Ma végre ledaráltam a maradék fűzfagallyat, úgyhogy
felhasználtam a kapott anyagot, szét is terítettem.
Cserepekbe szétültettem az
édeskrumpli hajtásokat, amiket a gumók hoztak, hogy gyökeret fejlesszenek mire
kiültetem őket. A gumókat sem akarom elpazarolni, úgyhogy azokat is
véletlenszerűen elültetem kint, nem mintha termést várnék róluk, de még több
növény nem árthat.
A paradicsomokat is elkezdtem átültetni nagyobb cserepekbe
(fél pet palackok), pár hét, és mehetnek ki az ágyásokba.
A veteményesben nem
kis rémületemre felfedeztem valamit: egy-két palántát kitúrva találtam,
fonnyadó levelekkel. Pár nappal korábban pedig két elhullott vakondot leltem.
A kettőből elsőre azt kombináltam ki, hogy valami miatt pusztulnak a vakondok a
környéken, és ezért teret nyert a lótetű. A vakond ugyanis elég jól kordában
tudja tartani a nagyobb föld alatti kártevőket (kivéve persze más emlősöket,
khm pocok). Ez a következtetés nem tett túl jót a közérzetemnek, de a következő
napokban újabb érthetetlen jelenségeket figyeltem meg: az ágyások közötti utak
össze-vissza fel voltak túrva, de a járatok egészen a felszín közelében
maradtak. Erre is először azt gondoltam, hogy lótetű, de aztán az egyik korhadó
karton alatt megtaláltam az egyik tettest, egy újabb vakondot. Ő szerencsére
tökéletesen jó állapotban volt, így békén is hagytam, kicsit jobban letakartam,
nehogy valami macska megtalálja. Aztán elkezdtem kicsit utána olvasni a vakondok
életmódjának, és egy csapásra helyükre kerültek a kirakós darabjai: tavasz
végén-nyár elején önállósodnak a fiatal vakondok. Mivel ez az állatfaj nagyon
territoriális, egy vadászterületen-járatrendszerben csak egy maradhat. Vagyis a
szaporulat (vagy adott esetben a gyengébb egyedek) távozásra kényszerülnek. A
szerencsétlenebbekkel végezhet macska vagy kutya, a mázlistábbak némi
keresgélés után találnak maguknak szabad életteret. A kitúrt néhány palánta és
az ösvények szanaszét furkálása valószínűleg ilyen útkeresés lehet, mivel a
meglévő járatrendszerbe nem térhet vissza az új/gyengébb egyed. Azt még hozzá
kell tenni, hogy tavaly jó szaporulat lehetett vakondéknál, hiszen a kertben a
sok takarás miatt robbanásszerűen nőhetett a giliszták és más talajlakó
élőlények száma. Összességében ettől a megoldástól nagyon megkönnyebbültem, a
palánták is túlélték, a gyökerük ugyanis sértetlen volt. Ha lesz is még kitúrt
palánta, legalább tudom, hogy a talajlakó kártevő-eltakarító brigád
figyelmetlenségének köszönhető és nem károsításnak.
Ért egy másik megdöbbentő
felismerés is: a veteményes nem nyújtott valami kiemelkedő teljesítményt idén
tavasszal és ezt néha nehezemre esik elfogadni. Viszont most szembesültem vele,
hogy elég sokan vannak kertészkedő ismerősök között, akik naponta kilocsolnak a
kertben több száz liter vizet. Ha van kútja az embernek, akkor ezt elég könnyen
megteheti komolyabb dilemmázás nélkül, bár azért a talaj vízkészletének
felélése meg kéne kongassa a vészharangot. Én is locsolok, ha van esővíz
a két IBC tartályunkban. Az aszályos tavasznak köszönhetően áprilisban
gyakorlatilag végig üresek voltak a tartályok, így csak a palántákat locsoltam
a bojler túlfolyójának kicsöpögő vizével és jobb híján csapvízzel, de ez
elenyésző mennyiség (heti szinten max 60 liter). A fás szárú növények tövéhez
minden nap hordom ki az összegyűjtött fürdővizet (kb. 3 hét alatt érek végig a
vízigényesebb – főleg fiatal – növényeken), de az egynyári veteményest nem
akarom közvetlenül ilyen vízzel locsolni. Lényeg a lényeg: áprilisban kb. négy
kanna vizet locsoltam szét a veteményesben. Így nem túl meglepő, hogy nincs
hónapos retek és a borsó is elég gyengécske. A veteményes talaja még nem olyan
vastag televény, hogy akár egy teljes szezonra tudjon raktározni vizet, így
némi locsolásra jelen pillanatban szükség van. Ez egyrészről indokolttá teszi a
még komolyabb mértékű esővízgyűjtést, ha belegondolok, a tél végi csapadékból
biztosan el tudtam volna raktározni vagy tíz köbméternyit, ha lett volna hova,
mert elég nagy tetőfelületről tudok gyűjteni. A másik, hogy folytatni kell a
talaj javítását takarással, komposzttal, hogy nőjön a vízmegtartó képesség. És
a magokat mélyebbre kell vetni a megszokottnál, hogy ne tudjanak olyan könnyen
kiszáradni a felszíni rétegekben.
Ma volt egy egész kiadós, csendes, áztató eső,
az utóbbi hetekben a legnagyobb. Ezzel együtt sem teltek meg még a köbös
tartályok sem, de ettől függetlenül nagyon hálás vagyok. Viszont sajnos eljött az a
pont, amikor átcsapnak fölöttem a hullámok, az elvégzendő feladatok megelőznek.
Ez tavaly is elérkezett, sajnos a munka melletti kertészkedés ilyen műfaj.
Kicsit kések mindennel, de azért van és lesz mit enni, úgyhogy nem katasztrófa,
persze kipróbálnám egyszer, hogy milyen, ha az ember mindent meg tud csinálni,
amit eltervez és szeretne.
Ma egyébként az eső után egy gyors permetezést
csináltam, az összetevők: egy liter tej, kb. 15 liter növényi ázaléklé, ami egy
hetet állt és tartalmazott csalánt, nadálytövet, cickafarkot, fokhagymát,
vöröshagymát, tormalevelet, illetve kb. 3-4 liter vízben kinyomkodott maréknyi komposzt
kivonatát. A cél ezzel a permettel a növények körüli föld és mulcs beoltása, a
levelek és szárak felületén pedig a kórokozók valamelyes kiszorítása a hasznos
vagy legalábbis növény szempontjából közömbös szervezetek térnyerésével, illetve némi ajándék tápanyag bejuttatása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése