz, de nyáron még elég sok volt belőle. Valahol olvastam, hogy a tökfélék nagyon jól bírják, ha közvetlenül trágyába ültetik őket, így tettem egy próbát a luffatök palántáimmal. Az eredmény az lett, hogy egyáltalán nem lett luffatököm. Persze az időszaki vízhiány is közrejátszhatott, de azért igyekeztem locsolni őket.
• Egy fontos elhatározásom volt, hogy a szezon minden napján legyen valamilyen számottevő virágzó növény a kertben. Ezt nagyjából sikerült is teljesíteni, ugyanakkor május elején nem igazán tudtam ilyen táplálékforrást létrehozni a ragadozó rovaroknak. Idén célzottan emiatt szeretnék több körben vetni koriandert pl., mert annak a virága nagyon hasznos táplálék, és elég gyorsan virágzásba is kezd amellett, hogy hidegtűrő.
• Lehet, hogy már írtam korábban, lehet, hogy még nem, én ásás nélküli művelést alkalmazok a kertemben, a földmunka kimerül a sorok meghúzásában, némi gereblyézésben, legdurvább esetben horolásban. Tavalyelőtt rengeteget kellett gazolnom emiatt, mivel a föld teli volt gyommagvakkal. Tavaly már sokkal kevesebb ilyen gondom volt, de azért azt meg kell hagyni, hogy kellett gyomlálni tisztességgel. A szezonban kétszer vagy háromszor kellett végigmennem a veteményesen, hogy viszonylag gyommentes maradjon. Az ásás, rotálás mellőzésének és a takarásos növénytermesztésnek a másik hozadéka, hogy kezd egyszereplőssé válni nálunk a gyomkérdés. Komoly kihívást igazából már csak a szulák jelent, de az nem adja magát. Bármilyen vastag takaráson képes átnőni, és nem fojtja le a karton sem önmagában, csak ha odafigyelünk rá, és plusz réteget teszünk le azokon a helyeken, ahol áttört. Borzasztóan ellenálló és kitartó egyben, képes akár egy egész komposztdombot is átszőni, hogy fényhez jusson (tapasztalat). A vele való küzdelem a kitartáson múlik jelen véleményem szerint. Egyszerűen folytatni kell a takarást, időnként eltávolítani a föld fölötti részét, nem hagyni virágozni. Működhet még a növény kiéheztetése is időszakos takarással, de ez nagyobb területen komoly munkát igényel. Meglátjuk, hova halad ez az idei évben. Sok gond egyébként nincs olyan értelemben a szulákkal, hogy nem nő túl semmit, de az indáit nagyon nehéz leszedni a növényekről. A legtöbb szulák egyébként a fák alatti mulcstányérokon tenyészik, ezek nem sokat zavarnak, de ha hagynám őket virágozni, és szétszórnák a magjukat, az biztosan nem lenne szerencsés. A gyomok listájában egyébként nálunk második helyezett a mezei aszat, ebből van még elég sok mindenfelé és szúróssága miatt nehéz megfogni. Harmadik helyen a disznóparéj és a libatop van, amik nagyszerű növények, ráadásul ehetőek is, könnyű eltávolítani őket, és egyszerűen nem szabad hagyni, hogy magot hozzanak. Tavaly előtt még komoly gondot okozott a tarackbúza, de azt a takarás teljesen kipusztította, így ezzel már nincsen gondunk. Na de mit dicsekszem itt, ez a kudarclista.
• Sajnos többször is előfordult, hogy nem tudtam időben átültetni valamit. Idén ennek a szárzellerek lettek az áldozatai. Egy tálcában gyönyörű csapatot neveltem, de mindig halasztanom kellett a kiültetésüket, aminek csúnya gyökérkötöttség lett az eredménye, nem is hoztak használható levélnyeleket az év során.
• San Marzano paradicsomfajta. Több helyen olvastam, hogy ez a befőzéshez az egyik legideálisabb választás. Nagy méretű, megnyúlt bogyók, stb. Nem zárom ki, hogy én rontottam el valamit, de a San Marzano, amit én termeltem teljesen száraz bogyókat hozott. Ezt úgy értem, hogy konkrétan üregek voltak a gyümölcsben, egy-egy paprika lédúsabbnak bizonyult, mint ezek a paradicsomok. Friss fogyasztásra sem volt igazán emlékezetes. Ha mindenképpen használnom kéne valamire, akkor én aszalnám, de idén ilyesmire nem volt energiánk és berendezésünk, úgyhogy én egyelőre félreteszem ezt a fajtát.
• Sikerült hamvas cipruska hajtásokat hoznom haza egy közös pihenésről Ritával, és ugyan a fantasztikus illatán kívül nem sok haszna van ennek a kis növénynek, hülye módon sikerült rossz helyre ültetnem, és csak ősszel vettem észre, hogy a többi növény elnyomta. A sziklakert oldalába ültettem, mert úgy gondoltam, ott jól érezné magát. Ez valószínűleg így is volt, csak azt felejtettem el, hogy ezen a helyen előző évben volt jó pár tő napraforgó, én pedig hagyományosan meghagyom az itt kikelt napraforgó magoncokat. Így aztán napraforgó lett itt idén is, nem hamvas cipruska. Több odafigyelés kell.
• Majd később még kiemelem, hogy milyen szuper volt a spenót és a mángold is a kertben, mindkettő erőteljes, gyönyörű leveleket hozott, csak azt nem tudom, miért gondoltam, hogy feltétlenül a levéltetű csúcsidőszakban kellett aratnom őket fagyasztásra. A spenótnál erre még némi magyarázatot adhat a magszár, ami a meleg időben már megjelenik, de a mángoldnál később sokkal kevesebb munkával sokkal szebb leveleket tehettem volna el, nem kellett volna letépnem róluk a megszívogatott részeket. A tetűprobléma most már több éve szépen megoldja magát a természetes ellenségek által, csak ki kell várni a végét. Júniusban már nyomuk sincs, ha ekkor visszavágtam volna tőre a mángoldokat (ahogy tettem végülis, csak korábban), akkor pár hét múlva sokkal könnyebb lett volna a szüret.
• Ültettem rukkolát a veteményesbe, de konkrétan megfeledkeztem róla. Akkor vettem csak észre őket, amikor már méteres virágszáraikat lengették. Ígyszólva a rukkoláról tavaly lemaradtunk.
• Talán az egyetlen rejtély, amire eddig még közelítő magyarázatom sincs, az az, hogy miért lesz nálunk mindenfajta retek ehetetlenül csípős. Egyedül a hónapos kivétel ez alól, de a jégcsapretek, a feketeretek, a müncheni sörretek, a tarlórépa és a karórépa egytől egyig olyan csípősek, hogy még számomra sem jelentenek élvezetet, pedig én nagyon szeretem a erőset. Talán egyszer rájövök, talán ahogy javítom a talajt, megoldja magát a probléma.
• Sokan esküsznek az áttelelő borsóra, mint az egyik legkorábbi veteményre. Nekem sajnos nem sikerült jól, teljesen elhanyagolható volt a termés. Valószínűleg a nagyon száraz kora tavasz lehetett a fő ok, illetve, hogy még nincs csúcsrajáratva a föld vízmegtartó képessége.
• Nem kifejezetten kudarc, de a kert virágosítására rengeteg magot elpazaroltam. Nem volt energiám és főleg időm rendes magágyat készíteni nekik, így a tavalyi virágágyásra csak rászórtam a magokat, és gereblyével kicsit megmozgattam a növénymaradványokat, hogy földet érjenek a magok. Félreértés ne essék, sok minden kikelt, csak többszörös magbefektetéssel, mint amire szükség lett volna. Ezt azon fajok esetében nem tartom bajnak, ahol amúgy is saját magfogásból gyakorlatilag végtelen magom van (pl. büdöske, körömvirág), viszont a bolti magoknál ez sajnos hosszú távon megengedhetetlen luxus.
• Az egyik szomszédunk felőli kerítés mellé komoly mennyiségű futóbabot vetettem. Nagyon szép zöldtömeget növesztett, és jó térhatárolóként működött, ám termést nem sikerült róla szüretelni. Ennek oka valószínűleg a hiányos öntözésben, az előkészítetlen magágyban és a poloskákban keresendő.
• Szintén nem tudom sajnos az okát, de az almatermés sem volt jó idén. Pedig a terméskötésig még minden rendben volt, ritkítanom is kellett, ennek ellenére beérett alma nagyon kevés lett. A magyarázat tippem szerint elsősorban a két almafánk egészségi állapotában keresendő. Még korábban kiástam két nagyon rosszízű termést hozó feketeribizlit. Meglepetésemre alig volt kiterjedt gyökérzete, gyakorlatilag egy nagy gubanc volt az egész. Konténeres növényként vásárolták, és borzasztóan gyökérkötött lehetett. Szerintem az almáinknál is hasonló okok állhatnak fenn, de nem látok be a föld alá. Ha idén sem lesz értékelhető termés, akkor valószínűleg ültetek még almafát, a helyükre pedig valamilyen más gyümölcsfa kerül majd.
• Tavaly a nagy ötletem az volt, hogy a tökféléket nem a veteményesbe vetettem, hanem a fáink mulcstányérjaiba. Ezzel akartam helyet spórolni. Az ötlet maga nem volt rossz, csak rossz helyen akartam megvalósítani. Idén már van erre egy nagyobb, kartonnal takart területem. A fák alá ültetett tökökkel az volt a baj, hogy a nyári aszályban versengeniük kellett a fa gyökérzetével, és mivel itt kifejlett fákról van szó, nem nyerhettek. Kivétel ez alól a nagydobosi sütőtök, ami leleményesen több helyen is legyökerezett, így már meg tudta szerezni a szükséges vízmennyiséget is.
• Az uborka életbentartása még mindig nem tartozik az erősségeim közé. Szépen indul, mindig tudok róla szüretelni egy kisebb mennyiséget, de pár hónap után mindig megbetegszik és szép lassan elhal. Ezzel együtt egész szezonban volt egy kis uborkánk friss fogyasztásra, de elrakásra nem gondolhattunk, pedig volt vagy harminc növényem eredetileg. Mivel igényes növényről van szó, úgy gondolom a vízmennyiség és a talaj lehetett a fő tényező, ami miatt ez már többedszerre így alakult, de az is lehet, hogy más helyen kéne próbálkoznom vele.
• A paradicsom magfogáshoz kis tüllzsákokat használtam, de kiderült, hogy sokkal nagyobbakat kellett volna. Nem egy helyen eltorzult a virág, ahogy kinyílt a zsákban, mert nem volt elég helye. Jövőre legalább két-három literes zsákokat fogok alkalmazni ilyen célra, ha egyáltalán veszem rá a fáradságot, a paradicsom ugyanis nem nagyon hajlamos összeporzódni.
• Nyáron mindig főzünk be többek között meggyet is. Ehhez felhasználjuk a saját terményünket, de ez egyelőre messze nem elég. A falubeli gyümölcstermelőtől nagyon szép meggyet sikerült vásárolni elsőre. Mindig két 14 literes fazék lekvárt főzünk meggyből, mert bár igencsak munkás, nagyon szeretjük. A második adag elkészítése viszont elhúzódott, és bizony a helyi gyümölcsös már kifogyott a termésből. Így a szomszéd falubeli termelőtől kellett vásárolnunk, ami sajnos drágább volt, kisebb szemekkel. A tanulság, hogy nem szabad halasztani az erőforrások felhasználását, ha egyszer karnyújtásnyira van, és csak a munkánkat kell hozzátenni.
• Egyszerűen nem jön össze a karfiol. Biztos megvan a trükkje, de nekem még nem sikerült megcsinálnom. Tudom, hogy a bimbózó fejet le kell takarni, mert különben nem lesz szép fehér, de mindig elszalasztottam a pontot, amikor le kellett volna szedni és akkor már hagytam inkább virágozni. Idén nem próbálkozom vele, de később még vissza akarok térni rá.
• SOHA ne vegyetek olyan fátyolfóliát, amin nem szerepel, hogy UV-álló-e. A lidliben vásároltam ilyen, számomra teljes képtelenségnek tűnő terméket. Úgy hirdették, hogy növények kinti takarására, védelmére alkalmas fátyolfólia, de a csomagoláson nem tüntettek fel semmilyen információt az uv állóságról. Elborzadva kellett szembesülnöm ezzel, amikor KÉT nap után a fólia elkezdett a kertben apró darabokra esni. Szerencsére időben kapcsoltam és összegyűjtöttem az egészet, majd a kukába helyeztem. Nagyon rosszul éreztem magam, mert egy kifejezetten veszélyes mikroműanyag hulladékot sikerült így előállítanom, és semmilyen észszerű hasznosítást vagy kezelést nem tudtam kitalálni az ártalmatlanítására. Holott egy másik, a helyi gazdaboltban vásárolt minőségi fátyolfóliám már két éve sérülésmentesen működik. Ez fájdalmas tanulság volt.
• A télre bevetett hordozható üvegházunkba rossz ötlet volt tarlórépát is ültetni. Egyrészt, mert az valószínűleg kint is ugyanolyan jól bírta volna a hideget, másrészt mert hatalmas levélzete beárnyékolja a kisebb és finomabb salátaféléket.
• Nem is tudom, milyen megfontolásból, de tavaly nem vettem kukoricamagot és csak azt vetettem el, amit a szomszédomtól kaptam. Ezzel pedig csak az a baj, hogy a kukorica rettentően könnyen összeporzódik, és így a kapott mag valami nem túl előnyös hibrid lehetett. Ennek okán aztán tavaly nem is ettünk csemegekukoricát. Azért madáreleségnek lett egy adag belőle.
• Tavaly nem nagyon tudtam komolyabb mennyiségben fásszárúakat ültetni. Ennek oka anyagi helyzetünkben keresendő, a tanulság pedig az, hogy ebben is érdemes saját termelésre, cserélgetésre átállni. Fészbúkon már nagyon hasznos csoportok vannak oltóvesszők cseréjére, úgyhogy remélem én is el tudom majd kezdeni az alanynevelést és idővel megtanulom az oltás csínját-bínját is.
• Magok, amiket nem sikerült kikeltenem: kerti laboda, metélő hagyma és fokhagyma (részben), madársaláta, levélzeller, sztívia, nikandra, rozmaring, oregánó, sóska, tarlórépa, vasfű, habanero, cigánybáró és bácskai fehér paprikák, nantesi sárgarépa, távolkeleti saláta keverék, fehérrépa, pasztinák, kleopátra tűje, karósbabok egy része, újzélandi spenót - az okok között elsősorban az szerepel, hogy nem mindig volt elég időm a magágyak megfelelő gondozására, esetleg már a magágy tisztességes elkészítésére sem. Emellett volt, amit rosszkor vetettem, jellemzően túl korán, vagy nyár közepén, és nem locsoltam eléggé. Valószínűleg volt, aminek már öreg volt a magja, illetve előfordulhatott, hogy nem volt jó minőség egy-két dolog. Az itt szerzett tapasztalatokat megpróbálom idén kamatoztatni, kicsit kevesebb növénnyel foglalkozni, de gondosabban, jobban ismerve igényeiket. Volt viszont itt egy vicces történet is ezzel kapcsolatban. Nagyon vártam a kikelő sztíviákat, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy működne nálunk a felhasználása. Nagyon sokáig nem indult meg egy mag sem, pedig elvileg mindent az előírások szerint csináltam. Végül aztán a 20 magból mintha megindult volna valami három-négy cellában. Növögettek, öntözgettem, majd egy ponton rá kellett jönnöm, hogy fogalmam sincs, hogyan kéne kinéznie egy sztívia magoncnak, de biztosan nem hasonlíthat ennyire a fehér libatophoz...
• Végezetül az állati kártevőkről: tavaly már nem először gyűlt meg a bajom a poloskákkal. A szezon elejétől szorgosan szedegettem őket, gondolván, a több száz darab, amit vízbe fojtok, majd meglátszik az állományon a szezon második felében. Sajnos ez nem igazolódott be, és jelenleg nincs is nagyon megoldásom ellenük azon kívül, hogy próbálok változatos kertet fenntartani, amiben nem csak az emberi fogyasztásra szánt termés az eleségük (pl. a körömvirág zsenge magjait nagyon szeretik). Talán idővel megérkezik ide is az impozáns nevű szamurájdarázs, ami parazitálja a márványpoloskákat, addig is igyekszem minél több teret adni a ragadozó rovaroknak és madaraknak a kertben, hátha esetleg megjön a kedvük a  poloskaétrendhez. 
• A krumplibogár tavaly nagyon sokáig nem okozott gondot a kertben. Egészen addig, amíg a szomszéd krumplijának a lombját el nem fogyasztották. Valamiért az jobban ízlett nekik. De nem volt sok idő ünneplésre, mert az éhkoppon maradt társaság hamar átvándorolt hozzánk, onnantól aztán a poloskák mellett már a krumplibogarakat (nálunk egy ismert mese nyomán "döméket") is szedegedhettük családi program keretében.
• Sajnos a takarásos művelésnek és az ásás elhagyásának is megvan a maga árnyoldala. Fontos leszögezni, hogy a talajélet fokozásával ezek a problémák mérséklődnek, mert képes felépülni egy kisebb ökoszisztéma, ami nagyon hatékonyan szabályozza önmagát. De a kezdet nehéz és mi bizony még csak a harmadik évben vagyunk, de ha szigorúbban vesszük, akkor a tavalyi volt az első év, amikor komolyabban foglalkoztunk a kerttel. De akkor a két árnyoldal: a pockok és a meztelen csigák. Az előbbiek már azelőtt itt voltak, hogy mi megérkeztünk volna, és nem is terveznek távozni a telekről. Sok bosszúságot okoztak már nekem, és még valószínűleg fognak is a közeljövőben. Talán a legjobb példa erre az az öt gyönyörű zellergumó, amiknek a felszedéséhez már alig vártam az első fagyokat, hogy megédesedjenek, és szuper ételeket készíthessünk belőlük. A pockok azonban nem voltak ilyen igényesek, ők ősszel megtalálták az ételt, és szépen el is fogyasztották. A vicces a dologban, hogy a pocok kártétel nem túl látványos kívülről. Azt lehet észrevenni, hogy a növény levelei lekókadtak. Aztán amikor megmozgatom a gumót, hogy lássam, mi a gond, leválik a teteje és láthatóvá válik, hogy a gumó helyén már csak egy üreg van. Azért okoznak egyébként ekkora gondot, mert semmilyen veszélyforrás nem leselkedik rájuk. A környékbeli macskák mind öregek és lusták, a kutyáknak pedig jobb dolguk is van, mint pockokat hajkurászni. A telek minden oldalon másik telekkel határolt és mind lakóház. Így aztán nehéz elképzelni, hogy betelepülne siklóállomány, ami megoldaná a pocokgyérítést, vagy sikerülne megfelelő élőhelyet biztosítani egy bagolyfészakaljnak, ami megoldaná a gondot. A meztelen csigák esetében hasonló a helyzet, bár őket kacsák tartásával lehetne a legjobban talán kordában tartani. Kacsákat viszont addig semmiképp nem akarok tartani, amíg valamilyen kis vizes élőhelyet nem sikerült kialakítani a kertben. Szeretnék egy élő kerti tavat, de ehhez komoly tervezés és sok munka kell. A meztelen csigák jóvoltából és saját figyelmetlenségemből elvesztettem a nyár végi saláta másodveteményemet, amiben sajnos egy érdekes vörös áttelelő saláta is volt, aminek a magját ajándékba kaptam egy magbörzén. Ez volt a legfájdalmasabb velük kapcsolatban. Fel kell viszont készülnöm, hogy ez a jövőben is egyelőre még komoly probléma lesz, hiszen a sok takarás remek búvóhelyet szolgáltat ezeknek a puhatestű bestiáknak. Ők sem adják fel, de én sem.

No, hát ez lenne a kudarcok felsorolása, ugye lehangoló? Nem gondoltam, hogy ilyen hosszan ki fogom fejteni, de így alakult. A sikereknél nem fogok ennyit írni, viszont ide helyezem el a tavalyi legkedvesebb kerti képeimet, hogy érezhető legyen, a mérleg mutatója teljes mértékben a pozitív irányba leng ki.

• A csipkebogyó bokros történet folytatásával kezdem. Az történt ugyanis, hogy rendületlenül hordtam haza a csipkedugványokat és próbáltam őket legyökereztetni, és mindegyik kipusztult, de egyszer csak találtam a kertben csipke magoncot. Aztán még egyet. Átültettem őket a megfelelő helyre, és most van két csipkebogyó bokrunk. Valószínűleg egy madár tojta ki a magot az egyik fánk alá, ahol elég jó hely volt neki a megeredéshez.
• Idén vettünk részt először magbörzéken, és mindegyik nagy élmény volt. Igazi közösségformáló, egymást segítő, közben a felfedezés örömével is szolgáló események. Mindenkinek ajánlom az ilyen rendezvények látogatását és támogatását.
• Ahogy írtam fentebb, a fáink körül kicsit eltúloztam a takarónövények vetését. Ez viszont azzal a járulékos előnnyel járt, hogy soha ennyi virág nem volt a kertünkben még. A tetűártalom eltakarítási idejében ez pl. nagyon érezhető volt.
• Általában is nagyon jól sikerült egy működő mini-ökoszisztéma létrejöttét elősegíteni. Nem volt a kert kártevőmentes távolról sem, de derekasan helytálltak a fátyolkák, zengőlegyek, különféle darazsak, katicák, fülbemászók, pókok és a többiek.

a nárcisz szirmai között egy fátyolka bújik meg

• A csicsókának új magaságyást készítettem, ami jól kordában is tartja őket, ugyanakkor jó termést is ígért a föld fölötti hatalmas lomb. Még nem kezdtem el felszedni őket, mert ezt is a zellerhez hasonlóan fagyok után szeretjük fogyasztani, de biztos, hogy lesz mit felszedni.
• Tavaly tél végén kezdtem el benn mikrozöldségeket termeszteni. Ez annyiban különbözik a csíráztatástól, hogy a magokat földbe vetem, de egy-két lombleveles vagy akár szikleveles korban levágom őket. Nagyon jó adalék szendvicsekhez.
• Nagyon jól bevált a fátyolfólia mind a hideg, mind a földibolhák és más kártevők távoltartása terén. Idén is fogom alkalmazni, csak arra figyelek, hogy ha kell még vennem, a lehető legjobb minőségűt vásároljam.

fátyolfóliával takart palánták, hátterben pedig a csicsóka ágyás

• Nagyon bevált az idei metszési tervem. Szándékosan tavasszal csak annyira metszettem, amennyire muszáj volt, eltávolítottam a keresztező és beteg gallyakat. Vissza nem vágtam semmit. Nyáron viszont egy erőteljes metszést csináltam a letermett fákon. Erre azért volt szükség, mert tavalyelőtt túlságosan erősen metszettem tavasszal, és erre a fák többsége erős vízhajtásokat hozott. A nyár végi metszéskor viszont a fát erősebben is meg lehet metszeni, mert nem a növekedésre fordítja elsődlegesen az energiáit, mint tavasszal.
• Az ágyások közötti utak korábban füvesek voltak, majd kartonnal takartam őket, de idén kaptam annyi borókaágat, hogy a darálékával a teljes veteményesben az összes ösvényt sikerült letakarni vele. Ugyan mezítláb nem nagyon járható, de nem gyomosodik, elnyeli a vizet, és mégis szép lassan a talajt is táplálja.

takart ágyásutak, az előtérben áttelelő spenót és fokhagyma

• Tavasszal készítettem a mini üvegházunkat, bár inkább üvegdoboznak nevezném. Bontott ablakból csináltam, elsősorban a palánták hideg elleni védelmére, de jelenleg tél folyamán is szedhető salátafélék és még pár levél és gyökérzöldség van benne a kertben, ami jó eséllyel tavaszig ellát minket még friss zöldséggel.

az üvegdoboz

• Kaptam egy Felco metszőollót. Ez nem a reklám helye, de egy jó metszőolló igazi munkatárs a kertben.
• Építettem egy avartárolót raklapokból. Két emelet magas, és rengeteg levél fér el benne. Az egyik helyi óvodától hozom el pl. az avart, és az összes avarjuk fele már ebben a tárolóban van, pedig legalább 3000 m2-es telek az ovié és sok a fa.

az avartároló

• Nem idei dolog, de a régebben az Aldiban vásárolt ágdaráló hatalmas szolgálatot tett tavaly is. A segítségével gyakorlatilag minden rövid határidőn belül képes visszajutni tápanyag formájában a talajkörforgásba. A komposztálást nagyban segíti, ha a bomló anyaghoz nagy felületen férnek hozzá a paránylények. Emellett az is fontos, hogy milyen közel van a szervesanyag a földhöz. Egy magas ághalom akár kórokozók otthona is lehet, ha sokáig korhad így, míg a földre terített anyagban a talajon élő biológia dominál, ami, ha jól tartják, akár a beteg növényi részekről is kiszorítja a kórokozókat.
• Bár nem túl korán, de sikerült két köbméteres (IBC) tartályt üzembehelyezni esővízgyűjtésre. Szűrővel, túlfolyóval, mindennel. Így a tavalyi évben összesen egyszer volt olyan, hogy majdnem teljesen kifogyott a locsolóvíz, szerencsére utána hamar jött eső. Persze lehetett volna többet locsolni, de arra időm sem lett volna.
• A kerthez csak helyileg kapcsolódik, de sikerült a gyerekeknek homokozót készítenem, ami sok örömöt (és némi bosszúságot is persze) szerzett mindannyiunknak.
• A Gazigazító oldalon láttam régebben egy írást, amiben a fülbemászóknak kis mozgatható szállást készítenek, így a komolyabban tetűvel fertőzött fákra át lehet irányítani ezeket a falánk kis mindenevőket.  Sokan nem tudják, de a fülbemászó nagyon sokat segíthet a tetvek visszaszorításában. Később aztán már inkább nyűg a jelenlétük, de komolyabb kárt nálunk még nem okoztak soha.
• Tavaly találtam először Pusztaszabolcson kidobott olasznád szárakat az utcán. Én mindig nagyon örülök az ilyen ingyen ajándéknak, bárkitől is érkezzen. Idén ebből lett az összes karó és támrendszer a kertben, és mivel nagyon jól bevált, jövőre is ezt fogjuk használni.

a veteményes egy esős nyári napon

• Sikerült létrehoznom egy kis leülős zugót a veteményes mellett, amit befuttattunk tűzbabbal, és egy nagyon hangulatos kis hely lett belőle. Én ugyan egy kezemen meg tudom számolni, hányszor használtam, de Rita és a gyerekek sokszor ültek ott.

az elkészült ülőhely

tűzbab takarással

• Tavalyelőtt tél alá vetettem már szeptember-október magasságában spenótot, és ez nagyon jó ötlet volt. A matador spenót gond és takarás nélkül kibírta a fagyokat, és tavasszal hamar finom leveleket növesztett.

a spenót március legelején, és az ágyásutak korábbi állapota is látszik balra

• Bár későn álltam neki, de a földibolhák miatt palántáztam hónapos retket wc-papír gurigákba, és nagyon szépek lettek a növények. Répával is működik.
• Ha már az aszályt említettem a kudarcoknál, akkor fontos megemlíteni a felemelő pillanatot, amikor a tavasz végén megérkezett egy komolyabb mennyiségű csapadék.
• Nem csak az első kereszteseim fagytak el tavaly, hanem pl. a krumpli. Nem örültem neki, de nem tudtam mit csinálni. Egy hét múlva viszont láttam, hogy az elhalt hajtások helyén máris újakat növesztettek, úgyhogy ezen felesleges volt aggódni. A krumplikhoz tartozik még, hogy idén nem földdel töltögettem fel a tövüket, hanem fűnyesedékkel. Így is szépen működött a dolog, összesen egy-két zöldes gumó volt felszedéskor.
• Királyi dolgom van mulcsozás tekintetében, mert az egyik szomszédom mindig nekem adja a fűnyesedékét, amit lenyír. Ezt csak szét kell terítenem, hogy megszáradjon, és kész a szuper, gyommagmentes takarás, amit még a szél sem visz el.
• A tavasz közepén meggyűlt a bajom a földibolhákkal, de érdekes módon májustól már nem okoztak gondot, pedig voltak friss növénykék. Lehet, hogy a hideg, csapadékos idő az oka, én mindenesetre örültem.
• Korán ültettem ki a tökféléket is, de ötliteres dunsztosüvegekkel takartam le a palántákat. Az így védett növények nagyon szépen megélték a felnőttkort és sok termést adtak cserébe.
• a tarackbúzát sikerült kitessékelni a veteményesből, tavaly már nem találkoztam velük az ágyásokban.
• A pockok ellenére kora őszig volt sárgarépánk. Folyamatosan fogyasztották őket, de hagytak nekünk is eleget (nem úgy, mint zellert)
• Egy helyi palántanevelőtől sikerült venni a tavaly legjobban sikerült csemege paprikánkat, valamilyen pritamin fajtát. Eddig korábban sosem sikerült igazán lédús, finom paprikát termelni, és ez olyan volt. De nem sokkal maradt le tőle a saját palánta kaliforniai és piros Marconi sem.

még zöld pritamin, jobbra alul pedig black cherry paradicsom

jobbra a zöld pritamin, illetve szorgos segítőim

• Bár csak tavalyelőtt ültettem el őket, és a kertészetben azt mondták 4-5 év, mire termőre fordul, mindkét mézbogyó bokrunkon volt termés. És milyen finom!

mézbogyó!

• A kajszi fánkon rengeteg termés kötődött, így ritkítottam. Nehéz munka volt leszórni a termések nagyját a földre, de megérte. Nyáron összesen kb. 60 kg kajszit dolgoztunk fel, ezen kívül legalább 20 kg-ot ajándékoztunk másoknak. A frissen fogyasztott mennyiség még ezen felül van. Pannónia fajta, és kétévente hoz jó termést, a tavalyival nagyon elégedettek lehetünk.

a baracktermés egy töredéke

• Vicces megfigyelésem volt idén, hogy a macskák tényleg mennyire kedvelik a macskamentát. A szomszéd egyik macskájával elég ambivalens viszonyt ápolunk (egy nagy vörös, lomha kandúr), néhányszor ráijesztettem már, így, noha sose bántottam, ha meglát, fejvesztve menekül. Ennek ellenére elég sokat tartózkodik a kertben, és múltkor láttam, ahogy a macskamentához dörgölőzik. Örülök, hogy neki is kedvére van a kert.
• Ha már menta, meg kell említenem a kedvenc mentánkat, a csokimentát. Egy elpusztíthatatlan, évelő, életerős növény, ami bárminek izgalmas mentolos zamatot tud adni. Egy csokimentás bodzaszörp vagy limonádé pl. nagyon jó nyári hűsítő. Ráadásul a szaporítása is annyi, hogy le kell tépni egy hajtást és földbedugni.
• Nem kellett vele bajlódnom, mégis rengeteg bodzavirág volt idén is, összesen kb. 450 virágzatból csináltunk szörpöt, sajnos literre nem tudom, ez mennyi. Érdekes tanulság, hogy főzve kicsit más íze van, mi jobban szeretjük nyersen. Ha valaki el szeretne raktározni belőle, akkor érdemes fagyasztani nem teljesen telitöltött petpalackban. Így a beltartalma is valószínűleg jobb lesz.
• Idén nem nagyon volt időm virágokat palántázni, és teljesen el is felejtkeztem róla, hogy tavalyelőtt törökszegfűt is ültettem ki a kertbe. Idén virágzott, és nagyon szép színfoltja volt a kertnek.

törökszegfű tenger

• Első alkalommal kértünk mintát a NÖDIKtől, batátát. Meg is érkezett rendben május végén. A meglehetősen fonnyadt palántákat hamar elültettem a kertben, így idén már édesburgonyánk is termett. Nagyon jó ízű, de elég beteges gumók lettek, az intézet visszajelzése szerint elsősorban a kötött talaj miatt. Jövőre, ha sikerül csíráztatnom, humuszosabb ágyásba ültetem.
• Amilyen borzasztóak lettek tavaly a paradicsom palánták, annyira jól sikerültek azok a kacspalánták, amiket a már elültetett növényekről letört hajtásokból gyökereztettem, és pl. Apukám sikerrel termesztett belőlük.

frissen kelt paradicsom magoncok

vízbe lógatott kacsok, amiket a gyökérfejlesztés után cserépbe ültettem - háttérben az imposztor libatop-sztíviák

• Továbbra is remekül működik a kertben a kartonos takarás. Hangszerész fogadónapjaimról gyakran hordok haza nagy mennyiségű kartont, amiben az általam látogatott boltba szállítják a hangszereket. Így ezek az anyagok nem hulladékként végzik, hanem a kertünket gyommentesítik és végső soron gyarapítják.
• Az idei év egyik nagy felfedezettje a mángold, egész évben növő, még a telet is jól viselő növény elképesztő lombmennyiséggel. Tavaly legalább ötször vágtam tarra a mángoldokat, de mindig újrahajtottak. Ráadásal változatosan felhasználható, a spenóthoz hasonlóan, azzal szemben azonban nyáron is gond nélkül szüretelhető.

mángoldszüret után

• A ház mögött raklapokból és betontéglákból sikerült csinálni egy kis sütögetőhelyet, így nyáron már tudtunk vendégeket fogadni, aminek két feledhetetlen délután volt az eredménye, egy a családdal, egy pedig a barátokkal. Reméljük ezt idén is tudjuk folytatni.
• Már tavalyelőtt készítettünk Ritával közösen egy komoly támrendszert a málnának. Vastag akác oszlopokkal, rendes drót kordonnal. Még röhögtünk is magunkon, hogy kicsit túlzásba vittük a dolgot, hiszen csak málnáról van szó. Közben azonban elég komolyan vettem a málna tápanyagpótlását és mulcsozását is, így több réteg komposzt, szervesanyag és pillangós takarónövények is gyarapították a málna gyökérzetét. A málna pedig egyszerűen túlnőtte a kordont. Amióta itt lakunk szépen terem, de ilyen hajtásokat még nem láttam rajta. Kétszer terem, és mind a nyári, mind az őszi nagyon jó mennyiség volt, arról nem beszélve, hogy még novemberben is szedtük.

bár elég kaotikus a kép, látszik, hogy a málnahajtások minden további nélkül túllógnak a felső dróton

• Korábban már próbálkoztam évelő virágok ültetésével, de mivel nem volt ágyásuk, ez a konkurencia miatt nem mindig járt sikerrel. Most viszont letakartam egy hosszabb sávot kartonnal, majd vastagon takartam rá fűnyesedéket. Ebbe a felületbe vágtam lyukakat és oda ültettem a kétnyári, illetve évelő virágokat. Így locsolni is alig kellett őket, és nagyon szépen fejlődtek.
• Tavaly sok gyógynövényt és tea alapanyagot sikerült szárítani, így télen nagyrészt ezt tudjuk inni.

tea szárítmányok

• Végre vannak spárgáink! Nagy nehezen kikelt a palántázottakból is néhány, de a kintre ültetettek keléséhez már nem tápláltam reményeket. Aztán csak megjelentek a többi növény mellett, így összesen most tizenöt tő fiatal spárgánk van, ami családi ínyencfalat.
• Többször volt nyáron csodás élményem azzal kapcsolatban, hogy egy dolgos kerti nap után teljesen kifogyott a locsolás miatt az esővíztartály. Már összepakoltam a szerszámokat, indultam befelé, amikor szemerkélni kezdett az eső, éjszaka pedig egy komoly eső túl is töltötte a tartályokat. Ehhez hozzátartozik, hogy nem locsolok, ha nem muszáj. Vagyis, ha már locsolok, akkor általában túl száraz a föld és messze nem elég az a víz, amit hátra tudok hordani a két kannámmal. Így az ilyen külső beavatkozás életmentő, amíg nem sikerül annyira feljavítani a talaj vízmegtartó képességét, hogy csak a kifejezetten vízigényes növényeket kelljen locsolni.
• Egy kedves barátunktól kaptunk egy tő sárga málnát. Nagyon izgalmas gyümölcs és legalább olyan finom, mint a piros.

kakukktojások

• Különösen emlékezetes volt, amikor nyár elején egy befőttesüveg-felajánlásra reagálva meglátogattuk a Csíz sajtműhelyt Baracskán, ahol kaptunk hatalmas mennyiségű dunsztosüveget, és kiderült, hogy ők csinálják a világ legfinomabb sajtjait is. Mindenkinek nagyon ajánlom kipróbálni a termékeiket, az egyetlen bánatom, hogy nincs a világon annyi pénz, amennyit el ne tudnék ott költeni...
• Tavaly év elején vásároltam pár különlegesebb paradicsomfajtát, amikről jókat hallottam. Közülük is kiemelném a black cherry-t, ami az eddig termesztett leggazdagabb ízű paradicsomunk, a Kellog's breakfastet, ami egy frissen és befőzve is nagyszerű édes, sárga óriásparadicsom (a legnagyobb szép termés 537 g volt), és a fekete körte fajta paradicsomot, ami ugyan nem volt fekete, inkább sárgás-zöldes, de éretten nagyon finom volt.

A Kellog's breakfast saját rekorderünk

egy szelet a paradicsomból egy szelet pirítóssal

• Paprikákból már említettem jó csemege fajtákat, de egy magbörzén kaptam sárga hegyes erős paprika magokat, amikből nagyon szép termésünk lett. Ecetesen is tettem el belőle, illetve a nagyját megszárítottuk. Ráadásul az ereje sem épp elhanyagolható.

hegyes erős sárga paprika

• Tavaly próbálkoztunk először káposzta savanyítással, ami megfelelő edényzet hiányában nem elsőre sikerült, de aztán összejött. Nyáron természetesen kovászos uborka is készült, de ezt már régebben is csináltunk.

savanyított lilakáposzta, és lelkes fogyasztója

• Nagyon jó ötletnek bizonyult, hogy nyár végén az egyik ágyást másodvetésre használtam fel, és főleg kereszteseket, pak choit, káposztát, karalábét, retket, kínai kelt ültettem bele. A földibolhákra tekintettel betonvas ívekre feszített fátyolfóliával takartam le és ez működött, nem lett számottevő kár a növényeken.
• Nem tavalyi találmány, de a zab-mustár-borsó takarónövény keverék még mindig jól működik télire, takarást biztosít, illetve élő gyökeret a földben, amíg csak lehet, a tavasszal gyorsan lebomló szármaradványok pedig táplálják a magoncokat.
• Ahogy már írtam, a nyár végi salátáimat megkajálták a meztelencsigák, ugyanakkor a rézfóliás távoltartás kiválóan működik ellenük. Egyetlen salátám maradt meg, amit egy szennyvízcsődarabra körbetekert rézfóliával védtem a puhatestűektől. Kár, hogy nem valami egyszerű ezt sok növényre alkalmazni.
• Nem kert, de annak is hasznára vált, hogy születésnapomra szüleimtől egy tehertriciklit kaptam, amivel komoly mennyiségeket tudok elszállítani, így pl. ezzel hordom haza az avart, amit komposztálok.

itt épp bevásárlás után

• Már több mint egy éve alomszéket használ a családunk nagyobbik része, és eleinte csak forgácsot használtam az alomhoz, ám tavaly elkezdtem kevert almot használni, ami sokkal jobban bevált, mert lehet hozzá apróbb levélméretű avart és iratmegsemmisítőn áthajtott újságpapírt is használni, ami megnöveli a mennyiségét, így nem kell annyi forgácsot szerezni, ami nem mindig áll végtelen mennyiségben rendelkezésre.
• Tavaly találtam rá több olyan internetes forrásra is, ahol hasonlóan gondolkozó kertészek osztják meg tudásukat, ráadásul hasonló helyzetről. Azért írom ezt így, mert korábban már találkoztam a talajmegújító mezőgazdasággal, és nekik köszönhetem a saját irányultságomat is, de itt elsősorban nagybani mezőgazdaság van fókuszban. Tavaly felfedeztem viszont a Talajéltetés - összhangban a természettel és Talajmegújító kertészkedés fészbúk csoportokat, amik nagyon sok hasznos tanácsot adtak nekem. Emellett kiemelnék még két oldalt, mindkettő személyes blogoldal, ahol egy-egy kertész osztja meg tanácsait a kíváncsiakkal. Tóth Győző blogja és Káoszkert. Rájuk is tavaly találtam.
• Emellett tavaly találtam meg a komposztálás egy zseniálisan új módját, a Johnson-Su bioreaktort. Idén mindenképpen ki akarom próbálni ezt a módszert. 
• Nagyon izgalmas volt számomra, hogy tavaly ősszel sikerült beszereznem elefánt fokhagyma gerezdeket. Ez valójában nem fokhagyma, inkább a póréhagymával van közelebbi rokonságban, de kinézetre teljesen fokhagymának tűnik. Az íze nem annyira csípős, ezért is akartam kipróbálni, hátha a megmagyarázhatatlanul csípős retkeinket ki tudom váltani ezzel a fajtával. Majd kiderül.
• Írtam már, hogy kellett azért gyomlálni, de nagy öröm nekem, hogy sikerült kordában tartani a nemkívánatos növényeket, és nagyon kevés jutott el a maghozásig, időben sikerült őket kihúznom vagy levágnom. (kivétel ez alól a pitypang, mert azt a fűnyírózás sem akadályozza meg a magérlelésben, de mivel zsengén ehető salátanövény, emiatt nem aggódom különösebben.)
• Hasonló siker, hogy a csonthéjasok alá ültetett fokhagyma és torma tövek még látszólag mindig hatékonyan látják el védő feladatukat a moníliával szemben. A legjobb példa erre a telekhatárunkon álló meggyfa, ami ugyan nem teljesen moníliamentes, de közel van hozzá, míg tőle 3-4 méterre a szomszédban egy teljesen fertőzött meggyfa áll.
• És ha már panaszkodtam, hogy nem sikerült elég fásszárút ültetni, azért valamit mégiscsak ültettem, gazdagabbak lettünk jó pár tő sommal és szederrel, illetve lett egy új kivink és egy berkenyénk is.

Végezetül pedig jöjjön egy felsorolás arról, mi termett nálunk tavaly:

Kiemelkedően jól sikerült: mángold, kakukkfű, kajszibarack, paradicsomok, cékla, fokhagyma,

Bőséges és jó minőségű: spenót, bazsalikom, újhagyma, pak choi, tépősaláta, jégsaláta, kapor, rozmaring, majoranna, metélőhagyma, metélő fokhagyma, csicsóka, tépőkel, faeper, karalábé, mentafélék, málna, ribizli, körömvirág, fosóka, cukkíni, tök, sütőtök

Számottevő mennyiség: zöldborsó, hónapos retek, sárgarépa, fejes saláták, cseresznye, meggy, paprikák, petrezselyem, lestyán, tárkony, vöröshagyma, lilahagyma, krumplik, fejes káposzta, kelkáposzta, lilakáposzta, kamilla, napraforgó, padlizsán,

Kevés de rendszeres: mikrozöldségek, tatsoi, mizuna, levendula, uborka, sör-, fekete-, jégcsapretek

Kóstolónak: gumós zeller, mézbogyó, eper, batáta, brokkoli, rukkola, zöldbab, szárazbab, tarlórépa, thai szent bazsalikom, kukorica

tavaszi fajtaválaszték

feleségem mennyei kiflije salátával

lasagne spenóttal

tavaszi zöldek

rakott mángold

tálalási javaslat

a borsóból többnyire csak csemegéztünk nyersen

a faeper az egyik legkoraibb gyümölcs a kertben

a tavalyi borsótermés

teának gyűjtött

tépőkel - mi frankfurti levest csináltunk belőle leginkább

felszedett őszi fokhagyma, elől a két legnagyobb fejjel - a szaporítóanyag forrása

szárítás

az impala fajtájú krumpliból ennyi lett, de a nagyobb krumplis ágyásból szerencsére még összejött nagyjából két vödörrel

középen a csokimenta

gigant fajta karalábé

a nem sok lilakáposztáink egyike

céklatócsi

nyári szüret

balra a San Marzanok, jobbra Kellog's breakfast és Kecskeméti 3 többnyire

egy érdekes céklaforma

a legfinomabb pizza számomra három dolgot tartalmaz: feleségem pizzatésztáját, saját paradicsomot és sajtot

a tavalyi (majdnem) összes zöldbab

a padlizsánokkal és tökökkel viszont nem volt gond

őszi betakarítás

édeskrumpli - erre nem csak nekünk fájt a fogunk

az idei hosszú ősznek köszönhetően egy október végi vacsora

Mini sárga koktélparadicsom. Egy jó része már beltéren érett be, november közepe felé (cserepes volt)

az üvegdoboz ajándéka decemberben (és bár nem hinné az ember, a csigák a hónapos retket is szeretik)

sütőtök krémleves, a pite is kiváló belőle

sütőtökös tészta

az utolsó kinti szüret életem első értékelhető kínai kelével

Eltevések: eper, málna-ribizli, meggy, kajszibarack, szilva lekvár; cseresznye, fosóka, meggy, kajszibarack befőtt; fagyasztott meggy, kajszibarack, paradicsom, tök, cukkíni, spenót, mángold; lecsó; kecsap; paradicsomszósz; ecetes cékla és paprika; szárított körömvirág, rozmaring, kakukkfű, menták, citromfű, rózsaszirom, kamilla, körömvirág; bodza és sárgabarack szörp.

eperlekvár

cseresznyebefőtt

fagyasztásra szánt tök, cukkíni és paradicsom

kecsap és paradicsomszósz

Irtózatosan hosszú lett ez az írás, de az év is mozgalmas volt. Köszönöm, ha elolvastad!