Kertinapló 2019.11.17. - Fokhagyma duggatás

Egyáltalán nem jutottam ki a kertbe a héten, de az idei ősz elég kegyes, ad időt a felkészülésre. Tegnap itt volt nagyobbik öcsém, és segített a drótháló kerítés magasításában a telek egyik oldalán. Azért van erre szükség, mert az ottani szomszéd kutyái nagyon szeretnek átugrálni, amivel nem is lenne semmi baj (jó barátságban vagyunk), csak néha lánccal együtt sikerül, és olyankor a növények megszenvedik az akciót. Így már ettől remélhetőleg nem kell tartani. Öcsém segített még egy régóta alakuló kapubejáró kialakításában is, ami persze még nem lett kész, de ezzel a kettővel már szépen el is ment a szombat. Viszont legalább kint lehettünk. Ma viszont igazi kerti napot tartottam. Először gyorsan összeszedtem az utcafronton a szomszédok elé hullott avart. A saját házunk előtt majd csak akkor szedem össze, ha az összes lehullott, és akkor is csak a közterületről és az árokból, a kertben, úgy döntöttem, idéntől nem szedem össze a leveleket. Annyi helyről tudok már hozni avart, hogy nyugodtan maradhat a helyén a fáinkról hullott levél. Persze fel lehetne vetni ellenérvként a fertőzési kockázatot a gombás betegségeknél, de én amúgy sem a sterilitás útját járom a növények nevelése tekintetében, hanem az immunerősítését. Az avar mellett egy fazék diót is összeszedtem, majd nekiláttam a fokhagyma duggatásnak.

a kiválogatott méretesebb gerezdek

Dátum szerint már el vagyok késve vele, de időjárásilag még egyáltalán nem. Nem is terveztem sokkal korábban, mivel nem látom értelmét, hogy a fokhagyma még javában kihajt ősszel, majd elfagy télen és tavasszal kezdheti elölről. Idén sikerült beszereznem hat gerezd elefánt-fokhagymát is, ami nem valódi fokhagyma (Allium ampeloprasum) és az íze is inkább retekszerű állítólag, mint fokhagyma.

A vödör előtti dobozban láthatóak az elefánt-fokhagyma gerezdek, a vödrön a legméretesebb sima fokhagymák. Kb. két gerezd az előbbiből egy egész fej az utóbbiból.

Itt vettem (jó drága, ezért csak ilyen keveset, de nagyon szép és hatalmas gerezdek érkeztek). Ezzel együtt nagyon kíváncsi vagyok rá, mert a retek eddig a hónaposon kívül mindig nagyon csípős volt, talán ezzel ki lehetne váltani. Most mindenesetre a hat gerezdből, ha minden jól megy, jövőre lesz hat fej, amiknek a gerezdjeit, ha akkor elültetem, akkor utána már értékelhető mennyiség fog nőni. Összefoglalva leghamarabb jövő utáni évben tudjuk érdemben megkóstolni, de szerintem megéri a fáradságot. A sima őszi fokhagymát tőlük vettem eredetileg, de a most elduggatott gerezdek már az idei saját termésből vannak. 141 nagyobb gerezd fért el az ágyásban, és maradt még két nagy csokor az ősziből, és persze a kisebb gerezdek, amiket nem ültettem el. Fajtanevet nem tudok, de kemény-nyakú (hardneck, nem tudom, mi a hivatalos magyar név erre a típusra), méretes és finom, intenzív íze van. A duggatás után az ágyás kapott egy vékony réteg komposztot, szórtam rá mustár-zab keveréket, ami kifagy majd a télen, és talán még kicsit növeli a takarást, illetve az egészet letakartam kb. öt centi vastagon fűnyesedékkel.

15 cm-enként került egy gerezd, a sorok is 15 cm-re vannak egymástól, kb. két gerezd mélységre dugtam őket.

Szétterített vékony komposzt réteg.

fűnyesedék takarás, részben korábban is rajta volt

Mivel a többi ágyás is nagyjából készen áll a télre, ezen irányú teendőimet letudtam. Még lemetszettem a telekszéli meggyfákról a láthatóvá vált moníliás múmiákat és gócpontokat. Érdekes, hogy csak ez a két fa volt valamennyire moníliás, a kertben beljebb elhelyezkedő meggyfákon teljesen minimális a fertőzés. Mindeközben a telekszéli fáktól másfél méterre a szomszéd egyik meggyfája legalább 70%-os fertőzöttséget mutat. Én felhagytam a lemosó permetezéssel, a gomba fertőzések kis számát a fák alá ültetett tormával és fokhagymával magyarázom, de lehet, hogy ennek nincs alapja, mindenesetre amíg működik, nem panaszkodom. Kivágtam az elszáradt csicsóka szárakat is, majd az emelt ágyásra vastag diólevél takarót terítettem, amit bontott ablakokkal fedtem le, hogy ne fújja el a szél az avart. Tettem mindezt azért, hogy télen hozzáférhessek a zsákmányhoz, ne fagyjon meg a föld. Az emelt ágyás köré a kert egy másik részéből sásliliom rizómákat ültettem, egyrészt mert eredeti helyükön útban voltak, másrészt így küzdhet egymással két agresszív terjeszkedő faj anélkül, hogy ez bárkit is zavarna.

Csak ki kell kaparni egy jó marék csicsóka gumót, és máris készülhet a fenséges csicsóka krémleves. Szigorúan a fagyok megérkezte után, akkor a legfinomabb.

A komposzt magja mára lehűlt 22 fokra, ami a levegőhöz képest +6 fok volt, át is forgattam végső pihenőhelyére, a raklapos komposzt-tárolóba, ahol szépen letakartam, még majd kap egy vastag avar borítást is a télire. Innentől már csak várni kell, és a következő szezon végén fel lehet használni. 

komposzthő barkács hőmérővel

az idénre búcsúzó kas

az átrakott komposzt

Jutott még időm arra, hogy kiterítsek néhány kartont takarásnak, kiássak és szétdaraboljak néhány tormagyökeret, valamint betakargassam a még megmaradt céklákat diófa levéllel. És majd elfelejtettem, hogy átköltöztettem jó pár nárcisz hagymát a hátsókerti pocok sújtotta gyümölcsfáink köré, mert azt is olvastam, hogy ennek sem szeretik a szagát. Hát meglátjuk. A csapdákat eleddig nem látogatták rágcsáló barátaink, dörzsölt társaság.