Ma kettesben tartottunk kertinapot drága Feleségemmel, mert
a gyerkőcök a nagyszülőknél mulatnak. Nagyon mozgalmas nap volt, amit egy
csodás ebéd szakított meg (névnapomra ajándékba kapott lazacfilé tepsiben
sütve, szintén tepsis krumpli (Sarpo Mira!) rozmaringgal, mangalicazsírral és
kukoricasaláta rengeteg friss snidlinggel.).
Először is felhasználtuk az
apukámtól tavaly kapott szalmabálákat egy magaságyás elkészítéséhez. Itt több
olyan módszert próbáltunk ki, ami eddig nem érdekelt különösebben, vagy nem
láttam annyi előnyét, hogy foglalkozzak vele. Egyrészt magaságyás lett, mert a
szalmabálák szolgáltatták a keretet. Mivel prímán megvagyunk a veteményessel a
földszinten is, nem foglalkoztat a magasság kérdése. Ugyanakkor tavaly a
meztelencsigák az epertermés nagy részét elfogyasztották, úgyhogy azt
gondoltam, megér egy próbát, egy kockabála már csak elég nehézséget gördít a
haslábúak elé. Úgyhogy ez az egyik. A másik a
hugelkultur néven futó módszer,
miszerint a magas- vagy dombágyás alapjának részeként nagyobb farönköket,
hulladék faanyagot használnak fel, mondván, ezek lassú bomlása tápanyagot
szolgáltat, az átázó farost pedig segít nedvesen tartani az ágyást. Az
utóbbival egyet tudok érteni, de az előzővel kapcsolatban vannak kétségeim,
mivel a magas széntartalmú faanyag csak a környezet nitrogénjének kivonásával
tud feldolgozódni a paránylények által. Ettől függetlenül nincs túl sok
felesleges földem a kertben, ráadásul ilyen-olyan munkák miatt volt jó pár
göcsörtös tuskó és kiszáradt bodzagyökérzet, úgyhogy ezeket behelyeztem a bálák
közé és rá került a föld. Az ágyás felszíne kapott fél talicska komposztot is,
majd beköltöztek az eprek és jobb híján fakéreg mulcsot terített szét rajta
feleségem, mert a fűnyesedék most elfogyott egy időre, amíg nem lesz friss.
 |
| minimál magaságyás |
A
következő feladat a csicsókaágyás felkészítése volt az idei szezonra. Még
mindig elég komoly tartalék volt gumókból a földben, ezeket most felszedtük, a
legszebbekből egy adagot visszaültettünk némi komposzt kíséretében, a többinek
egy részét bevittük fogyasztásra, a maradékot pedig széttapostam, majd egy kis
szárítás után megy a komposztba. Ez utóbbi módszer talán pazarlásnak tűnik, de
ha valaki ismeri a csicsóka természetét, tudhatja, hogy mindig több marad
belőle, mint amire szükség van. A komposztban való felhasználás pedig az én
szemléletem szerint nem sokban marad el bármilyen más felhasználástól. Ezzel
együtt is bármikor tudok adni ismerősöknek csicsókagumót, ha szeretne valaki,
de úgy látom, sokaknál inkább nyűg, mint erőforrás, pedig, ha fontos lenne
olyan élelmiszert találni, ami bőséges és nem kérdéses a hozama, akkor az a
csicsóka.
 |
| Csicsókaágyás,
téli üzemmódban. Körülbelül másfél négyzetméter, de több gumót terem,
mint amennyit megeszünk egy év alatt. Pedig mi szeretjük és fogyasztjuk. |
 |
| Csicsókaágyás - készen az új szezonra. A tetején maradt a diólevél, de ablakok helyett lefogtam ágdarálékkal. A csicsóka hajtásoknak nem fog gondot okozni átjutni rajta. |
Elég nagy önbizalommal akác dugványokkal kijelöltem a jövőbeli csirke
kifutó sarkait. Mire a fák megnőnek, talán tyúkok is lesznek.
A következő
programpont a metszés volt, illetve a legnagyobb zelnice meggy fánkról le
kellett vágnom egy vastag ágat, mert átlógott a szomszédhoz, és már útban volt
neki. Nagyon figyelünk rá, hogy a növényeinkkel ne okozzunk bosszúságot
másoknak. Amikor ideköltöztünk, rögtön látható volt, hogy a háztól délre,
délnyugatra a kerítéshez túlságosan közel telepítették a fákat elődeink. Van
itt két nagy akác, egy zelnice meggy és egy kifejlett diófa, ez utóbbi
körülbelül kettő, a többi kevesebb mint egy méterre a kerítéstől. A szomszédunk
beköltözés után nem sokkal megkeresett, és kérte, vágjuk ki ezeket a fákat,
mert a rengeteg levél eldugaszolja az ereszcsatornájukat. A kérés teljesen
jogos volt, ugyanakkor azonnal látszott, hogy az előkert és a ház klímájának
kulcsfontosságú szereplői ezek az idősebb fák. Megígértem szomszédomnak, hogy
minden évben kitakarítom az ereszét, és levágok minden olyan ágat, ami az ő
telkük fölé lóg. Eddig sikerült is teljesítenem ezt a fogadalmamat. A nagy
zelnice meggy azért volt eddig kivétel, mert az nem a szomszéd épület fölé
lógott, hanem hátrébb állt és árnyéka időnként a szomszédnak is hasznára vált.
Most azonban bővítés miatt útban lett, így levágtam az átnyúló ágat. Örülünk
annak, hogy ezek a fák ettől függetlenül tovább élhetnek és segíthetnek nekünk,
ennek az az ára, hogy időnként megcsonkítom őket. Az így keletkező fahulladék
jól hasznosul. A legvastagabbja kiszáradva tűzifaként, az egyenes darabok karó
és jelzőbotként, a
maradék pedig frissen ledarálva talajéletet serkentő
mulcsként a többi fa körül.
A zelnice ág levágása mellett sikerült elvégeznem a
metszést szinte az összes fán a kertben. Pedig van azért bőven gyümölcsfa. A
titok a dologban a nyári metszés. Nagyon minimálisan kellett most hozzányúlnom
a fáinkhoz, konkrétan a Pannónia kajszin egyetlen vágást nem kellett ejtenem. A
csonthéjasokat tavaly a termés betakarítása után metszettem komolyabban, aminek
hatalmas előnye, hogy a nyár végi növekmény már nem olyan erőteljes, mint a
tavaszi, így nem kell attól tartani, hogy egy erőteljesebb ifjítás esetén
vízhajtások tömegét fogja hozni a fa. Nekem ez eddig bevált, úgyhogy továbbra
is ezt a módszert fogom alkalmazni. A lejött gallyakat összegyűjtöttük és a
nagyját le is daráltam mulcsnak, ami vissza is került a fák alá. A most
levágott és frissen leaprított anyagban az a nagyszerű, hogy a nedvkeringés
megindulása és a rügyek miatt jóval alacsonyabb a szén-nitrogén aránya, mint
egy kiszáradt faágnak. Így a lebomlás is egyszerűbb, miközben mégiscsak gombás
túlsúlyú talajéletet segít elő. Akit érdekel, hogy miért jó ez a
gyümölcsfáknak, meghallgathatja
Michael Phillips előadását.
 |
| Pannónia kajszi. Tavaly majd egy mázsa barackot köszönhettünk neki, igyekszünk is vigyázni rá. Háttérben a komposzt művek. |
 |
| Pannónia kajszi piros bimbós állapot. Nemsokára virágzik. |
 |
| Pattanó ribizli hajtások |
 |
| Feketeribizli |
Napnyugta után sem
ért véget még számomra a nap, ugyanis volt elég sok palántázni való is.
Ültettem 8 Gigant karalábét (ez a második csapat), 12 tél királya kelkáposztát,
12 Brunswick fejes káposztát és 19 szárzellert. Azért ennyit, mert így fértek
el egy 51-es tálcában. Amiből sok magom volt, ott kettő mag ment egy cellába.
Cserepekbe pedig ültettem virágokat (főleg évelőket): muskotály zsálya (Salvia
sclarea); porcsinrózsa (Portulaca grandiflora); zöld, fahéj illatú, red rubin
és thai szent bazsalikom; magas sárga és színes cickafark (Achillea millefolium);
gyűszűvirág (Digitalis); tátika (Antirrhinum majus); Kleopátra tűje (Cleome
hassleriana - hideghatás kell elvileg neki, úgyhogy pár hétig a hűtőben
tároltam a magokat); réti füzény (Lythrum salicaria), ökörfarkkóró (Verbascum);
kristályvirág (Delosperma); margaréta (Leucanthemum maximum); kék díszlen (Linum
perenne); díszmák (Papaver); sédkender (Eupatorium cannabinum); harangvirág
(Campanula); harangláb (Aquilegia); karmos őszirózsa (Aster); szalmarózsa (Xerochrysum
bracteatum). Sok minden azért ment cserépbe, mert először próbálkozom vele,
látni szeretném, hogyan fejlődik, milyen a magonc, stb. Aztán később akár
kintre is vetek belőle, de előbb meg kell ismerkednünk közelebbről. Továbbra is
igyekszem változatosabbá tenni a kert növényvilágát, ebben pedig a legjobb
segítséget az évelő virágok nyújtják.
 |
| Margaréta a kertünkből tavalyról |
 |
| Tavalyi szalmarózsa |
 |
| Karmos szirmú őszirózsa tavalyról. |
 |
| Karmos szirmú őszirózsa, és pók! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése