Mezőföldön: Kertinapló 2020.05.29-06.06.

Megint két hétig csak címszavakban írtam feljegyzéseket, így elöljáróban írnék néhány mondatot, milyen most a kert. A megélhetési munkák és a kerti fenntartás egyszerűen nem hagyott időt a feljegyzésekre, képeket is csak az utóbbi pár napban tudtam csinálni. Pedig lenne miről írni.

Csodálatosan kezd kialakulni az egyensúly a kertben, amit az utóbbi évek célirányos tevékenykedése tesz lehetővé. Egy nagyon fontos dolgot szeretnék viszont leszögezni, amit elég általános érvényűnek tartok, bár elsősorban a saját kertünk művelésénél igyekszem rá figyelni. Az egyensúly amit említettem, az emberrel, a kert gazdájával, művelőjével együtt értendő. Ha magamat kivonom a képletből, kialakul ugyan egyensúly, de az nem olyan lesz, ami nekem megfelel. Fontos észben tartani, hogy a kert az emberi élettér része, az a célja, hogy ellásson minket élelemmel, esetleg a lelki stabilitásunkat elősegítse. Egy magára hagyott kertben az egyensúly nem fog számottevő, könnyen begyűjthető felesleges terménnyel kínálni, mivel a természetben az energia felhasználódik. Ha gyümölcs terem, lesz, ami elfogyasztja. Ha mi szeretnénk elfogyasztani a gyümölcsöt, valamilyen módon gátat kell szabnunk a többi fogyasztónak, vagy fel kell annyira növelnünk a termést, hogy mindenki jóllakjon. Mindkettő emberi beavatkozást igényel és lehet jól és rosszul is csinálni. Egy embernek megfelelő kerti egyensúly beállítása szerintem úgy működik, hogy tudom, mik azok a feladatok, amelyeket el kell végeznem, ha ezeket elhanyagolom, a rendszerben felborulhatnak a dolgok.

tökmagoncok

Egy példa: kora tavasszal láttam, hogy nagyon sok csigatojás van a talajban. Tudtam, hogy ebből gond lesz, ha nem csinálok valamit, így megterveztem, mivel tudom kordában tartani őket. Hosszú távú terveim vannak olyan életterek kialakítására, amik alkalmasak a csigák ragadozóinak bevonzására, betelepítésére. Ez persze nem elég, mert idén is szeretnénk enni valamit, a kerti tóból pedig jó, ha pár éven belül lesz valami. Így elhatároztam, hogy a palánták kiültetését követően minden vagy minden második este sötétedés után kimegyek, és elteszem láb alól a meztelencsigákat a veteményesben. És ezzel elértem a célt. Van némi kár a leveleken, de egy kezemen meg tudom számolni, hány növényt vesztettem emiatt.

A hagymavirág nagyon nagy kedvenc a rovarok körében.

Idén a szokásosnál is több helyen látom, mennyi gondot okoznak a tetvek. Nálunk, azt mondhatom, annyira felkészült a kert, hogy a tetvek már nem jelentenek problémát. És ez is hosszú távú tervezés és kivitelezés eredménye. Ebben az esetben három fő eleme volt a tervnek: minél több olyan korán virágzó növény betelepítése, ültetése a kertbe, amely táplálja a korán kelő katicákat. A kertben sok helyen érintetlenül hagyni helyeket, ahol áttelelhetnek. Sok olyan növényt ültetni, amelyek előbb levelesednek, mint a veteményes terményeinek többsége, és kedvelt célpontjai a tetveknek (ez félig magától jött, és fontos szereplők a bodza, a csalán és a gilisztaűző varádics). Az első kertészkedős évünkben minden tetves volt, és nem is akart nagyon javulni. A második évben a tetvek jöttek, a ragadozók pedig szép lassan megbirkóztak velük. Idén pedig, mire a tetvek rátaláltak a veteményesre, már vagy letermett az adott növény (pl. spenót), vagy folyamatosan pusztítják őket a ragadozók, így nincs lehetőségük kézzelfogható kárt tenni.

És nem minden fenékig tejfel, itt is sokminden máshogy megy, mint szeretném, itt vannak a pockok és került elő némi lótetű is, a rigók is dézsmálgatják az epret (bár a hulló faeper most már jobban érdekli őket), de összességében az irány jó, és ha én teszem a dolgom, a kert többi eleme is hozza az elvárható eredményeket. Kaptunk egy nagy esőt is és sok kisebbet, a párás idő miatt pedig fontos a nyers tejes permetezés, hogy a károkozó gombák ne tudjanak teret nyerni az érzékeny növényeken (nálunk elsősorban a paradicsom, szőlő, őszibarack a veszélyeztetett).

És akkor néhány szóban arról, mit csináltunk a kertben/konyhában az utóbbi hetekben. Főztünk be eperlekvárt, bár ebből, mint a többi gyümölcsből (a kajszi az egy kivétel) még nincs annyi saját termés, hogy érdemben tudjunk elrakni. Voltam egy szedd magad eperföldön, amit senkinek sem tudok ajánlani (Érd mellett), nemhogy érett eper, de még eper növény se volt helyenként. A maradékot a helyi zöldségestől, árustól vettük. Így főztünk be 8 kg-ot lekvárnak (ebből a szedd magad eper 86 dkg volt...). A bodzaszörp folyamatosan készül, éppen ma szedtem le még 180 virágzatot, amiből már szép mennyiségű szörp lesz. Most már csak főzöttet csinálunk, mert a fagyasztó teli van, tartósítót pedig nem szeretünk tenni bele. Érik a földieper, hihetetlenül finom, van már saját meggy, ribizli és a faeper is potyog, ami szintén jó csemege frissen.

A mai adag bodzavirág

Egy csoportban pedig hihetetlenül jó ötletet kaptam: próbáld ki a retek becőtermését. Ez a becőke zölden, éretlenül egy nagyon zsenge retekízű finomság, teljesen a függőjévé váltunk, és nagyon kapóra is jött, mert sajnos a hónapos retekről a nem megfelelő módszereknek és az időjárásnak hála lemaradtunk A becőkék nálunk egyébként nem a felmagzott hónapos retkeken vannak használható mennyiségben, hanem a télről bennmaradt fekete-, sör- és olajretkeken. Ha még akad valakinél zsenge becőtermés, tegyen egy próbát vele, nem fogja megbánni.

Földieper, zöldborsó, hagyma magszár, és a hónap sztárja: retek becőke

A veteményesben rendeztem egy kis gyomlálást is (elsősorban szulák, keserű porcsin, libatop, pitypang az áldozatok), illetve vastagítottam a kávézaccal beszórt száraz fűnyesedék takarást egyes helyeken, ahol már a haszonnövények is fejlettebbek.

A szőlő nagyon sok termést kezdett nevelni, így ritkítottam, kötöztem a hajtásokat, a golden almán is le kellett szednem a fürtökben álló almákból az egymáshoz érőket. A másik almafának sajnos ez lesz az utolsó éve, mindig is beteges volt, de idén már normális méretű leveleket sem sikerült növesztenie. Lemetszettem a meggyfákról a moníliás hajtásokat is. Továbbra is működik a tormák védő szerepe. Azoknál a meggyfáknál, ahol van alattuk torma, alig van moníliás hajtás. Idén ültettem az őszibarack mellé is és komoly mértékben mérséklődött a tafrina.

Bal oldalon a tavaly májusi kép, jobb oldalon a mostani. A levelek sárgasága valamilyen talaj ph vagy anyagcsere-probléma, az továbbra is jelen van, de a vesszők végén sokkal kevesebb a fertőzött hajtás idén.

Új lakók is kerültek a kertbe, mert végre el tudtam menni egy magbörzés ismerőshöz (Kakukkfüves kert), aki növények eladásával is foglalkozik. Lett nálunk is illír borsfű, ánizsmenta, fodormenta, vad ápolka és a legfontosabb, nyuszifül (alias gyapjas tisztesfű). Ez utóbbi azért nagyon fontos, mert egy pillanat alatt kislányunk első számú kedvencévé lépett elő, némi védelmet nyújtva így a kert többi növényének a taperálás ellen.

Kicsit későn kaptam észbe, de még talán időben sikerült elvetnem a luffatökök magjait is, nagyon nagy élmény nekem, amikor egy jó ideje takart részen félrehúzom a takarást és alatta olyan porhanyós, nyirkos, fekete földet találok, hogy nincs is kedvem hozzá komposztot adni. Na ilyen helyekre kerültek a luffatök magok, reméljük értékelni fogják. Végezetül pedig ma kikerültek a II/3 ás III/1. ágyásokba a nyári (Lento) fejes saláta palánták, amik a többi saláta felmagzása után fogják tartani a frontot, mivel a leírás szerint jól bírják a meleget, későn mennek magszárba. Most pedig jöjjön rengeteg kép a kertben tomboló életről, a virágok főszereplésével (most virul: pünkösdi rózsa, rózsa, koriander, bögrevirág, borzaskata, gazdahagyma, vöröshagyma, metélőhagyma, gyűszűvirág, kokárdavirág, búzavirág, tatárvirág, szeder, mézontófű, begónia, fehér- és vörös here, körömvirág, estike, szulák (bár neki nem nagyon örülünk, a virágzása egy jó apropó a föld fölötti rész kihúzására), jezsámen, krumpli, muskotály zsálya, tavalyi répák, zeller, zergeszarv, tomatillo).