Diótörő alkalmatosság

Van három szép nagy diófánk, és bár nálunk is kevesebb és betegebb a termés mostanában, azért így is van bőven több, mint amit elhasználnánk. Ennek persze az is egy oka, hogy a diótörés nem egyszerű feladat. Egészen idáig kövekkel, kalapáccsal törtük a diót egy megfelelő alátétfán. Ez amellett, hogy nem mindenkinek kényelmes, elég felemás eredményt ad attól függően, mekkorát sikerül csapni a dióra, illetve az milyen kemény. Ráadásul zajos is. A kézi összenyomós diótörők szóba se jöttek nagyon, mert a mi diónk kemény, a kézi törő még nekem is fárasztó rövid idő után. Úgyhogy ideje volt forradalmasítani a diótörést, amihez egyik délután egy fél óra alatt csináltam egy egyszerű szerszámot, amivel nagyon elégedettek vagyunk, ezt szeretném most megmutatni.

A titok a méretekben van, vagyis abban, hogy nagynak kell lennie. Minél hosszabb az erőkar, annál könnyebb a lenyomás. Persze úgy kell kidolgozni, hogy azért még a diót is elérd, különben nehéz lesz a megfelelő helyen és irányban tartani. Egyébként bontott faanyagokból készült az egész, érdemes valami lombos fát használni hozzá, mert a fenyő lehet, hogy túl repedékeny/puha ehhez. Nálunk a kar éger, a tartó bakok talán nyír, az alap pedig tölgy. Az alapra két-két 6x50-es csavarral vannak ráfogatva a bakok, amiken egy leselejtezett kottaállvány csöve megy át. A cső falvastagsága 1-1,5 mm, nagyon vékonnyal nem érdemes próbálkozni, mert el fog hajlani, akkor már érdemesebb egy vastagabb szöget vagy csavart használni. A bakokat egymásra téve fúrtam ki, hogy ugyanolyan magasságba kerüljenek a furatok. A kart a lehető legalacsonyabbra helyeztem, hogy mogyorót is lehessen törni vele (próbáltuk, teljesen jól működik), de még fel lehessen emelni annyira, hogy a dió beférjen. Ha valaki túl sokat hagyott a furattól a kar bakok közti végéig, akkor lehet, hogy érdemes kicsit megreszelni a kar sarkát, így nem fog elakadni. A fogantyú a kar végén tetszés szerint kialakítható vagy elhagyható, ha van, kényelmesebb a fogás.

 

 

A méretek:
Alap: 56x17x2 cm
Bakok: 11x8x4,5 cm
Kar: 59x8x4 cm

A bakokon a furat az aljától 4 cm-re, oldalról pedig 5,5 cm-re, vagyis középen helyezkedik el.
A karon a furat a végétől 2,5 cm-re, az aljától 3 cm-re helyezkedik el, vagyis az alap és a kar alja között 1 cm van, ez nekünk jól működik.

Csak a kép kedvéért engedtem el a diót, mert sokkal egyszerűbb, ha bal kézzel tartom, amíg a kart nyomom.

A használatról még pár szó. Én a diót állítva teszem a kar alá, úgy, hogy a burokfeleket elválasztó vonal függőlegesen legyen. A bal kezemmel tartom a diót, míg a másikkal finoman szinte csak ráejtegetem a kart. Lehet egy mozdulattal lenyomni is, de úgy nagyobb az esélye, hogy a dió szilánkosabbra törik. Ha szép sérülésmentes fél diókat szeretnénk, akkor óvatosan kell dolgozni.

A kukacos, vagy egyéb módon beteg dió sem megy veszendőbe, kerti madaraink legnagyobb csemegéje a téli időszakban.