Kertinapló 2019.11.02. - Ágyások felöltöznek téli ruhába

Némileg sikerült kerti napot tartani. Megint hoztunk egy nagy zsák avart az ovitól a gyerekekkel, illetve négy kisebb zsákot egy háztól, ahol úgymond megkértek, vigyem el. Többször rákérdeztem, hogy csak avar van-e benne, mire a válasz igenlő volt. Így elhoztam. Sajnos kb. fél vödör szemetet szedtem ki a négy zsákból, így onnan többet nem hozunk avart. Jó lenne, ha mindenki értené, hogy miért nagyon fontos, hogy a hulladékunkat a megfelelő módon szétválogassuk. Ez az élhető jövő egyik legalapvetőbb lépcsőfoka, mégis olyan sokaknak esik nehezére. Általában egyébként hordok magamnál egy kisebb vödröt, amikor a kertben vagyok, mert annak ellenére, hogy semmilyen nem lebomló anyagot nem használok, mindig találok valamit. Akár a szél fújta ide, de lehet, hogy még a korábbi lakók hagytak valamit a földben. Nagy dilemmát jelent az is, hogy sokan műanyag zsákokba gyűjtik a leveleket. Ezeket a zsákokat kiöntés után próbálom többcélúan hasznosítani, takarásra, tárolásra, de annyira hitvány anyagból vannak legtöbbször, hogy hamar szemétbe kerülnek. Ilyenkor igyekszem annyira megtisztítani őket, hogy legalább a szelektívbe mehessenek. Na de visszatérve a mai napra. Mivel múltkor elfelejtettem felkészíteni a télre a drága kajszibarack fánkat, most ezzel kezdtem. Összeszedtem azt a pár felmagzott gyomot a korona alól, amiket nyáron nem volt alkalmam. Először egy pár marék alginitet szórtam szét a földön, majd arra egy jó fél talicska komposztot lapátoltam. Ezt takartam diólevéllel, majd ágaprítékot szórtam rá, hogy ne hordja el a szél a leveleket. A komposzt és az alginit nem igényel magyarázatot, az előbbi talajéletserkentő és tápanyag, az utóbbi pedig ásványi tápanyag a fának. Az avar takarás a nedvesség megtartását erősíti, azért dió, mert úgy olvastam, a szaga eltántoríthatja a pockokat a gyökérzet, kéreg rágásától. Az ágapríték pedig megintcsak keverék volt, főleg mályva, boróka és olasznád volt benne. Mivel ezek az ágak legfeljebb pár évesek, és nem olyan régi metszésből származnak, nem túl magas a szén-nitrogén arányuk, így nem tart egy örökkévalóságig a bomlásuk sem, így szintén tápanyagot biztosítanak a fa számára, ráadásul a gyökerekkel együttműködő gombák számára ideálisabb életkörülményeket teremtenek.

így néz ki nálam az évelők alja a tél előtt

Két veteményes ágyást sikerült még téli üzemmódba állítanom. Kiszedtem a gazokat, majd a néhány vakondtúrás elgereblyézése után takarónövénnyel szórtam be a területet. Az eddigi kedvenc kifagyó keverékem a mustár-zab-olajretek-takarmányborsó, most is ezt használtam. Egy kisebb részre került saját fogású magból Matador spenót. Tudom, hogy irtózatosan késő van már vetni dolgokat, de az előrejelzéseket megnézve még legalább két hétig nyomát sem látjuk majd fagynak, viszont kisebb esők már voltak, minden adott a keléshez. Ha már csak kisebb növények lesznek, akkor is megérte, hiszen lesz a talajban gyökérzet. A magok után egy réteg komposztot kaptak az ágyások, majd pár centi vastagon ezt nyári kiszárított fűnyesedékkel takartam. Nálam így telelnek az ágyások többnyire. 

az ágyás komposzt takarással

fű takarás (ez egy másik ágyás)

Kihajtottak a takarónövények (hátrébb már egész méretesek)

A hátsó kertrész veteményesítésének másik fontos (voltaképpen kezdő) lépése a takarás. Mivel most elég sok kartonom volt, egy-két helyen folytattam a füves-gazos terület letakarását, hogy jövőre, vagy akár az utánra ezt a részt is használatba vehessem. A szulák miatt sajnos többszöri takarás és kitartás kell, hogy a terület használatra kész legyen, de szerencsére van annyi veteményesem már most is, ami a család igényeit nagyjából kielégíti. A komposzt most 46 fokra melegedett vissza, így a forgatással még várok.

az aktuális komposzt