Kertinapló 2020.02.27-29. - vetések, virágok

A kertben már színesednek, duzzadnak a rügyek, sőt egyes növényeknél már előtörtek a friss hajtások is. Vannak virágaink is, és már most bukni látszom azt az elhatározásomat, hogy megpróbálom számba venni, mikor mi virágzik a kertben. Január utolsó hetében jelentek meg az első hóvirágok, kb. egy hét múlva már kezdtek virágozni. Nagyjából velük egy időben jöttek az első pitypangok is. Ezután láttam az utcánkban egy kisméretű cserjén kis sárga virágokat. Nem ismertem fel, így jöhetett egy kis kutatómunka. Végül kiderítettem, hogy a téli jázminról van szó, amit jövőre, vagy akár vegetatívan szaporítva már idén igyekszem beszerezni. Ez a növény úgy február közepén már javában virágzott. Körülbelül egy hete kezdtek nyílni a törpe nőszirmok a kertben, illetve bukkantak fel az első százszorszépek. Ma már láttam virágzó krókuszokat is, illetve kis kék virágú valamit, amiről még ki kell derítenem, hogy micsoda. Mindenesetre igyekszem folytatni a feljegyzéseket, szeretnék év végére összeállítani egy listát a nálunk honos vagy meghonosítható virágokról.

törpe nőszirmok

A legkülönlegesebb krókuszfajtánk.

Nagyon szeretem őket, bár még nincs kifejezetten sok belőlük. A környezetben egy elég változatos talajtakarás látható.

Az idei hómentes tél után ebben a kellemes tavaszi időben ideje vetni is valamit, na meg a metszés sem várhat örökké. Mindehhez még hozzájön az, hogy megbízást kaptam a faluban valakitől a kertjének átalakítására. Ehhez kapcsolódóan kiástam vagy harminc levendulabokrot, amik kezelhetetlenül közel voltak egymáshoz, és elültetettem körülbelül negyven gyümölcsfát és bokrot (a levendulák helyére). Erről majd egy kicsit bővebben is írok, ha minden jól sikerül, egy másik bejegyzésben.

Itthon végül tegnap sikerült rászabadulni a kertre. Egyrészről a megbízóm kertjéből igyekszem annyi levendulabokrot megmenteni, amennyit tudok, hogy ne menjenek tönkre mind (ha kell valakinek, van még sok, de szólok, nagyok!), ez igen örömteli feladat, mert ha mind megmaradnak, akkor lesz több mint tíz nagy levendulánk. 

Ilyen pompás bokrokat termeltem ki és próbálok nálunk is életben tartani. Ennél sokkal nagyobbak voltak, de a sűrű ültetvény miatt sok volt rajtuk az elhalt rész, itt már megmetszett állapotban látszik az egyik.

A kinti ágyásokba vetettem kék cirmos magvú lencsét (I/1. ágyás első felébe), lóbabot (I/3 közepébe a kifagyott jégcsapretkek közé), duggattam hagymát (a megbízómtól kaptam ajándékba fél rekesszel, neki nem kellett ennyi, az I/4 ágyás peremére kerültek körben), az őszi fokhagyma (II/1.) közé vetettem tépősalátát, madársalátát, rukkolát, mizunát. A fokhagyma között tavaly is nagyon jól működtek a levélzöldek, idén még répával szeretném kipróbálni őket. Hónapos retket is vetettem (III/3 hátsó felébe a télen szépen megnőtt madársaláták és visszavágás után feltámadt mángoldok közé), elhasználtam a maradék magokat.

A veteményes látképe (a második ágyás elé is került egy levendula

Tavaly úgy tűnik, jó fajta rozmaringot szereztem (első évben kúszó fajtát akartam átteleltetni, kevés sikerrel). Így idén már nem kell kertészetbe mennem saját növényért.

Őszi vetésű spenótok.

Balra egy őszi fokhagyma, a nagyobb hajtás pedig az elefánt fokhagyma hajtása. Nem kis méretbeli különbség van már a levélben is.

A hidegágyban zajlik az élet, de lassan leveszem róluk az üveget, mert kell a hely palántáknak.

A házhoz közelebb, a veteményestől függetlenül kialakítottam egy kisebb részt, ahol keskeny ágyásokat csináltam. Az előző lakónak itt egy kerti tavacskája volt, amit hamar felszámoltunk, mert elég átgondolatlan pangóvizes pocsolya volt. Ezután a tavalyi évben virág- és fűszerkertként működött. Mivel elsősorban egynyári virágok voltak benne, ősszel letakartam néhány ösvényt, amiről kényelmesen elérhető minden szeglet. Két keskeny ágyást pedig most kijelöltünk a gyerekeknek, pontosabban ők választhatták ki, melyiket szeretnék művelni. Aztán el is ültettük az első veteményt, mindketten duggattak hagymát és vetettek borsót. Nagyon lelkesek voltak, én is nagyon várom, hogy megláthassák a fáradozásuk gyümölcsét (vagy zöldségét…). Kisfiam még a továbbiakban is sokat segített, ő már kezd belenőni a kertészkedős korba. Vettem még egy cserép oregánót a kertészetben egy pár hiányzó maggal karöltve (megint van hokkaidó tököm, éljen), valamiért tavaly magról igyekeztem nevelni, de egy sem kelt ki. Mivel viszont jól bírja az itteni teleket, valószínűleg többször nem kell szereznem.

Gyökeres oregánó dugványok.

Végetért a próbacsíráztatásos hadműveletem is, némi meglepetéssel zárult. A répafélék és a hagymák magjáról tudtam, hogy nem kifejezetten sokáig csíraképesek, de most szembesültem vele, hogy a paprikamagok is ilyenek, legalábbis nálam. Ez persze fakadhat tárolási hibából is, lényeg, hogy a három éves magjaimnak már nem fogom hasznát venni. Szerencsére a kedveltebb fajtákból tavaly fogtam magot.

Lassan bent is el kell kezdenem a palántázást, mert a tavasz már itt is van. Tavaly ilyenkor már javában palántáztam, ami elég korai volt, de van amit érdemes. Én a zellereket és paprikákat fogom elkezdeni, amint tudom.

Emellett kiderült, hogy a szuper Tápiói 96-os batáták csíráztatását igen korán kezdtem. Valóságos erdő alakult ki a gumókon, úgyhogy egyelőre az a terv, hogy egy nagyobb cserépben földbe kerülnek a gumók, hátha úgy ki tudom húzni a kiültetésig.

Mivel már tartós fagyra nem számítok, újból bekötöttem az esővíztárolókat, meg is teltek szépen.

A Tápiói 96-os batáta hajtásai.

Naponta kell utántölteni a vizüket.

Miközben a körülbelül 4 nappal később vízbe tett piacos gumó még alig néhány gyökeret eresztett.