A telkünk egyik oldalán nagyon közel a kerítéshez több fát
is ültettek a korábbi tulajdonosok. Áll ott egy nagy diófa, egy zelnice meggy,
két akác, egy tamariszkusz és egy orgona. Ezek a fák nyáron, mivel a déli
oldalon helyezkednek el, nagyon jótékony hatással vannak az előkert klímájára.
Sajnos annyira közel vannak a telekhatárhoz és ezzel együtt a
szomszéd házához, hogy minden évben komoly mennyiségű levél hullik a szomszéd
ereszébe. Nagy szerencsénkre a szomszédunk nagyszívű ember, így nem kellett
kivágnunk ezeket a fákat, cserébe minden évben egyszer-kétszer kitisztítom az
ereszt, és levágom az összes átnyúló ágat. Ez sajnos elég drasztikus
beavatkozás, de szükséges, én sem akarom, hogy bármi kára legyen egy letörő
ágból, plusz így kevesebb levél is hullik a tetőre.
Ami
viszont pozitív hozadéka az egésznek, hogy a levágott ágakból alakítom ki a
sorjelölő karókat, támasztéknak használt botokat és különböző villás, kampós
végű eszközöket. A legjobb ebből a szempontból az akác. Hevesen reagál a
visszavágásra, hatalmas tüskéket növeszt, sokkal erőteljesebb lesz a
növekedése, de érdekes módon a vízhajtások szövete egyáltalán nem gyenge, alig
viszi el az ágvágó. Szóval a tüskék eltávolítása után ideális alapanyag a
kertben. A csonkolás után osztályozom a leszedett áganyagot, nagyjából
feldarabolom ágvágóval a kívánt méretre, majd vastag kesztyűket húzok, és
lemorzsolom a tüskéket. A girbe-gurba vagy túl vékony gallyakat ledarálom, és a
fák visszakapják mulcsként vagy komposztként.
Mivel nálunk most jönnek az első
mínuszos reggelek, ideje volt behozni a pár kint lévő kaktuszt. Régen nagyon
szerettem és gyűjtöttem őket, de idén felismertem, hogy nem tudok velük már
foglalkozni, így nagy részüket elajándékoztam. Összesen négy cserép maradt,
ezeket most beköltöztettem.
A tavasszal kiültetett aloe verából is hoztam be
cserépbe egy kisebb tövet, illetve a szintén szomszédhoz átburjánzott
borostyánból is. Ebből már van a házban egy tő, de mivel azt olvastam,
hatékonyan tisztítja a benti levegőt, többet is szeretnék.
Korábban írtam, hogy
egérfogókkal igyekszem ritkítani a pocok állományt. Úgy látszik, ezzel nem
járok sikerrel. Ha fel van húzva a csapda, jórészt rá se bagóznak, eddig egy
darab oldott ki, de ott sem találtam tetemet, a csalit viszont leették. Sőt, az
sem ritka, hogy nem oldott ki a csapda, a csalit (diódarab) mégis
megcsócsálták. Nagyon dörzsölt jószágok. Még gondolkodom a következő lépésen,
de azért a csapdázást sem hagyom abba, hátha egyszer összejön.
Ja és
összeszedtem az avart a közterületről (ott nem szeretik), illetve
kitisztítottam az árok alját is, ezt is évente egyszer kell csak megcsinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése