Kertinapló 2020.06.13-14. - lugas

2020.06.13. Ma nekiálltam a gazolásnak, szedegetem fel az aszatot meg a szulákot. A gyökerével nem szórakozok, csak letépem a föld fölötti részt, meg ha kijön valamennyi a földből, akkor azzal együtt. Ez igazából nem öli meg, csak gyengítésre jó, a veteményesben már nem nagyon maradt szulák ezen módszer és a folyamatos takarás miatt, most a sok frissen takart részen nyilván szépen el tudott terjeszkedni a szulák, mint kb. az egyetlen növény, ami szinte bármilyen vastag takaráson át tud törni (ami valahol egy fantasztikus képesség).

Egy kis vacsora hozzávaló

Tegnap pedig azt vettem észre, hogy a műhely előtt ültetett szőlők egyike már túlnőtte a saját embermagas karóját. Ez annyira fellelkesített, hogy szereztem anyagot és még este összeraktam azt a szőlő-rózsa-bármi lugast, amit a műhely elé tervezgetek már régóta. Alig várom, hogy a fejem fölül szedegethessem a szőlőszemeket. Na de persze nem szabad ennyire előreszaladni. Ha sikerül jól befuttatni a szerkezetet, akk
or akár a műhely előtt is dolgozhatok szabad téren időnként, ami régi vágyam, van is egy ódon nagy gyalupadom, ami nagyon jó lenne szabadtéri munkapadnak. Na majd meglátjuk.

Ízelítő a most termő gyümölcsökből

A kis bejárati kapu mellett pedig előkészítettem egy kis versenyt. Arról van szó, hogy a lugas egyik sarka mindenképp üresen marad egyelőre (később majd ide is szőlőt szeretnék, de jelenleg csak két Teréz tőke növöget a két másik sarokban, illetve a kedvenc rózsánkat igyekszem felidomítani a harmadikban). Mivel akadt egy kis helyem, vetettem a kerítés mellé közvetlenül luffatököt, sárgadinnyét és sütőtököt. Került melléjük egy apró mexikói egérdinnye palánta is, ő némi előnnyel indul, bár az átültetés utáni begyökeresedés sem könnyű feladat. Megpróbálom felfuttatni őket és meglátjuk, ki nyer. Vagy melyikőjük működik így egyáltalán (mind a négyre láttam már példát.) Szóval újabb izgalom, amit ráadásul a műhely ajtajából figyelhetek. Örülök, hogy így az utcafronton is meg tud kicsit nyilvánulni a kertszeretetünk.

Jakab megmutatja, mekkora jó a lugas.

Az utca felől, képzeletben már látom a növényzetet.

A kedvenc rózsánk már most feléri.

Még a gyomlálás kapcsán sikerült kicsit jobban képbe kerülnöm a csupaszcsigák okozta kártétellel és módosítanom kell, talán már nem tudom egy kezemen megszámolni a lelegelt magoncokat. Felfedeztem kb. 4-5 tök magoncot és talán ugyanennyi bokorbabot, amik áldozatul estek. A sötétedés utáni csigalikvidáló szeánszokat egyelőre folytatom.

2020.06.14. Ma esett egy szép nagy eső, végre az első alkalom, hogy csurig megteltek a tartályok, amit ráadásul úgy sikerült elérni, hogy előtte az egyikből teljesen kilocsoltam a vizet az idősebb gyümölcsfáink alá. Ráadásul az előrejelzések szerint a jövő héten végig esni fog, úgyhogy vízben nem fogunk hiányt szenvedni, jó lenne, ha el tudnánk raktározni későbbre, de most két köbméter a kapacitás csak, így amikor megtelik, pár száz litert szétlocsolok az évelőkre a mulcsra, ami jól el tudja raktározni a nedvességet.

El is felejtettem írni, hogy a műhely elé még több Muscade de Provence sütőtök magot is elvetettem, mert nem bírok magammal, szerencsére ez teljesen el van választva a hátul lévő Cucurbita maxima féleségektől, így nem kell félni a keresztbeporzástól.