Mezőföldön: Kerti számadás 2021-ről

Tavaly elmaradt az előző év összegzése, és ez nagyon zavar, úgyhogy mielőtt 2022-t próbálnám lezárni, megpróbálkozom 2021-et átgondolni. Szerencsére az ehhez szükséges jegyzeteim elkészültek időben, csak a blogbejegyzés megírása maradt el. 2021 nagyon kettős év volt, sok jó étel termett a kertben, de folyamatosan éreztem, hogy komoly fejlesztéseket kell megvalósítanom ahhoz, hogy a kertbe fektetett energia tényleg gyarapodni tudjon a növényekben, és ne mindig azt érezzem, hogy ha ezt vagy azt még tudnám biztosítani a kert lakóinak, akkor valóban kicsattannának az egészségtől, és nem csak éppenhogy eljutnának a terméshozásig. Mondom ezt úgy, hogy a zöldség befőzéseken kívül csak nagyon kevés terményt kellett boltban vásárolnunk (főleg krumplit, hagymát és gyökérzöldséget), a friss fogyasztásunkra megvolt minden, és még télire is sikerült belőlük elrakni, viszont voltak esetek, amikor némi kreativitásra, kompromisszumra volt szükség, hogy a reteknek a levelét és becőjét együk, ne a gumóját, vagy hogy a mizunának a lepusztított levelei helyett a virágai is nagyon finomak. Egy mondat erejéig az idejutásról: 2016-ban költöztünk ide Pusztaszabolcsra, 1000 m2-es a telek, aminek durván a negyedén-harmadán termelünk valamilyen egynyári kultúrát, az évelőkkel pedig igyekszünk a maradékból minél többet lefedni. A kertet nagyon pionír állapotban kaptuk, hátul főleg a tarackbúza és pitypang dominált egy-két fűféle mellett, aszat és szulák körítéssel, néhol egy kis árvacsalánnal.

Egy kora tavaszi szüret

szeptemberi kép

A 2021-es év fő elhatározása az volt, hogy 2022-ben nem fogok veteményezni, és az összes energiámat a veteményes jó működéséhez szükséges fejlesztésekre fogom fordítani. Nem akarom előre lelőni a poént, de ez persze nem jött össze. A kerttel kapcsolatos problémáim nem túl meglepő módon a víz körül forogtak, és ha röviden össze kéne foglalnom, hogy mi történt 2021-ben, az úgy szólna, hogy próbálok annyi időt tölteni a kézi locsolással, hogy legalább életben maradjanak a növények. A saját (természetesen nem 100%-ig mérvadó) mérésem szerint 2021-ben nálunk 468,5 mm csapadék hullott, ami így utólag tekintve még a 2022-ben lehullottnál is kevesebb volt. Az pedig remélem már senkit nem ér meglepetésként, hogy ez a kevés csapadék is igen szélsőséges eloszlásban hullott.

az egyik kedvenc képem

01.07.-01.30. - ez ugyan nem tenyészidőszak, és hagyományosan száraz, de nem esett egy szem hó sem.

01.30.-04.13. - 71 (!) napon keresztül nem volt komolyan vehető eső, 1-3 mm-ek hullottak, ami összesen 12 mm-t tett ki, de az ilyen kis csapadékokról érdemes tudni, hogy ezek nem képesek a talaj felső 1 cm-ét sem rendesen átnedvesíteni, nemhogy mélyebbre jussanak.

Áprilisban volt némi rendes csapadék, illetve kifejezetten csapadékos volt a május eleje, ami sokaknak bosszúságot okozott, tele volt az internet vele, hogy betegek a kiültetett palánták, stb. Itt sem volt ez másként, de ezeket később simán kiheverték a növényeink, én személy szerint minden csepp esőért hálás vagyok, akármilyen eloszlásban méltóztatik érkezni.

05.25.-07.14. - Itt 50 napon keresztül összesen 4,5 mm esett, 1-3 mm/alkalom eloszlásban, ami a hozzá társuló melegben már gyakorlatilag nem is nagyon ért le a föld alá, mert azonnal elpárolgott a felületekről.

végül 08.17.-09.27. - 50 napon keresztül 8 mm esett. Ez volt a legdurvább, a nyári melegben egy ilyen aszálynál gyakorlatilag megáll az élet, virágzás/terméskötés pedig normális öntözés nélkül teljesen kizárt. Sok nehéz kártevő ráadásul imádja a szárazságot (földibolha, poloskák), szóval ez főleg nekik kedvezett. A madáritatót naponta töltöm újra, és ebben az időszakban ki is fogy/szárad másnapra!

Fagyok tekintetében nem voltak komoly gondok, az utolsó komolyabb fagy itt 03.20.-a körül volt, az utolsó talajmenti fagy 05.06.-án, így a fagyosszentek nem hozott hideget már. Az első őszi talajmenti fagy 10.15-29. között volt valamikor, ami elég sokáig hagyta érni a sütőtököket/batátákat. Az első komolyabb fagy (-5) 12.04.-én érkezett. Talán az egyetlen, ami érdekes volt, hogy június elején is viszonylag sokáig voltak kifejezetten hideg 7-8 fokos éjszakák, amit azért a nyári növények nem értékeltek túlságosan. Végül ennek nem nagyon láttam negatív hatását szerencsére.

És akkor egy kicsit arról, mi az ami konkrétan nem annyira sikerült, milyen kudarcokat éltem meg 2021-ben a kerttel kapcsolatban.

több helyen azt olvastam, a fák törzsének lemeszelése képes késleltetni a kihajtást, ami egy hasznos megoldás lett volna a gyümölcsfákon keletkező tavaszi fagykárok mérséklésére. Több fánál is kísérleteztem ezzel, pl. két közvetlenül egymás mellett álló meggyfánál, ahol az egyiket lemeszeltem, a másikat nem. Ugyanakkor hajtottak ki. Ettől függetlenül persze lehet haszna a meszelésnek áttelelő kártevők visszafogásában, vagy fagylécesség megelőzésében, az előbbi hatásosságáról nem vagyok meggyőződve, az utóbbi pedig elég speciális időjárási körülmények között jelent problémát (nagy hőingás hótakaróval), ami azóta nem volt, hogy ide költöztünk volna. Érdekes módon több fánk is fagyléces lett, de mindig olyan években, amikor nagyon magasra feljött a talajvíz, és gondolom a fáknak muszáj volt több vizet felszívni egyszerűen már csak a nyomás miatt is, ami a törzsek kirepedéséhez vezetett pl. 2023 elején.
Egy komoly hibát elkövettem a palántázásnál, nevezetesen az első anyag palántaföldet olyan komposztból csináltam, amit sikerült vízbe áztatnom néhány hétre. Olyan edényben tároltam, amiből nem tudott kifolyni a víz, és hiába gondoltam, hogy olyan helyen van, ahova nem eshet be az eső, mégis beesett. Az ezzel a komposzttal készült palántaföld gyakorlatilag minden növényt megbetegített és elpusztított, amit belevetettem, aminek az okát én abban látom, hogy a víz alatt az aerob élőlények mind elpusztultak, és a víz leeresztése, kiszáradás közben pedig főleg olyan paránylények tudtak felszaporodni, amik élő növényeket betegítenek meg. Miután erre rájöttem és kiöntöttem a kertbe a palántaföld maradékát, az új keverékhez a komposztot már közvetlenül a komposztálóból rostáltam, és így semmi gondom nem volt sem a keléssel, sem a palántadőléssel és más hasonlókkal.
Elpusztult egy virginiana alanyra oltott datolyaszilva csemeténk, és ezzel be is fejeztem a drága szabadgyökeres növények vásárlását, mert ezt a fát is kb. 3-4 szál gyökérrel sikerült megvennem jó sok pénzért. Azóta már jó pár virginiana magonc nő a kertben, amikre majd idővel lehet nemest oltani, ha úgy gondoljuk.
A kivikkel is hamarosan feladom a küzdelmet, mert 2021-ben sikerült az általános javaslatnak megfelelően túl rövidre metszenem őket, aminek az volt az eredménye, hogy szinte az összes megmaradt rügyet kihajtás után lelegelték a csigák. Végül ki is emeltem szabad földből a túlélő növényeket és biztonságos helyen cserépben igyekeztem megerősíteni őket, 2022-ben pedig visszakerültek szabad földbe, azóta szépen nőnek, de figyelek rá, hogy amíg nem kifejezetten erőteljesek, addig ne vágjam pár rügyre vissza őket!
Karalábéval gondoltam teszek próbát néhány új fajtával, mert a leírások nagyon ígéretesek voltak. A tapasztalatom az volt, hogy a Gigantot semmi nem tudja felülmúlni. Tökmindegy, hogy fiatalon felszedem, vagy meghagyom télre hatalmasra hízni, a Gigant mindig zsenge, túléli a földibolhákat, egyáltalán egy szuper fajta, semmi más eddig közelébe sem tudott érni.

Fiatal Gigantok, levesnek egy kis zöld-homokibabbal.

Megtermett példányok, a felső elég csigavert is.

A korábbi évek pocok-tapasztalatai miatt úgy határoztam, csinálok legalább két ágyást, ahova nem tudnak bejutni. Dróthálóval alapoztam, majd erre emeltem magaságyást betontégla szegéllyel, gondolván, hogy majd itt tudom termeszteni a gyökérzöldségeket, biztonságban. A siker része a dolognak az, hogy tényleg nem jutnak be a pockok és például sikerült újból pár év kihagyás után gumós zellert termeszteni, de a répa-fehérrépa-pasztinák egyszerűen nem akart kikelni. Csírakorban lelegelték a csigák, de az összeset. Nem tudom, hogy sikerült ennyire masszívan felszaporítani ebben a két ágyásban őket, de azóta még egyszer sem sikerült répafélét kikeltenem ott. Gyanakodtam rá, hogy avarral takartam télire az ágyásokat, ami máshol a kertben már okozott hasonló gondot, de itt nem találtam erre képes bizonyítékot, úgyhogy a nyomozás egyelőre zajlik. 2022 végén mustárral vetettem be őket, mert azt vettem észre, abban nem nagyon szeretnek telelni a csigák, meglátjuk, mi lesz az eredménye 2023-ban.

pocokbiztos ágyás feltöltés közben

'19-'20-ban nagyon fellelkesített, hogy a csonthéjasok tövéhez ültetett torma úgy tűnt, nagyon eredményesen védelmezi a fákat a monília ellen (többször előfordult, hogy a szomszédságban tiszta moníliások voltak a fák, míg nálunk alig), 2021 viszont rácáfolt erre, mert az április második felében érkező hideg-csapadékos időjárás nagyon a gombáknak kedvezett, az összes erre hajlamos fa (főleg a meggyek) totálisan moníliás lett. Nem jobban mint a szomszédé, de nem is kevésbé. Erre a problémára egyelőre a fajtaválasztáson túl nem tudok jó megoldást, de az is végső soron zsákbamacska, mert vagy igazak a leírtak egy fajtára, vagy nem, többször előfordult már, hogy az adott kerti tapasztalat ellentmondott a papírnak.
Kitaláltam egy újfajta elhelyezést a kordonként használt betonvashálóknak, nevezetesen, hogy hosszában hajlítom őket egy-egy ágyás fölé, így az ágyás mindkét szélén van egy sor kordonos férőhely. Igen ám, de nagy okosan arra nem gondoltam, hogy az ágyás közepébe ültetett növényeket vagy ott kikelt gazokat, mégis hogy a fenében fogom elérni. Sok görnyedést és nyújtózkodást tudtam volna megspórolni magamnak, ha nem egy ágyás fölé hajlítom a hálót, hanem az ösvény fölé, és a két érintett ágyás többi részét így el tudom érni a háló külső oldaláról.

az ívelt vasháló szerintem nagyon mutatós, itt éppen Markóci sárgabab fut fel rá

Igyekeztem kísérletezni a holisztikus permetlevekkel, amik gyakorlatilag inkább a növényeket erősítő hatást fejtenek ki, minthogy kártevőket tennének hűvösre. Az összetevők között különböző növényi ázalékok, komposzt macerátum, EM (effective microbes) hígított oldata szerepelt, az egyetlen kártevőgyérítő elem a szappanban emulgeált neem-olaj. Ezek mind természetes összetevők, és valószínűleg rendszeresen alkalmazva jó hatást is fejtenek ki, de én sajnos csak néhányszor használtam, és akkor sem mindig sikerült a tökéletes koncentrációt beállítani, sikerült egy kis perzseléskárt okoznom néhány érzékeny növényen. Végül úgy kellett határoznom, amíg legalább a vízellátás nincs valamilyen szinten automatizálva (csepegtetés), addig teljesen felesleges ilyen dolgokkal kísérletezni, mert eleve nincs esély rá, hogy rendesen csináljam. Ettől függetlenül egyébként azért pozitív jelenségeket figyeltem meg ezzel kapcsolatban, például a szőlő semmilyen gombás-baktériumos betegségtől nem szenvedett, pedig semmilyen vegyszert nem kapnak és az április-májusi időjárás igencsak kedvezett a mindenféle kórságoknak.

veteményes panoráma 08.01.

Néhány évnyi termés után sajnos meg kellett állapítanom, hogy rossz ízű a goji bokrunk termése. Kicsit utánajárva a témának, azt találtam, hogy nagyon komoly különbségek vannak ízben az egyes fajták között, és sok kifejezetten ízetlen, vagy rossz ízű. A mienk ilyen volt, úgyhogy végül úgy döntöttem, kiásom. Szerencsére ez legalább sikerült, és nem nőtt vissza kétszer olyan sok sarj, mint szintén olvasható sok helyen. Ha egyszer találok olyan bokrot, aminek meg is tudom kóstolni a termését és finom, akkor onnan fogok szaporítani.
Egy komoly dilemmám volt a kerttel kapcsolatban, hogy a feketerigók egyre inkább kezdtek kárt okozni a veteményesben. Nagyon szeretem őket, és mivel a közvetlen szomszédságban csak nálunk érzik igazán jól magukat, ezért jól meg is szoktak nálunk, az én közeledésemet is nagyon félvállról veszik. A frissen terített komposztba ültetett növények körül imádnak turkálni, és ezzel sajnos sokszor figyelmetlenül kitúrják magát a palántát is. A vastagabb szalmatakarás úgy tűnt, gátolja őket, de például a fűnyesedék-mulcsot ugyanúgy széttúrják. Egyelőre nincs jobb megoldásom, mint a fizikai akadályozás, de nagyon jól alkalmazkodnak, szóval ez nehéz ügy.
Sajnos június végén eljutottunk oda, hogy pár napig csapvízzel kellett locsolnom a veteményest, hogy egyáltalán életben tudjanak maradni a növények, annak ellenére, hogy májustól már kettő helyett négy darab IBC tartályt használok esővízgyűjtésre. Nagyon jó lenne egy föld alatti ciszternát építtetni, de nem találok hozzá szakembert, a tóásás pedig az én elfoglaltságaim miatt késik mindig. A szomszédunknak van egy talajvízkútja, de már évek óta nem használta és ki kell tisztíttatni. Az évelő növények egyébként elég jól megbirkóznak az aszállyal, viszont, mivel a veteményeshez nagyon közel vannak, egyes ágyások teljesen használhatatlanok egynyári növények számára, lehet rajtuk akármilyen vastag mulcs, a fák elhasználják a talajban található vizet. Ez teljesen természetes jelenség, de eltartott egy darabig, mire felismertem, hogy mi történik. A problémás ágyásoknál egyszerűen el kell engedni a veteményezést, és évelőkkel kell beültetni ezeket a részeket, amik képesek a fák gyökereivel versenyre kelni a vízkészletekért. Jól működhet a spárga, a rebarbara, a bogyósok. Ez több éves átalakulás, és folyamatosan változik a kertben, hogy melyik rész kezd egyre inkább beerdősödni, és hol kell valamit kivágni, ahol esetleg emiatt újra lehet egynyári kultúrákat is beilleszteni.
Kártevők és betegségek tekintetében a szokásos meztelencsiga sokadalmon, a földibolhák rengetegén, a poloskák invázióján, és a krumplibogarak érkezésén kívül a gyapottok bagolylepke tört elég sok borsot az orrunk alá, illetve az uborka mozaikvírus hamar elvitte a növényeinket.

Hát ennyi volt a negatív, vagy éppen tanulnivaló a jövőre, jöjjenek most a jó élmények, sikerek:

Amióta ide költöztünk, minden évben igyekeztünk elérni, hogy ne legyen kémiai szúnyogirtás. Ez jelenleg az egyetlen olyan mindenkire ráerőszakolt totális vegyszerkezelés, ami alól senki nem tudja kivonni magát, ha egyszer az önkormányzat megrendelte a kezelést. Az egyik jó hír, hogy idén sikerült elérni egy helyi mini népszavazással, hogy az utcánkon anélkül menjen végig a méregszóró kocsi, hogy porlasztaná a deltamethrint, ezért nem tudunk elég hálásak lenni a jelenlegi városvezetésnek! Viszont ettől függetlenül szerettem volna kicsit felkészülni arra, ha bármi miatt újból reneszánsza lenne a ködöléses szúnyogirtásnak a jövőben. Úgy tűnik, a repülős irtásnak már leáldozott, hála az égnek, viszont autóval még mindig rengeteg helyen irtanak. A kert védelme érdekében az utcafronton elkezdtem telepíteni egy növényi szűrőfalat az árok külső partján, amivel a célom, hogy a gyors növekedésű cserjék, amiket a diófák alá telepítettem, hamar nehezen áthatolható levéltömeget képezzenek. Az utca felől a ház is védi a kertet, így egy szakaszon nincs szükség feltétlenül ilyesmire, illetve két nagy diófa már eleve nyújt szűrő szolgáltatást is, körülbelül 2-3 m magasság felett. Ezért olyan cserjéket szaporítottam, amik igénytelenek, könnyen gyökereznek és hamar nőnek. A fő elemek jelenleg a fekete bodza, a nyári orgona, csicsóka, az arany ribiszke és némi akác. Az akác inkább csak meghagyott olyan helyeken, ahol magától feljött, és nem akarom, hogy belenőjön a diófába, így folytonosan visszavágom. Fás dugványokat használtam az első telepítéshez, és elég szép számmal megeredtek, a felénél biztos, hogy több. A szűrőfal alacsonyabb szintjeit mindenféle más ribizlik töltik ki, sásliliom is helyet kap, így végső soron az is cél, hogy az erre járók tudjanak csipegetni a gyümölcstermőkről, ha esetleg ehhez támadna kedvük. A szűrőfal gazdagítását minden évben folytatom, és lassan lecserélem a gyorsan növő cserjéket inkább gyümölcstermőkre, mint pl. mogyoró, indiánbanán.

évelő szaporítóanyagok dugványozásra készen

A kijelölt szűrőfal parcella, itt még éppen csak beültetve, azóta már nagyon máshogy néz ki. Az árokpart nem éppen ideális ültetőhely, de rengeteg szervesanyagot tudtam felhalmozni, ami lassú korhadással elég jó helyzetet teremtett az ide ültetett növényeknek.

Még a csicsókához kapcsolódva egy érdekes tapasztalat. Eleve úgy ültettem csicsókát a kertünkbe, hogy egy fakerettel jól határolt helyen legyen. Rémtörténeteket lehet hallani a rettenetes csicsóka világuralmi terveiről, de ezt nem tudom alátámasztani. Idén például minden további nélkül sikerült lecserélni maradéktalanul egy csicsókafajtát egy másikra. Voltak kétségeim, amikor megpróbáltam, de igazából csak azon múlik a dolog, hogy megtaláljuk-e az összes nagyobb gumót vagy nem. Piacon kaptam nagyon szép szabályos gumókat, ezeket szerettem volna inkább termeszteni, mert a korábbi fajtánk irtó göcsörtös volt. Egyszerűen tavasszal felszedtem az összes gyengébb fajtájú gumót és nagyjából harminc centis térállásba ültettem vissza az új fajtát. Kiválóan működött.

baloldalt a régi fajta, jobb oldalon a zömökebb új

Általában nagyon jól sikerült mindenféle évelő növény szaporítása, legyen szó fás vagy félfás, esetleg zöld-dugványról. Szép mennyiségű rozmaring, kakukkfű, levendula, ribizli, josta szaporulatot sikerült gyökereztetni. Nincsen párásított helyiségem a dugványok számára, így főleg a téli hónapokban gyűjtött anyagok tudnak jól gyökerezni tavasszal, amíg még nem nagyon alacsony a levegő páratartalma és nincs nagyon meleg.

rengeteg fásdugvány

Megint rengeteg szerves anyagot sikerült begyűjteni a tél folyamán elsősorban avar formájában. 2021-ben még csak kupacba raktam és belocsoltam a leveleket, így is nagy százalékban lett belőle kiváló komposzt, a kupac néhány része viszont túl száraz maradt, és emiatt nem tudott lebomlani, a következő évben ezt a problémát is megoldottam.
Ide kapcsolódik még, hogy egyik szomszédomtól rengeteg fűnyesedéket kaptam, ami jó segítség volt a mulcsolásban, használtam belőle a komposztokhoz is. Emellett sikerült megismerkednem az áramszolgáltató alvállalkozójával, aki a vezetékek alatti növényzet visszavágását végzi közterületeken. Némi borravalóért cserébe elképesztő mennyiségű tiszta ágdarálékot szállított házhoz, ami nagyon sokat segített a kert gombabarát irányba való folytatásához.

a 2021 elején összegyűlt kupacok

06.01.-én már így festett

fűnyesedék mulcs a káposztaágyásban

... és a spárga-eper ágyásban

az ágdarálék szállítmány - egy része!

és a profi ösvénymulcsoló szerkezetem

A bontott ablakokból készült üvegdobozok nagyon nagy segítségemre voltak a megfelelő palántanevelésben, el tudtam kerülni a keresztesvirágúaknál a túlzott megnyúlást, és hamar kültéren tudtak erősödni a zömök kis palánták. Általában véve talán ez volt eddig a legerősebb évünk a keresztesvirágúakból, lett káposztánk is, brokkolink is, karalábénk is.

04.11.-ei kép

saláta magoncok

talán mángold

lila káposzta

télen is jó szolgálatot tettek az üvegdobozok

keresztes-doboz

egy februári gyűjtemény

Külön is kiemelném a Kocsi tájfajta tépősalátát, amit Káoszkerttől kaptam, és elsőre a kedvenc tépősalátám lett, mert nagyon robusztus, a csigákat kevésbé érdekli és ropogós finom levelei szép nagyra nőnek. Mivel tépősaláta, ezért ráadásul folyamatosan szedhető és mint egy évvel később kiderült, ha hagyjuk, még el is veti magát.

jobb oldalt a kocsi saláta levelei, balra tőle retek becőke, borsóhajtás, újhagyma

Ha már jó fajtáknál tartok: paradicsomból a Sztyeppekerttől kapott Chocolate stripes abszolút kedvenc lett. Ez a nagyobb méretű csíkos csoda ugyan későn érik, de olyan ízkavalkád van benne, hogy minden percet megér kivárni. Emellett még elég strapabíró is.

társaságban

Chocolate stripes - eddig a kedvenc paradicsomom

Ugyan ebben az évben inkább a veteményes életben tartására koncentráltam, azért volt némi fejlesztés a körülményekben is, a két legfontosabb, hogy sikerült szerezném két új IBC tartályt, amiket hamarosan meg is töltöttem a májusi esőkkel, a másik pedig, hogy öcsém segítségével elkezdtem kivitelezni a már régóta tervezett vermet, ami később pince hiányában a téli zöldségek tárolására szolgál majd (és még mindig nincs kész).

Legalább elkezdtük. Azóta nagyon sokat fejlődött, de még mindig nincs teljesen készen.

Az új tartályok beszerzése mellett sikerült kicsit megkönnyíteni a kézi locsolást azzal, hogy a ház utca felőli első sarkánál lévő tartályból hátravezettem egy csövet a veteményes közelébe, ahol egy kádba tudom átengedni az első IBC tartály tartalmát. Ezzel jó pár kilométerrel lerövidítem a locsolások alkalmával lejárandó távot.

Nagyon romantikus megoldás, de épp nyári parasztwellnesz-szolgáltatásnak sem utolsó a negyven fokban belefeküdni (itt mindig árnyék van), vagy akár csak a lábamat beleáztatni.

Tóásás téren nem tudtam előrelépni, de mégiscsak akartam valami mini vizes élőhelyet, így csináltam egy egészen kicsi fóliával bélelt ~~tavat~~ pocsolyát. Itt folyamatosan figyelni kell a vízutánpótlást, mert elég hamar ki tudna száradni, viszont ezt az akadályt sikerrel vettem, amiben nagy segítségemre volt, hogy a madáritatók miatt már eleve volt egy hasonló feladatom. Egy fontos hiányossága ennek a pocsolyának, hogy télen komolyabb hidegben fenékig befagy, így sajnos áttelelő életformák nem tudják belakni. Viszont például szitakötők jelentek meg a kertben, ami egyértelműen jelzi, hogy egy ilyen kis vízfelületnek is van jelentősége. Vettem néhány vízinövényt, ami nagyon jól érzi magát, azóta már többször kellett ritkítani is őket, hogy ne szüntessék meg a kis tavat (fekete sás, békalencse). Egy érdekes spontán történet alakult viszont a kistó kapcsán. A faluban jártamban-keltemben észrevettem, hogy a nagy szárazság miatt kezdenek teljesen kiszáradni a vízelvezető árkok. Van néhány ilyen nagyobb csatorna, ahol tavasszal elég számottevő békanépesség kezd szaporodni, de most az látszott, hogy a még teljesen lábatlan ebihalak gyakorlatilag már csak a száradó iszapban próbálnak életben maradni nem sok sikerrel. Ezért aztán összegyűjtöttem, amennyit csak tudtam, hogy a biztos halál helyett legalább valamilyen esélyt adjak nekik a mini tóban. Jól is alakult minden, nagyon szépen fejlődtek, már több egyednél megjelentek a lábak, amikor a népesség hirtelen drasztikus fogyásnak indult. Nem értettem, mi lehet a baj, igyekeztem megfigyelni az eseményeket. Legnagyobb meglepetésemre egy vízisiklót figyeltem meg, ami többször visszatért vadászni a mini-tóba, és sorban összefogdosta az összes ebihalat. Később aztán víziskorpiót is találtam a vízben, ami szintén az ebihalakat fogyasztotta. Így aztán végül úgy döntöttem, addig nem hozok több kétéltűt a kertünkbe, amíg nem tudok olyan víz és növénytömeget adni nekik, amiben lesz esélyük az elrejtőzésre. Az ebihalak szempontjából elég tragikus véget ért a történet, engem ettől függetlenül lenyűgözött, hogy egy vízisikló idetalált a kertbe úgy, hogy a legközelebbi fogyatkozó vízfelület, a már említett árokrendszerben, ami nagyjából másfél kilométerre van a házunktól. A víziskorpió petéit gondolom behurcolhattam az ebihalakkal, de a vízisikló biztosan nagyon messziről érkezett, ez pedig számomra jelzi, hogy ha nem minden erőnkkel a természet elpusztításán és visszaszorításán fáradozunk, akkor igenis van esély a megújulásra, a sokféleség újraéledésére.

a minitó nem sokkal elkészülte után

a nem túl szerencsés betelepült társaság

a semmiből előkerült vízisikló

A ragadozók témáján kicsit továbbhaladva, idén többször is járt a kertben karvaly. Ennek oka szerintem elsősorban az, hogy nagyon elszaporodtak a balkáni gerlék és meglehetősen gondatlanok is, ahogy láttam, ami esélyt teremthetett a ragadozónak arra, hogy többet is elkapjon közülük. Ha egyszer sikerül baromfiakat tartani, akkor ezt természetesen figyelembe kell venni, de nekem ez egyelőre a kert fejlődését mutató jó hír.

karvalypréda lett a gerle

A ház északnyugati fala mentén telepített szederkordon hatalmas erőre kapott a növekedésben. Télen vastag avarmulcsot kaptak a tövek, illetve készült nekik huzalos támrendszer, ami segített abban, hogy a csigák ne férjenek hozzá a bogyókhoz. A fő szárak hüvelykujjnál is vastagabbra erősödtek és százszámra virágoztak és teremték a bogyókat. Az időjárás miatt sajnos sok bogyó eléggé kiszáradt, de így is volt mit csipegetni.

Nagyon szépen termett idén a Golden (?) almafánk, amiről folyamatosan szedtem az érett gyümölcsöket. Ennek ellenére volt, ami lepotyogott, és nagyon jó megoldásnak bizonyult, hogy a fa alatt egyébként tenyésző almamenta rengeteget egy kicsit lefektettem, és jó alaposan lemulcsoltam fűnyesedékkel. Így a lepotyogó almák egyáltalán nem szenvedtek ütéskárt, az almamentának meg hosszútávon meg sem kottyant egy kis elnyomás.

Sokat kiállt örökölt almafánk nagyon szép termést hozott.

Mivel nem tudjuk a fajtát, mások javaslatai alapján Golden és Mutsu között ingadozok.

egy kis homokibab és brokkoli körítéssel

Idén sem érett be őszre minden sütőtök, és amikor a fagyok beköszöntöttek, sokat zölden kellett elraktároznom. Viszont pár hónap alatt gyönyörűen utóértek, amin már nem csodálkozom egyáltalán, egyszerűen csak örülök neki. A 2020-ban termesztett beérett patisszonokat pedig még 2021 elején is bőven ettük, nagyon finom főzelékek formájában.

A legtöbb sütőtök nagyjából ilyen állapotig ért el a fagyokig, de a kazán-kamrában nagyon szépen utóértek. Olyan gyönyörű hamvasak nem lettek, mint ami a kertben érett be, de az ízükre nem lehet panasz.

Ez pedig az édeskrumpli termés Tápiói 96 fehér húsú, és ismeretlen fajtájú piacos lila húsú

A képek miatt ide írom, hogy a korábbi sikertelenség miatt más irányban kezdtem el tapogatózni az édeskrumpli termesztés kapcsán. Nem próbáltam tovább szabadföldben termeszteni, ahol nagyon sokminden károsította őket, és a kötött talaj miatt amúgy sem nőttek nagyra, hanem használt sittes és virágföldes zsákokba ültettem a hajtásokat, nyáron pedig igyekeztem eleget locsolni őket. Azt sajnos már nem tudom megmondani, hogy ez hány zsák termése, az biztos, hogy nem egy kiemelkedő hozam, de működik, és a családunknak elég sok táplálékot ad.

A palántákat sem vízben nevelem innentől, hanem a teljes gumót állítom nedves földbe egy cserépbe. Azt tapasztaltam, hogy így sokkal kisebb az esély a rothadásra és gazdagabban hozza a hajtásokat is.

A kiültetés után nagyon rájárt a rúd a csapatra, csak az összehasonlítás miatt teszem be ezt a képet, fagyot ugyan nem kaptak, de volt 4-6 fok körüli hőmérséklet, ami szinte az összes levelet károsította.

De az édeskrumplit nem olyan fából faragták, hogy olyan apróságokkal törődjön, mint az összes levél elvesztése. Szárról újrahajtott, és remekül érezte magát a szezon hátralévő részében.

Örülök, hogy sikerült egy elég jó megoldást találni a cserepes növények, konténeres szaporítványok és palánták jelölésére. A módszer nagyon egyszerű: bármilyen, a háztartásban keletkező masszívabb műanyag edény hulladékot fel kell vágni hosszú csíkokra, majd erre akril-filccel lehet ráírni a nevet. Az akrilfesték nagyon időtálló, nem tünteti el az UV-fény, vagy a víz, mint az alkoholos filceket, viszont alkoholba áztatva a pálcikákat viszonylag könnyen letörölhető, így gyakorlatilag korlátlanul újrahasználható jelölőink lettek. A mosószeszt is érdemes elrakni, hiszen nem az a lényeg, hogy tiszták legyenek a pálcikák, hanem hogy lejöjjön róluk a felirat.

Én alkoneket használok a lemosáshoz, mert az a munkám miatt amúgy is van mindig.

Némi áztatás után egy ronggyal letörölhető a felirat, a maradék szeszt a tisztítás után jól záró edényben tárolom következő évig.

Még egy elég spontán megmozdulásom volt idén a kertben annak érdekében, hogy az minél komplexebb élő rendszereket tudjon fenntartani: sünlakásokat csináltam bontott téglából. Ezek a csigavonal alaprajzú kis vackok valamilyen vízálló anyaggal vannak lefedve, így nem áznak be, és mindegyikre komoly avarkupacokat telepítek, és ezeket elkorhadás esetén pótlom. Ezt azért teszem, mert ugyan életvitelszerűen kicsi a kertünk egy sünnek, mégis szeretnek itt telelni, de eddig mindig a komposztálódó kupacokba fészkelték magukat, ami miatt mindig meg kellett várnom, amíg felébrednek tavasszal. Mivel az épített vackok bejáratát is többnyire takarja az avar, jól tudom követni, mikor foglalja el valamelyiket valamilyen állat. Nem állítom, hogy tudom, melyikben mi folyik, de aktivitás van, időről időre szabaddá válik a bejárata egy-egy ilyen vacoknak. Most, hogy sün fészkel benne, vagy valamilyen rágcsáló, az jó kérdés persze.

A Madártani Egyesület honlapján javasolják ezt a formát.

Bontott faanyag és cserép tető

Így néz ki végleges állapotában. Az avar évről évre lekorhad, de mindig dúskálok a levelekben, úgyhogy ezt nem nehéz pótolni.

A jó tapasztalatok után pedig egy kis összefoglalás arról, mit sikerült a friss fogyasztáson kívül készíteni idén a kert ajándékaiból, illetve mik voltak azok a növények, amelyek különösen jól szerepeltek.

Itt most annyiban vagyok bajban, hogy konkrét emlékeim már nincsenek erről az évről, hogy mi termett jól és mi nem, a feljegyzéseim pedig elég hiányosak, de mégis csak ezeket tudom használni:

Kiemelkedően jól sikerült: tépősaláta, jégsaláta, hónapos retek, tyúkhúr (mind takaróként, mind salátanövényként), téli húsvéti retek, cékla, mizuna (főleg virág), madársaláta, áttelelő saláták, sásliliom, borsóhajtás.

Számottevő mennyiség: gumós zeller, spenót, spárga (idén először

februárban üvegdobozból felszedett madársaláta és húsvéti rózsa retkek

tél zöldség

télre földben hagyott céklák feldolgozás előtt

sásliliom zsenge hajtás és pak choi

újhagyma, madársaláta, mizuna virág, borsóhajtás, vörös áttelelő saláta és spenót

első spárgaszüretünk

néhány helyen nagyon bőven terem a csalán a kertben, amit tavasszal előszeretettel fogyasztunk

a spenót sajnos egyre gyengébb, úgyhogy ezt már nem termesztünk, mert nagyon nehéz kifogni a neki megfelelő időt

vörös fejes áttelelő saláta

kocsi tájfajta tépősaláta növekszik az őszi fokhagyma között

valamilyen kucsmagomba faj lehet, de nem tudok gombát határozni, így csak gyönyörködtünk benne

lekvárhoz szedett rebarbara

szörp alapanyagok: bodzavirág, almamenta, istenfája

dyana és poloneza hónapos retkek

Barna őszi takarmányborsó - egyedül ezzel volt sikerem a borsók közül. Hüvelye apró és hamar keményedik, ezért a hajtásait érdemes csipegetni. Az ágyást ezzel készítettem elő a krumplinak.

nagyon szépen belakott káposztáságyás

egy kis csipegetett mézbogyó

takarmányborsó-hajtás, retek becőke és Lollo bionda saláta

jó év volt az epernek, elég szépen termett és a nyár eleji szárazság miatt a csigák sem nagyon bántották

finom borsóhajtás

a faeper minden évben számolatlanul terem, de inkább a fáról esszük, minthogy összegyűjtsük

Jankiel bialy lóbab és némi borsókóstoló

nem volt éppen bőséges termése a csereszynefánknak, de annál finomabb volt

a pelyhes meggy (Prunus tomentosa) első termései, sajnos nem igazán érzi jól magát a kertben

az első alkalom, hogy valamilyen szinten sikerült fejesíteni a brokkolikat

nyári málna

aranyribiszke - szerintünk a legfinomabb feketeribizli

őszi fokhagyma és elefántfokhagyma szüret

ennyi brokkolink még sosem volt egyben

az első tayberry termés

némi saját meggy

kovászos uborka nélkül nem igazi a nyár

a sásliliom virága nem csak gyönyörű, de bimbó korában nagyon finom is

lóbab, sajnos nem épp kifogástalan

kertünk egyik legnagyobb értéke a Pannónia kajszibarack fa

Leila mák

lenyűgöző kék cirmos lencse a NÖDIKtől. Sajnos nagyon keveset terem és nagyon macerás megtisztítani, így ezzel nem fogunk többet próbálkozni

a bécsi kék karalábék mind elég furcsa alakúak lettek, az egerági, elefántormány, tokmány és midnight dream paprikák mindannyiunk szívébe belopták magukat

a káposztáinkat sajnos rendre idő előtt kellett felszednem, mivel komolyan nekiláttak a csigák

répatermésből igencsak hiányunk volt

a jobb felül látható elefántormány paprika az egyik legfinomabb savanyításra

száraz homokibab, bal alul markóci sárgabab zölden, jobbra homokibab

luffatök egy kisebb lugason tűzbabbal közösen

a középen látható Egerági paprika személyes kedvencem lett, vastag húsával, finom ízével.

középen földicseresznye, illetve Tojásfa és Black beauty padlizsánok

balra Black beauty paradicsomok

Középen a kis cirmosak a Dark galaxy paradicsomok. A nagy narancssárga jól bevált fajtánk a Kellog's breakfast, jobb felül pedig egy furcsára nőtt Ökörszív látható.

egérdinnye

Brunswick kelkáposzta és Kapral fodros kel

csodálatos teljesen vegyszerezetlen Teréz szőlőnk

Jakab és Teréz

a Moldovának sem kell szégyenkeznie

újzélandi spenót és sárga hegyes erős paprika

ősz eleji magfogás

szilvánk még mindig csak minimális mennyiségben terem

a zöld tomatillok felett Chocolate stripes paradicsomok

Rufus lilakáposzták, sajnos nem sok menekült meg a csigáktól

őszi málna

Jakab kedvenc gyümölcse a szőlő, ezért mindig ő mutatja be a fürtöket. Moldova.

A zöld húsos levelek Opar gyöngyei névre hallgatnak (a növény virágja és termése miatt ez a neve), nem épp bőtermő, de nagyon finom nyári salátanövény

balra tűzbab

az utolsó nagyobb paprikaszüret, Dalma almapaprika, Jalapeno, Elefántormány, Sárga hegyes erős, illetve néhány éretlen Tokmány.

a sárgákat megszárítom ízesítőnek

sombokraink első termései

A diónk megint elég burokfúrós lett, de ettől még használható. Az általunk fel nem használt, jobbára férges diókat madáretetésnél hasznosítjuk.

Jobbra a pirosak feketéről pirosra érő Midnight dream paprikák

A kevés értékelhető szalárdi főzőtök egyike, ráadásul később kiderült, hogy összeporzódott valamivel.

Hokkaido - sajnos nálunk nem működik valami jól, így már nem termesztjük

a körte nem saját, a szomszédságból kaptuk permetezetlen fáról

a fagyok előtti nagy begyűjtés egyik felvonása, hátul luffák és cukkínik

felül Bajai tájfajta homoki bab, alul Markóci sárgabab

a krumplitermés elég szerény lett

csak néhány darabot sikerült elfogyasztani a csodás kinézetű Kalibos lilakáposztából

őszi brokkoli

a Bécsi kék és a Szentesi nyári fehér karalábék elég furcsák lettek, nem tudtak meggyőzni

utóérlelt paprika és paradicsom decemberben

Burpees golden cékla

nem semmi a belseje

Nero di Toscana és Kapral tépőkelek

fanyarka, fehér ribizli, sárga málna és pelyhes meggy

A jegyzeteimből az látszik, hogy ez azért egy elég nehéz év volt, még ha a képek nem is feltétlenül ezt támasztják alá, nagyon kevés általunk szándékosan termesztett zöldség termett igazán bőséges mennyiséget. Készült viszont jó pár új feldolgozott dolog is, pl. tejsavasan erjesztett zöldparadicsom, kelbimbó, uborka, paprika; mind hagyományos bazsalikomos, mind például reteklevélből készült pesto; bodza, többféle menta, citromfű, istenfája szörp; fekete nadálytő krém; almabor és -ecet; saját kajszibarack lekvár; cseresznyebefőtt; illetve helyi termelőtől vásárolt termények kiegészítésével meggy-, szilva-, rebarbarás eperlekvár, lecsó, paradicsomszósz, salsa.

kinyílt kelbimbó és torzsa fermentálva

forr az almabor, esszük a kövér porcsint

almabor, majd belőle készült ecet

reteklevél pesto

a konyha aranya - kajszibaracklekvár

tejsavasan erjesztett paprikasavanyúság

bazsalikom pesto készül, és friss kenyér

pesto, fagyasztva tároljuk hosszabb távú felhasználásra

fekete nadálytő gyökér

nadálytő krém - zsiradékban kifőzve, e vitaminnal tartósítva

Új fásszárú növényeket már nem nagyon tudtam betelepíteni a kertbe főleg azért, mivel nincs több hely, de a helykihasználást az egyes növényekről szerzett tapasztalatok alapján azért tudom fejleszteni, és persze nem is minden jön össze elsőre jó helyre, ezeket már főleg saját szaporításból szoktam pótolni/kísérletezni velük. Kertészeti vásárlásból összesen két új szőlőfajtát szereztem, egy Lidi és egy Nérót, mindkettőt rezisztensnek mondják és bio körülmények között termeszthetőnek, hát meglátjuk. Szüleim kertjéből még átköltöztettem két termős homoktövist, valamint saját szaporításból rengeteg magoncot ültettem szerteszét a kertben, főleg a kísérletezés kedvéért. Szeretnék sokkal többet foglalkozni a csemegeszőlővel, mert nagyon jó tapasztalataim vannak a meglévőkkel, ezért saját vadalanyokat szaporítottam, amiket majd megfelelő megerősödés után át fogok oltani nemesekkel.

Hát ennyit 2021-ről, továbbra is elsősorban magamnak írom ezeket a szövegeket, hogy kicsit jobban meg tudjam emészteni a tanulságokat. Ez persze úgy az igazi, ha még fel tudom idézni az adott évet, de szerettem volna bepótolni ezt az elmaradásomat.

Végezetül néhány élet-kép még a kertből és a konyhából:

Nőnapi hagyományos hamburger áttelelt salátákkal, hagymával, házi bucival

sásliliomos-répás-zöldhagymás tészta előkészületek

A zsenge sásliliom hajtások roppanósak maradnak és nagyon feldobnak egy ilyen egyszerű ételt is.

A hagymaszívószál mindig sikert arat, ha épp van.

fagyasztott meggyes-málnás pite friss rebarbarával

cseresznyés pite, kevés pite van, ami túlszárnyalná

Sikerült meghonosítani a kertben a kökörcsint, egy kertész ismerőstől kaptunk palántákat és nagyon jól érzik magukat már több éve.

tavaszi paradicsom palánta erdő

harangláb

Véletlenül sikerült lefotózni a kis rovart, de jól mutatja, hogy nem csak a házi méhek érdeklődnek a virágok iránt.

Persze azért róluk sem szabad elfeledkezni.

Mézontófű virág egy általam ismeretlén méhfajjal

Fűfélék a kertünkben virágzáskor. Biztos van még több is, de most ennyit találtam.

Zöld gyík úr és neje

Ha jól emlékszem, a takarmányborsó szépséges virága

A mákvirágért egyszerűen megbolondulnak a rovarok, semmilyen rákészülést nem igényel, hogy egyszerre 3-4 beporzóval fotózzam őket, mert folyamatos a nyüzsgés.

A cseresznyefa tavasszal több más fával együtt elég komolyan tetves lett. A katicák ugyan elég későn érkeztek, de ahhoz még pont időben, hogy a bogyókat ne károsítsa a felületükön megtapadt mézharmaton kialakuló korompenész. A levelekben ettől még elég komoly kár lett, de a fa kiheverte.

pöszörlégy a neve ennek a vicces kis jószágnak

Az esővízgyűjtő tartályok napfénytől védő nádfonat burkolata első osztályú rovarhotel. Jó része tető alatt van, így nagyon jó menedéket nyújt több fajnak.