Egyáltalán nem jutottam ki a kertbe a héten, de az idei ősz
elég kegyes, ad időt a felkészülésre. Tegnap itt volt nagyobbik öcsém, és
segített a drótháló kerítés magasításában a telek egyik oldalán. Azért van erre
szükség, mert az ottani szomszéd kutyái nagyon szeretnek átugrálni, amivel nem
is lenne semmi baj (jó barátságban vagyunk), csak néha lánccal együtt sikerül, és olyankor a növények
megszenvedik az akciót. Így már ettől remélhetőleg nem kell tartani. Öcsém
segített még egy régóta alakuló kapubejáró kialakításában is, ami persze még
nem lett kész, de ezzel a kettővel már szépen el is ment a szombat. Viszont
legalább kint lehettünk. Ma viszont igazi kerti napot tartottam. Először
gyorsan összeszedtem az utcafronton a szomszédok elé hullott avart. A saját
házunk előtt majd csak akkor szedem össze, ha az összes lehullott, és akkor is
csak a közterületről és az árokból, a kertben, úgy döntöttem, idéntől nem
szedem össze a leveleket. Annyi helyről tudok már hozni avart, hogy nyugodtan
maradhat a helyén a fáinkról hullott levél. Persze fel lehetne vetni
ellenérvként a fertőzési kockázatot a gombás betegségeknél, de én amúgy sem a
sterilitás útját járom a növények nevelése tekintetében, hanem az
immunerősítését. Az avar mellett egy fazék diót is összeszedtem, majd
nekiláttam a fokhagyma duggatásnak.
 |
a kiválogatott méretesebb gerezdek |
Dátum szerint már el vagyok késve vele, de
időjárásilag még egyáltalán nem. Nem is terveztem sokkal korábban, mivel nem látom
értelmét, hogy a fokhagyma még javában kihajt ősszel, majd elfagy télen és
tavasszal kezdheti elölről. Idén sikerült beszereznem hat gerezd
elefánt-fokhagymát is, ami nem valódi fokhagyma (Allium ampeloprasum) és az íze
is inkább retekszerű állítólag, mint fokhagyma.
 |
A vödör előtti dobozban láthatóak az elefánt-fokhagyma gerezdek, a vödrön a legméretesebb sima fokhagymák. Kb. két gerezd az előbbiből egy egész fej az utóbbiból. |
Itt vettem (jó drága, ezért
csak ilyen keveset, de nagyon szép és hatalmas gerezdek érkeztek). Ezzel együtt
nagyon kíváncsi vagyok rá, mert a retek eddig a hónaposon kívül mindig nagyon
csípős volt, talán ezzel ki lehetne váltani. Most mindenesetre a hat gerezdből,
ha minden jól megy, jövőre lesz hat fej, amiknek a gerezdjeit, ha akkor
elültetem, akkor utána már értékelhető mennyiség fog nőni. Összefoglalva
leghamarabb jövő utáni évben tudjuk érdemben megkóstolni, de szerintem megéri a
fáradságot. A sima őszi fokhagymát
tőlük vettem eredetileg, de a most
elduggatott gerezdek már az idei saját termésből vannak. 141 nagyobb gerezd
fért el az ágyásban, és maradt még két nagy csokor az ősziből, és persze a
kisebb gerezdek, amiket nem ültettem el. Fajtanevet nem tudok, de kemény-nyakú
(hardneck, nem tudom, mi a hivatalos magyar név erre a típusra), méretes és
finom, intenzív íze van. A duggatás után az ágyás kapott egy vékony réteg
komposztot, szórtam rá mustár-zab keveréket, ami kifagy majd a télen, és talán
még kicsit növeli a takarást, illetve az egészet letakartam kb. öt centi
vastagon fűnyesedékkel.
 |
15 cm-enként került egy gerezd, a sorok is 15 cm-re vannak egymástól, kb. két gerezd mélységre dugtam őket. |
 |
Szétterített vékony komposzt réteg. |
 |
fűnyesedék takarás, részben korábban is rajta volt |
Mivel a többi ágyás is nagyjából készen áll a télre,
ezen irányú teendőimet letudtam. Még lemetszettem a telekszéli meggyfákról a
láthatóvá vált moníliás múmiákat és gócpontokat. Érdekes, hogy csak ez a két fa
volt valamennyire moníliás, a kertben beljebb elhelyezkedő meggyfákon teljesen
minimális a fertőzés. Mindeközben a telekszéli fáktól másfél méterre a szomszéd
egyik meggyfája legalább 70%-os fertőzöttséget mutat. Én felhagytam a lemosó
permetezéssel, a gomba fertőzések kis számát a fák alá ültetett tormával és
fokhagymával magyarázom, de lehet, hogy ennek nincs alapja, mindenesetre amíg
működik, nem panaszkodom. Kivágtam az elszáradt csicsóka szárakat is, majd az
emelt ágyásra vastag diólevél takarót terítettem, amit bontott ablakokkal
fedtem le, hogy ne fújja el a szél az avart. Tettem mindezt azért, hogy télen
hozzáférhessek a zsákmányhoz, ne fagyjon meg a föld. Az emelt ágyás köré a kert
egy másik részéből sásliliom rizómákat ültettem, egyrészt mert eredeti helyükön
útban voltak, másrészt így küzdhet egymással két agresszív terjeszkedő faj
anélkül, hogy ez bárkit is zavarna.
 |
Csak ki kell kaparni egy jó marék csicsóka gumót, és máris készülhet a fenséges csicsóka krémleves. Szigorúan a fagyok megérkezte után, akkor a legfinomabb. |
A komposzt magja mára lehűlt 22 fokra, ami
a levegőhöz képest +6 fok volt, át is forgattam végső pihenőhelyére, a raklapos
komposzt-tárolóba, ahol szépen letakartam, még majd kap egy vastag avar
borítást is a télire. Innentől már csak várni kell, és a következő szezon végén
fel lehet használni.
 |
komposzthő barkács hőmérővel |
 |
az idénre búcsúzó kas |
 |
az átrakott komposzt |
Jutott még időm arra, hogy kiterítsek néhány kartont
takarásnak, kiássak és szétdaraboljak néhány tormagyökeret, valamint
betakargassam a még megmaradt céklákat diófa levéllel. És majd elfelejtettem,
hogy átköltöztettem jó pár nárcisz hagymát a hátsókerti pocok sújtotta
gyümölcsfáink köré, mert azt is olvastam, hogy ennek sem szeretik a szagát. Hát
meglátjuk. A csapdákat eleddig nem látogatták rágcsáló barátaink, dörzsölt
társaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése