Kerti számadás 2020-ról

Ez a második alkalom, hogy írásban évet összegzek a kertünkről. Tavaly nagyon elszaladt velem a ló terjedelem tekintetében, így most igyekszem kicsit összeszedettebb lenni, kevésbé az apró részletekről, mint inkább a tendenciákról írni. Termények szempontjából egy közepes-gyenge évet zártunk, mégis inkább pozitív irányba hajlik a mérleg a rengeteg újdonság miatt, amiket tavaly sikerült véghez vinni.

Egy jól sikerült nyáresti szüret.

Az időjárást összefoglalva felénk egy száraz, nagy hőingadozásokkal megtűzdelt, kései fagyos tavaszt egy nagyon esős nyárelő, majd száraz kánikulás nyárutó követett egy száraz ősszel, esős meleg téllel. Most épp megint meleg van, de azért volt két viszonylag hidegebb télies hetünk is, bár a hó elkerült. Ezek közül igazából csak a kései fagyok voltak újdonságok, mert még nem műveljük annyi ideje a kertet, hogy korábban belefuthattunk volna ebbe. A veteményesbe kiültetett/vetett dolgok egyébként nagyrészt túlélték a viszontagságokat, gyümölcs viszont sokkal kevesebb lett a virágzáskori fagyok miatt.

Egy 2020 januári szüret az aznapi vacsorához.

Annak ellenére, hogy az időhiány életem állandóan jelenlévő fűszere, meglepően sok mindent sikerült megvalósítani. Itt van mindjárt a kerttel kapcsolatos tevékenységünk feljegyzése, ami annak ellenére hiánytalanul sikerült, hogy nyár végére feladtam a rendszeres blogbejegyzések írását. Helyette a fészbúk oldalunkon osztottam meg képeket a közelmúlt történéseiről, a hangszerjavítással foglalkozó oldalamon már régóta így csinálom, így anélkül tudok mégis valamilyen betekintést adni másoknak, hogy órákat kéne a gép előtt ülnöm (amivel egyébként nem lenne bajom, csak nincs a napban elég óra erre).

Fontos a tavalyi év azért is, mert akkor sikerült megfogalmaznom a kertészkedéssel, önellátási próbálkozásokkal kapcsolatos legfontosabb tapasztalásunkat: az ember hatékony beavatkozása nélkül nem valósul meg olyan egyensúly az életkörnyezetünkben, ami az ember számára kedvez. Ezt persze meg kell magyaráznom, mert így, minden egyéb nélkül ezt nyugodtan rá lehet húzni akár a modern mezőgazdasági gyakorlatra is. A hogyan szempontjából mi továbbra is a vegyszermentességet (vegyszer helyett mechanikus módszerek előnyben részesítése), minél kevesebb bolygatást, élőhelyi változatosság felhasználását gyakoroljuk, ugyanakkor fontos tisztázni, hogy a természet egyensúlya csak abban az esetben nyújt elegendő élelmet az ember számára, ha nagyobb terület áll rendelkezésre a gyűjtögetésre. A mi kertünkhöz hasonló, durván ötszáz négyzetméteres területen is létrejön magától a természet egyensúlya, ha magára hagyjuk, de ez nem fog minket elegendő élelemmel ellátni. A permakultúra egyik legszimpatikusabb gondolata számomra, hogy az az alapvető célkitűzése, az emberi életteret a szükséges legkisebb területen valósítsa meg olyan módon, hogy az ellásson minden szükségletet külső anyag és energiaköltség nélkül, vagyis kialakuljon egy önfenntartó körforgás minden zajló folyamat termékeinek maradéktalan újrahasználódásával. Az emberi munkaerő is része ennek a körforgásnak és nélküle nem is működne. Az emberi élettér nem a természet, hanem az otthonunk, ami ellát, megvéd, megtart. Ha fel tudjuk ismerni tényleges szükségleteink határát, akkor megelégszünk egy véges területtel és a többit átengedjük a természetnek, hogy szabadon működhessenek és megújulhassanak azok az erőforrások, amelyek piciny szeletével mi is gazdálkodunk.

Most pedig következzen az évünk összefoglalása konkrétabban, kezdeném is rögtön a tavalyi kudarcokkal, ahogy már előző évben is tettem. Nem lesz túl hosszú a lista, mert sok minden már ismerős probléma korábbról, a maradék pedig inkább olyan dolog, amire nem sikerült sort keríteni, mint elbaltázott lehetőség.

• Mivel továbbra sem főállás számomra a kertünk, ezért idén is óhatatlanul átcsaptak a hullámok a fejem felett. Még meg is lepődtem, mert sokáig nem következett be, de nagyjából nyár közepén végül csak megtörtént. Emiatt főleg a locsolás és a másodvetemények nem valósulhattak meg normális formában, az előbbinek persze a korábbi ültetések is kárát látták.
• A rendszeres öntözés hiánya általában is komoly problémát okozott. Nem kifejezetten az össz csapadékmennyiség volt kevés, hanem az egyenetlen eloszlás miatt kellett volna sokkal több energiát fektetnem az aszályos időszakokban a kézi locsolásra. Mivel azonban még mindig nem sikerült kiépítenem a veteményesben a csöpögtető rendszert, a két locsolókannámmal végzett pár órás öntözőtúra sok esetben elmaradt.
• A kártevőkben szerencsére nem hozott újdonságot a tavalyi év sem, pockok (két fa esett nekik áldozatul), meztelencsigák, földibolhák, poloskák voltak a problémásabb ellenfelek, míg a krumplibogarak, harlekinbogarak, ormányosbogarak, káposztalepke hernyók elég kezelhető szinten maradtak. A kudarc inkább abban nyilvánulhatott meg kicsit, hogy nem sikerült elég időt fordítanom a kártevők mechanikus, kézi összeszedésére. Ha minden nap vagy legalább minden második nap rá tudok szánni fél órát nappal a poloskák, harlekin- és krumplibogarak összeszedésére, sötétedés után pedig a meztelencsigák ritkítására, akkor sokkal kevesebb termény esik nekik áldozatul. A földibolhára tavaly nem sikerült megnyugtató megoldást találni a fátyolfólián kívül, talán idén kipróbálom ellenük a fonálférgeket. A pockok ellen a csapdázás működik, de nem eléggé, tovább kell kísérletezni.

Nem újdonság már sajnos a földibolha kártétel.

A sima rézfóliás csigakerítés egyébként meglepően hatékony (amíg át nem nő felette valami gaz).

• Nem sikerült hozzálátnom több olyan projekthez sem, amiket régóta fontosnak tartanék. Ilyen például a termények jobb tárolhatóságát biztosító verem kiásása, egy komolyabb, a háztartási szürkevizet is hasznosítani tudó kerti tó kialakítása, vagy a takarónövények komolyabb használata. Vannak magjaim olyan növényekhez, amiket szeretnék takarónövényként kipróbálni, de tavaly nem sikerült jól megtervezni, hogy mikor, hova kerülhetnének. Ugyanakkor például a földbe leásott, krumplidob névre keresztelt homokkal töltött mosógépdob továbbra is prímán ellátja feladatát, így például a tavaly előtti krumplit is gond nélkül nyár végéig ehettük. A háziállatok, nevezetesen baromfiak bevezetése a kertbe még szintén csak álom szinten mozog.
  

Hát ennyi is lenne, ideje áttérni a pozitívabb tapasztalatokra, de előtte még itt egy kis összegzés arról, 2020-ban miből milyen termést sikerült betakarítanunk:

Kiemelkedően jól sikerült: madársaláta, cékla, bazsalikom, tehénborsó (homoki bab), patisszon, málna, ribizli.

Bőséges és jó minőségű: tépőkel, saláták, paprika, egérdinnye, hagymák, őszi fokhagyma, amaránt, cirok, paradicsom, szőlő, fosóka ringló, faeper, földieper, csicsóka.

Számottevő mennyiség: laboda, téli retek (üvegdobozban), uborka, szeder, karalábé, káposzták, ázsiai levélzöldségek (pak choi, mizuna), padlizsán, cseresznye, meggy.

Kevés, de rendszeres: mángold, répa, tomatillo, szárzeller, hónapos retek és tarlórépa (tél alá).

Kóstolónak: elefánt fokhagyma (még szaporításban), brokkoli, kínai kel, kelbimbó, lencse, nyári tökfélék, sütőtökök, földicseresznye, szilva, tavaszi fokhagyma, hónapos retek (tavasszal), fehérrépa, pasztinák, borsó, zöldbab, édeskrumpli, krumpli, alma, barack, mézbogyó, goji, ezüstcseresznye.

Nem jött össze: gumós zeller, lóbab, kukorica, kifejtő babok, sárgadinnye.

Az első kategóriára értelemszerűen büszke vagyok, van közte olyan is, ami egyszerűen csak egy szuper növény, amit mindenkinek csak ajánlani tudnék, mint pl. a madársaláta vagy a homoki bab, mert minden ápolási hiányosság ellenére remekül teremtek. Van azért olyan, ami az én tevékenységemnek köszönhető, pl. a málna és ribizli, amiknek az élőhelyét sikerült úgy fejleszteni, hogy meghálálja. Akad olyan, ami nálunk mindig jó, ilyen a cékla, ezzel még soha semmi gondunk nem volt, a pockok néha megrágnak egyet-egyet, de az általunk felhasznált mennyiség könnyűszerrel megterem a kertben. Végül a patisszon a kakukktojás, ahol mindent ugyanúgy csináltam, mint a többi tökfélénél, mégis az utóbbiakból éppenhogy lett néhány gyümölcs, a patisszon pedig teljesen elárasztott minket. Még most, januárban is ettünk patisszonfőzeléket kamrából előszedett patisszonból. A titok nyitja egyébként valószínűleg a hely volt, ugyanis az összeporzódás veszélye miatt máshova került, mint a többi nyári tökféle, gondolhatjátok, hogy jövőre inkább a sokkal jobban kedvelt cukkinit ültetem a mágikus töktermőhelyre.

Virágzó madársaláta.

És a következmény: ingyen saláta télire.

A többi kategóriában volt olyan, ami most termett először, ezért volt kevés, a fűszereket most nem is írtam bele, mert azokból már mind terem bőségesen. A borsó és kukorica még mindig nem sikerül, ha rendszeres öntözéssel sem tudom összehozni, akkor hagyni fogom a dolgot, vagy igyekszem tanulni nálam tapasztaltabbaktól. A lóbabnál vagy a poloskák intézték el a magokat, vagy valamilyen betegség okozta, de az egyébként egészséges növények végül egytől-egyig beteg magokat hoztak. A tél alá, üvegdobozba vetett és hidegtől ily módon védett zöldségek egytől-egyig kiválóan működnek, jelenleg is folyamatosan fogyasztjuk őket. Mondhatni, nálunk a kora tavaszi veteményeket télen tudjuk megtermelni, március helyett szeptemberi vetéssel, egy réteg takarással (üveg). A csonthéjas magvú gyümölcsök többnyire megsínylették a virágzáskori fagyokat. Az amaránt és a cirok remekül bírják a nálunk kialakuló viszonyokat, éppen csak még a magjuk felhasználását kell kidolgoznunk, hogy mennyire lehet érdemes foglalkozni velük.

Sokkal több mindent sikerült készíteni is idén a terményeinkből mint tavaly, talán majd csinálok egy összeállítást az ételekről, amiket Rita főz belőlük, mert érdemes. Hosszú távra raktunk el bodzaszörpöt (még mindig van a dunsztolt verzióból!), fenyőszirupot, meggy-, eper-, szilvalekvárt, cseresznye és meggy befőttet, paradicsomszószt, kecsapot, salsát, lecsót, pestot, savanyú káposztát és más tejsavas erjesztéssel tartósított zöldségeket (köszönet a rengeteg ötletért a Fermentor blognak és FB csoportnak). Hamar elfogyott az almamenta és fahéjillatú bazsalikom szörp, az ecetes torma, a padlizsánkrém, a kovászos uborka és az aszalt goji. Készítettünk nadálytő- és körömvirágkrémet, beszereztünk és azóta fogyasztunk kombuchát, amiről nekem szép gyerekkori emlékeim voltak. Az eltett termények nem mind saját termések, a befőzött eper, meggy és szilva egy része helyi termelőtől van, ahogy a savanyítandó káposzta nagy része is.

Klasszikus savanyú káposzta (végre saját készítés), a kőedényből a heti vacsoraadag kiszedve.

Erjesztett dinnyehéj.

Erjesztett céklás erőspaprika.

A saját pesto alapanyaga

Pirított dióval készült, a sajton és olajon kívül saját terményekből.

Itt pedig álljon egy kis felsorolás a tavalyi sikerélményekről és olyan újdonságokról, amik sok örömet okoztak.

• A 2019-ben kialakított sakktábla fűszerkert révbe ért, már több évelő fűszer és gyógynövény megtalálta a helyét benne, sőt, tavasszal amolyan partizán veteményesként itt nőttek a legszebb saláták is, a kártevők nem találták meg őket.

Még kopár a sakktábla fűszerkert.

Tavaszi kelések

Bár nem minden négyzet népesült be idén, az ingatlanok már elkeltek.

• A kertben megtalálható évelő növények jobb kezelésére kitaláltam magamban egy koncepciót, amit évelő szigeteknek neveztem el (nem állítom, hogy új az ötlet). A lényege, hogy a gyümölcsfák-bokrok nem egyesével vannak kezelve, hanem csoportokat alkotnak, olyan más évelőkkel vegyesen, amelyek védelmet, tápanyagokat nyújthatnak számukra, akár úgy, hogy később eltávolítom őket. Mivel intenzíven jelen vagyok a kertben és viszonylag kis területről van szó, így hasznát tudom venni olyan erős növekedésű, egyébként kezelés nélkül nehezen kordában tartható növényeknek is, mint a menták, akác, ezüstcseresznye, csicsóka.

A kert északkeleti határán az egyik ilyen évelő sziget. Jelenleg a tarackbúza kiszorítása zajlik, de már a helyén van sok kisebb bokor, amik hamarosan betöltik a rendelkezésre álló teret.

Veteményes és évelő társulások.

A Pannónia kajszink lakóhelye. A teljesség igénye nélkül: amarillisz, nőszirom, gilisztaűző varádics, torma, fokhagyma, herefélék, rebarbara.

• Az évelőkhöz tartozik és bár nem kifejezetten a munkám érdeme, inkább beruházás, de rengeteg új növénnyel gazdagodtunk tavaly. Összesen 42 új évelő növényfajt telepítettem a kertbe, a jelenlévő évelő fajták száma így több, mint 180.
• Sikerült több hosszútávú tervemet is elindítanom. Az egyik ilyen a kert északi-keleti illetve észak-nyugati peremén egy örökzöld védőfal telepítése, ami egyrészt hatékony szélfogó (erre nagy szükség van a talaj vízmegtartása szempontjából, mulcs ide vagy oda), másrészt a tüskés növények védenek a szomszéd kutyák átszökése ellen és lehetőséget adnak egy biztonságosabb baromfiudvar kialakítására (na ezt a projektet még nem sikerült beindítani). A növények persze még kicsikék, de reméljük belátható időn belül már képesek lesznek ellátni a feladatukat (főleg tiszafa, tűztövis, babérmeggy, júlia borbolya). Egy másik növényi védőfalat kezdtem el kialakítani az utcafronton is, a kerítésünkön kívül. Ide elsősorban olyan növényeket használok, ami gyorsan nő, nyáron elég lombos és gond nélkül tudom szaporítani, de mindenképp lombhullató. Bodza, akác, fosóka, nyári orgona. A kiváltó oka ennek a sövénynek az, hogy nem született megnyugtató előrelépés a szúnyog probléma kezelésében tavaly sem, így egy szúnyogosabb évben könnyen előfordulhat, hogy földi kémiai gyérítést fognak alkalmazni, a kertnek pedig nem nagyon hiányzik a petróleumban porlasztott idegméreg melegköd.
• Tavasszal némi munka árán hozzájutottam nagyobb mennyiségű friss fűzfarönkhöz, amit nyáron be is oltottam shiitake és laskagombával. Még nem fordultak termőre, de tavasszal már nagyon várjuk az első hozamot.

A gombanegyed.

Laskával beszőtt totemrönkök az év végén.

Várjuk a tavaszt.

• Készítettem még három új üvegdobozt is a termőszezon meghosszabbítására és a tél átvészelésére bontott ablaküvegből. Ezek nem olyan gondosan összerakott darabok, mint az első, de az eddigi tapasztalatok szerint legalább olyan jól működnek. Az első dobozt pedig remekül tudtam tavasszal palántázónak használni, így a keresztes magoncaim tavaly gyönyörű erősek voltak, mert elég fényt kaphattak és nem volt túl meleg nekik.

2019 telén még csak egy szezonhosszabbító üvegdobozunk volt.

2020 őszén (novemberi a kép) már három dobozzal vágtunk neki a télnek (hátul látszik kettő).

 

A dobozok nem csak a hideg ellen védenek, hanem, amint látszik, a földibolhák ellen is nagyon hatékony.

A késői fagyok átvészelésében szerintem nagyon fontos szerepe volt, hogy a keresztes palánták kint nevelkedtek, így erősek, robusztusak voltak, jobban bírták a viszontagságokat.

Azt nem mondom, hogy az üvegdobozban elég is volt a hely...

• Rendkívül jól sikerült idén a magfogás, nagyon sok olyan növényről tudtam magot fogni, amiről korábban nem.

Magcsere csomagok új gazdára várva.

Magfogási anyagok begyűjtve.

Kiszelelt, többnyire tisztított magok.

• Ha már magfogás, akkor az évelő növényekről is sokféle szaporítóanyagot sikerült eltennem, a rétegezett magok a vízaknában várják a tél végét.
• Két kényelmi dolog is sikerült: a műhelyem elé tetőlécből csináltam egy egyszerű lugast, amire nagyon erősen növő rózsát és Teréz szőlőket fogok felfuttatni, így teremtve egy árnyékos kültéri dolgozóhelyet is, erre már régóta vágyom. A másik talán nem túl izgalmas, de szereztünk egy használt hintaágyat, amit szükség szerint megjavítottunk és mindenki imádja, igazi pihenőpont lett a kertben és ráadásul csak pár házzal arrébb kellett elmenni érte.
• Nagy öröm számomra, hogy komoly sikereim lettek a tejsavasan erjesztett savanyúságokkal. Korábban is próbálkoztam már velük, de a sikertelenség oka sokszor abban rejlett, hogy nem mertem lezárni rendesen az üvegeket. Végül ez a bejegyzés eloszlatta a félelmeimet és így a befőzésben is nagyobb bátorságot adott a nedves dunszt használatára. Egyszerűen a befőttesüveg kupakja elég rugalmas ahhoz, hogy a túlnyomás a réseken kiegyenlítődjön, mielőtt bármi baj lenne, nem kell attól tartani, hogy szétdurran az üveg.
• Életem első fás oltásai egy kivétellel sikeresek voltak. Egy nagy fosókabokorba oltottam többféle szilvát és kajszi barackot és majdnem mind megeredt. Hozzá kell tennem, hogy a rózsaszemzéssel nem volt ilyen sikerem, de sajnos az alapanyag sem volt megfelelő. Remélem idén is sikerül tovább gyakorolnom.

Az idén kombifává változott fosóka vagy úri nevén mirabolán

Pannónia kajszi nyerges héj alá oltás.

• Tavaly új kapcsolatokra sikerült szert tennem, feltárult előttem több olyan erőforrás is, aminek a létezéséről nem tudtam. Egyrészt találtam egy kiváló helyi fuvarost, ami nagy autó hiányában nélkülözhetetlen! Emellett több új embert megismertem az önkormányzatnál, jó kapcsolatot sikerült kiépíteni a közterület felügyelővel, a közmunkásokkal és a munkájukat irányító vezetővel. A részben tavaly felfedezett erőforrások pedig a helyi zöldhulladék lerakat, ahonnan elfogadható komposztot tudtam hozni több alkalommal (némi szemetet kellett kiválogatni belőle) teljesen ingyen, valamint a gyakorlatilag végtelen avarmennyiség, amit örömmel házhoz hoznak a közmunkások, mert egyébként messzebb kéne vinniük. Tavaly pedig már a szemetet is nagyon nagyrészt kiválogatták belőle szállítás előtt, ami egy hatalmas dolog!
• Még 2019-ben terveztem el, hogy jó lenne a megélhetésbe valamilyen módon bevonni a kertészkedést is. 2020-ban ez is sikerült. Nagyon minimális módon, de kaptam munkát egy helyi lakosnál, segítettem neki sok fa  elültetésében és a veteményeskertje kialakításában. Kiváltottam az őstermelői engedélyt is, és bár egyetlen növényt sem adtam el, szaporítottam eladásra fűszereket, gyümölcstermőket, így ez is elindult a maga kis rögös útján.
• Tavaly egyáltalán nem tudtam időt szakítani forgatott thermokomposzt összeállítására, így csak a forgatás nélküli komposztjaim értek. Ősszel nagyon örömteli volt átvizsgálni ezeket a halmokat, mert mind a konyhai-kerti hulladékos, mind az avar és alomszék komposzt aljából csodás érett komposztot tudtam kitermelni. Kellett is, mert a sok új telepítésű évelőnek nem árt egy kis tápanyag és talajélet serkentés. 

2020 elején így nézett ki az avargyűjtőnk

Év végén lebontva a felesleges elemeket, körülbelül a tároló egyharmadában kész komposzt alakult ki minden külső beavatkozás nélkül.

 

•  Nagy öröm számomra, hogy egészen kora tavasztól késő őszig sikerült biztosítanom valamilyen virágzó növényt a kertben, amivel a ragadozó rovarok életét és ezzel a saját dolgomat is megkönnyítem. Ezekről a virágzókról tervezek majd egy külön írást, én sokat kerestem ilyen egész évre kiterjedő összeállítást, de magyar nyelven még nem találtam és most már kicsit úgy érzem, én is tudnék valami ilyesmit írni.

A mogyoróbokor virágzás idején egy nagy zümmögés.

Krókuszok

Szívvirág

Gyakorlatilag végtelen mennyiségű képet tudnék berakni a kedvenc virágaimról.

• Végezetül 2020-ban sikerült teljes mértékben elfoglalnom a hátsó kertrészt, ahol a veteményes is van. Korábban csak kisebb foltokat műveltünk itt, de most már a teljes hátsó területet vagy a veteményes és a hozzá tartozó ösvények, vagy az évelő növényeknek kialakított szigetek foglalják el, így oda már nem kell mennem füvet (főleg inkább gazt) nyírni.

A képek sokszor könnyebben elmondanak dolgokat, így a vége előtt hadd mutassak néhány - szerintem - jól elkapott pillanatot:

Hűséges tengeliccsordánk a szinte már hagyománnyá váló márciusi hóban.

Sóskaszedő lány.

Segítség a mulcsolásban.

Az egyik idei kulináris felfedezés: a mizuna virág még a levélnél is finomabb és zsengébb!

 

A másik pedig a becőke, jelen esetben az olajretek zsenge becőtermése. Érdemes kipróbálni!

A nyári palánták kiültetésének reggelén

És délutánján. A cserepek mennek pihenni egy újabb évig.

Az idei eperterméssel nagyon elégedettek voltunk.

A veteményes egy új nézetből, egy szalmabála tetejéről.

Gyűszűvirág látogatója.

A mézontófű örök rovarkedvenc.

Június eleji szüret.

Hagymás paradicsomos ágyás.

Ribizlitelep.

Két gyereknek kell a málna.

Vagy inkább háromnak? :)

Bőséges volt a ribizlitermés.

Új kerti segítő.

Első elefánt fokhagymáink.

Az idei 3 barackból az egyik (a többit a hangyák találták meg előbb).

Akadt azért néhány cukkini.

A Kolumbusz F1 uborka nagyon szépen tűrte a levélbetegségeket.

Hagymabetakarítás.

Az egyik idei újdonság: egérdinnye (köszönet a magért!)

Nyári vacsora.

Kertünk első szedrei.

A paradicsom szerencsére eddig még mindig jól sikerült.

Természetesen a magfogás sem maradt el.

Mikor mi kell a kertből.

Az első érett fürt Pölöskei muskotály (egyben az első szőlőnk)

Egérdinnye, homoki bab, cirok és a szokásos nyári vetemények.

Kertünk első szilvái. Nem túl sok, de finom.

A garázdálkodó patisszonok.

Szeptember eleji dzsungel.

Szintén új. Perui földicseresznye. Nagyon finom!

Az első somok!

Az első fürt Moldova (tényleg sok új volt 2020ban!)

Az első (és tavaly egyetlen) ezüstcseresznye bogyó, de nagyon finom!

Az első gumós köményünk. Kicsi, kemény, de saját.

A káposztákat savanyítottam, de persze kellett a piacról is jócskán.

Az utolsó nagyobb fagyok előtti betakarítás (az összes batátánkkal...).

És újból itt a tél, szedjük a zöldségeket az üvegdobozokból.

Ez lenne a 2020-as évünk a kertünk oldaláról nézve. Bár a kihívások száma nem csökkent, mégis összességében rengeteg örömet szerez nekünk a minket körülvevő sokféle élet, arról nem is beszélve, hogy mennyire egészséges és friss táplálékkal és gyógyszerrel lát el nap mint nap. Mindenkinek eredményes kerti évet kívánok 2021-re!