2020. február 1., szombat

Kerti napló 2020.02.01. - metszés és átültetés


A kerti napot hagyományosan szombaton szoktam tartani, ha minden jól alakul. Előző nap keményen megdolgoztam érte, hogy a szombatot a kertben tölthessem, és az időjárás is áldását adta erre, mert végig sütött a nap. Amúgy is meleg volt a héten, de így szerintem napon még 15 fok fölé is ment a hőmérséklet. Ez persze a munkában egyáltalán nem zavart, sőt. Első körben megmetszettem a málnákat, amik már ősz óta várták ezt. Mivel kétszer termő málnáink vannak, ez nem a teljes hajtások tőből való visszavágását jelentette, hanem csak a levirágzott végekét. A kétszer termő málna nyár közepén érleli első terméseit az előző évi vesszők megmaradt, középső szakaszán. Ez nálunk egy kisebb mennyiségű termés, de nagy örömmel fogyasztjuk. Nyár végére megnőnek az adott évi vesszők, és ezek végén lesz a komolyabb termés, amit tavaly például egészen novemberig fogyasztottunk. Én nagyon szeretem ezt a fajtát, de sajnos a nevét nem tudom. Így tehát először a vesszők végeit vágtam vissza. Ebben semmi nehéz nincsen, egyszerűen meg kell nézni, hol van a legalsó terméskocsány a hajtáson, az alatt valamelyik rügy felett kb. 1 centivel metszek. Ezután a vesszőket szükség szerint visszakötözöm a drótkordonhoz, amit meg is feszítettem, mert egy év alatt kicsit meglazult.

málnakordon télen

Minden évben kinő jó pár olyan gyökérsarj, amik rossz helyen vannak, ezeket ki szoktam ásni. Tavaly a szomszédom kapta meg őket, remélem neki is beválik. Idén az oldalkertbe ültettem át az aktuális renegátokat. Ez egy kísérlet is, mivel itt elég árnyékos a terület, az egyik szomszéd háza és két nagy akác is gátolja a napsugarakat. Ugyanakkor sokan mondják, hogy a málna nem szereti a tűző napot, így lehet, hogy még jobb termést tudnék elérni ezen a helyen. Nálam egyébként a málnák bizony tűző napon vannak, de amióta vastagon mulcsolom az aljukat, ezzel sok problémájuk nincsen. 

tavaly júliusban ilyenek voltak a málnák
Az egyik irányból még nyár van.
A másikból már ősz.
A ribizlis metszés előtt. A közelebbi sor két szélén van a két anyabokor.
A málnák után a ribizlik következtek. Ez szintén a kedvenc gyümölcseink közé tartozik, van is belőle már vagy tizenöt bokorka, ezeket a kertben eredetileg fellelt két bokorról szaporítottam fás dugvánnyal. Azért szoktam télen, fagymentes időben metszeni a ribizlit, mert az egyik legkorábban kihajtó cserje, így tavasszal jó eséllyel már elkésnék a vagdosással. A metszés ábécéje című könyvből tanultam a ribizli metszését, szerintem jó az az elv, ami ott le van írva. Röviden összefoglalva arról van szó, hogy minden korú vesszőből hagyunk 4-5-öt a bokorban (feltéve, hogy nem törzses ribizlink van, de én még olyat nem láttam), így összesen egy cserje 15-20 vesszőből áll, mert az 5 évesnél öregebb hajtások már kevesebb termést hoznak, érdemes őket kivágni. Ezzel a módszerrel a bokor megújulása is megoldott, szellős marad, és stabilan hoz termést is. A lemetszett gallyakból minden évben dugok le gyökereztetni, hátha valakinek szüksége lesz rájuk. Idén hét tövet indítottam így el, általában 70-80% meggyökeresedik.

A ribizlis színe változása - augusztus
szeptember - a sok egyéb növény miatt alig lehet kiszúrni a ribizliket
november
A harmadik és egyben utolsó feladatom, ami belefért a mai napba, az a nőszirmok átültetése volt. Volt egy telep, ami kifejezetten rossz helyre került, túl száraz volt neki a hely, és volt egy nagyobb csapat, ami pedig útban volt, mert oda szeretném áthelyezni az esővíz gyűjtő tartályt a jobb közlekedés érdekében. Így aztán kiástam a rizómákat, megmetszettem a gyökereiket (nem akartam, hogy a hosszú gyökerek feltekeredjenek, ahogy elültetem őket), és átköltöztettem egy nedvesebb helyre, ahol amúgy is évelő virágoskertet telepítettem. Itt délről drótkerítés van, ami azért lesz nagyon előnyös, mert a nálunk lévő legtöbb nőszirom hatalmas sárga virágokat hoz, olyan nagyokat, hogy a szár általában kidől a súlyától. Nagyon szépek, de teljesen életképtelenek.

óriás sárga nőszirom
Nem mondom, hogy a legjobb méretszemléltető fotó, de tényleg nagyok a virágok.
Nem én választottam őket, de szándékosan elpusztítani sem akarom. Itt voltak, amikor ide költöztünk, talán idővel el tudom majd ajándékozni vagy adni őket és csak pár rizómát tartok meg. Addig ők is élelmet adhatnak rovarbarátainknak.

Még egy nagyszerű dolog is történt a héten: nemrég csatlakoztam egy élő és nagyon hasznos kertészeti csoporthoz a fészbúkon, ahol az egyik taggal sikerült cserélnünk magokat. Nem tudom, én mennyire tudtam segíteni neki, de ő olyan fantasztikus fajtákkal ajándékozott meg, mint a mexikói egérdinnye, az eperkukorica, a zöld és lila tomatillo, földicseresznye, szent bazsalikom, opar gyöngyei és még sorolhatnám. Nagyon hálás vagyok neki, és alig várom, hogy én is kipróbálhassam ezeket a növényeket, remélem jövőre már én is tudok belőlük adni másoknak.

Ha viszont már megmutattam az egyiket, íme a másik két nősziromfajtánk, habár ezekből csak egy kisebb telep van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése