Kertinapló 2020.06.07-10. - nyári virágok, rózsaszemzés

2020.06.07. Ma egy könnyed nap volt. Befőztünk 12,5 l bodzaszörpöt (a tegnapi 180 virágzatból), szétültettem a zöld bazsalikom magoncokat, mert a kis cserépben már nagyon szűken voltak, kiültettem a 27 kelbimbó palántát a III/3. ágyásba a madársaláták helyére, illetve kikerült még néhány vertus kelkáposzta is a III/1. ágyás bal szélére. Ezen kívül pedig ettünk epret, faepret, borsót, becőkét, ami épp eszünkbe jutott.

2020.06.10. A kertre már igencsak ráférne egy gazolás, nem kifejezetten a veteményesre, hanem inkább a takart területekre, ahol kezd virágozni a szulák. Erre még sajnos nem jutott időm, plusz alkalmanként pánikszerűen kacsolgatom a paradicsomokat, amik most aztán már nem tétováznak.

Szépséges rózsáink egyike.

A sötétben megy a csigaszedegetés, szerencsére úgy tűnik, kézben tarthatóak a dolgok, lassan a tökök is kinövik a védelmet igénylő szikleveles kort. Örömteli, hogy poloskával eddig csak kis számban találkoztam.

Szintén egy a problémák közül: a berkenye vashiányos tüneteket mutat. Mivel nem hiszem, hogy abszolút hiány lenne, igyekszem a talaj phjának csökkentésével segíteni rajta.

Igazából ma annyit tudtam csinálni, hogy lenyírtam a füvet, lesarlóztam a szegélyeket, és egy falubelinek felaprítottam a tavaszi metszési hulladékát, mert nekem jól jön a mulcs, neki meg így nincs gond a gallyakkal. Sajnos nagyon időigényes munka, szívesen megcsinálnám másnak is, de egyszerűen így sem férek bele az időbe.

Újabb apró fejlemény a növényszaporítás terén. Ezt az akváriumszerű valamit, amit vagy tíz éve kerülgetünk már, végre felhasználtam a nyári dugványok levegőjének párásan tartására. Ezt eredetileg egy hangszerész kollégám használta gitár tárolásra (szintén a jól kordában tartható páratartalom miatt). Neki útban volt, én pedig úgy hoztam el, hogy majdcsak jó lesz valamire. Na hát most (kb. egy évtizeddel később) jó lett.

Idén már a palántázóasztalnak sincs ideje üresen várakozni.

Az utcában egyébként van egy ház, ami előtt nagyra nőtt a növényzet, gyönyörű pipacsok nyíltak ott. Régóta tervezgettem, hogy majd onnan gyűjtök pipacsmagot, mert tavaly elfelejtettem szedni, de valaki lekaszálta az utcafrontot. Ma kiderült, hogy azért, mert egy másik ismeretlen illető bejelentette, hogy micsoda gusztustalanul néz ki az említett ház előtti rész (én kifejezetten szépnek láttam a sok pipaccsal). De arra persze nem vette a fáradságot, hogy átmenjen és lenyírja. Mindegy, az illető ház idős lakójának egy jóakarója lenyírta a füvet, én meg elhoztam a levágott kaszálékot, mert valamiért halmokba tették és útban volt nekik. Így most lett egy kis magdús mulcsom a fák alá. Szép történet jóakaratú emberekről…

De a legfontosabb, ami a napokban történt, hogy túl vagyok életem első szemzésén is. A vasútállomás mellett gyönyörű rózsabokrok voltak, amikor ide költöztünk. Viszont tavaly elkezdték felújítani az épületet és teljesen ledózerolták a területet. Talán négy bokor lehetett eredetileg. Még a munkálatok megkezdésekor vágtam dugványnak való vesszőket, de egyet sem sikerült megeredeztetni. Most már csak egy bokor maradt, az is igen rossz állapotban van, beteges, legyengült a fejlődése. Ettől függetlenül vágtam róla két fiatalabb vesszőt, amiről át tudnék menteni rügyeket saját rózsáinkra. Szeretném megmenteni ezt a rózsát, mert nagyon szerettem a színét a virágainak. Sajnos egyik vessző sem adott ideális szemezhető rügyeket, így azzal kellett dolgoznom, ami volt és például öregebb, kisebb elfásodott hajtásnyeleket is beszemeztem, összesen talán ötöt-hatot. Lehet, hogy teljesen esélytelen, de meg akartam próbálni. Meglátjuk, mi lesz belőle.

Nem mondom, hogy biztató, de talán...

 

Hoztam megint képeket virágokról is, az oroszlánszáj (tátika), a mezei tikszem és a cickafark most kezdett nyílni, a lándzsás útifű, a kokárdavirág, a kakukkmák, a gazdahagymák és az egynyári mályva már korábban is virítottak.

Szintén rózsa

Ezt a hagymást eredetileg az erdőből hoztuk gyerekkorunkban haza. Azóta hozzánk is átköltöztettem a sziklakertbe, de nem tudom, pontosan mi lehet. Húgom után sírós Bogi virágnak nevezték el a többiek. Elég jól érzi magát, a tavaly elszórt hagymácskákból (vagy magok?) már vagy tíz tő lett.

Egy szép nagy lándzsás útifű

Vérvörös tátika

Rikító cickafark

Kokárdavirág.

Igazi nyári szín, már csak a rézvirágoknak kell beindulniuk.

A tátika színkeverék tényleg nagyon változatos.

Na ez a káoszos kulcslyukágyás csak így idekerült. Jobb oldalt az amaránt már eldöntötte, hogy jó lesz neki itt, hátrébb a kukorica, cirok, elől pedig a babok még gondolkodnak.

Kakukkmák.

Káposztafélék társaságában.

Jelenleg talán a méhek kedvenc helye.

Mezei tikszem - a tyúkhúrhoz hasonló, de azzal szemben ez nem ehető, viszont különlegesebb a virága.

Nem tudom pontosan, ez milyen egynyári mályva, de gyönyörű.

Végezetül: ő is virág lesz, de én nem várom meg. A madarak mindig sok alkörmös magot szórnak el, de én azért nem akarnám szaporítani. Nagyon masszív karógyökere van, ami biztosan jól töri fel a talajt, én ezzel be is érem, a virágára, termésére nem tartok igényt.