Kerti számadás 2022-ről

2022 a gyümölcstermők éve volt. Emellett a jól időzített másodvetések éve, de erről sajnos lemaradtunk, aminek az volt az alapvető oka, hogy előzőleg elhatároztam, ebben az évben nem fogok veteményezni, hanem minden szabad energiámat a kert művelési körülményeinek fejlesztésére fogom fordítani. Egyáltalán nem palántáztam (na jó, egy icipicit) és amit nem bírtam megállni és vetettem, azt csak szabadföldbe. A meglepő dolog (bár a vége felé már egyáltalán nem éreztem meglepőnek), hogy töredékét sem sikerült elvégeznem a megtervezett teendőknek. Ennek elsődleges oka volt, hogy nagyon sok időmet vitte el a pénzkereső tevékenység, a hangszerek javítása. Ezzel nincs mit tenni, a meglepő inkább az volt, hogy nem szabadult fel plusz idő azáltal, hogy elhagytam a palántázást. Egy picit jobban figyeltem a fásszárúakra és évelőkre, ez igaz, de nem olyan mértékben, ami indokolná, hogy nem spóroltam szinte semmi időt. A kertet így is úgy is be kellett ültetni valamivel, hogy ne pionír gazok vegyék át az uralmat, erre szolgált a szabadföldbe vetés, ami egyébként hozott némi eredményt is annak ellenére, hogy nem törekedtem semminek az életben-tartására. Ha úgy alakult, hogy épp tudtam szánni rá időt, locsoltam néhányszor, de nem próbáltam rendszert csinálni belőle, inkább csak lefölöztem a tartályokat, hogy ne menjen veszendőbe a túlcsorduló esővíz. Egy szó mint száz, a kerti fejlesztésekből nem nagyon lett semmi, de elment az év. Többször nem próbálkozom ilyen jellegű átszervezéssel, hanem inkább csak próbálok minél több mindent bepréselni egy napba, ahogy amúgy lenni szokott.

Késői laska (Pleurotus ostreatus)

2022-ben saját mérésem szerint 498 mm csapadék hullott, ami több, mint az előző évben, de így is iszonyatosan kevés. Az ország legszárazabb részein (Alföld egyes területei) írják átlagnak az 5-600 mm csapadékot. Mi még szerencsések vagyunk, mert az Alföldön tényleg sokkal rosszabb a helyzet, de 500 mm nagyon kevés. Mi négy, talán öt köbméter vizet tudunk jelenleg raktározni, ebből körülbelül 5-600 l az, amit télen is benne merek hagyni a hordóban, mert olyan típusú az edény, az IBC-k épségét nem merem kockáztatni. Továbbra sincs föld alatti épített ciszternánk, ahol nagyobb mennyiségű csapadékot tudnék télen tározni, nem találok rá szakembert, de amint találok, mindenképpen csináltatok. Házunk 110 négyzetméternyi tetőfelületéről még az ez évi 500 mm is 55 köbméter vizet jelent. Épp most számoltam ki, hogy 2022 december közepétől nagyjából január végéig (szóval masszívan fagyveszélyes időszakban) lehullott 165 mm eső, a tavalyi teljes éves mennyiség 35%-a, majdnem 20 köbméter! Ez egyszerre őrjítő és kétségbeejtő, mert ha van egy ciszternám, egész évre betárazhatok vele. Kerti tóból nincs esélyem ekkorára a telkünk mérete miatt, de mivel azt legalább én is meg tudom csinálni, ez egy fontos fókusz marad az idei évre is.

 

A két gránátalma-bokrunk egyikén volt néhány virág, de sajnos kisebbik lányunk leszüretelte őket. Már alig várjuk, hogy teremjenek.

A késői fagyok idén nagyon szerencsésen érkeztek, mivel pont annyira tizedelték meg a kajszibarack virágokat, hogy egyáltalán nem kellett ritkítani az egyébként túlkötődésre hajlamos fánkon. Szerintem ez ritka szerencsés helyzet.

Idén először volt bőséges spárgatermésünk, több étkezésre való is kikerült a néhány méteres spárgasorból.

Egy kicsit részletesebben a 2022-es csapadékeloszlásról, az aszályos időszakokról:

01.02.-03.31. között összesen 10,5 mm esett, 1-3 mm mennyiségekben esetenként. A tél alatt ez elviselhető, de a tavasz kezdetén igencsak jól jött volna az eső a csírázáshoz. 

06.11.-07.30. között összesen 4 mm esett két részletben. Olyan meleg volt, hogy esélye nem volt beszivárogni, a hőség miatt a talaj felső rétege mindenfajta vastag takarás ellenére teljesen kiszikkadt.

10.01.-10.23. az augusztus-szeptemberi csapadékok olyan szintű megkönnyebbülést jelentettek, hogy ezt már csak utólag vettem észre a feljegyzésekből.

Hőmérséklet tekintetében a tavasz elég hosszan volt hideg, április elején még -4 fokok voltak (illetve havazott), viszont az utolsó fagy valamikor május legelején volt. A korán vetett szabadföldi vetemények lassabban fejlődtek, így a május volt nagyjából olyan, mint máskor az április. Nyáron aztán volt lehűlés is, de amikor jött a kánikula, az elég intenzívre sikerült, ami rátett még pár lapáttal a június-júliusi aszályra. Ősszel az első talajmenti fagy 10.21. körül érkezett, de egészen 12.11-ig nem volt komolyabb hideg, így aki jól csinálta a másodvetéseket, annak nagyon jó termésben lehetett része.

Veteményesünk látképe 07.01.-jén. Itt most minden magról kelt magától, vagy direkt vetettem.

Egy kis érdekesség, amit sajnos az esélyes vírus keresztbefertőződés miatt meg kellett szüntetnem: fosóka bokorba oltott kajszi vessző termést hoz. Hátrébb a kisebb sárga szemek a több törzsű alany bogyói, a bele oltott pár éves Pannónia vessző is kinevelt néhány barackot.

Szokás szerint kezdeném azokkal a dolgokkal, amik nem annyira sikerültek 2022-ben. Mivel nem veteményeztem, ezért ezzel kapcsolatban sok elrontani/elmulasztani való sem volt, de azért más téren sikerült masszívan alulmúlnom az elképzeléseimet.

• Először is nem tudom, miért lett az a meggyőződésem, hogy majd ha nem fogok palántázni, akkor biztos minden fejlesztést, amit kitaláltam meg is tudok valósítani. A nem palántázással töltött időt, amit általában amúgy is a munkától lopok, gond nélkül megette a pénzkereső tevékenység, amikor pedig nem, akkor általában a házon végzendő sürgősebb karbantartási/fejlesztési feladatokkal kellett foglalkoznom, aminek az eredményeiből a kert sajnos nem részesült. Így nem lett kertitó, nem lett kész üvegház vagy verem, nem lettek baromfiak és csepegtető öntözés vagy épp ciszterna. Na majd jövőre! Fő az optimizmus.
• Rengeteg fát és cserjét neveltem dugványról és magról, majd ezeket tavasszal nagy számban ültettem ki kevesebb mint egy éves magoncként a kert különböző még kevésbé zsúfoltnak ítélt részeire. Nagyon kevés maradt meg belőlük. Ez nem feltétlenül baj, de azért annyit máshogy csinálnék, hogy ha már nincs lehetőségem arra, hogy locsoljam őket, akkor legalább meg fogom várni, hogy kétéves magoncok legyenek, így több esélyük lehet a túlélésre.
• Néhány cserjéről mintaszerűen, dúsan gyökerezett bujtásokat sikerült leválasztanom, talán a legjobban sikerült a kikeleti bangita, aminek külön örültem, mivel a második legkorábban virágzó cserjénkről van szó (legtöbbször már februárban nyílik, egyedül a téli jázmin előzi be). A leválasztott bujtásokat becserepeztem, és többet eladtam vagy elajándékoztam belőlük, viszont az a kettő, amit helyben kiültettem, nyáron elpusztult. A vízhiányon kívül nincs ötletem, mi történhetett, és csak remélni merem, hogy ami kikerült tőlem, az nem jutott hasonló sorsra.

Kikeleti bangita, február közepi kép

Az első helyezett virágzó cserje, téli jázmin, általában már januárban nyílik.

A lesúlyozott, komposzttal betemetett bangita ágból gyönyörű, erős hajtások sarjadtak.

Szétválasztva őket egyesével is erőteljes, hatalmas gyökerük van.

• Pár évvel ezelőtt ültettem fekete málnát, ami ha jól tudom egy szeder-málna hibrid, és idén már látszott, hogy szépen termőre fog fordulni. Igen ám, de valamikor kora tavasszal, talán bujtások ellenőrzése közben sikerült csúnyán megvágnom a fő szárat. Reménykedtem, hogy kiheveri, mert úgy is tűnt, de amikor elkezdte beérlelni a gyümölcsöket, akkor látszott, hogy egyszerűen nem tud elég vizet szállítani, így a sok szép bogyó mind elég száraz és kemény lett. Remélem jövőre lesz annyi eszem, hogy békén hagyjam.

Nagyon mutatós, de sajnos eléggé aszott bogyók.

• A pocokbiztos ágyások továbbra is a meztelencsigák kedvenc helyei, így répát 2022-ben sem sikerült termesztenem, egyszer próbáltam csak meg, aztán inkább hónapos retket és nyári zöldségeket vetettem ide. Remélem, hogy az ősszel vetett mustár téli takaró alatt nem fognak úgy felszaporodni többet.

Pocokbiztos ágyás, ami nem csigabiztos. Itt már a szezon közepe felé.

A hűvös tavaszt jól mutatja, hogy ez májusi kép.

A felmagzó retkek másik finom része a zsenge becőtermés.

• Kaptam évelő káposzta magot, amiből jó arányban sikerült palántákat nevelnem. Nagyon bizakodó voltam velük kapcsolatban, kiültettem őket, majd figyelhettem, hogy rendszeres hamu és kovaföld szórogatás ellenére hogy zabálják le a leveleket a csigák és a földibolhák. Végül egy darab élte túl a szezont, amiről tudtam szedni télire néhány dugványt, amik közül egy maradt életben. Nem indult túl fényesen a kapcsolatunk, azt kell mondjam.

A fiatal palántákat igyekeztem csigavédelemben részesíteni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

A megmaradt példány. Mint látható az alsó leveleken, ő is túlélt ezt azt.

• Sajnos a feketerigók, amilyen gyönyörű, csodálatos és kedves madaraink, annyira bosszantóak is azáltal, hogy bárhol frissen ültetek valamit, nekik pár órán belül szét kell túrniuk az egészet giliszták után kutatva. Ebben persze nincs semmilyen meglepetés, mert a jóféle kerti komposzt tele van számukra finom falatokkal, de azóta sincs jó ötletem arra, hogy miképpen lehetne valamilyen szinten visszafogni a vehemenciájukat.

Biztos sok finom kukac mozog a palánták körül...

Kiásás védelem a kis sóskáknak.

• Egész rövid életében nagyon beteges volt a Redhaven őszibarackunk, így végül amikor megláttam, hogy már növekszik a nem sokkal messzebb magról vetett őszibarack-fánk, akkor átvágtam a törzsét. Gyakorlatilag már így is a végét járta, előző évben az öt centimétert sem érte el a növekedése a folytonos tafrinafertőzés és tetvek miatt.

Az új magonc őszibarack. Elég sok magot vetettem, de csak egy kelt ki, nekem ez a szelekció egyelőre megfelel.

Őszre már nagyobbacska lett.

• A kincset érő Pannónia kajszibarack fánkon is új nyavalyát fedeztem fel, a törzsön kéregmoly ürülékét, és a fa által kiválasztott mézgát. Ez ellen igyekszem feromoncsapdákkal fellépni, mivel túl nagy a tét, a téli lekvárok nagy százaléka ennek a fának az egészségén múlik.

Jellemző kép a kajszi fa törzsén. Érdemes lehet csapdázni a molyokat.

• A szeder termése hihetetlenül bőségesnek ígérkezett, ám a kánikula és komoly szárazság miatt végül a beérő termések jó része a száron megaszalódott és ehetetlen volt. Így is több szedret ettünk azért, mint egy évvel korábban.
• A hideg tavasz újból masszív moníliafertőzést okozott a meggyeknél, így ebből a gyümölcsből szinte semennyi nem termett.
• Szokásos visszatérő kártevőinken, a csigákon, földibolhákon kívül idén masszív volt a hangya-tetű páros, amit főleg a szilvák sínylettek meg, a törzs köré szórt kovaföld valamelyest hatékonynak bizonyult a hangyák távoltartásában. Poloskával idén nem nagyon volt dolgom, mert nem termesztettem érdemben érzékeny növényeket, viszont szintén visszatérő, de eddig komolyabb bosszúságot nem okozó versenyző az ormányos bogár, ami a keresztesvirágúak becőtermését teszi élvezhetetlenné (gondolom többek között, de én ott vettem észre), azt tippelem, ez is a környékbeli szántókon termelt repcének lehet áldásos mellékhatása.

Ormányos bogarak jól szórakoznak a retekvirágon.

Ennyit a negatívumokról (azért volt közötte pozitív rész is), ideje kicsit a jó oldaláról is megközelíteni 2022-t és a kertünket:

• Január közepén egy számomra meglepő, de annál örömtelibb brokkoli másodvirágzásban volt részünk a még 2021-ben bennmaradt, egyébként már leszüretelt tövekről.

• Sikerült megrendeznem az első pusztaszabolcsi magbörzét (valószínűleg lehetett korábban ilyesmi esemény, és szerettem volna valamilyen folytonosságba bekapcsolódni, de az ez irányba történő kutatásom nem járt eredménnyel). A magcserén elhanyagolható volt a helyi érdeklődés, gyakorlatilag 3-4 fő, de messzebbről szerencsére érkezett még néhány résztvevő. Az Áldott menedéktől Attila tartott tanulságos előadást a szabad elvirágzású fajtákról és a saját gazdálkodási módszereikről, míg Kovács Péter tüzikovács szerszámválasztási és használati ismereteket osztott meg. Azóta már lezajlott a 2023-as helyi magbörze is, remélem évről évre sikerül fenntartani és növelni az érdeklődést.
• Február végén meg tudtam látogatni a Sztyeppekertet, ahol egy dolgozós nap keretében meg is nézhettem a gazdaságot, beszélgettünk egy jót. Minden évben szeretnék legalább egy ilyen napot, amikor meg tudok látogatni valakit, akinek érdekel a munkája, mert új motivációt tud adni, feltölt, és még barátságok is kialakulhatnak (ha még nem lett volna eleve).
• Végül több évnyi várakozás után (2020-ban oltottam a rönköket) 2022-ben úgy tűnik, egész jól termőre fordulnak legalábbis a beásott laska-rönkök. Idén tavasszal is volt rajtuk egy adag termőtest, és ősszel is megjelentek.

Egy tavaszi adag, itt látszik, hogy szárazabb volt az idő az ideálisnál.

Ősz: az augusztus-szeptemberi esők beindították a rönköket.

Néhány shiitake is előbújt, de azt még nem tudtuk megkóstolni.

• A tüskétlen szedrekről nagyon sok jó bujtást sikerült gyökereztetni, így ezzel a fajta szaporítással is tudok már sikereket elérni.

• Egy komoly eredmény volt számomra, hogy nagyon úgy tűnik, sikerült megoldani az örökölt cseresznyefánk problémáját. Egy gyümölcstermőkkel foglalkozó Fb csoport tagjainak segítségével sikerült meghatározni, hogy a fánk valószínűleg Carmen fajtájú, ez alapján pedig tudtam keresni megfelelő párt neki, ami képes megporozni. A porzónak választott Pál cseresznyén idén mindössze körülbelül 20 virág volt, de még ez is elég volt ahhoz, hogy a nagyobb Carmen fán legalább háromszor annyi termés kössön, mint bármelyik korábbi évben.

Nem sok virág volt a cseresznyénk porzó párján, de ez is elégnek bizonyult.

Mindig sok virág volt, de soha nem kötött még ennyi gyümölcs.

Az egyik legfinomabb befőtt szerintem még akkor is, ha magokat kell köpködni.

• Egy kedves fészbúkos ismerőstől, aki egyébként komoly kísérleteket folytat nem honos gyümölcstermőkkel, sikerült vásárolnom amerikai datolyaszilva magokat (Diospyros virginiana), melyek alanyként sokkal jobban bírják a kései fagyokat, mint ázsiai rokonaik. Engem a gyümölcsük is érdekel, mert kisebb ugyan, mint a boltból ismert datolyaszilva, de számosabb lehet, és kevésbé nemesített volta miatt jobban ellenállhat a viszontagságoknak.
• Bármilyen ambivalens a kapcsolatunk a rigókkal, azért az mindenképp melengette a szívünket, hogy közvetlenül a bejárati ajtó mellé fészkeltek egy létra tetejére. Így olyan szintű megfigyelésükre nyílt módunk, mint soha korábban és a gyerekek is komoly betekintést nyerhettek a fiókák növekedésébe.

Itt még nem nyitották ki a szemüket

Éhesék

• Nagyon hálás vagyok érte, hogy idén az Önkormányzat még tovább ment a szúnyog-ügy megoldásában és teljes mértékben mellőzte a kémiai szúnyoggyérítést, ehelyett a helyi közterületi árokrendszert rakták rendbe, majd itt védekeztek a biológiai (bti) módszerrel. Ez hatalmas előrelépés!

Kiskertben a szúnyogokat megelőzni lehet a legegyszerűbben. Tisztában kell lenni vele, hogy hol alakulhat ki pangó víz, és ha ezt tudjuk, akkor megszüntetjük az ilyen helyeket és/vagy figyelemmel kísérjük, hogy mikor jelennek meg benne a szúnyoglárvák. Ilyenkor még mindig van néhány napunk cselekedni és értelmesen felhasználni a vízmennyiséget, ha nincs a vízben vagy környékén olyan ragadozó, ami szívesen fogyasztaná a lárvákat.

• Úgy döntöttem, kicsit megpróbálom felhívni a figyelmet rá, hogy lehet nálunk vásárolni különböző, főleg évelő növényeket, ezért készítettem a képen is látható árusító asztalkát, amit szezonban sokszor kiraktam a kerítésen kívülre. Nem volt nagy érdeklődés, de 10-20 növény így is gazdára lelt, amiknek jó eséllyel már nem lett volna hely nálunk a kertben.

A toliga

• A kert fejlesztésével kapcsolatban ugyan nem sokra jutottam, de például engedélyt kaptam rá, hogy a szomszédom egyik ereszlefolyója alá tegyem az egyik IBC tartályunkat. Ez komoly plusz vízmennyiséget jelent, amiért nagyon hálás vagyok neki, illetve azt érzem, hogy ez talán neki is hasznos, mivel korábban csak a házfal mellé folyt a víz, így viszont a fal szárazon tud maradni. Sikerült egy kerti kaput is eszkábálni egy másik szomszédom segítségével, akinek hegesztési ismeretei és gépe is van, ez volt az alapfeltétele annak, hogy ősszel örökbe tudtunk fogadni egy menhelyes kutyát, Lizát. Régi tervünk volt ez, a kapu is, de főleg a kutya, mert azt látjuk, a gyerekeinknek szüksége van arra, hogy közvetlen közeli kapcsolatuk legyen háziállatokkal. Ez az első lépés. Mindenesetre nagyon jól összeillünk Lizával, úgy érezzük, jó helye lett itt nálunk. Végül még valamelyest előrelépésnek tekintem, hogy érdemben sikerült haladnom a tároló veremmel, amit még 2021-ben kezdtem építeni. Közel áll a befejezéshez, de erre már csak 2023-ban kerülhet sor.

A fémváz egy pár évvel korábban kibontott garázsajtóból készült és mivel kerekeken gurul, nem kellett komoly zsanérmegoldást alkalmaznom.

Liza az új családtag.

A verem jobban néz ki, mint tavaly, de még mindig nincs kész.

Bár erre nem tértem ki, de találtam a környéken egy romos üvegházat is, ami pont felfért a helyi fuvaros platójára, így lecsaptam rá. Az üvegek egy része törött, így lesz vele még elég sok munka, de remélem, hogy ha egyszer elkészül, akkor sokat fog segíteni a palántázásban.

• Érdemben sikerült felszaporítani a pár évvel korábban vásárolt elefánt-fokhagyma állományt, olyannyira, hogy már tudtam belőle eladni is.

Őszi fokhagyma és elefánt fokhagyma (jobbra)

Balra elefántfokhagyma (Allium ampeloprasum var. amperoprasum), és egy méretes őszi fokhagyma

• Úgy érzem, mostanra sikerült kidolgozni a számomra tökéletes avarkomposztálási módszert. Ennek lényege, hogy az avart áztatás után lecsorgatva rakom halomba. Így, mivel az avar nagyon jól szigeteli a nedvességet mind befelé, mind kifelé, ideális közeg keletkezik az egész halomban a szerves anyagot bontó élőlények számára, legyenek azok giliszták, ászkák vagy pajorok (a paránylényekről és gombákról nem beszélve). Mivel az avar elég széntúlsúlyos (legalábbis ha nem teljesen frissen hullott), ezért nem hevül fel, nem kell forgatni. Cserébe viszont gyommag sincs benne, amit csíramentesíteni kéne. A helyi óvodakertből beérkező őrült mennyiségű avarból most már évről évre kb. 1 köbméter (de inkább kevesebb) komposzt keletkezik, amit az ágyásokra szoktam szétteríteni.

Avargyűjtemény 2022 februárjában

A komposztálás eredménye, ez rostálás nélkül, csak így belelapátolva.

A rosta elsősorban a dióhéjak és a szulákgyökerek kiszűrésére szolgál. A számottevő diólevél mennyiség mind gyönyörűen komposztálódott, egyedül a dióhéjak maradtak meg.

Ez pedig már a 2023-évi komposzt kezdeti fázisa az áztatókáddal.

• Ősszel, amikor szétszedtem az előző évi avarkomposzt rakást, két új helyre is került elég sok humusz: az egyik egy bontott fürdőszobai kád, amiben jövőre a földiepret szeretném termeszteni, így megvédve őket a túlzott meztelencsiga érdeklődéstől, a másik egy raklapokból összerakott emeltágyás, ami faiskolai célokat szolgál, mivel egyik oldalát megbontva a magoncok könnyedén nagyobb gyökérrel kitermelhetőek.

A földieprek mellett három ezüstcseresznye van a kádban, amik nagyon nem érezték jól magukat szabad földben, így még teszek velük egy próbát.

az oldalról fagyok ellen száraz avarral szigetelt faiskolai erősítőágyás

• Korábban nem volt évente ilyen, de 2022-ben is végigment a településen az áramszolgáltató alvállalkozója, hogy levágja a túl magasra nőtt ágakat, majd helyben ledarálja. Hozzánk már régi ismerősként jöttek a teherautóval és hoztak három platónyi ágdarálékot. Egy kis borravalóval szerintem kölcsönösen elégedetten bonyolítottuk le az ügyletet, bár valószínűleg nekik az is segítség, ha a darálék egy részét nem kell messzebbre vinni.

Érdekes év volt a kert szempontjából 2022, de egy kicsit külső szemlélőnek éreztem magam azáltal, hogy nem voltak palánta növényeim, a magról kelt dolgokat pedig nem sajnáltam annyira, mintha hónapokig nevelgettem volna őket. Nincs más hátra, mint egy kis összefoglalás a terményekről, amik azért így is a rendelkezésünkre álltak némi minimális munkáért cserébe, illetve képek és néhány mondat arról, mi készült belőlük.

Kiemelkedően jól sikerült: cseresznye, kajszibarack, piros-, fekete-, aranyribiszke, málna (nyári), fokhagyma, dió (sok éves átlaghoz képest)

Bőséges és jó minőségű: takarmányborsó (hajtás), kocsi tépősaláta, hónapos retkek (Dyana és Poloneza), csicsóka, madársaláta, spárga, cékla-mángold hibridek, faeper, málna (őszi), fanyarka, elefánt fokhagyma, rozs, szeder, eper, szőlő, csalán, tyúkhúr

Számottevő mennyiség: gumós zeller, laskagomba, Black beauty cukkíni, bajai homoki bab, Orange sütőtök, édeskrumpli, mézbogyó, torma, som, egres

Kóstolónak: kutyaszemű lóbab, Leila mák, Kondor és Sarpo Mira krumpli, Markóci sárgabab, évelő káposzta, vöröshagyma, paradicsomok, tűzbab, mandula, szilva, meggy

Nem jött össze: szümcső, téli porcsin, paréjsóska, répák, endívia, koriander, karalábé (direkt vetve), bazsalikom, patisszon, főzőtök, kapor, alma

Sikerült újból kiültetni az életben maradt szőrös kiviket és ezúttal életben is maradtak, sőt, nőttek vagy másfél métert. Remélem jövőre még erőteljesebben be tudnak indulni. A kivi ügy utolsó fejezeteként még behoztam a kertbe néhány minikivit is (Actinidia arguta), név szerint Ken's red, Issai, Scarlet september és Weiki (porzó) fajtákat. Meglátjuk, mihez tudnak kezdeni, az első szezonukat tavaszi kiültetéssel már túlélték, amit jó jelnek veszek.

Rita főzött néhány új, nagyon ízletes és különleges ételt, illetve szokás szerint fermentáltunk és nedves dunszttal tartósítottunk néhány terményt, nevezetesen: tejsavas erjesztéssel készült sütőtök, piacos répa (répalazac), piacos savanyúkáposzta, csicsóka, becőke és pitypang kapri, zöldparadicsom. Főztünk saját gyümölcsből kajszibarack, illetve ribizlis kajszi lekvárt, cseresznyés ribizlilekvárt, helyi termelőtől vett meggyből meggy és cseresznyelekvárt, eperlekvárt rebarbarával és málnával (fagyasztóból), meggy-, cseresznye- és fosókabefőttet. Kevertünk bodza és almamenta szörpöt is. Végül idén sem maradhatott ki a lecsó és paradicsomszósz, sajnos kizárólag külső alapanyagból.

Rakott savanyú káposzta

Hagyományos nőnapi hamburger újhagymával, madársalátával és savanyú káposztával.

Bár nem épp egy dekoratív étel, de a lila édeskrumpli nudli nagy kedvencem lett, a lila batátának van egy különleges íze, ami semelyik másik színű édeskrumplira nem jellemző.

Hamis carbonara szósszal kiváló ebéd.

Szintén lila édeskrumpliból készült ez a krumplifánk.

És tényleg így néz ki belülről, ebben egy csepp színezék nincsen.

Nagyon különleges kinézetű a tejsavasan erjesztett sütőtök. Frissen bontva az íze is utánozhatatlan, valami egészen egyedi pikánsság jelentkezik benne.

Tejsavasan erjesztett paprika, sütőtök-hagyma és piacos répa korianderrel.

Egy februári szedés

A tormából ecetes immunerősítő lett saját almaecettel, a madársalátát és a csicsókát itt frissen fogyasztottuk.

Nálunk már nem sok pitypang nő, ezért a település biztosan permetezetlen részeiről kellett vadásznom az alapanyagot a pitypang kaprihoz.

Fehér mustár, pitypang bimbó és csicsóka, mind 2-3%-os sóoldatban tejsavasan erjesztve.

A pitypang kapri nagyon jól sikerült, máskor is fogok csinálni.

körte és fosóka ecet készül, itt még az alkoholos fázis

A nélkülözhetetlen csodás sárgabaracklekvár

Szép adag lett belőle idén is (ez csak a két befőzésből az egyik)

becőke savanyúság

A sok termesztett zöldség hiánya miatt megismerkedtünk a (viszonylag) helyi kosárközösséggel, ahonnan elég sokféle terményt tudtunk vegyszermentesen is beszerezni. A húst továbbra is a Táncoskerttől tagságunk által szerezzük be, illetve egy helyi állattartó-hentestől némi füstöltárut.

2022-ben tényleg kevesebbet dolgoztam a kerttel, mint korábban, emiatt máshonnan kellett beszereznünk csomó mindent, ami nem volt olyan jó érzés. A kihagyás nem hozta meg a kívánt eredményt, úgyhogy többször nem próbálkozom ilyesmivel, inkább marad a küzdelem. Viszont ahogy kezdtem is, ez az év a gyümölcstermőkről szólt nálunk, nagyon hálás vagyok, hogy örökölt és általunk telepített növényeink is ontották a finomabbnál finomabb falatokat, és ezért igazából nem kellett közvetlenül megdolgoznom, az időjárás kegyes volt (ezt hagyom így, de leírás után már nekem is furcsa volt), és merem azt gondolni, hogy a hosszútávú kert-gondozási megoldásaink is segítettek. Végezetül jöjjenek 2022-es életképek.

A kép előterében látszó letakart rész jobb oldalán egy fosóka tő látszik.

Idén egyetlen oltást tudtam csinálni, a fent említett mirabolán alanyba.

Mindkét oltás gyönyörűen megeredt, így nyáron a gyengébbiket kivágtam.

A Pannónia kajszinknak készült "biztonsági másolatként" ez a fa, kint áll az utcán a ház előtt.

Télre az erős fosóka alany miatt majdnem két méteresre nőtt.

Ennyit palántáztam összesen.

A mini tó továbbra is érezteti hatását, ez a gyönyörű szitakötő nem egyedi jelenség már.

Szokásos kertlakónk, a kék fadongó.

Idei albérlőink voltak számos környékbeli kóbormacska, amíg ősszel meg nem érkezett Liza kutyánk.

Szívemnek kedves dzsumbuj általam ültetett, vagy elősegített növényekből. Kivétel a háttérben a szomszéd bálványfája.

Fűszerkertünk

Az augusztusi esőktől kivirágoztak a gombák.

Egy kis játékra is jutott idő.

őszi rózsa színkavalkád

mézontófű és önkéntes áttelelt magról visszatérő kocsi tájfajta tépősaláta

A facéliákat időnként visszametszettem, hogy szebben tudjanak növekedni a saláták, amiből erről az egy helyről sikerült ellátni a családot friss zölddel.

Idén először ettünk saját kertünkből kökényt. Itt virágzik.

mocsári gólyahír virágzás

szépséges orgona

a cserepes évelő lerakat

málnaágyások sok takarással és lómentával

a növényi szűrőfal az utcafronton szépen elindult

A műhely dísze a gyönyörű rózsánk.

Idén is volt némi tervezetlen magfogás: zab, szalmából kelt árvabúza, borzaskata

A kutyaszemű lóbab sajnos elég szerényen tudott csak teremni.

szederkordonunk télen, avartakarással

júniusban, virágzáskor

az eredmény egy része

Első kóstolónk mandulából. Nagyon várjuk a folytatást.

Idén zacskók helyett kiszuperált festékesvödrökben termesztettem a batátát, 20-20 edényben Tápiói 96-t és lila húsút.

Őszre szépen eltűntek a vödrök.

Elfogadható lett az eredmény, de a gumók minőségére erősen rányomta a bélyegét a nyári aszály.

Tápiói 96

Kipróbáltam, hogy sikerül-e faeperből jó ecetet csinálni, a szüreteléshez rázós technikát alkalmaztam.

Könnyen összejön egy ilyen adag. Sajnos az ecet nem abba az irányba ment, mint szerettem volna, úgyhogy majd újrapróbálkozom.

Az opar gyöngyei egy számomra nagyon kedves nyári levélzöldség, amit amúgy palántázni szükséges, de tavaly szándékosan hagytam néhány növénynek, hogy az összes magját elszórja, mert úgy hallottam, akár a mi éghajlatunkon is képes visszatérni magról. Így is lett, végül egy darab növény hajlandó volt magától előbújni. Elég felemás eredmény.

bajai tájfajta homoki bab virágzás

évelővé alakult édeskömény eteti a rovarokat

Idén több bogyósgyümölcs fajjal sikerült kisebb fajta-összehasonlítást végeznünk, amikről majd szeretnék bővebben is írni. Málna (amiről már pont írtam).

Fekete és arany ribizli.

Piros és fehér ribizli

egres

málna többször

tüskétlen szeder

somok

Ezek a paradicsomok maguktól keltek ki, mert ide nem vetettem magot, és ők voltak a legegészségesebbek.

A som szüretelést megkönnyítendő érdemes kartont tenni a bokor alá és finoman megrázni az ágakat.

zsenge madársaláta

általunk nagyon kedvelt tyúkhúr

télire vetett mustár takarónövény

ősszel a kertben gombák voltak mindenhol

Így nézett ki a magról vetett és gondozatlan paradicsom állomány, amiről nem sok paradicsomot ettünk nem meglepő módon.

Még tél végén akadt némi zeller és karalábé

A lecserélt csicsókafajta sokkal jobban bevált, mint a korábbi, göcsörtösebb gumójú.

Kora tavasszal párolva kiváló kaja a sásliliomok zsenge hajtása.

A tyúkhúr nálunk simán egy szinten van a salátával, úgymond felmentettük a gyom státuszból.

Az első spárgaszedés.

Szokásos csalán

még több spárga

kocsi tájfajta tépősaláta

májusi retek és társai

mézbogyó

földieper és rebarbara

retek becőke és takarmányborsó zsenge hüvely

nyári málna és fanyarka

vegyes gyümölcs keverék

Kevert ribizli

Fertődi aranyfürt - csak ajánlani tudom

cseresznye bőségesen

arany ribiszke

málna, sásliliom bimbó és cukkíni

fekete ribizlik, becőke, fokhagyma

CéklaXmángold hibridek. Ilyen magom volt, ezért ezt vetettem, nagyon érdekes vegyes állomány alakult ki.

A magról túlvetett cukkíni végső soron elég jól alakult.

Kajszibarack osztályozás balról: friss fogyasztásra alkalmas, lekvárba való a rohadt részek kivágásával, komposzt

arany ribiszke termés

Tayberry - idén már több volt kicsit

a fanyarka vége sajnos kicsit összeaszott

Elég piacos fotó lett.

fosóka ecetnek és befőttnek

gyenge vöröshagyma termés, jó része magszáras is lett

magától, vagy direkt vetett magból kelt minimális paradicsom

Fekete berkenyénk első termése.

Az első szem itthoni homoktövis. Valahogy van szemem ezeket kiszúrni.

Idén Kondor nevű krumplival próbálkoztam, nem nyűgözött le. De az is igaz, hogy a cseresznyefa alá vetettem és nem locsoltam.

Csodás Teréz

gyümölcsös év ide vagy oda, a szilva nem akar sikerülni

Csodás Moldova

Ez a tőke igen szépen kötött.

A véletlen hibrid cékla-mángoldból mindenféle felhasználásra került: gyökér, szár, levél

2016 óta először volt szép diónk, amit valószínűleg az extrém aszálynak és kánikulának köszönhetünk.

Már három sombokrunk fordult termőre.

őszi vegyes

A sütőtökök idén sem tudtak teljesen beérni, de utólag bepótolták a kazánházban.

A Markóci sárgabab sajnos csak a zöldbab fázisig jutott el az első fagyokig.

Az őszi málna elég gyenge volt, mert a nyár végi virágoknak nem voltak jó körülményeik a kifejlődésre júliusban.

végezetül még az utolsó 2022-es hibrid cékla szüret.

 

Kívánok mindenkinek eredményes munkát és sok éltető terményt 2023-ban!