Kertinapló 2019.11.21. - ültessünk szabadgyökeres növényeket

Születésnapom alkalmából drága feleségem azzal lepett meg engem, hogy közösen elmentünk kertészetbe vásárolni néhány fásszárú évelőt. Ez az időszak mindig nagyon izgalmas nekem, mindig találok egy kis helyet, ahova még lehetne ültetni valamit. Idén a keret meglehetősen szerény volt, úgyhogy eléggé vissza kellett fognom magam, de abból a szempontból jó ez, hogy így motiválva vagyok alternatív források megtalálására (oltóvesszős csoportok, stb.), illetve arra, hogy az alanyokat magamnak kezdjem el nevelni. Ezzel kapcsolatban be is fogok számolni, ha lesz valami eredményem.

Jelen pillanatban az elérhető távolságban lévő kertészetek közül a Kelenvölgyi Díszfaiskola a kedvencem, ide is mentünk. Nevükkel ellentétben ilyenkor sokkal több a gyümölcstermő, mint a dísznövény, és szerintem elég jól sikerült eltalálniuk, mit kereshet a kertészetben egy magamfajta. Összesen nyolc növénnyel lettem gazdagabb a látogatásunk után. Vettem egy picike berkenyét, hogy a másik ne érezze magát olyan egyedül (990 Ft, kicsi konténeres), hasonló megfontolásból egy Jenny névre hallgató öntermékeny kivitövet (2490 Ft, szintén konténeres), kettő Loch ness és kettő Thornfree fajtájú tüskétlen feketeszedret (790 Ft/db, szabadgyökeres bújtások), egy Joliko nagy termésű somot (3000 Ft, szabadgyökeres oltvány) és végül egy sima húsos somot (Cornus mas 990 Ft, konténeres). Már nagyon szerettem volna ültetni ebből a szlovák nemesítésű somfajtából, ezért vettem most egyet, ha beválik, talán több is kerül majd hozzánk. Nehéz volt a választás, mert volt még sok izgalmas gyümölcstermő, a teljesség igénye nélkül, amik engem a legjobban érdekeltek: mézbogyók, homoktövisek, datolyaszilvák.

szeder bujtások elültetve

Itthon másnap tudtam nekiállni az ültetésnek, szerencsére az időjárás még mindig nagyon meleg, így nem volt nehéz dolgom. A gödörméretet cserjék esetében nem szoktam nagyon túlzásba vinni, kb. 60-80cm oldalhosszúságú négyzet alapú lyukakat ások nekik. A mélységben annyira szoktam csak kiemelni a földet, hogy a gyökér kényelmesen elférjen, és ásóvillával lazítom még fel a gödör alját plusz kb. 20-25 centi mélységben. 

A Joliko som ültetése.

A visszarakott földbe házi komposztot és egy kis alginitet keverek, most épp ezek vannak itthon, lehetne ezt mással is csinálni. Összességében nem azon van a hangsúly, hogy a gödörbe rengeteg tápanyag kerüljön, hanem, hogy be legyen oltva a talajélet résztvevőivel és ne legyen hiány mikroelemekből (bár hogy mennyire lenne egyébként alginit nélkül, arról nem vagyok meggyőződve, idén egy jóbarátom a sárguló levelű őszibarackfához azt tanácsolta, juttassak ki alginitet, ezért vettem, utánaolvasva pedig úgy láttam, sokan alkalmazzák már az ültetőgödörbe évelőknél.)

A gyökérzet beiszapolását is elhagytam ebben az esetben, mert olyan nedves, tocsogós volt a talaj, hogy egy fél kanna víztől úgy ráiszapolódott a föld a gyökérzetre, hogy semmi másra nem lett volna szükség. Talán még valamilyen mikorrhiza gombakészítményt lehetett volna adagolni a gödörbe, vagy iszapoláskor a vödörbe, de egyrészt ezek az anyagok drágák, másrészt több helyen olvastam, hogy csak nagyon kizsigerelt mezőgazdasági talajok esetében tűnnek el teljesen ezek a gombák, egy normál kerti talajban jó eséllyel jelen vannak, és kedvező körülmények között felszaporodnak. Úgyhogy én a kedvező körülmények megteremtésére játszok, ezért is kapnak a növényeim minden ősszel komposztot és lomb/vegyes mulcs takarást. Jó látni a sok gomba termőtestet, ami ilyen nedves időben megjelenik a kertben. 

Arra szoktam még figyelni az ültetéskor, hogy a földből egy jól letaposott tányért csináljak a növény köré, így a kezdeti időszakban a locsolásnál ténylegesen a növény kapja a vizet. Később aztán ez a perem ellapul, de nem is lesz rá szükség többet. 

kitányérozott palánták

A szedreket a ház északnyugati sarkához ültettem (hátrébb a két tő Loch ness, előrébb a két Thornfree került), ami elég megkérdőjelezhető, de egy kicsit kísérletnek is fogom fel. Tavaly ültettem pár szedret, és nem találtam ki jól a helyét, a tűző napon pedig az az egy, amit nem szakított ki kutya sem tudott rendesen fejlődni, úgy gondolom vízhiány miatt. A ház északnyugati sarkánál közvetlen napfényt csak évszaktól függően délután 2-4 órától kapnak. Itt persze lehet, hogy inkább a fagy lesz probléma, de akartam tenni egy próbát. Jelen pillanatban ez a legjobb hely nekik. Van a háztól délre egy árnyékos terület akác és diófák alatt, ahol jól érezhetnék magukat, de ott jelenleg rózsabokrok vannak, amiket át kéne telepítenem naposabb helyre, mert ők meg azért nem érzik jól magukat. 

A szedrek elültetve, betakarva, kutyalánc-általi-kitépés gátló botokkal ellátva.

A somoknál is mondták a kertészetben, hogy árnyékos helyet keressek nekik, de itt sem tudtam megfogadni a tanácsukat, mert nincs most ilyen helyem. Így napos helyre kerültek, a tavaly elültetett Golden glory fajtájú som mellé, ami viszont nem szenvedett a napsütéstől túlzottan, így van reményem, hogy a többiek is jól fogják érezni magukat.

Itt már három som nő, leghátul látszanak a Golden glory levelei. Az esővíz túlfolyót lehet, hogy ki fogom luggatni, hogy mindegyik kapjon ráadás vizet nagyobb esők esetén.

A berkenye a másik berkenye mellé került a kert legvégébe a komposzt tárolók mellé, míg a kivi szintén rokoni társaságba a ház délnyugati sarkához, ahol már megépítettem egy nagyobb lugas alapjait a kiviknek. A másik növény elég jól fejlődött idén, úgyhogy remélem az újonc is jól fogja érezni magát.

a régi kivi van közelebb

itt az új kivi van közelebb

Az ültetésen kívül folyamatosan irdatlan mennyiségű avart hordok haza mindenhonnan, ahol érem, mert a kert gyakorlatilag végtelen mennyiség felvételére képes. Ha figyelek rá, hogy a szél ne vigye el, jövő őszre rengeteg szuper komposztom lesz. Lehet gyönyörködni is, mert most váltottak színt a vadszőlő levelei, és ugyan még fiatal növény, nincs túl sok levele, már így is nagyon jó ránézni. Alig várom, hogy benője az egész házat. Végezetül pedig ma megettük a fészbúk oldalunk képének modelljét, a gyönyörű hokkaidó sütőtököt, sütőtökös tészta formájában, amiről szerintem Rita is be fog számolnia a közeljövőben.

az első vadszőlőnk