Kertinapló 2020.01.29. - Tarlórépa

Már készülök a kinti munkákra a megérkezett meleg miatt. Annyira nem volt időm a kerten gondolkozni, vagy foglalkozni vele mostanában, hogy hétvégére egész sok tennivaló akad, ha tényleg sikerül odajutnom, akkor írok róla beszámolót is. A mai csak egy kis szüret volt, de hatalmas örömteli meglepetéssel. Már korábban írtam, hogy tavaly próbálkoztunk tarlórépa ültetéssel. Több helyről is hallottam, hogy érdemes. Először egy chicagoi kertésznél láttam, az ő hatására szereztem magokat, és ültettem a növényt tavasszal. Nem nagyon sikerült jól a kelés sem, és a fejlődés sem. Amikor kezdett volna nőni a gumó, megjött a nyár, és lelassultak a dolgok, a földibolhák pedig kilyuggatták a leveleket. Aztán nyáron is ültettem, hátha akkor jobban sikerül, de ez sem jött be. Volt egy-két kisebb fej, amiket már meg tudtam kóstolni, de mint nálunk sok más reteknél, ehetetlenül csípősek voltak. Úgy mondom ezt, hogy én nagyon szeretem az erőset. Tóth Győző blogján ódákat zeng a tarlórépáról, és amikor rátaláltam az írásaira, mélységesen zavart, hogy nekem nem jön össze. Tanácsot is kértem tőle, azt írta, próbáljam meg besózni, az fél-egy óra múlva megszünteti a csípősséget. Elismerem, hogy mérsékelte, és biztosan fogok élni ezzel az egyszerű elkészítési móddal is, de itt az alapanyaggal volt a baj, azt a csípősséget nem lehetett lecsillapítani.

télközepi szüret

És most jön a nem várt fordulat, amit persze mondhatnánk úgy is, hogy egész eddig rosszul csináltam, és most végre sikerült jól. Szeptember közepén az egyik ágyásban egy négyzetes területre télire vetettem többféle salátát, retkeket, mángoldot. Erre a helyre tettem át a kis üvegdobozt, amit készítettem palántázáshoz, így ez lett az első hidegágyunk. A növénykék csodásan fejlődtek a hosszú ősz alatt, és a telet is jól bírják. A hónapos retkeket már régen kiettük belőle és már legutóbb bosszankodtam is, hogy a tarlórépát lehet, hogy nem kellett volna az üvegdobozba tennem, mert a nagy lombja elveszi a fényt a nagyon kedvelt madársalátánk elől (ami egyébként ennek ellenére köszöni, jól van). Na de most próba szerencse alapon szedtem fel tarlórépát, és fantasztikusan finom lett! A csípősség hiányzik belőle, és az éjszakai fagyok miatt egy nagyon enyhe kis édesség is van az ízében, emellett pedig csodás retek textúrája van, öröm beleharapni. Salátába akartam tenni őket, de a nagyobbik fej nem jutott el odáig. Családunk pillanatok alatt bekebelezte.

Kinézetre is sokkal szebbek ezek a tarlórépák, mint a nyáriak

Szeletenként így nyersen elfogyasztva is kiváló.

Összességében úgy gondolom, helyes volt a gyanúm azzal kapcsolatban, hogy a növényeket ért hő és kártevő stressz volt az, ami elsősorban az elviselhetetlen csípősséget kialakította. Emellett megfontolandó, hogy ezt nálunk, amíg nem lesz kifejezetten jó víztartású a föld, csak ősszel termesszem, mert a tavasz hajlamos túl gyorsan felmelegedni. Azért még egy korai vetéses próbát biztosan teszek tavasszal is. És mielőtt még elfelejtem, azt is hozzá kell tennem, hogy ugyan a tarlórépák már ősszel nagyon jól érezték magukat a hidegágyban, de a tél alatt nőttek meg, ami ritka érték!

A tarlórépák kinti otthonául szolgáló üvegdoboz. De gyanítom, ezt a telet az ágyásban is túlélnék.