Kerti számadás 2023-ról

2023-ban újból komolyan vettem a veteményezést (is), és láss csodát, még a hosszú távú projektekre is jutott némi idő, na nem sok, de nem is kevesebb, mint 2022-ben (tavalyi beszámoló itt). A furcsa időanomáliát továbbra sem értem teljesen, de nem követem el még egyszer azt a hibát, hogy valamit, ami inspirál és amiben örömömet lelem, a háttérbe szorítok azért, hogy valami másnak helyet szorítsak az életemben. Ha elég fontos és erős az a plusz dolog, akkor meg fogja találni a helyét. Érdekes, hogy a kertben is nagyjából pont ez zajlik. Idén számoltam ki pontosan műholdas felvétel segítségével, hogy a telkünk összesen 935 m2, nem pedig 1100, mint a földhivatali lapon szerepel. Ez persze nem változtat semmin, inkább csak azért hozom fel, mert a kert évek óta tele van, és nincs több helyem. És itt jön a képbe egy folyamatosan erősödő tendencia és kihívás, ami számomra rendkívül izgalmas. A kert hosszú távú dinamikája. Növények csíráznak, felnőnek, teremnek, majd egy ponton óhatatlanul öregedni kezdenek, megbetegszenek, kisebb lesz a terméshozamuk. Az én feladatom az ezen a zsebkendőnyi területen, hogy a már emberi használatra kisajátított telken a lehető legmagasabbra fokozzam a biológiai aktivitást. Ez a mérsékelt égövön különösen is komoly kihívás, hiszen nem a fény az egyetlen határoló tényező, mint az esőerdőkben, itt a víz, a hőmérséklet, vagy akár a szélsőséges időjárási elemek (szélvihar, jégeső, stb.) ugyanúgy komoly szerepet játszanak (az embert, mint legkomolyabb határoló tényezőt itt most kihagyom a felsorolásból, mert mi sajnos mindenhol jelen vagyunk). Többszintes rendszer kialakítása és a megfelelő növényfajok-fajták megtalálása folyamatos és izgalmas kihívás. Itt szeretném újból szóvá tenni, hogy a permakultúra hosszú távú megfigyelésen és a világszerte kialakult és megőrződött emberi termesztési lelemények ismeretén alapuló tervezési rendszere az egyik leginspirálóbb számomra, de egy nagyon fontos kitételnek tartom, hogy a tervezés nem ér véget! A tervezésnek csak a folyamatos megfigyeléssel és a kertben/gazdaságban való jelenléttel együtt látom értelmét, és a külső terveknél mindig magasabb szintűnek tartom azokat, amiket a kert gazdája maga alakít ki a megfigyelései alapján, magáévá teszi őket, a kertben járva-dolgozva folyamatosan görgeti magában ezeket az elképzeléseket, amik kopnak, felszednek itt-ott elemeket, így alakul a kert elemeivel együtt az elképzelés is. A permakultúrával párhuzamosan kialakult szintropikus agrárerdészeti irányzat ezt elég jól a központba állítja a biológiai aktivitás csúcsrajáratása mellett, ezért innen is tudok ötleteket meríteni, nagyon érdekes olyan módszereken gondolkodni, amik egy ilyen magyar kertben kis területen képesek fokozni a biológiai élő anyag mennyiségét és sokféleségét. És a gyarapodás folyamatos, idén is találkoztam olyan új csodákkal, amik nem feltétlenül a saját törekvéseim eredményeként jöttek létre, de legalábbis nem tettem olyat, amivel akadályoztam volna, hogy a természet hozzátegyen ezt-azt a munkámhoz.

Idei kedvenc paradicsomunk, a somoskői tájfajta

Fagyok előtti tökféle betakarítás

2023 egy fantasztikus év volt. Nem vagyok épp egy öreg motoros a kertészkedésben, de 2016 óta ez az év adta a kezünkbe a legtöbb lehetőséget, és ennek elsődleges eleme a csapadék mennyisége. Mégsem ezzel akarom kezdeni. Ugyanis volt nálunk egy még ennél is fontosabb segítő tényező kedves feleségem, Rita személyében, aki idén rengeteget tett annak érdekében, hogy minél több ételt tudjunk a saját kertünkből az asztalra tenni. Ahogy nőnek a gyerekek, egy nagyon picit kevésbé fáradnak le az idegek a nap folyamán, így Ritának szabadult fel egy kis ideje, amivel nekem-nekünk tudott segíteni. Május végén kialakítottunk egy három napos locsolási forgó rendszert, ami egyszerűen annyit tesz, hogy minden olyan növény, ami plusz öntözést igényel (egynyáriak, és főleg a fák közelében lévő vetemények), három naponta megkapja a növekedéséhez szükséges vízmennyiséget, ha épp nincsen csapadék. Ez egy nagyon komoly munka, minden nap időt és energiát vesz igénybe, én pedig sajnos általában nem tudom elvégezni, mert ezen kívül folyamatosan ott van a műhelymunka, amiből eltartjuk a családot, illetve a változó ház körüli és kerti munkák, amiket muszáj elvégezni. Továbbra sincs csepegtető öntözés, ami egyébként tervben van és egyszer el fogunk jutni odáig, de már ez is egy nagy előrelépés. Megoldottam, hogy mindegyik csapadékvízgyűjtő IBC tartályunkból a veteményeshez elég közel elhelyezett bontott kádba lehessen vezetni a vizet egy slagon keresztül, a gravitáció erejét használva, így le tudtuk csökkenteni a locsoláshoz szükséges gyaloglás mennyiségét. Így eljutunk a 2023-as év másik nagy csodájához, nevezetesen, hogy elégnek bizonyult a nagyjából 5 m3-nyi esővíz kapacitásunk, egyszer sem fogytunk ki a csapadékvízből teljesen. Sőt, egy meglehetősen érzékeny egyensúlyi pontra kerültünk a tél folyamán, amikor is 2023 év elején is, és decemberben is annyira megemelkedett a talajvíz szintje, hogy jelen pillanatban például a vízaknában a földfelszíntől 30-40 cm-re áll a víz. Na most ez olyan dolog, amivel már nem nagyon tudunk mit kezdeni, értelmes emberi hozzáállás alapján a mi lakóhelyünknek nem családi házas övezetnek kéne lennie, hanem mondjuk mocsaras legelőnek, és csak a településnek azokon a részein kéne házaknak állniuk, amik jó pár méterrel magasabban helyezkednek el. A helyzeten változtatni nem tudunk, ha hosszú távon így maradnak a dolgok, akkor az utcai vízelvezető árkokban mindenképp érdemes lesz vízinövények termesztésével próbálkozni, a kertben az esetlegesen elpusztuló fák helyén tavakat létesíteni. Ez még egy folyamatban lévő dolog, ki tudja 2024 nem hoz-e újból komoly aszályokat. Próbálunk készen állni a kihívásokra. 

Összesen 765 mm csapadék hullott idén a kertünkben, amiből 339 mm január-november-december hónapokban. Ez megmagyarázza a talajvíz helyzetet, és mutatja, hogy azért eloszlás tekintetében lenne még mit kívánni, de mi már így is módfelett hálásak vagyunk. Ezt se gondoltam, hogy leírom az utóbbi évek után, de 2023-ban nálunk nem volt komolyabb, hosszantartó aszály, talán a szeptember első fele volt nagyjából csapadékmentes és elég meleg, de ez pl. nagyon kedvezett a paradicsomoknak, így ennek is inkább előnyét láttuk, mint hátrányát. Volt ebben az évben is márciusi hó, szinte már megszokott ismerősként üdvözöltük, nem úgy a jégesőt, ami március elején érkezett, de szerencsére nem okozott komoly kárt. A széllel már jobban meggyűlt a bajunk, de egy új koncepciót fogalmazott meg a fejemben, amire majd lejjebb még vissza fogok térni. Hőmérséklet tekintetében nem volt kirívó 2023. Az utolsó komolyabb fagyok március közepén jelentkeztek, az utolsó talajmenti fagy május elején, így aki hamarabb ültetett ki melegkedvelő növényeket, az jól járhatott (már ha a csigák nem ették meg a palántákat, mint nálunk). Az őszi első talajmenti fagy, ami nálunk a tárolásra szánt termények betakarítását jelzi papírforma szerint október 17.-én jelentkezett, -2 fokkal, majd november elején jöttek meg az első komolyabb fagyok, ami a maradék életben maradt leveleket is letakarította az egynyári fagyérzékeny növényekről. A meleg ősz viszont eléggé megzavarta a fásszárúak többségét, így sok növénynél nem ment végbe a levelek színesedése, elöregedése, helyenként még mindig az ágakon lógnak a megfagyott levelek maradványai, remélem talajépítéssel elő tudom segíteni ezeknek a növényeknek az elvesztett tápanyagok pótlását.

Szokásos módon jöjjön egy kis összefoglaló, hogy milyen negatív tapasztalatokat, kudarcokat sikerült begyűjtenem 2023-ban, itt a száraz felsorolás helyett inkább igyekszem csak azokat az eseteket megemlíteni, amik valamilyen változást hoztak, így kihatással lesznek a jövőre is.

• Az első és talán legjelentősebb tényező a kertünkben lévő meztelen és házas csiga állomány. Ezek a jószágok idén temérdek kárt okoztak nekünk, és főleg a növények életének kezdetét nehezítették meg, amiben nincs semmi meglepő, de például nem is nagyon lehet mit kezdeni azzal, hogy a frissen kikelő centis csíranövényeket lerágják az apró szürkés kágyilók, így például egynyári helybevetett virágaink egyáltalán nem voltak idén, már ami a szándékosan vetetteket illeti. Érdekes és szerintem fontos megfigyelés, hogy a földben maradt magától elszóródott magból kikelt növények sokkal kevésbé keltik fel a csigák érdeklődését, így rengeteg körömvirág, borzaskata, törökszegfű, a kedvenc tavaszi kocsi tájfajta salátánk önvető egyedei teljesen rágásmentesek maradtak, ezzel is abba az irányba terelve minket, hogy helybevetés esetén minél inkább alkalmazzunk magérés utáni spontán magszóródást vagy tél alá vetést. Legalábbis ahol lehet, mert sajnos van sok olyan faj, amik számomra kedvesek (pl. rézvirág, pillangóvirág), amik szépen kelnek helybe vetett magról, ha nincs nagy szárazság, de a telet a magjaik a földben tapasztalataim alapján nem képesek csíraképesen átvészelni. Tudom persze, kacsa kell a kertbe, és ezek a drága jószágok előkelő helyen szerepelnek is a kerti fejlesztési bakancslistánkon. A tavalyi számadásban leírtam, hogy én rontottam el a veteményes ágyásokat azzal, hogy avarmulcsot hagytam rajtuk télire, ami nagyon jó menedéket jelentett a csigáknak és tojásaiknak. 2022 telén már ezt a hibát nem követtem el, az avarmulcs csak fák és cserjék köré került, a helyi óvodától bejövő hatalmas mennyiség legnagyobb részét pedig továbbra is kupacban komposztáljuk. Helyette az ágyásokba télire takarónövényt vetettem, elsősorban kifagyó mustárt. Ez ugyan nem szaporítja a csigákat, hiszen nem teremt fagymentes zónát a talaj közvetlen felszínén, de nem is gátolja őket, ahogy korábban feltételeztem a mustár gyökérzetének tulajdonított talajtisztító hatásra alapozva. A 2023-as télre megint csak kicsit módosítottam a stratégiát, és szinte az egész kertet haszonnövényekkel ültettem be, elsősorban borsóval, aminek van esélye áttelelni és tavasszal etetni minket (akár csak a friss hajtásaival, ha korábban szükségem lesz a helyre), de vetettem még spenótot, sok répát, lóbabot, és persze elfagyó takarónövényt is (mustár-zab-facélia), főleg olyan helyekre, ahol csak tavasszal fog előbújni a haszonnövény pl.: fokhagyma, újhagyma. 2023-ban olyan növényeket rágtak le a csigák, amikre korábban még nem volt példa. Paradicsomokat, padlizsánokat csupaszítottak le, ami nekem új volt, illetve jó pár gyümölcsfa oltásom azért nem sikerült, mert a gyökérnyak közelébe oltott vessző friss levélkezdeményeit azonnal eltüntették a csigák. Újabb tanulság, újabb feladat a védekezési tevékenységek listáján. A csőgallér ugyanis továbbra is működni látszik. Ezek a bontott pvc és kg cső darabok kb. 10 cm magasságú hengerpalástok, melyeket a megvédendő kisebb növényre húzok rá, így bonyolítva a hajtásokhoz jutást. Néhány csövön van rézfólia is, de a védelmet elsősorban az jelenti, hogy nehezíti a növényhez való hozzájutást. A kertünkben van elég élet ahhoz, hogy a csigák ne nagyon akarjanak nyílt terepen közlekedni, vagy ha mégis megteszik, nagyobb esély van rá, hogy csigamentesítő őrjárataim egyikén elintézem őket. Ezt a munkát most már csak május második felében szoktam végezni, amikor a legtöbb a frissen kiültetett gyenge palánta, és nagyon utálatos munka, de jelenleg szükséges, amíg más (kacsa) nem végzi el a feladatot helyettem, bár lehet, hogy a precíziós beavatkozás mindenképp az emberre marad. A növényvédő gallér egyébként jól működik műanyag tejfölös vödörből is, ilyet mi pl. a rokonságból végtelen számban tudunk beszerezni, így erre is jó szolgálatot tehet. Ha nem csak a vödör alját vágjuk le, hanem függőleges irányban végighasítjuk az oldalát, akkor azon sem kell aggódnunk, hogy a gyorsan növő növényekről nem tudjuk leszedni a gallért, ha már szükségtelenné vált, mivel "nyitható" lesz a dolog. Végül a csigákkal kapcsolatos utolsó fejlemény, hogy teljesen elengedtem a veteményesben a halott szervesanyaggal való mulcsolást, felszíni komposztálást, mivel még a szalmában is túl jó búvóhelye van a haslábúaknak, és a kár mérséklésének egyik legfontosabb tényezőjének az bizonyult, ha biztosítjuk, hogy a csigák ne tudjanak közvetlenül a haszonnövények mellett elbújni. Úgyhogy májustól teljes mértékben átálltam a sokak által ismert (pl. Charles Dowding kapcsán) komposzt mulcsos kertművelésre. Ami miatt korábban nem szimpatizáltam ezzel a megoldással, az elsősorban az, hogy ha valaki nem tudja maga előállítani a szükséges komposztot, akkor megbízhatatlan és nem feltétlenül teljesen átlátható forrásra szorul, amit én mindenképp szerettem volna elkerülni. Mivel nálunk a helyi települési zöldhulladék begyűjtése és komposztálása miatt gyakorlatilag kicsivel még több komposztot is tudok termelni, mint amire szükségem van, ezért ezt a kihívást megoldottnak tekintem. Ezzel együtt fontosnak tartom felhívni arra a figyelmet, hogy komposztot teríteni egy kopasz ágyásra, amibe nem vetünk azonnal semmit, ami élő gyökérzettel biztosítaná a komposzt kimosódó anyagainak felhasználását és a benne lévő élet fennmaradását majdnem egyenértékű azzal, mintha kukába dobnánk az értékes komposztot. Tehát ha nem vetnék semmit télire, akkor inkább megvárnám a tavaszi vetéseket a komposzt terítéssel, ami persze védtelenebbül hagyja a talajt. Ezért inkább mindent bevetek ősszel, amikor a legtöbb helyen terítem a komposztot, ezek a vetések, ha el is fagynak télen, még mindig betöltik támogató szerepüket a talajélet tekintetében, és jó esetben még élelemmel is szolgálnak a következő szezon elején. A legrosszabb, amit veszítek, némi vetőmag, aminek nagy részét amúgy is én állítottam elő.

 

A padlizsánokat egész évben megtalálták a csigák, de szerencsére voltak ennél jobb időszakok.

• Idén jóval aktívabb voltam/voltunk a civil berkekben is, mint korábban, folyamatosan igyekszem aktív lenni kifelé is, igyekszünk megmutatni a jó példákat, mert rám is ezek vannak a legnagyobb pozitív hatással. Már nem először kapcsolódtunk a helyi települési szemétszedő akcióhoz, de idén volt először annyira arcunkba nyomva ennek az egész hivatalos mozgalomnak a visszataszító jellege, hogy erről itt írjak. Nem kert, de közeli környezetünk. Már eleve ez a szemétszedés pofon a kakinak - elnézést a kifejezésért -, de nem lesz tőle rosszabb legalább. Viszont a "Te szedd" néven futó akció egyszerűen a lehető legkárosabb megvalósítása ennek az amúgy ártalmatlan, akár még közösségformálónak is tekinthető tevékenységnek. Azon nem tudom túltenni magam, hogy ez az országos szervezet gyakorlatilag szemetet oszt szét a programban résztvenni hajlandó önkormányzatoknak, elvárva, hogy azok az ő logójukkal ellátott kukás-zsákokkal pózoljanak és fényképezkedjenek. Nem tudom, hogy van-e bármilyen anyagi érdekeltségük a szemeteszsákok legyártásában, nem akarok vádaskodni, de lássuk be, hogy egy településen egyszerű kommunikációval a szemétszedés meghirdetésekor el lehetne érni, hogy mindenki hozzon magának a szemét gyűjtéséhez szükséges vödröt vagy akár használt zsákot, amiből mindenkinek van otthon, és a begyűjtött szemetet sem kéne feltétlenül plusz energiával elszállíttatni a telepre, ha mindenki hazavinne egy-két zsákkal és bedobná a saját kukájába, amit amúgy is minden héten ürít a szolgáltató. Egyszerűen elképesztő, hogy 2023-ban tudván a problémákat a műanyagokkal itt tartunk.
• Ahogy fentebb már írtam, a kertünk dinamikája időnként megköveteli, hogy elbúcsúzzunk növényektől akkor is, ha amúgy nagy reményeket fűztünk hozzájuk. Nagyon szerettem volna ezüstcseresznye bokrokkal kísérletezni, de egyszerűen a kertészetből vásárolt egyedek nem bírták a nálunk lévő talajt. Nem akartak épp teljesen elpusztulni, de többszöri átültetés után sem kaptak erőre, így végül megszabadultam tőlük. A mézbogyókkal kicsit hasonló a helyzet, bár itt még adok egy esélyt a nálunk lévő növényeknek. Kora tavaszi időszakban gyönyörűen beindulnak, de amint erősebb lesz a tavaszi napsugárzás, elkezdenek megpörkölődni a levelek, annak ellenére, hogy déli oldalról egy eperfa árnyékolja őket. Így most a meglehetősen méretes bokrainkat teljes árnyékba ültettem át, nagyon kíváncsi vagyok rá, mennyire lesz ez élhető nekik. A legnagyobb veszteség 2023-ban már egy évek óta fennálló probléma, amivel kapcsolatban döntést kellett hoznom. Pusztaszabolcson rendkívül sok meggyfa van, és tavaly volt is alkalmam betekinteni elég sok kertbe, összesen egy fa volt, ami nem volt súlyosan moníliás, de mint kiderült, ez az egyed is csak azért nem volt beteg, mert rendszeresen kapott gombaölő permetezést virágzáskor. Én nem akarok gombaölőzni, úgyhogy nehéz döntést hoztam: megszüntetem idősebb meggyfáinkat. A szomszédságunkban minden oldalról vannak meggyfák, amik teljesen moníliásak, a fő vázágak is fertőzöttek, sajnos nálunk is az idősebb fáknál már a fő vázágakon vettem észre a beteg képleteket, mézgafolyást. A kevésbé fertőzött töveknél jövőre komolyabban fogom csonkolni a beteg ágakat, hogy megállíthassam a kórokozót, de ezzel drasztikusan le fogom csökkenteni a fa élettartamát, ha egyáltalán életképes lesz még ezek után. Van több fa, ami pedig túlzottan fertőzött, azoknak a törzsét körbegyűrűzöm, hogy elpusztuljanak, kúszónövények futtatójaként fognak működni a továbbiakban, amíg nem lesznek nagyon útban másik növénynek. A meggyűrűzött egyedek mellett sok gyökérsarjam is van, ahol a még nem virágzott vesszők egészségesek, ezeket továbbra is próbálom átoltani monília ellenálló fajtával, nemrégiben kaptam egy kedves kertész ismerősömtől feketicsi fajta oltóvesszőt, amihez a beszámolók alapján nagy reményeket fűzök. Nagyon szeretem a meggyet, de jelen pillanatban nem látok más lehetőséget, mint kivárni, amíg a szomszédságban kipusztulnak a beteg fák, utána lehet majd új töveket ültetni ellenálló fajtájú nemessel.

 

A Carmen cseresznye szerencsére jól viseli a moníliát.

Itt inkább a tetvek okoztak gondokat, lásd alább.

• A már megszokott kártevők közül idén is erősen jelen voltak a különböző levéltetvek, amik főleg a cseresznye és szilva termést befolyásolták. Továbbra sem azzal van a gond, hogy nincs természetes ellenségük, mert a temérdek katica, fátyolka és fülbemászó nagyon jól belakmározza őket, a probléma egyedül az, hogy mire ez bekövetkezik, addigra már tiszta mézharmat a levélzet és termés, nedves időben megjelenik a korompenész, ha pedig a sok víz miatt kirepednek a gyümölcsök (idén ez elég jellemző volt), akkor hamar rothadásnak is indulnak. Emiatt idén elég gyenge lett a cseresznyetermésünk, a szilva pedig csak a korábbi évek nullájához képest pozitív, idén egy kosárral tudtunk belőle szüretelni. Erre a dologra egyelőre nincs elképzelt megoldásom, talán csak annyi, hogy egy irányított, intenzív baromfi jelenlét a kertben, a fák alatt segíthetne ennek is a visszaszorításában.
• A sok csapadék miatt a földibolha kártétel idén nem volt annyira borzasztó, mint általában, de azért nem mondhatnám, hogy nem voltak jelen. Cserébe két másik repcekártevő boldogított minket, a repcefénybogár, ami a magfogásra hagyott ázsiai zöldek és retkek virágait rágta szét bimbós állapotban, és a repce szárormányos, ami az előző fajtól megmenekült virágokból kialakuló becőket tette tönkre teljesen. Elég morcos voltam ezzel kapcsolatban, mert szerettem volna rendesen magot fogni a red giant mustársalátáról, amit szeretnék, ha önvetővé is válna nálunk, de egyelőre ehhez jobb évet kell kifognom.

 

Őszi vetéssel nagyon jól érzi magát a Red Giant, remélem tavasszal most már sikerül majd magot fogni róla.

• Újdonság még rovar tekintetben a nagyon mutatós szivarsodró eszelény megjelnése, ami a szőlő leveleit teszi tönkre, szerencsére elég könnyen elcsíphető, le kell szedegetni a megsodort leveleket és jó eséllyel ott lesz az elkövető a legfrissebben. A szőlőnél idén azért jelentkezett kismértékben a peronoszpóra is annak ellenére, hogy nagyon ellenállóak a fajtáink. Gyönyörű termésünk volt, de elég hamar lehullott a lomb, úgyhogy jövőre szerényebb teljesítményre számítok, regenerálódnia kell a töveknek.

Az egyik Teréz szőlőtő termése augusztus végén. Látszik, hogy a levelek, azért nem annyira egészségesek már, de becsületére legyen mondva, hogy majd mind beérlelte a fürtöket. Én ritkíthattam volna kicsit jobban, jövőre nem hagyom ennyire megterhelni magát.

• Ahogy öregszik a gyönyörű Pannónia barack fánk, úgy tud egyre kevésbé védekezni a kéregrontó lények ellen, 2023-ban is (feromon) csapdáztam kéregmoly ellen, és meg is telt a molylepkékkel a csapda. Permetezni nem akarok, de ennyi védekezést nekem megér, hogy lassítsam a folyamatot.
  
• A kártevők közül végezetül a hagyma- és spárgalegyet emelném ki, amik 2023-ban erőteljesen jelen voltak, és ahol segíthet az odafigyelés és a fertőzött tövek időben történő felszedése. Egy elég jól bevált gyakorlattá vált nálam, hogy amíg még nincsenek baromfiak, hogy kezeljék az ilyen növényi maradékokat, minden fogyaszthatatlan, valamilyen kártevővel fertőzött növényi részt néhány hétig zárt vödörben cefrézek, hogy minden elpusztuljon benne, csak ezután kerül a komposztdombra. Mivel tenyészidőszakban nem forgatom a komposztkupacot, ezért nem biztos, hogy megfőnek a kupacra dobott anyagok, jobb így biztosra menni és nem okoz sok plusz munkát.

A spárgalégy ellenére nagyon szép termésünk volt idén. Megettük a megtámadott szárakat is, legalább ennyivel is ritkítottuk a kártevőket.

• Nyáron történt nálunk egy komoly káreset, a kertben a bejövő vízvezeték kilyukadt egy helyen egy fém csatlakozásnál, ráadásul a föld alatt, amit sajnos későn vettünk észre, és elfolyt 150 m3 vezetékes víz. Havonta szoktam ellenőrizni a vízóra állását, de azóta hetente rá szoktam nézni. Sajnos ezzel nem tudtunk volna semmit csinálni, annyi öröm van az ürömben, hogy legalább a kertben folyt el és nem a csatornába, de ez sem nagyon boldogít, amikor kifejezetten ügyelünk arra, hogy víztakarékos életmódot folytassunk, így például kb. négy évnyi alomszék által megspórolt wc öblítést sikerült egy hét leforgása alatt elpocsékolni. Itt egyedül az segít, ha nyitott szemmel jár az ember, és gyakrabban ellenőriz.
• Elég komoly kihívás számomra, hogy a nyári másodvetések palántáit megfelelő állapotba hozzam a kiültetésre. Nagyon oda kell figyelni a vízellátásra, az irdatlanul erős napsugárzás és hőség miatt a magoncokat egyáltalán nem tudom napra tenni, de a túlzott árnyékot is el kéne kerülnöm, nehogy megnyúljanak. Egy emlékezetes tapasztalat, hogy 04.29.-én ültettem karfiolt palántának, amik 08.28.-án kerültek a szabad földbe, mert akkor voltak már elég erősek ahhoz, hogy megbirkózzanak a már nem annyira vészesen brutális időjárással. Ez pedig már későinek bizonyult ahhoz, hogy még tél előtt virágot hozzanak, így csak reménykedem benne, hogy képesek lesznek túlélni a telet. Tudom, hogy ez nagyon bénaság, ebben a témában sokat kell tanulnom a helyes megoldásokról, azt gondolom, itt sokat fog segíteni, ha elkészül az üvegház, ahol kevésbé erős napsugárzás mellett magas páratartalmú környezetben tudom tartani a növényeket.

Hát nagyjából ennyit a tanulságosabb kerti melléfogásokról és csalódásokról, forduljunk most már inkább az izgalmasabb, pozitív emlékek felé.

• És kezdem is rögtön az állatokkal, mert nagyon nagy örömünkre szolgál, hogy a tápláléklánc egyre magasabb rendű szervezetei is megjelennek, vagy egyszerűen csak stabilan jelen vannak állatok, akikkel más kertekben nem nagyon találkozom. Itt szeretnék egy említést tenni egy település szintű pozitív dologról, amiért továbbra sem győzök elég hálás lenni a helyi vezetésnek. Nevezetesen, hogy nem rendelnek kémiai szúnyogirtást, a csapadékos 2023-as évben is sikerült biológiai gyérítéssel kielégíteni a lakosság szúnyogirtási igényeit. Ez sajnos még mindig nagyon egyedinek számít, de nagyon örülök, hogy olyan településen élhetek, ahol nem mérgezik hivatalból a környezetünk amúgy sem túl gazdag élővilágát. A megfelelően gazdag rovarvilág pedig olyan élőlények megjelenését, visszatelepülését teszik lehetővé, mint a denevérek, akik rendszeres alkonyati vendégeink, és talán a mi tetőnkben is laknak, vagy a fecskék és gyurgyalagok, akiket többször megfigyelhettem, ahogy a kertünk fölött köröznek csapatostul és vadásznak. A madarakkal kapcsolatban egy másik örömteli észrevétel, hogy 2023-ban a kitisztított madárodúkban talált fészkekben nem volt műanyag! Ami ezt kiváltotta, az érdekes módon kutyánk, Liza szőre, ami nagyon kelendő portékának bizonyult a madarak körében, előszeretettel használják az odúlakó madarak a fészekhez. A madarakkal kapcsolatban még egy megfigyelésem van, bár ez lehet, hogy csak spekuláció, mindenesetre most télen jutott eszembe, ahogy elnéztem a fáról-fára, ágról-ágra ugráló kismadarakat, ahogy módszeresen nézik át a repedéseket táplálék után kutatva. 2017 óta etetjük őket minden télen, főleg saját tört dióval a beteg, kukacos, de nem penészes terméseket felhasználva, illetve napraforgóval is, ami kényszermegoldás, helyben tudunk venni termelőtől, de sajnos ipari mezőgazdaságból származó termény, feltételezhető vegyszermaradványokkal. A hangsúly már évek óta azon van, hogy a kert növényei is eleséget adjanak a madaraknak, erre jó példa a kúszó vadszőlő, aminek apró kék bogyói kedvelt téli csemegéi a madaraknak. Amire viszont ki akartam térni, hogy amikor ide költöztünk 2016-ban, akkor a következő évben komoly amerikai szövőlepke hernyó invázió volt, komoly odafigyelést igényelt, hogy ne rágjanak le a fákról túl sok levelet. A szomszédok elmondása szerint a korábbi években folyamatosan jelentkezett ez a probléma. Mi 2017-ben kezdtük etetni a madarakat, és 2019-ben már egyetlen szövőlepke hernyóval sem találkoztam a kertben. Nem biztos, hogy van összefüggés, de szerintem elég nagy az esély rá. Utolsóként kiemelném, hogy láttam őszapót a kertünkben, ami a kedvenc kismadaram, ez persze teljesen szubjektív dolog.

 

Madárodúból a tisztításkor kiszedett fészek, fő alkotója: kutyaszőr

A harkályfélék kedvenc diótörő helye az egyik diófánkon. Alatta a földön a már elfogyasztott termések maradványai.

Feketerigóink idén is igen intenzíven voltak jelen a kertben. Az egyik fatároló bódé bejárata fölé fészkeltek, és szép számú volt a szaporulat. A kertben mi sem jelezte ezt jobban, minthogy az ágdarálékkal takart gyalogösvények, és sokszor az ágyások is úgy festettek, mint az aknamező.

Házunk északkeleti oldalán már komoly teret nyert a vadszőlő. Ősszel a rigók egész nap itt ugrálnak a konyhaablak alatt és eszegetik a bogyókat. Amellett, hogy madáreleség, a vadszőlő látja el nálunk a klíma szerepét. Már feljutott a tetőre, és nem is fogom akadályozni a terjeszkedésben, remélem, hogy hamarosan az egész tetőt képes lesz árnyékolni, ami nagyon sokat fog segíteni nyáron a meleg ellen, télen pedig, mivel lombhullató, nem fogja akadályozni a napsugarakat, hogy melegítsék a cserepeket.

• Rovarok tekintetében főleg a gyerekek szempontjából nagyon izgalmas, hogy helyben mutathatunk meg nekik érdekes állatokat. Ilyenek például a szarvas- és orrszarvúbogarak, amik a rengeteg behozott települési ágdarálék miatt nagyon otthon érzik magukat a kertben. Egyetlen bánatom ezzel kapcsolatban, hogy sok kifordított hatalmas pajorral találkozom a kertben, amit a rigók kikaparnak, de nem tudnak mit kezdeni a méretes zsákmánnyal, így ezek a lények elpusztulnak a napsütésben anélkül, hogy élelmül szolgálnának a madaraknak. Ennek ellenére azért marad elég kifejlődött bogár is, hogy megmutathassam őket a gyerekeknek. Lenyűgöző állatok. Hasonlóan emlékezetes volt, amikor a műhelyem ajtaja mellett elhelyezett petezsákból kikeltek a kis imádkozó sáskák. Ugyanúgy néznek ki, mint felnőtt példányaik, de mindössze fél cm körüli méretben, legalább 30-40 egyed, amíg szét nem szóródnak. Örülök, hogy pont ott lehettem, amikor kikeltek. Végül érdekes és hátborzongató élmény volt télen (fagyban) szétszedni azt a méretes lódarázsfészket, amit a délkeleti házfalra rögzített baglyoknak szánt odúba készítettek a lódarazsak. 2022-ben végig ott éltek, és mi egyáltalán nem találkoztunk velük, pedig 3-4 méterrel alattuk mászkáltunk, mégsem volt semmilyen összetűzés. Mivel minden ablakunkon van szúnyogháló, ezért nem tartottunk attól sem, hogy bejutnak a házba. Cserébe komoly szolgálatot tettek a kártevők pusztításával. A fészket azért pucoltam ki az odúból, mert a lódarazsak egyrészt nem használják fel újra, másrészt meg szerettem volna adni a lehetőséget, hogy esetleg tényleg bagoly költözzön be hozzánk.

Imádkozósáska a kikelés utáni fél órában.

Szarvasbogár.

Gumósköménynek indult darázs és légylegelő növényünk.

Elképesztő, hogy napos időben micsoda zsongás van körülötte. Érdekes módon méhfélék nem nagyon látogatják.

• Ugyan nem a mi kertünkben fészkel, de ősz óta több új madárhangot is hallunk a környéken, az egyik ezek közül szinte biztos, hogy kuviké, aminek nagyon örülök. Láttunk szajkót is a kertben, ami kicsit felemás, de mégiscsak azt mutatja, hogy van mire vadászni, ha ilyen madár is megjelenik, végül valamilyen nagyobb ragadozómadár is gyakori vendég, mert időről időre találok balkáni gerle maradványokat a kertben. A gerlék az utóbbi években nagyon felszaporodtak és mindenfajta óvatosság hiányzik belőlük, ezért nem csoda, hogy jó zsákmányt jelentenek. Korábban karvalyt láttunk gerlét zsákmányolni nálunk, lehet, hogy most is ők a felelősek.
• Jó látni, hogy a pár éve készített sünmenedékeket folyamatosan használják a sünök, időről időre látom, hogy szabaddá tették a bejáratot, éjszaka pedig sokszor botlok beléjük a kertben.

Épített sünmenedék, aminek a tetején mindig pótlóm a korhadó avarréteget. A bejárat emiatt legtöbbször el van takarva levelekkel, de időről időre takarítanak a lakók.

Egyik vendégünk.

És egy másik kedves vendég, aki épp a hálószobánk ablakán pihent meg.

• Az állatos témához utolsó adalékként egy elég negatív megítélésű fajt hoznék fel, ami szintén nagyon jól érezte 2023-ban magát nálunk, mégsem okozott semmi kárt: a lótetű. A forgatás nélküli avarkomposzt kupacban komolyan felszaporodtak, amit mi sem mutat jobban, minthogy a rigók, szinte őrültek módjára túrták szét a még félkész komposztot kaja után kutatva. Én úgy láttam, a komposztálásban is elég jól kivették a részüket, ha mással nem, a kupac levegőztetésével. A kész komposzt rostálásakor figyeltem, hogy megszabaduljak a nemkívánatos lakóktól, ha jó munkát végeztem, akkor továbbra sem lesz aggódnivalóm. Azt figyeltem ugyanis meg, hogy mivel a komposztrakás és a veteményes között megmunkálatlan füves sáv húzódik, ahol közlekedünk, ezen a lótetűk nem nagyon akarnak átvágni és otthagyni a biztos kaját a bizonytalan átkelésért. Persze ez az elméletem még jövőbeni bizonyításra szorul, a következő beszámolómban olvashattok róla, ha nagyot tévedtem. Mindenesetre azt gondolom, hogy ha az itt szokásos módon felrotáltatnám a teljes hátsó kertet, akkor sokkal könnyebben vándorolna ide-oda a lótetű, míg a veteményesünk ásás és talajforgatás nélküli kezelése ezt megakadályozza.

A forgatás nélküli avarkomposztunk, aminek az összerakását nagyjából februárban fejeztem be. Ez június 21.-ei kép, amikor a komposzt gyakorlatilag készen állt. Itt voltak a lótetűk is, de rengeteg más élőlény fúrta, aprította, bontotta az avart, hogy ilyen szép komposzttá változott.

Nyár végén rostáltam át, és ez az egy kupac elegendő komposztot adott az őszi vetemények ágyásainak takarásához.

Ez a kép nem az avarkomposzt kupacban készült, hanem a már körülbelül fél éve korhadó alomkomposztban. Találtam tőlünk nem messze egy vállalkozót, aki szaporít trágyagilisztát, gondoltam beoltom velük a komposztot, hogy jobb legyen az eredmény. Vettem néhány marék gilisztát, majd amikor beleástam a kupacba, azzal kellett szembesülnöm, hogy megelőztek. Az alomkomposzt hemzsegett a trágyagilisztáktól, de így legalább valószínűsíthető, hogy a behozott példányok is jól fogják magukat érezni.

• 2023-ban is nagyon jól sikerültek a különböző évelő és fásszárú növényeink szaporításai. Ugyan folyamatosan nyitva tartom a szemem, hátha szembejön valamilyen érdekes fajta, amit tudnék hasznosítani, mégis a kertünkben a fajtaválasztásnak az oroszlánrésze lezajlott, folyamatosan selejtezzük azokat, amik nem válnak be, hogy a helyüket azoknak adjuk át, amik ígéretesebbek. Ehhez kell a saját szaporítóanyag, hogy nagyszámú egyeddel tudjunk különböző körülményekkel rendelkező élőhelyeket kipróbálni, mert még egy ilyen kicsi kertben is sokféle nedvesebb-szárazabb, naposabb-árnyékosabb hely létezik. Arról nem beszélve, hogy a jól bevált fajtákat szívesen szaporítom ajándékba vagy akár eladásra is. Idén készítettem egy körben száraz avarral szigetelt, raklapokkal határolt faiskola ágyást, amiből a magassága miatt könnyű kitermelni a növényeket. Nagyon jól bevált, szépen fejlődtek benne a D. virginiana, texasi narancseper és indiánbanán magoncok. A különböző bogyós gyümölcsöket egy hosszú és keskeny ágyásban dugvány iskolázom, itt néhány méteren több száz dugvány képes fejlődni egy-egy szezonban.

Tüskétlen szeder bujtvány. Általában magától is legyökereznek az indák végei, de szándékosan is rá szoktam segíteni.

A legegyszerűbb és egyik legtartósabb jelölő évelő növényekhez a sörös doboz oldalából kivágott alu lemez csík, amit egy kitompított, csiszolt hegyű szöggel tetszés szerint feliratozhatunk egy kemény kartonon. A dombornyomott szöveg életünk végéig látható marad.

Tavaszi oltás, itt épp fosókába kajszi.

Gyümölcstermők, fűszer- és némi dísznövény, amiből bőven van felesleg is mindig.

A keskeny fásdugvány-ágyásunk, amiben így is több, mint száz növényke gyökerezik.

A melléképület és a kerítés közötti kevesebb mint két méteren egy gyalogos átjáró igyekszik járható maradni háromféle málna, lómenta mező, jezsámen és orgonabokrok között.

A somok és bodzák alatt jól megfér a yacon és az oca mindenféle más takarónak vetett vagy spontán kelt növénnyel együtt.

Piros ribizli dugványok gyökérzete egy év után.

• A hosszú távú kerti fejlesztési projektjeink csigalassúsággal valósulnak meg, de mégis beszámolhatok valamennyi eredményről. Egyrészt sikerült letisztítani és újrafesteni az üvegházunk fémszerkezetét, most már csak az alapját kell elkészíteni és az üvegeit berakni (gyerekjáték!). Másrészt Rita komoly segítségével elkezdtük kialakítani a baromfiudvarunkat, ami egy kerten belüli kisebb leválasztott rész, ahol éjszakára akár biztonságban lehetnek az állatok, de azért lesz zárható ól is nekik. Mindenesetre a kerítésoszlopok már a helyükön vannak, és a kerítés alsó csíkja is a helyén. A legnagyobb ilyen eredményem 2023-ban pedig az, hogy sikerült befejeznem a tároló vermünket, amit még öcsém kezdett el kiásni 2021 tavaszán. Mostanra van fala, padlója, teteje, jól záró ajtaja, sőt még a befedését is nagyrészt befejeztem, igaz, pillanatnyilag föld helyett avarral, mert abból végtelen mennyiség áll épp rendelkezésre. Üröm az örömben, hogy épp több mint fél méter magasan áll benn a talajvíz, de megfelelő magasságú téglakupacokon így is biztonsággal tudom tárolni a céklát, yacont, ocát és (sajnos nem saját) krumplit. A hőmérséklet még hiányos takarással is stabil 6 fok körül volt a fagyok idején is.

A verem.

• Az idei civil tevékenységeink számomra nagyon izgalmasak és motiválóak voltak. A Magház Egyesület tagjaként részt vettem egy csomó rendezvényen, ahol jobban megismerhettem a többieket, igyekszem kivenni a részemet a munkából, nagyon jó érzés egy olyan csapat tagjának lenni, ahol mindenkinek belülről fakadó őszinte törekvése a termesztett fajták sokféleségének népszerűsítése és megőrzése. Tavasszal tartottunk egy szervezetfejlesztő találkozót, ahol jobban megismerhettem a többieket, majd az Egyesület szervezésében meglátogathattuk a Krisna-völgyi gazdaságot, ami egy teljesen más léptékű, de nagyon izgalmas tapasztalat volt, Bálamodaka Das hiteles, hozzáértő és nyitott vezetője a kertészetnek, jó volt hallgatni. Szeptemberben újból találkoztunk személyesen a magházasokkal, Négyesen vendégeskedtünk néhány napot, örülök, hogy élőben is láthattam Dóri és Hunor gazdaságát, egy nagyon érdekes és szép vidéken gazdálkodnak példamutató hozzáállással és hihetetlen energiával, hiszen nem csak kertészkednek, de méhészkednek, állatokat tartanak, növény és állat fajtákat őriznek és mentenek át a jelen és jövő generációknak. Ősszel elindult a Magház vetőmagfogásos és kertészkedős képzése, amiben mi is részt vettünk oktatási helyszínként, remélem sikerült hasznos információkat átadnom a hozzánk látogatóknak, én nagyon sokat tanultam, az biztos! A Magházas barátoktól idén több új növényfajta magját, termését, dugványát kaptam, ami tovább gazdagítja a jövőben a kertünket, ezért, és egyáltalán az egyesületért nem győzök elég hálás lenni.

Máthé Orsitól kapott gigantikus növésű salátaporcsin

Ez a gyönyörű szümcsőtelep pedig a Kiss Dóriéktól kapott növénykéken alapult.

• A Magház mellett van egy másik civil szervezet, amit érdemes említenem, az ÖMKI, ami nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben és egyre több, kiskertesek számára is használható ismeretet, kutatást osztanak meg. Idén is hirdettek többféle projektet, amibe be lehetett kapcsolódni, mi is részt vettünk a magyarországi kertekben fellelhető pókokról adatokat gyűjtő kutatásban. A beérkezett képeket nagyon lelkiismeretesen kiértékelték, és bár részemről nem tudtam elég energiát fordítani a kertben fellelhető pókok lencsevégre kapására, a beküldött képek beazonosítása így is okulásunkra szolgált. 
• Még egy váratlan esemény volt, amikor a Magház egyesületet megkereste a Baker creek nemzetközi hírű szabad elvirágzású fajták magjait árusító cég képviselője, és a mi kertünkbe is ellátogatott, hogy megismerkedhessen a helyi érdekes fajtákkal, itt termesztett érdekességekkel. Ennek a találkozásnak egyelőre nincs közvetlen következménye, de mégis egy érdekes szál, ami akár a jövőben együttműködéssé is alakulhat.
• 2023-ban is tartottam magbörzét Pusztaszabolcson, ami most igencsak családiasra sikerült, elsősorban azért, mert a nappalinkban-konyhánkban tartottuk. Meglepően sokan eljöttek, de azért szerencsére elfértünk, és azt hiszem, senki nem távozott üres kézzel. Folytatjuk!
• Visszatérve a kertre, a fentebb említett komoly szélviharokra, valamint új kerti koncepcióra: valamikor július közepén fogalmazódott meg bennem, miképpen tudnám megakadályozni, hogy a magasabb lágyszárú növények a bolond szél hatására teljesen kidőljenek. Ehhez az egyik alapfeltétel volt, hogy nagyjából véglegesre sikerült kialakítanom a különböző egynyári futónövények támasztékául használt betonvashálók elhelyezését. Ezek a hálók a nagyjából délnyugat-északkelet tájolású ágyások északi oldalán kaptak helyet olyan módon, hogy a háló az ágyás szélességében nagyjából az észak felőli ötödrész vonalában húzódik, így az északi oldalon el lehet ültetni egy sorban a futtatandó növényeket, míg az ágyás maradék négyötöd részébe ültetett növények a déli oldalon részben pont a masszív hálóra futtatott kúszó növények széltakarásában, napos helyen tudnak fejlődni. A hálókat földbe ütött vastagabb betonvas szálakra húzott csövek tartják, elég stabilak, de egyben rugalmasak is. A másik alapfeltétel az a számos akácoszlop, ami helyére került a kertben, a tyúkudvar kerítése és az esővíz elvezetése kapcsán, ezek mind olyan stabil pontokat teremtenek, amihez rögzíteni lehet. Ehhez még hozzájön az, hogy egy helyi ismerőstől kaptam egy jó adag bontott kerítésdrótot, így a szükséges anyagok is rendelkezésre álltak a megvalósításhoz. Az ötlet összesen annyi, hogy nagyjából fejmagasság fölött valamivel alakítsak ki egyfajta mesterséges, stabil és tartós pókhálót, ami aztán szolgálhat rögzítési lehetőségként egyes karóknak, magas lágyszárú növényeknek (pl. édeskömény), amik karózás nélkül elfeküdnének és sokkal több helyet foglalnának. Emellett a vízszintes plusz szint jól szolgál a kúszónövények futtatójának kiegészítéseként, valamint akár olyan tartórétegként, amire mondjuk egy sűrűbb szövésű dróthálót lehet fektetni pl. a seregélyek elleni védelemnek a szőlőkhöz. A pókhálót tartó függőleges elemekként nem csak az oszlopok és csövek vesznek részt, hanem a kerítésoszlopok és fák is, így sok elemet összekötve ki lehet alakítani egy annyira masszív hálót, ami tényleg képes ellenállni a legnagyobb szeleknek is. A vízszintes futtató réteggel plusz árnyékot is lehet létrehozni a túlzott napsütéstől szenvedő növényeknek, megfelelő tervezéssel akár élő növényből. A felsorolt előnyökön kívül még az is pozitívum, hogy a nyári hónapokban, amikor tényleg feleslegben van a napsütés, akár több szinten is tudjuk hasznosítani a napfényt, feltételezve persze, hogy tudunk elég vizet biztosítani, de az is biztos, hogy egy futó lágyszárút és az alatta lévő kisnövésű haszonnövényt könnyebb ellátni vízzel, mint a trópusokon megtalálható többszintes erdő fáit, aminek a kialakulására itt nem lenne esélyünk.
  
• Hogy egy kicsit visszatérjek a növényekhez, az idei sütőtökök fajtáinkkal kapcsolatban volt egy érdekes tapasztalatom. A Cucurbita maxima fajjal évek óta nem sikerül jó barátságba kerülnöm, nem találtam eddig olyan fajtát, ami kifejezetten jól működne nálunk. Régóta nagyon tetszik nekem a Red Warty Thing nevű szabad elvirágzású amerikai fajta, és tudtam is szerezni belőle magot, ráadásul mindjárt két forrásból. Még a szezon előtt télen anyósom adott nekem egy kis zacskó tökmagot, amit egy családi barátjuktól kapott. Volt rajta név, Kabocha, annyit néztem csak utána, hogy maxima fajta, de aztán el is tettem a dobozaim mélyére, mondván, megvan idénre a maxima fajta, amit termeszteni szeretnék. Aztán a Red Wartyból egyetlen egy darab magom sem kelt ki, amitől totál elkeseredtem. Május elején ott álltam maxima palánta nélkül és már elkönyveltem, hogy idén sem sikerül előbbre jutni ez ügyben, amikor eszembe jutott a befőttes üvegben elsüllyesztett Kabocha mag. Gyorsan előkerestem és vetettem palántának, valamint szabadföldbe is. Nagyon hamar kikeltek a magok, sőt, a helybevetések nagyrésze a csigákat is túlélte, ami komoly teljesítmény már önmagában. És aztán elkezdtek nőni a növények, de mint a bolond. Októberben jó pár termést létrán állva szedtem le az indákról, amik a szomszédos meggyfára futottak fel, illetve az általam elhelyezett fejmagasság feletti vízszintes drótokra (pókháló koncepció :) ). Minden várakozásomat felülmúlta a fajta, nagyon hálás vagyok érte, úgy érzem, egy jó időre megvan az a maxima fajta, amelyikkel jóban leszünk. Részletesebben is szeretnék majd írni róla, de az egy másik bejegyzés lesz.

Nem sok kellett a Kabocha töknek, hogy elfoglaljon minden területet maga körül, amit csak lehetett.

Az egyik legszebb termés.

Sütőtökös pite Kabocha tökből. Tíz ujjamat megnyalom utána.

• A kertészeknek általában jó sok bosszúságot okoz a szulák, mivel olyan gyomról van szó, ami szinte bármilyen takaráson képes keresztülnőni, nekem eddig egyedül az almamenta és borzaskata vált be ellene hatékony kiszorító növényként, de ugye, ha ezeket a növényeket ültetem, akkor ők veszik át a gyom szerepét (igaz, a mentát és borzaskatát sokkal könnyebb felszámolni). Idén is rengeteg friss fűnyesedéket kaptam egyik szomszédomtól, és mivel nem nagyon volt szükségem plusz komposzt adalékra az amúgy is beérkező anyagokon túl, ezért elkezdtem kísérletezni az anyag gyomfojtó hatásával, amit arra alapoztam, hogy a kis terület, ahova a szomszéd átdobja a frissen vágott füvet, pár hónap alatt teljesen gyommentes lett. Az érintett szulákos helyekre, főleg gyalogösvényekre vastagon, 30-40 cm vastagságban terítettem a nyesedéket, ami aztán jól rárohadt az adott területre, és sok helyen sikerült vele megölni a szulákot. Úgy figyeltem, hogy az alatta lévő föld élővilága nem szenvedett semmilyen kárt, a giliszta népesség még emelkedhetett is. A kezelést ráadásul nem kell sokáig ismételni, úgyhogy nekem megér ennyi "elpazarolt" erőforrást a szuláktól való megszabadulás. Nyilván, ha megfelelő arányban komposztálnám a fűnyesedéket, ahogy egyébként szoktam, akkor kevesebb minden kerülne belőle a légkörbe, de ha számításba veszem azt is, hogy egyébként zacskóban kukába kerülne, akkor mindjárt kicsit más fényben látszanak ezek a dolgok.
• Ahogy tavalyi beszámolómban már említettem, minden évben szeretnék meglátogatni egy számomra kedves, illetve általam tisztelt kertész barátot. Ez idén is szerencsére sikerült, sőt igazából jóval több mindenkivel találkoztam, mint eredetileg terveztem. A szokásos éves látogatás helyszíne ezúttal Szalczinger Judit káoszkertje volt (most már Szabadon nőtt néven található meg az interneten). Lenyűgöző volt, hogy Judit milyen szakértelemmel gondozza otthoni kertjét és gazdaságát. Ez utóbbi egy domboldalon elhelyezkedő lejtős területen található, két nagy fóliasátorral és rengeteg életerős haszonnövénnyel. Nagyon tetszett, hogy nem volt sehol üres terület, mindenhol egymást váltották a növények, Judit nagyon gondosan készül a szezonra palántákkal, az ültetésrend tervezésével, és úgy tűnt, mindig van b terve, ha valami nem sikerül jól, ezt nekem még jócskán tanulnom kell. Kaptam tőle jó pár izgalmas fajta paradicsom palántát, így neki köszönhetem a kozula 133 és blush tiger fajtákat, amik nagy kedvencek lettek idén. Külön említést érdemel még az albin zeller, ami nagyon jól teljesített nálunk, végre újra lett gumós zellerünk.

A képen középen lévő sárgás Kozula 133 paradicsomot és a jobb alul látható Siber Frills szibériai kelt is Judittól kaptam, nagyon jól szerepeltek!

• A Magház közösségén keresztül eljutottam egy budapesti kertészhez is, aki sarjhozó hagymákkal ajándékozott meg, ami tovább bővíti a lehetőségeimet a különböző hagymák termesztését illetően anélkül, hogy összeporzástól kéne tartanom.
• Rajtuk kívül találkoztam még két gyümölcsész mesterrel, akiktől több hagyományos fajta oltóvesszőit kaptam meg, vagy épp saját nemesítési munkájuk eredményeihez férhettem hozzá. Partics Gyula Zala megyei gyümölcsösében csodálatos régi magyar fajtákat lehet felfedezni, egy élmény vele beszélgetni és neki köszönhetem, hogy sikerült a kertünkbe behozni két ígéretes szilvafajtát, a lószeműt és az aszúszilvát, mindkettőnél remélem, hogy sikerült ellenálló alternatívát találnom a mostanában kertészetekben elérhető betegségekre érzékeny fajtákra. Kaptam még több másik fajtát is, de sajnos azok az oltások a csigáknak köszönhetően elpusztultak. Remélem 2024-ben sikerül újra megpróbálnom az oltásokat. Sümegi Mihály dunaújvárosi kertjében olyan egytörzses kökényfákat láthattam, amiknek 1 cm feletti átmérőjű termései vannak, sőt kaphattam magot is ezekből a termésekből, úgyhogy el is vermeltem őket, hátha sikerül olyan növényt nevelni, ami hasonló méretű gyümölccsel rendelkezik.
• 2023-ban is igyekeztem olyan új egynyári önvető vagy évelő virágokat találni, amik hosszú távon megmaradnak nálunk. Ilyen a kerti viola, a ribizlivirág vagy a szarkaláb, amiből több év után most sikerült végre életképes egyedeket nevelnem. Sajnos arra nincs energiám, hogy olyan dísznövényekkel foglalkozzak, amiket minden évben újra kéne palántáznom, nagyon szeretem ugyan a virágokat, de ennél drágább az időm, ezért keresem folyamatosan az olyan fajokat, amik képesek fenntartani a saját állományukat emberi beavatkozás nélkül. Az eddig bevált növények például a borzaskata, a török szegfű, ökörfarkkóró, az évelők közül az érdes napszemvirág, a gilisztaűző varádics, réti szegfű, különféle menták, felvirágzott édeskömények. Ezek többnyire egyben nagyon jó rovaretető növények is. Idén a génbanktól is tudtam kikérni néhány ígéretes fajtát, egy hajósi barátszegfű ökotípust és egy sátoros varádicsot.

A repcsény (valamelyik Erysimum) egy ígéretes jelölt, már egy telet túlélt nálunk.

A ribizlivirág is remélhetőleg tartós vendég lesz.

Mivel rizómáról szaporítható, ezért kakukktojás, csak azért tettem ide, mert jó párosításnak bizonyult a csicsóka sásliliommal körbevéve. Mindkettő terjeszkedőbajnok, így nagyon jól lekötik egymás energiáit.

Ettől a szépséges pompás titóniától pedig búcsúzom, mivel sajnos nem valami életképesek a magjai, muszáj belőle palántát nevelni, és nem telel át. De hiányozni fognak ezek a színek.

• Tavasszal mindig probléma nálunk a palánták megfelelő elhelyezése. Bent nincs elég hely, ráadásul fény sincs elég, így mindig igyekszem minél többet kint tartani a növényeket, ezt persze kora tavasszal eléggé akadályozza a fagy. Idén viszont tavasszal kaptam egy friss adag ágdarálékot, amit különböző nitrogéndús kerti és konyhai maradékokkal dúsítva és jól belocsolva sikerült egy elég aktív melegtalpat készítenem. Két héten keresztül körülbelül 9 fokos hőmérsékletet sikerült teremteni az ablakokból tákolt üvegdobozban, amibe a darálékot raktam, míg kint 0-3 fok körüli volt a hőmérséklet. Az anyag maghőmérséklete 50 fok körül ingadozott. Két hét után kezdett leállni a hőtermelés, amit még egyszer sikerült újra indítani újabb adag nitrogéndús anyaggal (ekkorra már a szomszédok nyírták a füvet). Nem volt épp tökéletes az egész, de így is nagy segítség volt, mert sokkal robusztusabbak lettek a palánták, mint ha bent az ablakpárkányon tartottam volna őket.

Nulla forintos melegágy.

• Mivel nem használok vastag takarásokat az ágyásokon és a komposzt, amit az ágyásokra terítek, nem mindig ment át hosszabb ideig a magas hőmérsékletű (60+ C°) fázison, ezért évente 4-5 alkalommal szükség van gyomlálásra a veteményesben. Tudom, hogy ez sokak számára nagyon nemszeretem munka, de én nagyon élvezem. Ennek az az elsődleges oka, hogy a művelési módszerünk (forgatás nélküli) miatt a talaj felszíne általában elég élő-humuszos-porhanyós ahhoz, hogy a gyökereket könnyen ki lehessen húzni, másrészt nagyon élvezem, hogy felismerem a különböző gyomfajokat, és válogathatok közöttük, hogy esetlegesen mit hagyok meg, mit húzok ki. Pl. a pitypangot már szinte mindig meghagyom, mivel annyira kevés van belőle a kertben, hogy örülök, ha tudok róla szüretelni néhány étvágycsináló kesernyés levelet. A tyúkhúrt is legfeljebb ritkítani szoktam, de a leszedett mennyiség is legtöbbször a tányérunkba kerül. Inkább csak a tikszemektől és veronikáktól szoktam megszabadulni. Szerencsére tarackbúza a veteményesben szinte már egyáltalán nincs jelen, a szulákok pedig ugyan nagy számban jelen vannak, de a konzisztens kitépés miatt eléggé legyengültek ahhoz, hogy mondjuk egy-másfél hónap alatt, ami két gyomlálás között eltelik, ne erősödjenek meg túlságosan. Talán még az egyik pimpó faj a legbosszantóbb, ami nagyon ügyesen úgy alakította ki a tarackoló föld alatti szárait, hogy könnyen elszakadjanak a gyökeres rizómák kiszakadása nélkül. Erre azért oda kell figyelni. Rengeteg haszonnövényt szoktam még kigyomlálni, amik a komposztból spontán kelnek ki, pl. paradicsom, ezeknél megvan a lehetőségem, hogy ha épp valahol van több hely, akkor akár meghagyjam ezeket a magról kelt egyedeket, amik jellemzően elég életerősek. Ahogy már említettem is, a gyomlálás sokszor szüretelés is, hiszen folyamatosan törekszem arra, hogy ehető gyomok maradjanak a kertben. Sőt előfordul az is, hogy a veteményesből spontán kikelt gyomból lesz évelő szaporítóanyag, pl. az alanynak nevelt szőlőim már néhány éve mindig a veteményesből kerülnek kiültetésre, valószínűleg madár pottyantotta magról indultak.
  
• Március hatodikán vetettem cserépbe brokkoli magokat, ami egészen szuperül teljesített, még most, decemberben is élnek a növények, és legalább tucatszor szüreteltünk már róla először nagyobb, majd egyre kisebb rózsákat, de még így is számottevő mennyiség jön le 12 tőről egy-egy szedés alkalmával. Az egyetlen bánatom, hogy ez egy hibrid fajta utolsó magjaiból volt, jövőre meg szeretném ugyanezt csinálni egy kedves kertész barátom által ajánlott szabad elvirágzású fajtával, a limbával.

Egész évben szüreteltük.

• Idén is volt évelő növény a kertben, ami először termett, most a három újabb almafánkon volt a sor: batul, húsvéti rozmaring, florina. Mindhárom fa egészségesen és erősen növekszik, és első almáikat már most megkóstolhattuk. Én a florinát vártam a legjobban, de 2023-ban a batul volt a legfinomabb, kíváncsi leszek, hogyan alakulnak ezek a növények az elkövetkezendő években.

Felül az első Batulok egyike, alul az első két Florina.

• Idén több új tökfélét próbáltunk ki. Maradtunk azon a vonalon, hogy egy fajból csak egy fajtát ültessünk, hogy külön izoláció nélkül tudjunk fajtaazonos magot fogni, így a szokásos C. pepo, moschata, maxima vonal után most kipróbáltuk a C. ficifoliát (laskatök) és a Lagenaria sicerariát, a kolbásztököt. Mindkettő nagyon jól sikerült. A kolbásztököt már meg is kóstoltuk, zsenge termései nagyon jó összetevői mindenféle cukkínivel kompatibilis ételnek, rántottában pedig egész különleges mogyorós ízt produkál, talán a tojással való reakció miatt. Úgy tűnt, a kolbásztök fehér virága annyira nem kedvelt célpontja a beporzó rovaroknak, mint a hatalmas sárga Cucurbita virágok, ráadásul nagyon hamar be is csukódnak reggel, főleg éjszaka nyílnak ki. Eleinte aggódtam a beporzás miatt és rásegítettem ecsettel, de később úgy vettem észre, magától is nagyon szépen termékenyült, valószínűleg az éjszakai rovarok egy idő után már jobban megtalálták. A kihívás hatványozottabban jelentkezett a laskatöknél, amiből sajnos a frissen kiültetett palánták közül összesen egy maradt életben a csigáknak köszönhetően, így arról lemondtam, hogy magot fogjak, inkább csak azt szerettem volna elérni, hogy meg tudjuk kóstolni a termését. A virágzás megindulása után a tő nagyon következetesen vagy hím, vagy nőivarú virágokat nyitott ki reggelente, de sohasem egyszerre. Így a már előző napi fiú virágból próbáltam pollent szedni egy ecsetre és megporozni a termős virágot, de ezzel nem jártam sikerrel. Már kezdtem feladni a dolgot, amikor egyszer csak úgy tűnt a dolog, mintha a növény rájött volna, hogy egyedül van, és egyszerre kezdte kinyitni a két nemű virágait. Lehet, hogy túl sokat tulajdonítok ennek a laskatöknek, de olyan volt, mintha felismerte volna, hogy nem fog tudni magot hozni, ha szigorúan ragaszkodik a másik egyedről származó pollenhez. Innentől aztán már könnyű volt kézileg megporozni, de szezon végére már rovarmegporzással is kötöttek termések. Ami egyébként még lenyűgöző ebben a növényben, hogy egyetlen egyed olyan erőteljesen volt képes növekedni, hogy körülbelül 10 méter távolságra is eljutott az indáival, némi irányítással felfutott két fára, és kinevelt 5 nagy és 2 kisebb tököt, de ha jól emlékszem, még később is találtam egy elbújt termést. A lényeg, hogy lenyűgözött a laskatök, és bár még nem kóstoltuk meg, azt írják, hihetetlen sokáig eltartható a termése, mindenképpen fogom termeszteni az elkövetkezendő években is.

Ponca sütőtök (C. moschata), amivel nagyon elégedettek vagyunk, nem meglepő módon például a gyümölcshús aránya miatt.

• Ugyan a másodvetések nyáron nem sikerültek jól, de ez nem mondható el az őszi vetésekről, amik idén kifejezetten jól alakultak. Még augusztus elején palántáztam áttelelő salátát, ez annak ellenére, hogy már túlnőtte az igazából fagyálló kort, remekül bírja a hideget, életben van még az összes tő. Sikerült vetni mákot és hónapos retket is, amik szépen keltek, némi csigakártétel ellenére is tudtunk még ősszel és tél elején retket enni, valamint nagyon jól sikerült a spenótvetés is, amiből egy jó kis egyleveles, pár centis áttelelő állomány alakult ki, tapasztalataim szerint ez simán kibírja a fagyot így. Végre sikerült jókor vetnem a téli porcsint (forrásfű, claytonia) is, ezt évek óta mindig elrontom, de most több ágyásban is kezd kialakulni egy jó kis állomány, alig várom a tavaszt, hogy igazán beinduljon. Cukorgyökér palántákkal próbálkoztam még áttelelőnek, de ebben nem vagyok biztos, hogy működni fog. Sajnos a tavaszi próbálkozásom teljesen kipusztult, abban reménykedek, hogy esetleg így sikerül nyárra erős, életképes egyedeket kapni, meg fogjuk látni.

Az őszi vetések gyümölcse december elsején.

• Az abszolút luxus kísérletek közé tartozott az oca és yacon (inkagumó) termesztés, és azért írom ezt így, mert nagyon drága volt a szaporítóanyag, de régóta bakancslistás növényekről van szó. Mindkettőben olyan növényre leltem, ami potenciálisan nagyon jól tudja érezni magát a kert árnyékosabb helyein (diófa, illetve más fák alatt), és értékelhető termést hozott. Ráadásul úgy tűnt, mindkettő működik szabadföldben is. Óvatosságból cserépben is termesztettem őket, érdekes módon a yacon szabadföldben sokkal méretesebb gumókat hozott, ami pont az ellentéte annak, amit édeskrumplinál tapasztaltam. De ami a legkirályabb az egészben, hogy a yacont például nagyon élvezetes fogyasztani. November közepén szedtem fel őket, amikor az összes levél lefagyott, és a következő hetekben ettük meg nyersen a yacon gumókat. Érdemes pincében magas páratartalom mellett tartani, mert könnyen ráncosodik, de figyelni kell a sérülésekre is, mert penészedésre hajlamos. Így is érdemes viszonylag hamar elfogyasztani. Meghámozva, felszeletelve valami eszméletlen finom. Nem is az íze feltétlenül, ami nálunk egy enyhe sárgadinnye szerű íz volt, hanem a roppanós lédús állaga, ami valahol egy friss retek és egy lucskos körte között lehet. A pici oca gumókat állni hagytuk 1-2 hétig, amitől kicsit jobban beszínesedtek, majd felszeleteltük és olajon megsütöttük, egy szintén nehezen felejthető gyümölcsös aromájú sültkrumpli szerű benyomást kaphattunk így tőle. A yacon nem gumóról, hanem a fölötte lévő rizómáról szaporítható, ebből kettőt vettem eredetileg, és most 4 felé tudtam szétszedni őket, így került a verembe is jövőre szaporítóanyag, valamint egyet elültettem szabadföldbe nagyon vastag avar és ágdarálék takarással, mert azt olvastam, képes átvészelni a telet szabadföldben is. Az ocából tettem el gumókat a jövő évi termesztéshez szintén a verembe.

Középen a fehérek az oca gumói, mellett néhány eltévedt lila édeskrumpli darabka, a többi yacon.

A felszelelt yacon gumó már ránézésre is érdekes.

• A kertben a meleg és száraz ősz után az első komolyabb esőkkel megjöttek a gombák is, megint kivirágzott tőlük a kert, az ágdarálék nem csak a korhadékevő bogaraknak, hanem számos gombának nyújt megfelelő élőhelyet. Ráadásul idén is volt ágvágás a villanyvezetékek alatt, amit némi borravaló ellenében egy az egyben a mi udvarunkba depóztak darálva, így egy évre újból megvan a gyalogösvények és gombaélőhelyek ellátásához szükséges szervesanyag mennyiség, még jó adag munka lesz vele, mire széthordom a kert megfelelő pontjaira.

Veteményesünk látképe 05.15.-én

és 08.18.-án

Ahogy írtam a bejegyzés elején, idén remek évet zártunk, és bár a gyümölcstermők, főleg a fák nem teremtek annyira jól, mint 2022-ben (kivétel az alma), a veteményesből sokkal több mindent takarítottunk be, mint a korábbi években. Jöjjön szokás szerint egy kis összesítés arról, mi hogy szerepelt, hogy milyen újdonságok lettek a kertben, és hogy mi készült a betakarított dolgokból.

Kiemelkedően jól sikerült: paradicsomok (fogok a fajtákról bővebben írni, de főleg a black cherry, Kellog's breakfast, ökörszív és pink oxheart, perun, black beauty, Barry's crazy, chocolate stripes, erdélyi gömb, kozula 133, blush tiger és főleg-főleg a somoskői tájfajtával voltunk elégedettek.), Agassi RZ brokkoli (sajnos hibrid, de egész évben ellátott minket a 12 tő brokkolival), selektion sunset sárga szárú mángold (ami ugyan sajnos a családnak nem annyira jött be, de megállás nélkül növesztette hatalmas sárga nyelű húsos leveleit), kocsi tájfajta tépősaláta (ami már klasszikusan magát is elveti, de palántáról is nagyon jól sikerült), salátaporcsin (ami a kövér porcsin nemesebb és jóval nagyobb méretű fajtája, rengeteg levelet terem, kedves Magház barátunktól, Máthé Orsitól kaptuk a fajtát), pui malabár spenót (ez a lilás szárú csoda gond nélkül futott be egy 3-4 méteres futtatót, egész nyáron ellátva salátához friss, húsos levelekkel), az összes tökféle (tapir cukkíni, ponca és kabocha sütőtök, laskatök, kolbásztök, mind remek választásnak bizonyultak), a szümcső (amiből végül Vándorkovász portás barátainktól kaptunk élő töveket, mivel több éve nem sikerült magot kikelteni belőlük. Azóta egy négyzetmétert gond nélkül elfoglaltak, a levelek nyelei pedig nagyon finom, pikáns csemegéknek bizonyultak), a red noodle méteres bab (ami méretes lila hüvelyeivel nyűgözött le, egyben ez a második babfajta, ami tényleg jól érzi magát a kertünkben), az elefántfokhagyma, a black jewel szedermálna (aminek idén végre nem vágtam meg a szárát, cserébe elképesztő finom bogyókat kaptunk) és a madame sanssouci fajtanévre hallgató egres (ami édes bogyóival és termésmennyiségével olyan magabiztosan hagyta le a kertünkben található többi fajtát, hogy komoly erőfeszítéseket kell tennem a szaporítása érdekében)

Bőséges és jó minőségű: yacon, gigant karalábé, szibériai káposztarepce (szibériai kel fajta), boltardy cékla, pallagi nagylevelű sóska, téli zsázsa, zöld mizuna, piros mizuna, borbálafű, red giant mustársaláta, barna őszi borsó (takarmányborsó, de zsenge hajtásai nagyon finomak), jankiel bialy lóbab, Mary Washington spárga, sárga hegyes erős paprika, Louisiana long green és tojásfa padlizsán, sárándi tájfajta bazsalikom, a black pear, a rutgers és a Paul Robeson paradicsomok (amik annyira nem voltak kiemelkedőek), madársaláta, kései laskagomba, sásliliom, csalán, zöld mángold, tyúkhúr, csicsóka, metélő fokhagyma és úgy általában a fűszernövények, luffatök, opar gyöngyei, marketmore uborka, nyugat indiai uborka, albin zeller, bajai tájfajta homoki bab, a piros-, fekete, arany-, fehér ribizlik, az összes többi egres fajta, a tayberry, a josta, a rikő, a málnák, a fokhagymák, a becőt nevelő olajretek, a som, alma és dió.

Számottevő mennyiség: oca, hónapos retek, Marconi édes paprika, narancssárga parasztpaprika, elefántormány paprika, Robin Gud padlizsán, cserepes petrezselyem, tápiói 96 és lila édeskrumpli, siber frills szibériai kel, földieper, fanyarka, cseresznye, berkenye, szilva és jégcsapretek.

Kóstolónak: kapral tépőkel, tatsoi, pak choi, dughagyma (zöldnek jó volt, de fejesnek nem nagyon ért el), kapor, eperspenót, a wooly kate paradicsom (amiről még fogok írni, borzasztó fajta), shiitake gomba, cirokok, egérdinnye, márkóci sárgabab, aranymazsola kukorica, solar yellow sárgarépa (ez lett az egyetlen répa, amiből egyáltalán lett valami), mézbogyó, köles, mogyoró.

Nem jött össze: a magról vetett ribizli, prágai óriás zeller (valószínűleg öreg mag miatt), Rufus vörös és júniusi óriás káposzta, vörös kerti laboda, vörös shiso, leila mák, az összes többi sárgarépa (Rekord, Nantes 2, Mercado di Paris), hanacka fehérrépa, good king henry parajlibatop, red warty thing sütőtök, örmény méteres uborka, kelvedon csodája borsó, calabrese brokkoli, tarlórépa és egyáltalán bármilyen meggy, valamint sárgabarack (ez utóbbiból lett néhány szem).

Egy kollázs a 2023-ban a közösségi médiában közzétett napiszüret képeinkből.

A 2023-as veteményes beosztásunkra rá lehet nézni ezen a linken, szeretem magamnak is nagyjából átláthatóvá tenni, hogy mi történt a kertben: vetéstábla

A kert új lakói főleg a saját szaporítású évelők közül kerültek ki, ribizlik, körte magról, gránátalma, magonc somok és galagonyák, kikeleti és ráncoslevelű bangiták, madárbirs, köpött őszibarack magoncok, tüskétlen szeder, szomorú fűz, zelnice meggy. Ahogy fentebb is említettem, kertész és gyümölcsész ismerősöktől került hozzám néhány nagyon izgalmas fajta, fűzalma (fás dugványozásra alkalmas almafajta), lószemű- és aszúszilva, nagyszemű kökény, füge, kúszórózsa, különböző sarjhozó hagymák. Nagyon remélem, hogy megtalálják a helyüket nálunk és ki tudnak teljesedni.

Nagyobbik lányunk egyik rajza a kerti ténykedésemről valamikor tavasszal.

Szerencsére az év összességében sokkal inkább ilyen volt. :)

A konyhában is sokat dolgoztunk (főleg Rita) a különböző termények minél jobb hasznosításán. Mivel a fagyasztó kapacitásunk elég korlátolt, és nem is szeretnénk bővíteni, ezt igyekezzük megtartani a húsáruknak, így a kerti terményeket próbáljuk inkább más módszerekkel tartósítani. Ehhez 2023-ban beszereztünk egy konzerváló edényt, ami képes magas nyomáson és hőfokon tartósítani. Nem is kifejezetten azért vettük ezt, mert biztonságos alacsony savtartalmú készítményeket szeretnénk előállítani (ebben a témában folyamatosan vannak azért kérdőjelek, mi úgy vágjuk át a házi tartósítással kapcsolatos gordiuszi csomót, hogy az alacsony savtartalmú készítményeket kivétel nélkül felforraljuk fogyasztás előtt, így biztosan megszabadulva bármilyen felhalmozódott botulinum spóra toxintól), hanem mert ez a méretes edény egyszerre képes 14 darab klasszikus 720 ml-es üveget nedvesdunsztban kezelni, így a lekvárokat és befőtteket így tudjuk hatékonyan és gyorsan előkészíteni a polcra. A szokásos meggy (saját cseresznyével), eper (saját rebarbarával), kajszibarack (saját ribizlivel) lekvárokon kívül, amiknek fő összetevőjét 2023-ban sajnos helyi gyümölcstermelőtől kellett megvásárolni, sikerült készíteni teljesen saját alapanyagból somos, ribizlis fosóka; és egres, josta, rikő, málna és főleg szeder felhasználásával bogyósgyümölcslekvárt. Ez utóbbihoz az alapanyagot a szüreteléskor lefagyasztottuk időlegesen, mert ezeket nem lehet egyszerre szüretelni, így hosszú távon viszont nem a fagyasztóban áll a gyümölcs. A fagyasztott gyümölcsnek is egyébként van helye, idén ittunk először tejes szederturmixot, aminél kevés finomabb vitaminbomba van egy sötét téli vacsora mellett. És ha már az egészség szóba jön, készítettünk néhány immunerősítő készítményt is, a gyerekekkel is kompatibilis fokhagymás, rozmaringos virágmézet, ami erjedés után leszűrve hűtőben nagyon sokáig eláll, illetve a felnőtteknek szánt mézes lucfenyőrügyes pálinkát, ami egy igen izmos torokfertőtlenítővel is felér.

A tejsavas erjesztést sem hanyagoltuk, készítettünk savanyított csicsókát, mángoldszárat, uborkát, elefántormány paprikát és elefánt fokhagymát, erős paprikát, céklát, és nemes élesztővel almabort és -ecetet.

Készült szokásosan pesto és padlizsánkrém, amiket fagyasztóban tárolunk télire (már ami megmaradt), néhány szörp (aminek fogyasztását eléggé visszafogtuk), elég sok aszalt alma (levákuumozott üvegekben várja a fogyasztást), sok-sok paradicsomszósz és lecsó (amihez vettük a paprikát és sajnos a paradicsomot is, pedig ha kicsit türelemmel vártunk volna, akkor a kertből is bőven elég lett volna hozzá a paradicsom. Jövőre ezt jobban átgondoljuk)

Gnocchi lila édeskrumpliból. Ezzel a színnel nem lehet betelni.

Csalánfőzelék sajtgolyóval.

Kisebbik lányunk születésnapi tortája. Minden gyümölcs a kertben termett, illetve a sajttorta krémjébe is málnát kevert Rita. Azért ilyen furcsa hiányos szegény, mert előző nap kedves kutyánk a viharos széltől megijedve bemenekült a házba, ahol hogy-hogy nem, megtalálta a padlón hűlő tortát és nagyjából a negyedét azonnal befalta a nagy ijedtségre... Szerencsére kislányunk nem vette zokon a dolgot.

Szilvás pite először saját gyümölccsel.

 

Rita csodálatos sütései.

Nagyon jó almatermő év volt, így egész télre sikerült betárazni aszalt almával. Heteken keresztül ment az aszaló.

Pesto saját bazsalikomból, dióból és fokhagymából.

Főtt lóbab, amiből virslis-hagymás-tejfölös saláta lett. Azért teszem csak ide a képet, mert több helyen olvastam tavaly, hogy a lóbabot meg érdemes hámozni, és ez engem teljesen beijesztett, mert nincs az a lóbab, amiért én hajlandó volnék szemenként hámozgatni őket. Azt kell mondjam, nem értek egyet a hámozós véleménnyel. Valóban rágósabb a héja, mint a veteménybabnak, de számomra a ruganyos héj még külön élvezetet is jelent, és a család többi tagja is így van ezzel.

Fokhagymás-rozmaringos virágméz néhány hét erjedés után leszűrve. Egész évben eltartható immunerősítő.

Fenyőrügyes-mézes barackpálinka a felnőttek egészségének megóvása érdekében.

Csicsóka tejsavasan erjesztve. Úgy vettük észre, hogy finomabb, ha nem hámozzuk meg a gumókat.

Végezetül jöjjen egy képválogatás 2023-ról. Ha idáig elolvastad, akkor köszönöm a figyelmed, de ha csak a képeket nézed, akkor is köszönöm, mivel tudom, hogy kicsit túlzásba viszem mindig ezt az évösszegző cikket.

Tavasszal még volt egy kései laskagomba termésünk, őszre azonban már kimerültek a fűzfarönkök. 2020-ban oltottam be őket, 2021-ben teremtek először, és 2023 tavaszán teremtek utoljára.

A shiitakéval szintén 2020-ban oltott rönkök 2023 tavaszán adtak először egy kis termést, kíváncsi leszek, lesz-e folytatás?

A gombák maguktól is jól érezték magukat.

Borsóhajtás főzeléknek.

Rebarbara lekvárba.

Selektion Sunset mángold. Eszméletlenül sokat terem.

Madame Sanssouci egres, ha be tudjátok szerezni, érdemes kipróbálni, mert nagyon jó fajta.

Black jewel szedermálna. Nem tüskétlen, de egészen különleges íze van.

A nyári málnatermés bőséges volt.

Feketeribizli és tayberry

Fokhagyma szüret

Elefánt fokhagyma

Az egyik lekváralapanyagunk: fosóka ringló

A ribizlitermés már szokásosan jól sikerült.

A fekete berkenye bokrok is beindulnak.

Tojásfa padlizsán

Pui malabár spenót

Sárándi tájfajta bazsalikom

Bajai tájfajta homoki bab

Robin Gud padlizsán, orosz nemesítés, állítólag nagyon jól bírja a hideget, de 2023-ban ezt nem volt alkalma megmutatni.

Az egyik legfinomabb ízű nagy méretű paradicsom: Chocolate stripes

Tojásfa-fej

Útonálló (lógó) kolbásztök

Black cherry paradicsom is ki tudott teljesedni 2023-ban.

Nagyon jó meglepetés volt a Red Noodle méteresbab, ami kiemelkedően jól érezte magát és sokat is termett. Mivel nagyon kevés magot kaptam belőle, nem fogyasztottuk zöldbabként, hanem hagytuk beérni az összes hüvelyt.

A száraz babhüvelyek lilásabb árnyalatúak.

A kifejtett Red Noodle babszemek

Louisiana Long Green padlizsán

Vannak paradicsomrajongóink

A diótermés idén is jó volt, sok kukacos is akadt, de több rekesznyi kifogástalan diónk is lett. A madáretetés miatt mindig összegyűjtjük az összes sérült-kukacos diót is, de külön kezeljük.

Fagyok előtti utolsó betakarítás

Utóérésre és magfogásra várva.

Az édeskrumpli termésünk. Ez sajnos elég gyenge lett, mert kb. 40 vödörben lett ennyi.

Teréz szőlő

A gumós zellertermésünk is jó lett, répából viszont csak ezt a néhány darabot sikerült kinevelni.

Egy 2023-as újdonság volt a nyugat-indiai uborka, ami riasztó kinézete ellenére minden részében ehető. A tüskék valójában rugalmasak, csak akkor kezdenek megkeményedni, amikor a magok érni kezdenek.

2023 egy kiemelkedően paradicsomos év volt.

Magházas barátoktól kaptam ezeket a gyümölcsöket, kínai datolya és ezüstcseresznye. Így a magokból megvan a lehetőségem, hogy ezeknek a szaporításával is kísérletezzek.

Még 2022-ben sikerült vásárolnom néhány szerszámot Kovács Pétertől, akit mindenkinek ajánlok, mert nagyon jó szakember. A fenti két szerszámnak nagyon jó hasznát vettem, felül egy vasvillából kialakított masszív gereblye van, ami nehezebb anyagok szétterítését, mozgatását teszi lehetővé, alul pedig egy hagymaásó, amivel nagyon jól el lehet duggatni a hagymaféléket, de növények kiásásához is jól használható, mert nagyon masszív, erős szerszám.

A cserepesek azonosítására különböző műanyag edényekből kivágott műanyag lapocskákat használok most már több éve. Akril lakkfilccel írok rájuk, amit minden szezon előtt letörlök, hogy újra tudjam használni, de egyébként több éven keresztül is olvashatóak maradnak.

A csigák ezt az egy büdöskét hagyták meg.

Kolbásztök porzós virág.

A bajai tájfajta homoki bab szép virága.

December eleji hó

Mindenkinek kívánunk életteli környezetet és egészséges élelemben gazdag új évet!