Mezőföldön: Kertinapló 2020.05.09-10.

A hétvégét kertészkedésre szántam, megpróbálom utolérni kicsit az eseményeket. A nyár teljes erővel itt van, és bár naponta változtatják az előrejelzést a fagyosszentek napjaira, úgy tűnik, nincs kilátás fagyra, most legalacsonyabb hőmérsékletnek 6 fokot mondanak péntek hajnalra. Ez persze folyamatosan változik, tegnap még 14 mm (!) esőt mondtak egy hét múlvára, mára ez 3 mm-re szelídült.

Mivel rengeteg dolog készül ki a veteményesbe, a gyomlálással kezdtem. Idén ez volt az első teljes körű gaztalanítás, ami nálam egy nagyon válogatós folyamat. Korántsem arról van szó, hogy mindent kihúzok gyökerestül, de vannak olyan fajok, amiket nem látok szívesen az ágyásokban. Ilyenek elsősorban a szulák és a mezei aszat. A gyökerükkel nem szoktam foglalkozni, egyszerűen letépem a föld feletti részt, ez a folyamatos takarással együttesen lassan kifárasztja őket. Ezen kívül ilyenkor főleg a fehér és pokolvar libatop és a porcsin keserűfű vannak jelen, ezeknél igazából elsősorban arra megyek, hogy ne tudjanak magot érlelni. A gyomlálás részeként visszavágom vagy töröm az olyan takarónövény maradványok szárait is, mint a zab vagy a facélia az olyan helyeken, ahol gátolják a haszonnövényt. Általában évi 4-5 ilyen gyomlálást csinálok, a mostani kb. 3 óra munka volt, de a veteményesen kívül a többi virágos és egyéb ágyást is végigfutottam. Volt jó pár fűszer- és gyógynövény, ami rossz helyen jelentkezett, ezeket felszedtem, és gyökeres sarjként, vagy dugványként cserepeztem őket már csak a kísérlet kedvéért is, de ha megmaradnak, akkor kiültetem őket.

Átültetett virágmagoncok, még magukhoz kell térniük.

híznak a termések is

Nagyon bevált az ablaktakarásos magcsíráztatóm, de most már eléggé megnőttek a magoncok, így ideje volt szétültetni őket, ma a fahéj illatú és a red rubin bazsalikomokra volt időm, egy kis 8 centis cserépből lett vagy hatvan egyedem mindkettőből, úgyhogy nagyon elégedett vagyok. Kicsi négyzetes cserepekbe tettem őket kettesével. Itt is igaz, hogy azt a cserepet, amiben egyben voltak, alaposan beáztatom szétszedés előtt, így elkerülhető a gyökerek szakadása.

Mivel akadt egy kis vizem a tartályokban, locsoltam egyet, persze azért nem mindenhol, a kiültetett palántákra és a most kelő répafélékre koncentráltam, de továbbra is elkelne a nedvesség a többi helyen is.

[másnap] Folytattam a munkákat a vetésekkel, kiültetésekkel. Az oldalágyásba, ahol már a végében a napraforgó-palánták növögetnek, leszedtem a karton és avartakarást az ágyás maradék részéről, és beültettem balról jobbra 3 sor bíbor amaránttal, 3 sor Stanley bokorbabbal és egy sorba 8 manó és 4 mini sárga paradicsompalántával. A tavalyelőtt ültetett spárgák egyike-másika még megvan, ők is szépen fejlődnek, bár itt inkább a gyengébb egyedek vannak. Az ültetés után az ágyást jó alaposan meglocsoltam, összesen 8 kanna vízzel. Utána az amaránt helyén kívül mindenhol vastagon takartam fűnyesedékkel, amit beszórtam kávézaccal is, majd leöblítettem egy kicsit, hogy alacsonyabb legyen a szén-nitrogén aránya a takarásnak. A paradicsompalánták alatt szintén vastagon takartam a talajt, a sár felfröcsögésének megakadályozása az egyik záloga a paradicsomok egészségének. Itt a továbbiakban nem nagyon tervezek locsolni.

Az I/4. ágyásban az első felében van Léda zöldborsóm, ami most már szépen virágzik, már meg is jelent egy-két hüvely. Egy olyan kísérletet eszeltem ki, hogy MV július F1 csemegekukorica magokat dugdostam a borsótövek közé. Úgy számolom, hogy mire a kukoricák akadályoznák a borsó fejlődését, addigra az le is terem, ki lehet vágni talajszinten. Persze ehhez az is kell, hogy nem lett zárt állományom a borsóból, egy korábbi bejegyzésben láthatjátok, hogy van bőven szabad hely (sajnos). Azt gondolom, hogy a borsógyökér által hátrahagyott nitrogén még áldásos is lesz a kukoricának a fejlődés közben, cserébe pedig most alaposan meglocsoltam az ágyást, amiből pedig a borsó tud profitálni.

Az ebéd utáni tűző napos időszakban árnyékba húzódtam, és az utolsó tavaszi, benti vetéseket végeztem el. Egy 51 cellás tálcába került 30 catskill kelbimbó, 10 vertus késői kelkáposzta és 11 mexikói egérdinnye (amire elmondhatatlanul kíváncsiak vagyunk). Az ablaküveges csíráztatóba pedig került egy-egy cserép zöld bazsalikom (a saját fogás és a magbörzés egyszerűen nem akar kikelni, úgyhogy vettem boltit), perubalzsam, évelő fátyolvirág, kristályvirág (ez előző csapat gyönyörűen kelt, de túl hamar kiültettem őket, az összes elhalt), és harangvirág, illetve még egy esélyt adok egy virágnak, ami állítólag nagyon szép, Anyósomtól kaptam és ő nem tudta, mi lehet, eddig nem sikerült belőle kikeltenem, hátha most.

A bal oldali tálcát nagyon praktikusnak találom, sokat használom, a 150esnek pedig most találtam meg a rendeltetését a sűrűn vetett magoncok szétültetésére.

Folytattam a nagyon jó számban csírázott virágfélék átültetését, egy 150 cellás tálcát töltöttem meg öt cserép magoncaival, haranglábbal, díszlennel, színes cickafarkkal, ökörfarkkóróval és gyűszűvirággal. Ezeket a fajtákat nagyon szeretném meghonosítani a kertben, több közülük évelő, vagy jól elveti magát, ezért is vesződök a palántákkal (is).

Ráncbaszedtem az egynyári virágágyásokat is, amelyek a veteményes jobb és bal oldalán helyezkednek el, a II/1. ágyás mellettibe került két sóvirág palánta és magról büdöske, pillangóvirág (saját fogás), rézvirág (saját fogás), kakukkmák, ligeti zsálya (saját fogás), kúpvirág. Az I/1. ágyás mellettibe került szintén két sóvirág palánta, magról a jobb szélre egy sor kamilla és szórtan klárcsi, rézvirág (bolti kaktuszvirágú és peppermint), díszmák, harangláb, porcsinrózsa, csillagfürt. Az eperfa mögötti régi virágágyásból kimentettem a hagymásokat, letörtem róluk a virág és termésmaradványokat és egy cserépbe nedves földbe tettem őket, amíg visszahúzódnak. Ezután itt is elegyengettem a talajt és elültettem három fahéjillatú bazsalikom palántát a hátuljába, elé pedig magról büdöskét, fehér tatárvirágot, haraglábat, klárcsit, kakukkmákot, pillangóvirágot (bolti), rézvirágot (magbörzés), dísznapraforgót. Ne keressetek rendszert a virágfajtákban, találomra válogatok.

Az idei retektermésünk kb. 10 db ilyen lett. Teljesen ehetetlen, fás a gyökere.

A földibolhák jóllaktak.

A maradék sóvirág palántákat elültettem még az I/3 ágyás végébe a többi virághoz, illetve a bent átteleltetett már igen méretes majoranna bokrocskát a II/4 ágyás elejébe, a madáritató alá. A fűszerkertben újabb két négyzetet foglaltam el lestyánnal és zöld bazsalikommal. Ritát kérdeztem, hogy melyik fajta bazsalikom kerüljön legközelebb a házhoz, és ő döntött a hagyományos zöld mellett. A bordó levelű és a fahéj illatú lesz így a veteményesben (az utóbbit mindenkinek ajánlom kipróbálásra, mert nagyon intenzív fahéj illata van, már alig várom, hogy valami desszertben kipróbáljuk).

A kajszi oltásaim nagy része igen jól érzi magát, ami nagy örömmel tölt el.

Virágzik az akác, a dió (hihetetlenül vonzza a méheket, eddig ezt nem vettem valahogy észre), a kúszó boglárka, a málna, a bodza, a metélő, sétáló és gazdahagymák, a szőlő (idén talán lesz életünkben először saját szőlőnk!), a nőszirom, a hasindító kutyatej, a tavaly őszről bennmaradt sörretek, a borsó, a lóbab (hangyák mászkálnak rajta, de érdekes módon még nem tetves), a kakukkfű, a koriander, a sóska, valamelyik kőtörőfű, a borágó, a facélia és még pár növény, amiket még meg kell határoznom (és azóta kiderült, hogy mezei gyöngyköles és útszéli zsázsa)