A kerti napot hagyományosan szombaton szoktam tartani, ha
minden jól alakul. Előző nap keményen megdolgoztam érte, hogy a szombatot a
kertben tölthessem, és az időjárás is áldását adta erre, mert végig sütött a
nap. Amúgy is meleg volt a héten, de így szerintem napon még 15 fok fölé is
ment a hőmérséklet. Ez persze a munkában egyáltalán nem zavart, sőt. Első
körben megmetszettem a málnákat, amik már ősz óta várták ezt. Mivel kétszer
termő málnáink vannak, ez nem a teljes hajtások tőből való visszavágását
jelentette, hanem csak a levirágzott végekét. A kétszer termő málna nyár
közepén érleli első terméseit az előző évi vesszők megmaradt, középső
szakaszán. Ez nálunk egy kisebb mennyiségű termés, de nagy örömmel fogyasztjuk.
Nyár végére megnőnek az adott évi vesszők, és ezek végén lesz a komolyabb
termés, amit tavaly például egészen novemberig fogyasztottunk. Én nagyon
szeretem ezt a fajtát, de sajnos a nevét nem tudom. Így tehát először a vesszők
végeit vágtam vissza. Ebben semmi nehéz nincsen, egyszerűen meg kell nézni, hol
van a legalsó terméskocsány a hajtáson, az alatt valamelyik rügy felett kb. 1
centivel metszek. Ezután a vesszőket szükség szerint visszakötözöm a
drótkordonhoz, amit meg is feszítettem, mert egy év alatt kicsit meglazult.
 |
málnakordon télen |
Minden évben kinő jó pár olyan gyökérsarj, amik rossz helyen vannak, ezeket ki
szoktam ásni. Tavaly a szomszédom kapta meg őket, remélem neki is beválik. Idén
az oldalkertbe ültettem át az aktuális renegátokat. Ez egy kísérlet is, mivel itt elég árnyékos a
terület, az egyik szomszéd háza és két nagy akác is gátolja a napsugarakat.
Ugyanakkor sokan mondják, hogy a málna nem szereti a tűző napot, így lehet,
hogy még jobb termést tudnék elérni ezen a helyen. Nálam egyébként a málnák
bizony tűző napon vannak, de amióta vastagon mulcsolom az aljukat, ezzel sok
problémájuk nincsen.
 |
tavaly júliusban ilyenek voltak a málnák |
 |
Az egyik irányból még nyár van. |
 |
A másikból már ősz. |
 |
A ribizlis metszés előtt. A közelebbi sor két szélén van a két anyabokor. |
A málnák után a ribizlik következtek. Ez szintén a kedvenc
gyümölcseink közé tartozik, van is belőle már vagy tizenöt bokorka, ezeket a
kertben eredetileg fellelt két bokorról szaporítottam fás dugvánnyal. Azért
szoktam télen, fagymentes időben metszeni a ribizlit, mert az egyik legkorábban
kihajtó cserje, így tavasszal jó eséllyel már elkésnék a vagdosással. A metszés
ábécéje című könyvből tanultam a ribizli metszését, szerintem jó az az elv, ami
ott le van írva. Röviden összefoglalva arról van szó, hogy minden korú
vesszőből hagyunk 4-5-öt a bokorban (feltéve, hogy nem törzses ribizlink van,
de én még olyat nem láttam), így összesen egy cserje 15-20 vesszőből áll, mert
az 5 évesnél öregebb hajtások már kevesebb termést hoznak, érdemes őket
kivágni. Ezzel a módszerrel a bokor megújulása is megoldott, szellős marad, és
stabilan hoz termést is. A lemetszett gallyakból minden évben dugok le
gyökereztetni, hátha valakinek szüksége lesz rájuk. Idén hét tövet indítottam
így el, általában 70-80% meggyökeresedik.
 |
A ribizlis színe változása - augusztus |
 |
szeptember - a sok egyéb növény miatt alig lehet kiszúrni a ribizliket |
 |
november |
A harmadik és egyben utolsó
feladatom, ami belefért a mai napba, az a nőszirmok átültetése volt. Volt egy
telep, ami kifejezetten rossz helyre került, túl száraz volt neki a hely, és
volt egy nagyobb csapat, ami pedig útban volt, mert oda szeretném
áthelyezni az esővíz gyűjtő tartályt a jobb közlekedés érdekében. Így aztán
kiástam a rizómákat, megmetszettem a gyökereiket (nem akartam, hogy a hosszú
gyökerek feltekeredjenek, ahogy elültetem őket), és átköltöztettem egy nedvesebb
helyre, ahol amúgy is évelő virágoskertet telepítettem. Itt délről drótkerítés
van, ami azért lesz nagyon előnyös, mert a nálunk lévő legtöbb nőszirom
hatalmas sárga virágokat hoz, olyan nagyokat, hogy a szár általában kidől a
súlyától. Nagyon szépek, de teljesen életképtelenek.
 |
óriás sárga nőszirom |
 |
Nem mondom, hogy a legjobb méretszemléltető fotó, de tényleg nagyok a virágok. |
Nem én választottam őket,
de szándékosan elpusztítani sem akarom. Itt voltak, amikor ide költöztünk,
talán idővel el tudom majd ajándékozni vagy adni őket és csak pár rizómát tartok
meg. Addig ők is élelmet adhatnak rovarbarátainknak.
Még egy nagyszerű dolog
is történt a héten: nemrég csatlakoztam egy élő és nagyon hasznos kertészeti
csoporthoz a fészbúkon, ahol az egyik taggal sikerült cserélnünk magokat. Nem
tudom, én mennyire tudtam segíteni neki, de ő olyan fantasztikus fajtákkal
ajándékozott meg, mint a mexikói egérdinnye, az eperkukorica, a zöld és lila
tomatillo, földicseresznye, szent bazsalikom, opar gyöngyei és még sorolhatnám.
Nagyon hálás vagyok neki, és alig várom, hogy én is kipróbálhassam ezeket a
növényeket, remélem jövőre már én is tudok belőlük adni másoknak.
 |
Ha viszont már megmutattam az egyiket, íme a másik két nősziromfajtánk, habár ezekből csak egy kisebb telep van. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése