Kertinapló 2020.03.07. - hagyma, répa, talajvíz

Újabb kerti napot sikerült kiszakítanom a dolgos hétköznapokból. Ezek az idők nagyon értékesek számomra, hiszen ha egész nap a szabad ég alatt vagyok, sokkal jobban át tudom élni a kertet, meg tudom érezni a bőrömön az éppen zajló folyamatokat. Reggel úgy kezdődött, hogy a kismadarak hangosan pereltek velem, miért nem maradok inkább a házban, miért zavarom a táplálkozásukat, de aztán lassan megbékéltek a dologgal. Nagyon változékony volt az időjárás, borult és napos időszakok váltogatták egymást, így például megfigyelhettem, ahogy a virágok a napsütés hatására kinyitják szirmaikat, majd amikor befelhősödik, összezárják és így tovább. Mivel elég szeles, hűvös idő volt, repülő rovarokkal nem nagyon találkoztam, talajlakó élőlényekkel inkább, mivel kintre vetettem. Sajnos a kedves gilisztákon kívül már elég sok meztelencsiga is ébren van, ugyan nagy kárt nem tudnak okozni egyelőre, mert csak a télről maradt zöldek vannak. Találkoztam még bíboratkával, százlábúakkal, rengeteg pókkal és pár olyan állatkával, amiknek nem tudom a nevét. Új virágok is nyílnak, vagy legalábbis most figyeltem fel rájuk: láttam virágzó tyúkhúrt és kibontotta első szirmait a rovarok miatt meghagyott pak choi-ok egyike.

Virágzó pitypang.

Virágzó pak choi.

Tyúkhúr -  ne keverjétek össze a színes (kék vagy piros azt hiszem) virágú tikszemmel, ami ezzel szemben nem ehető!

Beborult az ég, a krókusz összecsukta szirmait (mire odaértem a fényképezőgéppel...)

Itt sütött a nap.

Egy vöröshere gyökérzete. Egy giliszta mászik rajta, illetve látszik pár gyökérgümő, amiben a nitrogén megkötése zajlik. Ugyanakkor gyanús, hogy fehérek a gümők, Kökény Attila egyik előadásában azt hallottam, a barna színű gümőkben találhatóak ténylegesen az ezért felelős baktériumok. Több másik növény gyökerét is megvizsgáltam, amelyikeket ki kellett szednem a földből, és sokon egyáltalán nem voltak gümők. Elképzelhető, hogy be kéne oltani a magot vetés előtt, hogy újra meghonosodjon a talajban ez a fajta baktérium.

Az elsődleges munkám a tavaszi vetések folytatása volt. Benépesítettem három ágyást a veteményesből:

Az I/4 ágyásba vetettem: Az ágyás hátsó felébe balról jobbra: 1 sor tavaszi fokhagyma, 1 sor vízitorma és Ester hónapos retek, 1 sor tavaszi fokhagyma, 1 sor jégsaláta Great lakes, 1 sor tavaszi fokhagyma, 1 sor Karnavit répa, 1 sor tavaszi fokhagyma, 1 sor Ester hónapos retek, 1 sor tavaszi fokhagyma, 1 sor Karnavit répa, 1 sor tavaszi fokhagyma, 1 sor fejes saláta május királya, 1 sor lilahagyma dughagymáról. Szórva még került közéjük koriander és körömvirág mag.

A II/3 ágyásba: Balról jobbra: egy szélesebb sávban vegyesen, szórtan húsvéti rózsa és japana F1 retek, 1 sor vöröshagyma dughagymáról, 1 sor Danwers 126 sárgarépa, 1 sor vöröshagyma dughagymáról, egy szélesebb sávban szórtan Ester hónapos retek.

A III/3 ágyásba: Leghátul keresztben hátulról előre 1 sor nagyobb dughagyma zöldhagymának vegyesen vörös és lila, 2 sor prágai óriás gumós zeller, 1 sor nagyobb dughagyma zöldhagymának vegyesen vörös és lila. Elől megmaradt pár tépőkel virágozni, de közöttük balról jobbra: 1 sor vöröshagyma dughagymáról, 1 sor Nantes 3 sárgarépa, 1 sor vöröshagyma dughagymáról, 1 sor Nantes 3 sárgarépa, 1 sor vöröshagyma dughagymáról, 1 sor Danwers 126 sárgarépa, 1 sor vöröshagyma dughagymáról, 1 sor Hanácka fehérrépa, 1 sor lilahagyma dughagymáról, 1 sor Hanácka fehérrépa, 1 sor lilahagyma dughagymáról.

Ezek átláthatóbban le vannak írva a vetéstáblában (táblázatként, illetve blogoldalként).

Legutóbb, amikor jártam a helyi zöldségesnél, vettem egy csomag kardvirág hagymát is. Olyan jó lenne, ha nem kéne bezárnia a boltot, mert ő az egyetlen tisztességes zöldséges a településen, de nagyon elmaradtak a vevői, mi meg csak szökőévenként térünk be, főleg ilyenkor, amikor már kifogytak a gyümölcskészleteink. Ezért is vettem a hagymát, mert tudom, hogy jó haszna van rajta, egy pici segítség ez is. A dughagymákat is tőle vettem. Ugyan azt mondják, a kardvirág hagyma nem bírja a telet, én biztosan nem fogom felszedni, abban bízom, hogy a vastag mulcs, ami alá kerültek, megvédi őket. Főleg a fiatal gyümölcsfáink alá ültettem el a hagymákat kisfiam segítségével, azzal a megfontolással, hogy a pockok nem nagyon kedvelik a hagymásokat, hátha így kicsit könnyebb távoltartani őket a gyökerektől.

És ha már a pockoknál tartunk, a vetéseknél is látható, hogy a gyökérzöldségeket, elsősorban a répaféléket igyekszem hagymákkal párosítani. Nem csak a klasszikus hagymalégy-répalégy védő szerep miatt, hanem mert talán a pocok ellen is több esélyük lesz. A II/3 ágyás magágyának előkészítésekor egyébként szembesültem is pockaink étvágyával, majdnem mind kiették a mángoldok gumóit.

Így nézett ki a II/3 ágyás pár hete. Úgy tűnhet, az elsárgult mángoldokkal a fagy végzett. A tyúkhúr nagyon jó téli talajtakaró volt.

Miután felszedtem és komposztra szállítottam az elhalt részeket, ez fogadott.

Sorban a mángoldok gumói módszeresen elfogyasztva, a helyén kényelmes üreg az elkövetőnek.

Jó kis csámcsogás lehetett itt éjszaka.

Bevetve, komposzttal megszórva, árnyékoló fűkaszálékkal meghintve.

A III/3. ágyás, bal alul a virágzásra meghagyott tépőkelek láthatóak. Letisztítottam őket az elsárgult leveleiktől (nameg ettünk belőlük egy frankfurti levest is).

Ezen mondjuk éppen nem bánkódok, mert így is, úgy is ki kellett volna szednem őket, de tudom, hogy fel kell készülnöm a komolyabb kártételre. A számuk gyérítésére sajnos továbbra is csak álmaim vannak, még nem sikerült feltenni a bagolyodút sem. Egy másik kártevő, amiből idén biztosan sok lesz, az a meztelencsiga, másnéven kágyiló. Akárhol kifordítok egy ásó földet, hogy elültessek valamit, mindig csigatojásokba botlok. Remélem a terített asztal idevonzza a ragadozóikat is. Ezen a téren kacsák kénének, illetve egy kerti tó, ami élőhelyet ad békáknak, szitakötőknek, és más ragadozóknak is.

A fő veteményesen kívül kitakarítottam azt az ágyást, amiben egy mogyoróbokor osztozott a kelbimbókkal. A kelbombákat tőből kivágtam, a gyökerüket a földben hagytam. Helyükre avola borsót vetettem sorokba. A kelbimbókról még le tudtam szedni egy uzsonnásdoboznyi szép, viszonylag zárt bimbót, amit örömmel fogunk elfogyasztani, a már részben kinyílt bimbókat pedig megmosva egy nagy befőttes üvegbe tettem, és nyakonöntöttem őket 2%-os sós vízzel. Meglátjuk milyen az erjesztett kelbimbó.

Az ültetések, vetések végeztével a kert északi szélére a kerítés mellé leszúrtam pár tucat frissen szedett akác és zelnice-meggy fás dugványt. Még épp időben szedtem meg őket, bár a zelnicén már megindult a keringés.

Megszedett akác fásdugványok. Tapasztalatom szerint ezeknek nem kell majd túl sok biztatás a megeredéshez.

Az alsó végénél lemetszettem a kéregből, hogy a kambium nagyobb felületen tudjon gyökérszövetet és kalluszt képezni.

A vastagabb fácska egy elpusztult mandula. Valószínűleg a pocokvár közelébe lett ültetve, ugyanerre a helyre már próbáltam előtte is egy mandulát, ugyanilyen sikerrel. Most azzal próbálkozom, hogy dajkának akácot nevelek, majd amikor már azok megeredtek rendesen, csak akkor fogom melléjük beültetni a mandulát, és amikor már zavarják egymást, az akácoktól megszabadulok.

És hogy miért dugványoztam ilyen növényeket? Az élet túl rövid kivárni annyi pénz összegyűltét, amivel a nekem kívánatos fásszárú növényeket meg tudnám vásárolni. Úgy vagyok vele, hogy a megeredt dugványokat bármikor ki lehet vágni, fel lehet használni mulcsnak vagy később akár tűzifának, ők is sokkal jobbak, mint a semmi. Most ráadásul nagyon jó nedves a talaj, és elég párás az idő, úgyhogy jó esélyük van az eredésre. Az alsó végüknél egy kicsit megvágtam a vesszőket, hogy a kambium nagyobb felületen tudjon kalluszt és gyökereket képezni, remélhetőleg ezzel elősegítem a gyors begyökerezést.

Ha pedig már a fásszárúaknál tartunk, egy érdekes dilemmával szembesültem ma. Amikor ide költöztünk, azt hiszem három éve, akkor a következő tavasz a mostanihoz hasonlóan csapadékos volt. Akkor annyira megemelkedett a talajvízszint, hogy a vízaknában elfedte a vízórát is. Fel is hívtam a víztársaságot, hogy nem a csőből folyik-e ez a víz, mire tájékoztattak a helyi időjárás és talaj sajátosságairól. Ma reggel azzal kezdtem a munkát, hogy benéztem a vízaknába, mocorognak-e már az elvermelt évelő magok. Hát mocorogni épp nem mocorogtak, de nyakig vízben álltak, úgyhogy gyorsan át is költöztettem őket, remélem ez nem fogja hátrányosan befolyásolni a csírázást. Így hát láttam, hogy megint igen magas a talajvíz szintje. Tavaly, mivel már régi vágyálmom egy normális ásott verem, fúrtam pár lyukat a talajba, hogy felmérjem, hol milyen mértékig emelkedik meg a talajvíz szintje. Most ezeket a lyukakat is megnéztem, és egyöntetűen azt láttam, 85 cm mélyen már áll a víz az egész kertben. Mit jelent ez? Egyrészt azt, hogy mély vermet használni csak száraz tavaszok esetén tudok (na nem mintha nem lenne épp elég ilyen), inkább egy vastag földtakaróval fedett, csak részben besüllyesztett építményt kéne létrehoznom. Viszont a másik dolog sokkal érdekesebb. Nem egy helyen olvasom, hogy mennyivel előnyösebb, ha egy fa magról kel ki, nem ültetik át, nem bolygatják, így a gyökérzete sérülésmentes marad és sokkal mélyebbre képes hatolni, mint a különböző faiskolai alanyoké, ahol az eredetileg kialakult gyökérzet egy jó része elvész a kitermeléskor. Én ezzel a megfigyeléssel egyetértek. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a kerti fák, gyümölcsfák döntő többsége nem vízi vagy vízparti növény, ha hosszú távon a talajvíz szintje alá kerül a gyökérzete, akkor előbb-utóbb az a rész elhal, elrothad a levegőtlen környezetben. Így pedig elvész a magról kelt alany nagy előnye, vagy legalábbis úgy látszik. Nem tudom megmondani, mennyi időt bírnak a fa gyökerei víz alatt, illetve, hogy pontosan meddig tart ki egy-egy ilyen magas vízállású időszak, mindenesetre a fenti gondolatmenetből számomra az látszik következni, hogy a miénkhez hasonló területeken a magról kelt alany átültetett, iskolázott alannyal szembeni előnye csökken, illetve hogy továbbra is az a legfontosabb, hogy a talajt felülről építsük, a benne lévő életet tápláljuk, ne pedig az ültetőgödör aljára igyekezzünk nagyobb tápanyagmennyiséget pakolni. Ezen a témán persze én is fogok még tovább gondolkodni, hiszen egyáltalán nem egyértelmű kérdésről van szó, és persze egy dombsági vagy hegyvidéki terepen egészen más lehet a helyzet.

A nap lezárásaként az összepakolás mellett megigazítottam és kiegészítettem a kartontakarást a kert azon területein, amit jövőre szeretnék majd veteményes művelés alá venni, jelenleg az ott lévő gaz elfojtása zajlik. Mivel láttam, hogy szép tiszta, csillagos az ég, egy plusz fátyolfóliát is terítettem a hidegágyban a csírázó palántákra, nehogy megfázzanak.